Az ellenzék után a tüntető civilek is meg szeretnének bukni, és ez egyszerre jó és rossz hír. Elmagyarázom. A jobbikosok felébredtek a Vona-illúzióból, és a Karácsony-lufi is kipukkant a szavazók nélkül maradt baloldalon. Ezért a keletkezett vákuumot újra hiperaktív amatőrök töltik be. Múlt és most szombaton is. Mert 2.0 és a kevesebb több... A tévénéző gyerekek csóválhatják a fejüket, hogy a náluk nem sokkal idősebbek már megint mit csinálnak?
Ebben a posztban nem elemezni szeretném a bizonytalan civilek üzenetét — az ugyanis nincs nekik. Van viszont klisének is gyönge reménykeltés — "ne tőlünk várják a csodát.... mi magunk vagyunk a csoda" (Homonnay Gergő) — médiamegnyilvánulásaik egy béna teleshop-reklámban vagy egy hitgyülekezetés vidám vasárnapon is falsul csengenének. Ebben az országban a kormány megszállta a média egyik felét, a másikat meg a hülyeség.
A Fidesz próbára teszi a mindenkori ellenzék idegeit, de nem volt ez másként elődeinél sem, az ellenzéki parlamenti és utcai politizálás korábbi sikeres példáiról már írtunk. Nem értem viszont, hogy a korábban sikeres és értelmes célú tüntetések, mint az internetadó vagy az oktatás túlzott centralizációja elleni megmozdulások helyett jórészt ugyanazok a szervezők miért kezdenek most értelmetlen árnyékboxolásba?
Az emberek mindennapi életétől egyre távolódó és öncélú politikai hisztéria csak újra növelni fogja a politikától való elfordulást — a 2018-as választási részvételt is ugyanis azért tekinthetjük magasnak közel 70%-kal, mert sosem láttunk még magas részvételt az emberek feje fölött végrehajtott rendszerváltás óta — 1945-ben 93% volt a részvétel. A hanyatlónak csúfolt nyugat-európai demokráciákban átlagosan 77% megy el szavazni, de Csehországban és Szlovákiaban is 80% felett volt az átlagos részvétel. Ennek valami oka csak van! Pl. az, hogy a politikának az emberekről kell szólnia, nem az amúgy marginális és alig megkülönböztethető klikkek öncélú hatalmi harcáról, akik mögött jó, ha egy-egy oligarcha vagy szubkultúra ha meghúzódik, mert az legalább jelent valami siralmas kapcsolatot a valósággal.
Felemelő lesz épp ezért most szombat este is otthon maradni. Ha mégis valamiért érdemes volna kikelni a fotelből az ennek a rajongótáborok által is legitimált tébolynak az elutasítása lenne, de realistaként elfogadom, hogy a politikának ez mindenütt része. De ez az, amiért normális ember idehaza lényegében nem politizál. Ez a "Mi vagyunk a többség" stílusban előadott politikai paródia épp ezért nem csak reményeim, de érzéseim szerint is meg fog bukni, ahogy ugyanezt a "fogjunk-össze-világvége" hisztériát keltő pártok is csúfosan belebuktak a választásba.
Lehetne viszont tenni egy lépést előre a politikai kultúránk leromlott állapotának és a közállapotok javításának érdekében, ha egy valódi hasznos célt tűznének zászlajukra vagy a civil tüntetők vagy valamely a korrupció ellen még hitelesen fellépni tudó ellenzéki párt(ok) — az új ellenzéken kívül erre más aligha lenne ebben a pillanatban alkalmas, ahogy a Nolimpia is valószínű elhasalt volna, ha Gyurcsány Ferenc kezdeményezi.
Egy tömegmozgalommal az Európai Ügyészséghez való magyar csatlakozást kikényszerítve nem csak a kormány által rövid pórázon tartott magyar ügyészség korrupciópártoló tevékenységének lehetne véget vetni, de egy esetleges siker folytathatná az olimpia ellenes kampányt egy olyan pozitív politikai cél kijelölésével, amire sem a kormánypárti, sem a jobboldali szavazók nem mondhatnának élből nemet, s ami lehetőséget biztosíthatna egy jövőbeli és valódi többség megteremtéséhez. Egy kevésbé korrupt és élhetőbb ország megvalósításához.
Kérdés, hogy ehelyett inkább kifárasztják-e a tüntetőket és a közvéleményt az újdonsült népvezérek?
