Marx200, TGM70. Ez alkalomból kólát iszom, mert vörös a címkéje...

2018. november 29. - A kiló nem százat jelent.

200 éve született KARL MARX (patinás idők szájíze szerint magyaroschan: Marx Károly). Illetve 70 éve született az időskorára marxizmusra betért TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (modern divat szerint rövidítve: TGM). A Corvinus Társadalomelméleti Kollégiuma (TEK, de nem az a TEK) kétnapos konferenciát rendezett az előbbi alkalmából október végén. A megnyitó beszédet az utóbbi mondta. Mind a konferencia, mind ez a riport egy kissé megkésett — évszázadoknál belefér. Érdemes azért belegondolni: Marx még az 1848-asok kortársa volt. Öt évvel született korábban Petőfi Sándornál a modernitás nagy gondolkodója, amikor még a gőzmozdony és a lánchíd volt a csúcstechnológia, az emberek túnyomó többsége még földet művelt és olvasni se tudott, este villanyt se tudott volna kapcsoljon, nemhogy posztokat olvasson A kiló nem százat jelent. blogon. TGM viszont a mi kortársunk. S szinte rajta nőttünk fel papír- majd elektronikus formában — ha épp nem is szerettük mindig. Isten éltesse! Mindkettőt! (Ez amúgy aktuális és remélem nem blaszfémia...)tgm.jpg

TGM a Marx200 konferencián háttérben az Új Egyenlőség prominenseivel Pogátsa Zoltánnal és Éber Márkkal (saját fotó)

Szerencsére mi más világban élünk, mint a 19. század. A legnagyobb probléma ma nem feltétlenül a kizsákmányolás. A valódi társadalmi problémát az jelenti, hogy mit kezdjünk azokkal a tömegekkel, akiket nem akar senki sem kizsákmányolni. Akiknek nincs a piacon értékesíthető tudásuk. Akiknek a munkáját gépek végzik vagy fogják végezni hamarosan. — írtuk korábban: Schiffer, a Syriza és Macron megy a sivatagban

Nincs sportértéke az antimarxizmusnak?

Marx ma már csak kb. úgy él a köztudatban, mint Jézus. Neve az egykor élt húsvér embernél és nehezen kibogozható, többszörösen összetett mondatainál jóval többet és kevesebbet jelent, attól a szelektív emlékezet által elidegenedett ikon. Mi mondanivalója lehet egy kétszáz éve a társadalomba beilleszkedni nem képes szakállas értelmiséginek manapság? Nagyjából pont annyi, mint egy kétezer éve a társadalomba beilleszkedni nem képes szakállas hippinek (gyk.: Jézus). Ízlés dolga. A kérdés valójában csak az, hogy mennyire erőltetjük: egyedül saját tekintélyelvű konformizmusunk szab határt, hogy meglássuk a mások számára érdektelenből magunk számára csakazértis érdekest — s akár kultuszt faragjunk hóbortunkból. Egyetlen mentálhigiénés peremfeltétel: találjunk hozzá néhány hasonszőrűt. A posztmodernben a siker mindig relatív.

Ahogy relatív fogalom a marxi osztály, pláne az osztályharc, az elnyomás és a kizsákmányolás is. A jól fizetett, magasan kvalifikált alkalmazotti réteg nyugaton kétszer jár nyaralni és ismeretlen számára a munkanélküliség, nemhogy a kiszolgáltatottság az elnyomó osztályoknak még a ma divatos (felső) 1%-ra is könnyedén fütyülnek, mert társadalmi befolyásuk jóval nagyobb, mint a kiszámú szupergazdagoké: a nagyvállalatokat az ő nyugdíjalapjaik, mint finanáctőke, tulajdonolják. (Ezért is hamvábaholt a 99% vs. 1% osztályharcos újraértelmezés. Kb. 20% a haszonélvezője a rendszernek és nem 1%. 80% meg oda akar bekerülni.) A magas munkabérek miatt már nálunk a félperiférián is mennek csődbe olykor egész iparágak. A vállalkozások, tehát a tőkések egymással sokkal inkább képesek kitolni a tisztességtelen "versenyben". Mint ahogy nem kitol az ipari társadalom (alias kapitalizmus) a munkamegosztásba nem integrálható underclass-szel (alias tartós munkanélküliek, alias lumpenproletárok), csak képesítés nélkül nem tud velük mit kezdeni. S noha mindenkinél kiszolgáltatottabbak Marx elméletben éppúgy nem bánt velük kesztyűskézzel, ahogy a gyakorlatban az Orbán kormány hatóságai sem bánnak a hajléktalanokkal — a lumpenizálódásról szóló marxi látlelet ismerősként üdvözli az olvasót a konzervatív-neoliberális érvelésekben világszerte...

