A kiló nem százat jelent.

Jön a Peterson—Žižek vita a boldogságról: kapitalizmus vs. marxizmus

2019. március 04.

A világhírű szlovén marxista sztárfilozófus, Slavoj Žižek és a kanadai konzervatív pszichológia professzor, Jordan B. Peterson idehaza valamiért kevesebb figyelmet kapnak, mint világszerte. Mindkettő besztszelleríró, média- és YouTube-sztár, noha egyikük tűz, másikuk víz, közös bennük, hogy egyikük se politikailag korrekt. Ezért is tudnak izgalmasak lenni mindketten. Munkásságuk kifejezetten érdekes nem csupán gyanúsan trendi.

Április 19-én nyilvános vitán ütköztetik véleményüket. A téma: "Boldogság: kapitalizmus vs. marxizmus".

Érdemes volna számon tartanunk Slavoj Žižeket azért is, mert kevés világszerte ismert értelmiségi származik Kelet-Európából, ő pedig most mindenképp az egyik legnagyobb név. Jordan B. Peterson-t pedig jó ha egyoldalúan csak a szerintem rémunalmas gender-vita kapcsán idézzük idehaza, pedig jóval érdekesebb munkássága a Big 5 személyiségmodellt vagy észrevételei a pszichológia, a történelem és a politika összefüggéseit illetően — különösen az ember sötét oldaláról.

Két nagyon eltérő hátterű és nagyon különböző értelmiségi véleményvezérről van szó. Már megjelenésükben is: Slavoj Žižek kinyúlt pólókban, a testi higiéniára szemmel láthatóan nem sokat adva ad elő jellegzetes beszédhibájával és akcentusával — addig hozzá képest a kanadai professzor egy igazi gentleman — talpig öltönyben, minden szavát megfontolva építi fel patikamérleg pontosságú érveit. Rajongók és utálók talán milliói veszik körül egyaránt mindkettőt.

Slavoj Žižek, a "filozófia Elvis-ének" számít legalábbis a baloldali egyetemi campus-okon. Ágya fölött egy Sztálin portré lóg a falon. Mondandója, végkövetkeztetései rendszerint homályosak vagy rejtve maradnak. Csavaros gondolatmenetei viszont szórakoztatóak. Talán épp azért rajongunk érte is sokan, mert zavarbaejtő, félreérthető, szándékosan provokatív beszólásokkal és spekulatív pszichoanalízisekbe torkolló viccekkel fűszerezi intellektuális performanszait.

Tűz és víz a kettő, mégis állítom, ma mindkettő egyszerűen kötelező olvasmány kéne legyen. Politikai oldalaktól függetlenül.

zizek.jpg(Twitter)

Peterson pengeélés levezetéseivel szedi ízekre a politikai korrektség és a (nemi) identitáspolitika autoriternek érzékelt nyelvi és poltikai túlkapásait. Lényegében bármilyen népszerűtlen vitát felvállal és racionálisan végig is visz a gender pay gap-től a kulturmarxizmus ostorzásáig, amikért a progresszívek olykor első számú közellenségnek tekintik. Noha érzelmileg korrumpálhatatatlan intellektusa és szellemi erőfeszítései jóval több tiszteletet érdemelnének. Csak a tények érdeklik, azok pedig nem mindig kedvesek. Tévesen állítják be transzfób, nőgyűlölő alt-right szörnyetegként. Nyoma sincs precíz mondanivalójában a szokásos amerikai jobboldali agymenéseknek a fegyverviseléssel vagy a halálbüntetéssel kapcsolatban. 

Míg Žižek, talán épp azért, hogy meglepjen vagy megbotránkoztasson, halálbüntetéspárti baloldali létére. De épp ezek teszik érdekessé. Peterson minden szellemi erőfeszítése ellenére is leginkább a mumus szerepét tudja eljátszani a baloldali utópiákba félig szerelmes, félig kiábrándult, a progresszióhoz ambivalensen kötődő posztmodern korban. Sokan nem értik és nem szeretik.

Viszonyukra jellemző, hogy Slavoj Žižek egyenesen "ellenségének" és "áltudományosnak" nevezte Peterson-t. Peterson persze rögtön felvette a kesztyűt. Azonnal meg is üzente, hogy bárhol és bármikor kész egy vitára Žižek-kel. Sőt bele is kezdett egy twitter-csörtébe, amiről később kiderült, hogy nem magával a szlovén filozófussal sikerült megvívnia, hanem csak egy Žižek idézeteket posztoló twitter bot-tal. Kevés dolog lehet ennél 21. századibb. 

Eközben Žižeket az ősbaloldali matuzsálem, az ikonnak számító Noam Chomsky egyenesen semmitmondónak nevezte, és tanítómesterén keresztül is támadta, "totális sarlatánnak" kikiáltva Jacques Lacan francia pszichoanalitikust. Žižek valóban egy intellektuális komédiás. Szórakoztat. De elgondolkodtat és termékeny talányok közt is hagy, mint egy félbemaradt krimi. Peterson egyik kedvenc jótanácsa talán számára is megfontolandó lenne: "előbb tegyél rendet a saját szobádban". Korunk embere számára viszont mindenképpen követendő lenne, mielőtt bármi komolyba belevág, akár a gondolkodás szintjén.

Kettejük vitáját éppúgy nevetséges lenne hasonlítani Noam Chomsky és Michel Foucault híres 1970-es évekbeli vitájához. Mint amennyire történelmietlen és otromba túlmagasztalni és hamis pátosszal bevonni a négy évtizeddel ezelőtti nyugati szellemi életet. Némi felhígulás mindenképp történt. A szocializmus totális bukásának kísértete járja be a nyugati világot. Ami helyett új mítoszt nem kapott az emberiség. Ez pedig rányomja a bélyegét mindenféle baloldaliságra. A baloldali értelmiség ma tökéletesen tanácstalan. A múlt pedig vegyük észre: túlhaladott.

