Volt egyszer három kismalac és Deutsch Tamás. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. Extra: Deutsch Tamás meseszakértő értékeli a kunigundai helyzetet.

A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki zsúpszalmát cipelt. Az első kismalac megszólította:

— Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!

Az embernek megtetszett a kismalac, de nem adta neki a zsúpszalmát, mert abból nem lehet házikót építeni, viszont segített neki lakástakarékpénztárat kötni, hogy házikót vehessen magának. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:

— Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót!

Az embernek megtetszett a kismalac, de nem adta neki a deszkát csak úgy puszira, segített neki svájci frank-alapú devizahitelt felvenni, hogy házikót vehessen. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak a harmadik kismalac ballagott tovább. Hamarosan találkozott egy emberrel, az meg téglát cipelt.

— Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót!

Az embernek megtetszett a kismalac, neki is adta volna a téglát, mert abból tényleg lehet házikót építeni, de annyi rengeteg pénzbe kerül a telekvásárlás, a közművesítés, úgyhogy rábeszélte a kismalacot, hogy vegyen fel csokot.

A három kismalac boldogan élt a házikójában, de hogy fizetni tudják a csokot, a megemelkedett svájci frank-alapú devizahitelt és a lakástakarékpénztárat elmentek biztonsági őrként dolgozni háromműszakban a Kunigunda utcai MTVA székházba, annak a székháznak volt elől is ajtaja meg hátul is, meg belül is egy csomó — ami még fontos lesz. De egyszer csak a nagy hidegben arra tévedt tízezer másik háromműszakban dolgozó tüntető, aki szintén szeretett volna házikót, de vagy nem kapott csokot, vagy bebukta a devizahitelt vagy dühös volt, mert nem tudott időben lakástakarékpénztárat kötni — no és volt köztük néhány lompos ellenzéki képviselő is. Egyenest az MTVA székház elé álltak, és csúnyán kiabáltak:

— Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a székházadat!

Reszketett az éppen szolgálatban lévő kismalac, de azért hetykén kiáltotta az ellenzéki képviselőnek:

— Lompos ellenzéki képviselő, fekete! Engem ugyan nem kapsz be!

Az ellenzéki képviselők tépték, marcangolták a házikót, de valamelyiknak eszébe jutott, hogy ha előveszik a képviselői igazolványukat, akkor a kismalac be kell engedje őket. A kismalac beengedte őket az előtérbe, ezért ők már nem kint az utcán fáztak a többiekkel. Neki is álltak szelfizni. Igen ám, de a kismalac addig átment egy másik szobába.

— Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a székházadat!

— Lompos ellenzéki képviselő, fekete, engem ugyan nem kapsz be! — kiabált hetykén a második kismalac, aki átvette a szolgálatot és bezárta az ajtót.

Az egyik lompos ellenzéki képviselő erre nekifutásból nekirohant az ajtónak, majd lepattant és sikított egy nagyot, mert jobb ötlete nem volt, különben ki kellett volna menjen ahhoz a tízezer emberhez, aki kint állt a hidegben, és azt kínosnak érezte volna, mert vagy sosem tudott nekik mit mondani vagy nem hallgatta meg senki. A másik lompos ellenzéki képviselő ezt felvette videóra és azt kiáltotta neki, hogy "mission impossible, Ági". 

Egy másik lompos ellenzéki képviselő is hamarosan odaért, és csúnyán kiabált:

— Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem a székházadat!

— Lompos ellenzéki képviselő, fekete, engem ugyan nem kapsz be! — kiáltotta hetykén a csokos kismalac — most már inkább röhögve, és nyugodtan leült a biztonsági őr társai mellé.

Mivel az emberek közé ki a hidegbe nem mehettek, és egyre kínosabb lett ez az egész, és egyébként semmi ötletük nem volt, ezért feltöltötték a mobiljukat, csináltak még néhány szelfit, kisztrímeltek pár vicces videót arról, hogy "kapcsold már ki, ...kurva erős kép lenne, hogy lefekszünk a lépcső elé..." — de a másik nem kapcsolta ki a videófelvételt... Más kismalacok indultak volna serényen dolgozni, erre tényleg le is feküdtek a lépcső elé tarkóra tett kézzel...

(Persze annyira nem rémültek halálra ettől a "kurva erős képtől" a kismalacok.)

Igen ám, de miután csináltak egy hamis tűzriadót is, hogy próbálják felhívni magukra a figyelmet...

...s hogy végre lompos farkasoknak tűnjenek és ne béna kacsáknak...

...erre a csokos kismalac felhúzta bizony a szemöldökét! Ezután az egyik lompos ellenzéki képviselő kitalálta, hogy felmászik egy lépcső korlátján.

De hát ki ne csinált volna ilyet gyerekkorában, igaz gyerekek? Te meg tudtad mondani, miért?

A három kismalac erre úgy döntött, hogy megfogják a lompos ellenzéki képviselőt, mert jobb lesz neki a hidegben, bent még összetöri magát addig próbálkozik, aztán még őket veszik elő miatta.

A kismalacok gyorsan meg is fogták és kirakták egy belécsimpaszkodó másik lompos ellenzéki képviselővel együtt a székházból. A kismalacok már nagyon várták a műszak végét képzelhetitek. De helyettük az ellenzéki képviselők egymásba kapaszkodva táncoltak és énekeltek.

— Lompos ellenzéki képviselő, fekete, minket ugyan nem kapsz be! — vagy valami hasonlót nem lehetett tisztán kivenni, de valamiért nagyon örültek.

A három kismalac azóta is tizenkétórázik, talán már bejelentve és nem feketén, s a heti pihenő napjukon, ha kiosztja a munkáltatójuk és pont egy napra esik, meglátogatják egymást, és olyankor jókat nevetnek a pórul járt ellenzéki képviselőkön — mást nem tudnak egyelőre, mert várják a túlórapénzüket. A lompos ellenzéki képviselők meg még négy évig boldogan élnek, a milliós képviselői fizetésből, amíg a ciklusuk le nem jár.

Utána vissza kell menjenek a balettba ugrálni, ami viszont már egy tök másik mese egy szintén kemény csapattal:

DISZKLÉMER:

A Kásler Miklósos mese után kellett egy ilyen is megőrzendő az elfogulatlanságunkat. Szerintem ha nem is boldog, de vidám karácsonyt okoztak ezzel Orbán Viktornak... Nekem nem. Mi kínunkban és nem jódolgunkban röhögünk.