great-times-in-soviet-russia_o_3565167.jpg

Ám ennek ellenére még ma is tud e államvallásból szektává zsugorodott szcéna színvonalas előadókat kitermelni, mint amilyen az Új Egyenlőség folyóirat említett szerkesztői vagy a fiatal Kapelner Zsolt vagy a szintén idős és mindig szenzációs ifj. Marosán György. És vitathatatlanul e sorba illik a kétlábon járó munkásmozgalmi könyvtárként fungáló, bár még mindig kissé neofita TGM.

Hogy kétszáz után kétezer évet megérjen majd ez az eszmeáramlat arra viszont én kevés esélyt látok, ha ma születnének a marxi tételek diplomamunkaként: érzésem szerint megvédhetetlenek volnának. Ha mást nem is: az életművet lehetne húzni jócskán — az olyan indokolatlan és terjengősen német ideológiás fogalmak miatt is, mint az alap és a felépítmény. A nemlétük valójában jobban meghatározza a tudatot, mintsem azt bekezdéseken keresztül taglalni kelljen. Ám máig helytálló gondolatmenetek is vannak a hagyatékban.

Másrészt bár színvonaltalan próbálkozások vannak leginkább a marxizmus tételeinek cáfolatára, jórészt még arra se veszi a fáradtságot a hálátlan utókor, hogy a grafomán ideológus pontos idézetein mutassa ki azok mára elfogadhatatlanul reakciós fehér fogát — pl. az akkori korszellemben is teljesen elfogadott politikai erőszak elfogadását — sőt propagálását. Akár kései rajongói, úgy bírálói is inkább csak lebutított vulgármarxista változatát ködszurkálják. Marxot magát túlságosan is szembetűnő módon nem olvassák: ez amúgy a legtöbb klasszikus szerző művére igaz, de a bibliára is. Megállapításai és kategóriái használhatóságán, akár a szentírásén, hol bátortalan, hol szemellenzős hitvitákat folytat csak a kortárs marxizmus, ami leginkább egy elszigetelt féreglyukon túli miniuniverzumra emlékeztet bizarr fizikai törvényekkel. A kétnapos Marx-konferencia alapján úgy tűnik: 

A marxizmus ma leginkább nehezen követhető felolvasó esteket jelent

Az olvasás és a gondolkodás jócskán ránk férne egyébként. Marx olvasása különösen. S ráfért volna minden korok forradalmáraira és társadalmi igazságosság-harcosaira is. Felsőközéposztálybeli bűntudat, oikofóbia és elnyomás-fétis: anticivilizatorikus bálványimádás és megcsontosodott személyi kultusz antagonisztikusan áll szemben a jobbratolódó utókorral — s belülről is kognitív disszonancia feszíti a kritikai gondolkodáshoz való viszonyában. 

"(Kolozsvár, 1948) esszéíró, filozófus, az 1989 előtti és utáni demokratikus ellenzék tagja, korai nézeteit elvetette, mai - marxista - álláspontja szilárd és népszerűtlen. Honvágya van."
MARX KÁROLY (Trier1818 – London1883) a Wikipedián:
"német filozófusközgazdászszociológus, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa és a marxizmus névadója, a modern társadalomtudomány és a szociológia alapítója. A történelem egyik legnagyobb befolyást elérő gondolkodója." Fiatalkorában még ő maga sem volt marxista.

Ennek a modern marxizmusnak megkésett apostola maga a vitán felül hiperművelt Tamás Gáspár Miklós is: aki kellő értelmezési rugalmassággal illetve randomszerű, de vaskos és fájdalmasan szöveghű marxi idézetekkel felfegyverkezve képes bármikor csípőből tüzelni a kapitalizmus, a reakció és a fasizmus tetszőleges falra festett ördögére — vagyis a marxizmus ellenségképeire. Mert hát mi más volna a vulgármarxizmus lényege, mint ez a szélmalomharc effektíve a Marx által analitikusan feltárt a gazdasági törvényszerűségekkel.  