Hol rontottuk el? — kérdezi Žižek is, hogy az általa lesajnált és a jobboldal kvintesszenciájának tartott (tehát indirekt felmagasztalt) Jordan B. Peterson ilyen népszerű? 

Žižek sem apologétának, sem új baloldali elmélet alkotójának nem kíván jelentkezni, de legutolsó marxistaként is tartja magát a kapitalizmus jelenségét illető, kissé mára valóban fellengzős értelmiségi luxusnak számító baloldali nézőponthoz a polgári társadalmat illetően, hogy: "a király meztelen" — mondja nagyjából ezt számos y-generációs (millennial) fiatallal együtt. Ez egy erős, felülírhatatlan érzés. Se nem cáfolható, se nem igazolható. S ezt az érzést legalább annyira osztom, mint amennyire pontosnak látom Peterson levezetéseit.

Sokan nem fogunk egyetérteni velük, ki egyikkel, ki másikkal. Kevés a közös fix pont. Pedig már az indulásnál szükségünk volna rá, mint egy sziklamászónak.

Igaztalan mindenképp a kortárs értelmiség (Žižek és Peterson) lesajnálása — úgy általában meg mindig a másik oldalra vonatkoztatva is. Nem gonoszabbak vagy butábbak vagyunk, mint a hetvenes évek nagy baloldali entellektüelljei, bár talán figyelemzavarosabbak és talán informált pesszimisták — utóbbiak főleg a mai konzervatívok. A megértésbeli gap nem az empátia vagy az idealista jószándék hiányában keresendő manapság, hanem abban, hogy már nem lehet hitelesen egybefüggő, pláne közérthető narratívákba rendezni, ami a hozzánk eljutó jóval nagyobb mennyiségű múltbeli tapasztalatból és jelenkori információból tanulságként valójában leszűrhető lenne.

Túl sokat tudunk, hogy egyszerűt és tetszetőset mondjunk egyszerre.

A feladat meghaladta volna a régi elméletalkotók képességeit is, csak nekik egy jóval kisebb, lassabb világ jutott. Zéró mobiltelefon-értesítés és nem hétmásodperces figyelemküszöb, hanem pont az a hierarchikusan eleve könnyen átlátható és elrendezett világ, ami ellen a baloldal mindig is küzdött. A valósággal való szembenézés úgy általában nehezére esik a nyugati embernek.

De kuruzslás is lenne egyetlen egyszerű receptet felírni ma a világ megannyi bajára, amik közül a történelmi léptékkel nézve elképesztő jólétben élő fejlett világot érintők igazán egyike sem olyan súlyosságú, amiért a múltban életüket adták volna a forradalmárok — lettek volna ők kispolgárok boldogan köztünk. Pláne manapság, amikor az ilyen okafogyott önfeláldozás avagy barikádácsolás vagy naivitásnak vagy mentális zavarnak hat.

Miközben igaza van azoknak, akik úgy vélik "a király meztelen", de Peterson-nak is igaza van, hogy nem becsüljük meg igazán, hogy mennyire jó dolgunk van nyugati életformánkban, amit pont a baloldali internacionalisták által utálatosnak látott határok védelmeznek és tartanak fent. Akár szó szerint. Ugye, hogy mennyivel Instagram-kompatibilisebb, vegytiszta-idealistább és hát álhumánusabb és felelőtlenebb lenne támogatni a korlátlan migrációt ehelyett? "Egyetlen ember sem illegális." Hát persze. 

A jobboldal és Peterson üzenete nem szexi, nem nyújt világmegváltást, se egyéni lelki feloldozást. Nem nyer meg szíveket. Nem érezzük tőle magunkat jobban. Bár Peterson gyakran elemzi pszichológiai eszközökkel a bibliai archetípusokat, a konzervativizmus tagadja, hogy messianisztikus törekvése lenne, vele szemben az ikonoklaszta, sőt ateista (kulturális) marxizmus még mindig vágyik rá, és frusztrált még belátni is, hogy bizony sokszáz éve él e tévedésben — lázasan keresi az elnyomottakat és megváltandókat hol a transzokban, hol az afrikai menekültekben. Minden korábbi modern világmegváltás viszont katasztrofális elnyomásban és emberirtásban ért véget.

(Némi igazoltnak tűnő világmegváltás pislákol még a zöld mozgalomban, de ők amúgy sem a munkásosztályt vagy a nemzetet akarják megváltani, hanem csupán a természetet akarják megvédeni pont az embertől, a végső pusztulást elkerülendő.)

Ezt az amúgy ma mindennél fontosabb vitát, ami még meg se történt, és amiből Žižek amúgy már kihátrálni látszik, Peterson valójában már jóval régebben megnyerte. A tragédia az ebben — hogy sokan érzik úgy, s az érzés valamelyest fontosabb a száraz tényszerű igazságnál — hogy mindez nem számít, és akkor se szorítanák meg a győztes kezét, ha az minden kétséget kizáróan kihirdethető volna. Persze az ilyen vitákban ez amúgy is véleményes.

De épp ezért volna ez nagyobb és fontosabb vita, mint Foucault és Chomsky vitája, s valószínű (legyünk pesszimisták, hogy pozitíve csalódhassunk) ezért nem lesz ebből semmi. Pedig valóban sokat okulhatnánk, s akár előrébb is léphetnénk, miután sikerült átgondolni, "hol is rontottuk el"...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kilonem100.blog.hu/api/trackback/id/tr4814667127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frederick2 2019.04.30. 11:00:12

Egészen fasza cikk lett!