Rogán, Orbán, Harrach, Kocsis, Gulyás saját testével védik az ad-hoc módon a szavazást padsorokból vezető Latorcait miután az MSZP-P és a DK képviselői eltorlaszolták az elnöki pulpitust, ahova Kövér házelnök nem tudott felmenni. Az ellenzék többi része állva tiltakozik, fütyül, szirénázik, konfettit szór a karzatról. Szóval jó a hangulat. A kormánypártiak kicsit jobban élvezik a mosolyuk alapján. Elfogadták a túlóratörvényt. 
Régen minden jobb volt. Még az obstrukció is...
Mint a kocsmában — mondta Apponyi Albert gróf. Aztán elérkezett a véderőtörvény szavazása 1912. június 4-én. Megjelent a korábban megvert Kovács Gyula képviselő — akit korábban 30 napra kitiltottak a Parlament munkájából, de nem az épületből, ez még fontos lesz. Már szokássá vált az obstrukció, ezért ezen a napon ismét karhatalom távolította el az ellenzéket, a kormány pedig megszavazta a csaknem egy éve vitatott törvényt.
Pesti Hírlap: “Ezen a napon történt meg az, hogy a többség törvénytelenül szavazott meg törvényt s a képviselőház elnöke utcai rendőröket rendelt a parlamentbe és ezekkel vezettette ki a képviselőket”.
“Nyugodt biztonsággal foglalta el az elnöki széket gróf Tisza István is, miután egy fél órával azelőtt tomboló lármával, fülsíketítő sípolással tették még a baloldaliak lehetetlenné számára az ülés vezetését” — a levezető elnök elkezdte beszédét, amikor ugyanarról a karzatról, ahonnan most az LMP szórólapot szórt Kovács Gyula kiáltott le: "Van még itt ellenzéki" Az üres ellenzéki padsorokon áttörve rálőtt az elnökre. Tisza reflexei legalább olyan jók voltak, mint Orbánék politikai reflexei: elhajolt a lövés elől!
“A következő pillanatban már Tisza István fölegyenesedett az elnöki székben és újra eldördült a revolverlövés. Kinyújtott karral, Tisza felé célozva, állott Kovács Gyula. Füst töltötte be az üléstermet. Egy pár munkapárti képviselő megmozdult, egy pillanatig haboztak, ekkor még egy revolvergolyó röpült a levegőbe, majd negyedszer is eldördült a pisztoly, de ekkor már önmaga ellen fordította Kovács Gyula a fegyverét: magát lőtte fejbe. Ekkor már rájarontottak vagy nyolcan-tízen a munkapártból, nyomukban ismét negyvenen-ötvenen. Öklök csaptak a szerencsétlenre, – véresek lettek az öklök Kovács Gyula kiömlő vérétől.”
Senki se halt meg aznap. Az ülést ugyanolyan hidegvérrel tovább vezető(!) Tisza Istvánt napra pontosan a merénylet után egy évvel miniszterelnökké nevezték ki. Kovács Gyula visszavonult a politikából, lemondott, még meglepőbb az esküdtszék "mélyebb öntudatzavarra hivatkozva" felmentette a merénylet vádja alól.
Na most. Az eredmény kb. ugyanaz. Tisza István és az ország további sorsa szintén ismert. A mi jövőnk még nem dőlt el...
A golyó nyoma ma is megtalálható mementóként az ülésteremben. Az obstrukciót — tehát a törvényhozási munka akadályozását, ami a világon mindenütt divat, angol neve filibuster — pedig (okulva a történelemből) számos szabállyal korlátozták már 1990-ben is, a 2010-es NER-parlament tovább szigorított azon. A mostani rendbontást elméletileg a parlamenti őrséggel fel lehetett volna számoltatni. De a mai kormánypárt tudja, hogy az MSZP és a DK csak erre vár. Ezért találtak más megoldást: akkumulátort és egy mikrofont Latorcai levezető elnök számára. Kövér még csokit is adott az okvetetlenkedő Tordai (PM) képviselő "havernek". (Ő kb. korunk Kovács Gyulája — időnként a "mélyebb öntudatzavar" tüneteit mutatja...)
Nincs bennem nosztalgia az 1912-es erőszakkal kapcsolatban. Az erőszak nem romantikus sosem... A legtöbb mostani ellenzéki politikus után mementóként még egy golyónyom sem marad. (Egyrészt hálistennek. Másrészt tényleg nem...)
A zöldek szórólapozással a karzatról próbálták befolyásolni a kormánypárti képviselőket. Jó ne humorizáljuk tovább. Szóval demonstráltak.
Bár a túlóratörvény sem kell a kedvencünk legyen, de van itt egy nagyobb probléma, amit még obstrukcióval se lehet megoldani a parlamentben. Ahogy mást se. (A probléma a képviselőkre nem vonatkozik. Ők ezért a show-ért elég szép fizetést kapnak.)
A blog olvasóinak száma átlépte a 300.000-et. Köszönjük!
Ha van egy kis időd, töltsd ki kétperces közvéleménykutatásunkat is.