Marx, "a 200 éves ember". Marxizmust olvasni ma olyan, mint a méltán világhírű Német humor évszázadainak bővített kiadását lapozgatni — csak jóval hosszabb, mára feltérképezhetetlennek tűnik. Marx borzalmasan német, modoros, kocka. (A követői úgyszintén.) Robotevolúciója egyre abszurdabb irányokat vesz, mint egy békategóriás szentimentális sci-fi-é. Még mindig nem érti az emberi humort, de már viccet akar mesélni...

Másrészt konferenciának álcázva néhány igen izguló és félig felkészült kisdiákot is láthattunk-hallhattunk felelni valami jól-rosszul bemagolt leckéből — s időnként TGM-et vagy más jótanulókat az első padból súgni, hogy a katedra előtt is értsék azt, amiről éppen valójában előadást tartanak. Nem viccelek...

Social media-függő, mémekhez szokott emberek vagyunk: tisztázó kérdésekkel tudnánk mi is magunkat leginkább összezavarni.

A marxizmus-leninizmusból marxizmus-feminizmus

és úgynevezett kulturális marxizmus lett mára. A marxizmus-feminizmus összetétel szavai külön-külön is jobb sorsra lennének érdemesek, mint ebben a fogalmi kényszerházasságban, de túl csábító volt a marxi elnyomó osztály teóriáját rávetíteni a nők társadalmi helyzetére. Míg azonban Marx a személytelen társadalmi struktúrákat hibáztatta addig itt az elnyomó patriarchátus nagyon is emberi arcot — bajuszt, szakállt vagy kis borostát — kap. A szerintem máig nem kellőképpen elítélt, messianisztikusnak beállított proletárdiktatúra nyílt agresszióját pedig passzív agresszióra cseréli le a bölcsész-műkörmös szakpárok ideológiája. Merő egyszerűsítés és veszélyes általánosítás.

Még a vulgáris kritikák is állandóan harsogják a marxi osztályelmélet és a náci fajelmélet veszélyes logikai hasonlóságát, de ebben a kérdésben valójában Marx következetes és fedhetetlen. Itt azonban ez a határvonal is eltűnik, hiszen a férfi és nő közti különbség biológiailag adott és az osztályhelyzettől eltérően megmásíthatatlan. A marxi üdvtan osztálynélküli társadalma (kb. a középosztályosodott nyugati jóléti társadalom — szerintem) viszont fájdalmasan lenne csak megfeleltethető egy egyetemlegesen kasztrált vagy nővé átoperált férfitársadalomnak. Mint a bé-kategóriás sci-fikben szokás minden szirénának egyszerre kellene megszólalnia képzeletünk űrhajóján. Ezek sajnos már nem a hatvanas évek szabados, melltartót eldobó hippicsajai...

Már ha nem lenne ez az egész nagyjából egy nyolcvanas évekbeli magyar művészfilm vetítéséhez hasonló: amikor felkapcsolják a villanyt kiderül, hogy üres a nézőtér. (Mínusz néhány köpködő kritikus.)

Olykor egyébként bátor kritikát is kap Marx feminista irányból:

"Nem könnyű 1989 után marxista-feminista gondolkodásról írni. A marxizmus, legalábbis világméretű formájában, teljesen eltűnt a történelem színpadáról. Ami maradt, az a sok lerombolt re­mény és gesztus, ahogy megmerevedett a harcban. Mint jelzé­sek ezek nehezen megfejthetők, mivel az ellentétes pozíciók ... áttekinthetetlenné váltak..."

"A feminista kritika ezzel szemben azt állítja, hogy az ingyenes női munkát, amely lényegében a munkaerőáru újratermelésével csak általánosan körülírt területen folyik, s amely össztársadalmilag láthatatlan, a marxi elmélet egyenesen szisztematikusan eltünteti." — Haug Frigga: Feminizmus és marxizmus: egy kapcsolat viharos története.

Egyáltalán nem butaság ez a női rafinériával megfogalmazott s marxistán bonyolult mondat. A házimunka régóta komoly vita tárgya — nem csak hétköznapi értelemben: persze mindig a másik kéne elvégezze, Nálatok is? —, hiszen nem jár érte ellenszolgáltatás és valóban alulértékelik magát mint munkát, és ebben a női szerepvállalást is. Ugyanakkor korunk szinglitársadalmában mégse lehet tökéletesen vegytisztán megtalálni ki az elnyomó, amikor pl. a nő egyszemélyes háztartást vezet, vagy ki az elnyomott, amikor egy férfi él egyedül...

Egyébként a Marxizmus első áldozata sokak szerint Jenny, Karl felesége volt. De a gazdag családba születő lány sanyarú sorsát valóban ő maga választotta. A többi százmillió áldozatot viszont szerintem igazságtalanság lenne teljes egészében az Eszmének felróni. Lenin, Sztálin vagy Mao számára is kell hagyni helyet immár a pokolbeli pantheonban.

Az erőszak azonban elválaszthatatlan a marxizmustól kezdettől fogva. S ez különbözteti meg a vörös színt a zöldtől, a zöld politikai mozgalom épp ebből a 19-20. századi keserű tapasztalatból az erőszakmentességre épül — valahogy jobban passzol a 21. századhoz és ezért veszik át a baloldal helyét zöldpártok nyugaton.

Marxizmus, szocializmus, tágabb értelemben vett baloldaliság utóélete nem csak a feminizmus nagyon is fontos nőügyei miatt zavarosak és viharosak. Amit látunk — TGM-en és Marx-konferenciákon innen és túl — nem biztos, hogy még mindig marxizmus. Inkább, jobb kifejezés híján: "csak" posztmodern. Rágógumi-ideológia, öncélú gumifogalmakkal, mesterséges világnézeti színezékkel, de kötelezően mesterséges posztértelmiségi, ráadásul metaburzsoá édesítőszerrel. (S ha anyu nem fizetné az emelkedő albérleted árát akkor nem a Corvinus-on vagy a CEU-n írnád a majd soha el nem készülő és senkit se érdeklő PhD-det...)

A 21. századi Don Quijote-értelmiség küldetése Marxékkal ellentétben egyáltalán nem világos: reméljük nem terjed túl a körúton, de az Aurórában és a Gólyában szívesen összefutok velük egy sörre én is. Cervantes Don Quijote-jének hősei tudják, hogy színdarabot adnak elő — ezzel múlatják az időt a börtönben. TGM bár pompásan beleéli magát valami romanticizált munkásmozgalomba, leginkább csak benne felejtette magát e szerepben — amely a valósgában vagy sosem létezett, vagy legalábbis ma nem létezik. Marx és TGM eltérő halmazállapotúak, de a marxizmus és a "tgm-izmus" mára szétválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen elegyet alkotnak — főleg idehaza. Politikai reprezentációja nullánál is kisebb, csak közvetve hat igen szűk körben, rövid ideig és azonnal oldódik.

De érdemes TGM-et és Marxot is olvasni. Ha épp nincs semmi új A kiló nem százat jelent. blogon: Különösen a még nem ideologiát gyártó Marx mondott amúgy nagyon jókat:

„A történelem ismétli önmagát. Először mint tragédia, azután mint komédia.” — Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája, 1851.

Ki ért ebből bármit? I és III. Napóleon apropóján írta, Marx ekkor még nem marxista. Nem tudta, hogy a majdani marxizmus sorsa ugyanez lesz: előbb tragédia, majd abszurd börleszk. Hálistennek most ez utóbbit éljük. Azért jobb röhögni, mint a Gulagon végezni — valljuk be!

Sekélyes és közhelyes hollywood-i fantasztikus film. Meglelni vélt igazságaiban már semmi felemelő nincs. Mások számára mondanivaló nélkül maradt, mint egy elmagányosodott, magában motyogó kisnyugdíjas. Még meghalni is meg kell tanulnia.

A konferencia első napjának vége felé a Corvinus büféjében kapható szocialista módon bűnrossz, de legalább kapitalistán már méregdrága (=Magyarország) földízű kávé után lankadó érdeklődésem fenntartandó újabb termék fogyasztásában keresem a megoldást: ahogy a marxizmus is leegyszerűsödik egy ilyesmi életérzésre végül: kólát iszom, mert vörös a címkéje.

A marxizmus is egy lesz a fogyasztói társadalom avagy a kései kapitalizmus dobozos termékei közül az alsó polcon, amit egy nagy leárazás után selejtez majd az (ég)bolt. Ugyanis túltermelési válság van az ideológiák piacán is.

crony_capitalism.png

Mára a marxizmus szinte minden tétele megkérdőjeleződött — de nem ez a gond —, hanem oly módon dőlt meg végső soron, hogy nem cáfolták tételesen és következetesen, és oly módon tűnik el, hogy a helyébe nem sikerült semmit se tennünk. Ahogy az általa kiüresített kereszténység helyére sem. Így folyton itt kísért e technokrata kor kísértetházában.

Európa szíve helyén nem dobog semmi: pedig még a tőke szabad áramlásához is szükség volna rá. 

A magát sok évtizednyi girbe-gurba útkeresés után szintén a marxizmusban megtaláló Tamás Gáspár Miklós verzusz az újhullámos egalitárius internetes olvasókör. Pogátsa Zoltán szokásosan színvonalas beszélgetése a 70 éves Tamás Gáspár Miklóssal. Mi így szeretjük:

A bejegyzés trackback címe:

https://kilonem100.blog.hu/api/trackback/id/tr8014331033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Hyde 2018.12.01. 09:55:44

A rendszer lényege nem az elosztás, hanem a termelés módja. Így a legfőbb kihivás továbbra is a tőke-munka viszonyban realizálódó kizsákmányolás. Az összes többi jelenség annak az okozata, következménye.
Aki ettől eltekint, vagy a vizsgálódás során figyelmen kívül hagyja az idealista képzelgések és vágyálmok hálójába kerül, magyarul köldöknéző éttermiségeskedést csinál.

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.01. 10:10:01

@Mr. Hyde: Szerintem fentebb Iván jobban látja a lényeget. De a te véleményednek is megvan a létjogosultsága és tiszteletben tartom. A kizsákmányolás egy analitikus és leíró fogalom, nem normatív vagy morális. Kizsákmányolás mindig van: magadat is ki tudod zsákmányolni. Ez az értékteremtés egyetlen módja. De a fogalom bevezetésévől tökéletesen félremagyarázunk mindent, mivel a magyar nyelvű változatban eleve van egy erős negatív töltet szerintem nem segíti a megértést. Puszta exploitation-ről, kiaknázásról van szó. Nem kéne kiaknázni az emberi munkaerőt? Vagy mi a szösz?

Cycmen 2018.12.01. 10:36:52

Ez a Marx-TGM jelenség és követőik, kb. a Bryan élete részletre hajazik, ti. Bryant elkezdi követni és mesterként szólítani egy csomó idióta, minden szarnak hatalmas jelentőséget tulajdonítanak, az "ő töke" jelenet pl. és bármely "arrajáró" tiszteletlennek a vérét képesek venni, lásd remete lincselés.

élveteg 2018.12.01. 10:51:01

." A legnagyobb probléma ma nem feltétlenül a kizsákmányolás. A valódi társadalmi problémát az jelenti, hogy mit kezdjünk azokkal a tömegekkel, akiket nem akar senki sem kizsákmányolni. Akiknek nincs a piacon értékesíthető tudásuk. Akiknek a munkáját gépek végzik vagy fogják végezni hamarosan. "

Ez a legnagyobb probléma ? Akkor viszont azt nem értem hogy mi fészkes fenének kell európába bevándorló azzal az indokkal hogy szükség van pótólni a hiányzó munkaerőt

Mr. Hyde 2018.12.01. 11:18:18

@A kiló nem százat jelent.:

Kizsákmányolás fogalom ebben a környezetben természetesen közgazdasági értelemben van jelen. Ezek alapján kizsákmányolás akkor akkor van, ha az egyén nem részesül teljes mértékben közvetve vagy közvetlenül az általa elvégzett munka eredményéből.

Mr. Hyde 2018.12.01. 11:25:18

@Mr. Hyde:

Ez pedig nagyon egyszerűen kimutatható statisztikailag, hogyha a munkabér GDP-hez viszonyított részesedésének alakulását követjük figyelemmel.

Cycmen 2018.12.01. 11:54:32

@élveteg: Akkor viszont azt nem értem hogy mi fészkes fenének kell európába bevándorló azzal az indokkal hogy szükség van pótólni a hiányzó munkaerőt

Főleg hogy munkára alkalmatlanok. Logikát ne keress, mert leugatnak, jön a nácizás xenofóbozás.

Cycmen 2018.12.02. 13:03:53

@A kiló nem százat jelent.: Amúgy mi a véleményed TGM.ről? A posztból nagyjából kiderül néhány dolog, de csak homályosan. Pl. TGM mint ember?
Többször van az a benyomásom róla hogy megélhetési okokból kezd baromságokat bizonygatni brutálisan ködös módon, egyrészt hogy saját nimbuszának megfeleljen, (egy valamirevaló filozófus legalább tizenöt idézettel támasztja alá azt amihez egy átlagembernek egy tőmondat elég) amit szerintem nem ért senki, csak nem meri bevallani.
Kb. egy éve volt valamelyik blogon gazsi mű és agyf.szt kaptam tőle, alig lehetett kibogozni hogy mit akar, nyomta az idézeteket, hivatkozott az ókori bölcsektől Mátyás királyon át mai írókig mindenkire. Persze az esszencia az Orbán rendszer antidemokratikus volta akart lenni, csak azt nem tudom hogy tényleg ilyen hülye, vagy ravaszságból és anyagi okokból teszi mindezt. Magyarán, Gazsi bátyánk tolja a ballib véleményt támadhatatlan nemzetközileg elismert filozófusként jó pénzért az ellenzéki médiában, mert arra van kereslet és akinek ez nem tatszik az egy tanulatlan hülye bunkó lehet, semmi egyéb.
Nah kb. ennyi, remélem érthetően fogalmaztam, bár aki TGM-et olvas, annak talán nem okoz gondot.

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.03. 09:22:57

@Cycmen: Szándékosan írodott így a cikk, mert nehéz egy ekkora életművet és egy ilyen szerteágazó közéleti munkásságot értékelni. És lehet nem is kell. Amit leírtam az talán a legpontosabb skicc ezért, pontosan azért homályos, mert a képem is homályos róla. Sokszor szólalt meg helyesen és tapsoltam örömömben egy-egy jól sikerült írásán, máskor meg szomorú voltam és tudtam, hogy ezt is csak azért fogja sok ember elolvasni, mert TGM írta, se mondanivaló, se értelmes elemzés, csak cserripikking, öncélú értelmiségi hablaty. Most igyekeztem felkészülni belőle és Marxból, mivel róluk akartam írni s mivel ő maga lényegében Marx szerepébe bújik egyre inkább bele, ami egyébként tényleg meglelepetés: korábban Scruton kedvence volt, teljesen más ideológia. De úgy vélem engem a marxista TGM érdekel, mert ma másmilyen nincs. Egyetértek azzal, amit írsz. Vannak ilyen agyf... írásai. Jóhéhányszor elakadtam és szerintem nem azért, mert nem a Tőkével kelek és fekszem. Egy írásnak érthetőnek és kereknek kell lennie, ha rövid, akkor is. de kicsoda TGM vlaójában? Mindenképpen egy sztár. Egy értelmiségi celeb. Ilyen módon próbáltam ábrázolni. De a tudása és az intellektusa ettől még méltányolandó. Csak mintha nem lenne képes fókuszra. És sokkal fontosabb volna számára felvenni azt a bizonyos entellektüell pózt, mint maga a tartalom.
— Köszi a kommentet!

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.03. 09:31:33

@élveteg: Én nem tudom, hogy kell-e bevándorló. Szerintem ezt ne itt tárgyaljuk meg feltétlenül. A kérdés bonyolultabb. Kell-e munkaerő? Hát állítólag igen. A bevándorlók zöme a munkaerőhiányt pótolta a hatvanas években. Európa általuk lett gazdag. Hogy mindig vannak nemvárt következmények? Igen vannak. Az is igaz, hogy sosem pont az jön, aki éppen kell: nem csak agysebészek és programozó zsenik érkeznek az analfabéta Afrikából. Na ezért nem is engedik be őket.

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.03. 09:35:49

@Mr. Hyde: én ezt nem látom megalapozottnak. Mi számít megfelelő aránynak? Én a sajátomat elfogadom. Elfogadtam, mert aláírtam a szerződést. Mire ugráljak? Mehetek más céghez. Alapíthatok sajátot, ha nem tetszik. Vagy malmozhatok otthon. Ez az az alternatív költség, amit beáldoztam havi X százezerért. Nem tűnik rossz üzletnek, mert a malmozás nem hozott otthon pénzt. Ilyenformán senki sincs "kirabolva". A munkánknak csak munkahelyen van értéke. Tehát a hozzáadott értékünk legalább annyira a munkáltatóé, mint a sajátunk. Az osztozkodásban valóban van időnként eltolódás a tőke, időnként a munkabér irányába. Igen ám: de nyugaton főleg az átlagembereknek is van bőven tőkejövedelme. Az emberek 60%-a tulajdonol valamilyen részvényt, nyugdíjalapot stb. Nem csak a képzeletbeli szivarozó bankár.

Mr. Hyde 2018.12.06. 10:44:52

@A kiló nem százat jelent.:
Mellébeszélés.
A globális egyenlőtlenségek és a kizsákmányolás növekedését olyan rendszerhű intézmények is kimutatják és elismerik mint a World Bank vagy az Oxfam.
Persze lehet nyomatni ezt a szemforgató, képmutató avíttas rendszerapologeta dumát a vulgáris èrtelemben vett öngondoskodàsról továbbra is, csak éppen a saját szellemiségén belül is értelmetlenség egy olyan társdalmi környezetben, ahol az állam a tőke profitabilitása érdekében hoz döntéseket az emberek ellen.

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.06. 11:56:39

@Mr. Hyde: Ezzel nem vitatkozom, de nem értek egyet a kritikáddal. Egyrészt: nincs szó rendszerapologétaságról, másrészt az öngondoskodást sosem pártoltam, nem értem, hogy jön ide. Szerintem a tőke — mindannyiunk tőkéje — ahogy a munkaerő piaci árú megvásárlásán túl a gazdaság az állam növekvő költségeit is ki kell termelje, ami szintén nőtt az elmúlt évtizedekben. Tehát három dolog is nőtt: a tőke-munkabér a tőke irányába tolódik el, de nőtt a középosztály aránya világszerte, és nőttek a közszolgáltatások és az állam szerepe is az elmúlt 50-100 évben (a GDP arányos állami költés).
Azzal egyetértek, hogy a kormányok sokszor a gazdaságélénkítés címén leginkább a nagyvállalatoknak kedveznek, ami egy teljesen más történet. Annak is tudatában vagyok, hogy életkilátásaiban romlott pl. az amerikai középosztály helyzete a jövőre nézve: pontosabban most már nem vár a következő nemzedék javulást mint eddig, hanem akár rosszabb jövőt képzel el. De eközben keletkezett egy 300 milliós kínai középosztály a semmiből és javult a szegénység világszerte. A kevesebb mint egy dollárból élők aránya drasztikusan zuhant. Nem szemforgató vagyok, hanme nem akarok cserripikkinggel alátámasztani egy saját narratívát. Javult az életszínvonal a bolygón és valóban jobb most tőkésnek lenni, de nyugaton az emberek 60%-a tőkés, ahogy írtam, és ez nem magyarázkodás, hanem fontos tény, ha a munka-tőke részesedést vizsgáljuk.
A francia események bizonyítják, hogy a tömegek érdekérvényesítési képessége nem kicsi most se: kilonem100.blog.hu/2018/12/05/9_forint_39_fillerert_gyujtjak_fel_franciaorszagot_az_autosok

Mr. Hyde 2018.12.06. 18:09:53

@A kiló nem százat jelent.:

Rendszerapológia az, hogy a társadalmi kérdést szétárt karral perszonalizálod, mikor bevallod, hogy te elégedett vagy a munkabéreddel, magyarán aki nem, az keressen másik munkahelyet. Ezt előadhatnád egy bangladeshi textilgyárban is, csak a szemed se rebbenjen. A legjobb az egészben, hogy mindeközben éppen most tol át a magyar állam is egy törvényi erőre emelkedő szabályozást a kizsákmányolás mértékének fokozásáról.

A tőke nem mindannyiunk tőkéje, hanem a tulajdonosáé. Talán a legteljesebb dologi jog definícióját te is ismered, és csak véletlenül írsz le nyilvánvaló hülyeséget. Posztba azért ne tedd ki.

Ami az elmúlt évszázadban történt szociális piacgazdaság és jóléti állam címszó alatt, az a kapitalista rendszertől idegen anomália volt, amit a szocialista irányultságú kísérlet társadalmi alternatívát jelentő kihívása és nem utolsó sorban geopolitikai fenyegetése idézett elő. Ez csak arra bizonyíték, hogy a tőke csak akkor képes társadalmi szolidaritásra, ha ténylegesen fenn áll a veszélye annak, hogy a történelem gulágjára kerül.

A külső kényszer mintegy 30 éve lekerült a napirendről, így visszaállt a rendszer belső logikája, ami mentén a kapitalizmus folyamatosan visszatér a 19. században jól dokumentált működési reflexeihez. Ennek megfelelően az utóbbi évtizedek tendenciája éppen az állami költségek csökkentése, ami a liberalizáció - privatizáció – dereguláció szentháromság nevében végrehajtott nyereség magán-kisajátítást és költségtársadalmasítást jelent egyszerre.
Tehát a terheket a tőke egyre kevésbé vállalja, a dolgozó társadalmi rétegek pedig egyre jobban (például azok a francia melósok akiket a linkelt posztodban cinkelsz a fillérbaszóságuk miatt, holott a zindex is lehozta, hogy nem ez a társadalmi feszültség kiváltó oka, hanem csak az elmaradhatatlan utolsó csepp a pohárban)
.
A kínai középosztály nem a semmiből keletkezett, hanem a piaci mechanizmusokat karhatalmi eszközökkel vezérlő, kordában tartó Kínai Kommunista Párt gazdaságpolitikájának következtében.

Statisztikailag az egy dollárból élők aránya minden bizonnyal csökkent – ahogy állítod, csak ez alatt az időintervallum alatt a dollár vásárlóértéke is legalább ennyivel, ha nem többel Ugyan ez a helyzet a „szegénységből” felemelkedők tekintetében, akik hirtelen nulla bevételből pár dolláros keresőkké váltak – amint bekerültek a munkaerőpiacra, ugyanis korábban ezek a társadalmi csoportok önellátó tevékenységet folytattak, ám innentől kezdve azt is piacon kell megvenniük, amit korábban maguknak termeltek, mert a közföldekként működő termőterületeket a tőkésállamuk mezőgazdasági oligopóliumoknak privatizálta. Innentől kezdve a munkának valóban csak a munkahelyen van értéke, de csak innentől kezdve.

Nem kizárt, hogy a fejlett gazdaságok polgárainak egy része a megtakarításait valamilyen formában áttételesen kötvényekben vagy részvényekben tartja és ezáltal tőkejövedelemből is részeül(het), de az nem teszi őket tőkéssé, ugyanis a bérmunka kényszerét nem szünteti meg. A legtöbb esetben az általad hozott példa egyébként a munkavállalói befizetésekből tőzsdén trükköző magán nyugdíjpénztárakra vonatkozik. Tehát a kijelentés ferdítés, csúsztatás és legfeljebb csak annyit bizonyít, hogy az állami szociális szféra továbbra leépülőben van, valamint azt, hogy közvetve megint az öngondoskodás nagyszerűségét hangoztatod.

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.11. 20:16:49

Az olvasószámlálónk nektek köszönhetően átlépte 300 ezret a minap. Ebből az ünnepi alkalomból egy kis felmérést szeretnénk végezni az olvasók körében.
Ha van egy kis időd, töltsd ki a közvéleménykutatásunkat is!
Köszi!
docs.google.com/forms/d/1voPvlb6sYFovBHxXyjsHWrIlS_deLojXZEAEVG2nlM8/

A kiló nem százat jelent. · kilonem100.blog.hu 2018.12.11. 20:23:33

@Mr. Hyde: se közvetve, se közvetlenül nem beszéltem öngondoskodásról, bár Kínában valóban nincs más, mivel TB nincs lényegében. Köszi ezt a hosszú elemzést. Ettől függetlenül. Érdekes volt.
A nyugati társadalmakban a polgárok 60%-a rendelkezik tőke javakkal. Nem a ránktukmált és valóban szemforgató öngondoskodás miatt: magyarán, amikor alacsony jövedelmem van és bár sokat von el az állam, mégis azzal kábít, hogy nem fogok semmit se kapni cserébe, ezért kezdjek el öngondoskodni — avagy ugyanezzel rémisztget a biztosító marketingese, hogy kétségbeesésemben vegyem meg valamely drága átverős biztosításukat. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy a nyugati polgárok nem csekély része felhalmoz élete során és tőketulajdonos is, nem csak alkalmazott. Ez egy teljesen más világ, mint ahol a kevesek birtokolják a tőkejavakat. A kapitalizmusban nem vagy kirekesztve. Tőkés az a kis ingatlantulajdonos bérbeadó is, miközben meg csak egy villanyszerelő. Próbálj kilépni a megszokott sémákból és elképzelni egy komplexebb világot.