Tyúkeszűek és Szél-kakasok az ellenzéki politika szemétdombján

2019. április 30.

Ősidőktől fogva foglalkoztatja a filozófiai kérdés az emberiséget: mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Vajon ismerné-e bárki Szél Bernadett nevét, ha nincs az LMP? Vagy ahogy a 444 újságírója írja, az LMP még most is a pártjának azóta hátat fordító politikusnőnek köszönheti népszerűségét, akiről annyit se tudnak a hívei, hogy már nem zöld színekben politizál? Hol az MSZP-nek, hol a Momentumnak csapja a szelet, hol régi pártjának? 

Tudja valaki követni azt az őrületet, ami a parlamenti ellenzék hátsó soraiban zajlik? És akarja-e bárki egyáltalán figyelemmel kísérni még, aki szeretne nem szemlesütve élni ebben az országban, és a penetráns szekunder szégyenérzet ellenére nem a kormánypártokra szavazni? Az ellenzék egy tyúkszaros baromfiudvarra hasonlít inkább, ahol ráadásul Orbán a gazda.

Az ellenzék kaotikus első éve. Most ezen belül is a szemétdombot vesszük górcső alá. 

jason-leung-1242215-unsplash.jpg

Jómadarak és egyéb baromfik a parlamenti hátsó sorok szemétdombján

Alig néhány hónapon belül össze-vissza vándoroltak egyes ellenzéki képviselők, mint gólyafos a levegőben. Kezdte Vona Gábor már a választás estéjén, lemondott a mandátumáról és a pártelnökségről. Igazából fene se érti, miért tette magának annyira magasra a lécet, amiről tudhatta, hogy nem fogja tudni megugorni — nyilván ezt súgták neki hátulról. A bukásából szeretne politikai tőkét csinálni. S mint amatőr vlogger próbálja a hírnevét takaréklángon melegíteni a visszatérésig.

Vona és a mögötte állók — mondjuk a Szasza — voltak azok, akiknek a lépései mögött valamiféle tervezés felsejlik, ha a kivitelezés a zsákutcás múlt miatt nem is lehet túl sikeres, de a Jobbik még így is az ellenzék legsikeresebb pártja. Képzeld el a többit. A többiek mozgása inkább tükrözi azt, hogy annyit értenek a politikához, mint tyúk az ábécéhez, vagy annyira pehelysúlyúak, hogy vagy kilóra megvehetőek vagy elfújja őket és "szent meggyőződésüket" az első szellő. Egy-egy rutinos vén róka (Molnár Gyula vagy Gyurcsány) jócskán meg tudja kavarni kártyákat romló lapjárásuk ellenére is. Különös tiszteletet érzek irántuk, elnézve a többi szerencsétlent.valasztas2018.pngHiába hagyta el vagy kényszerült elhagyni Vonán kívül még hat képviselő néhány hónapon belül a Jobbik frakcióját, az még mindig az ellenzék legerősebb pártja. Hegedűs Lórántné magyarázatot adott saját lépésére: "nem kíván közösséget vállalni a posztkommunistákkal". Szávay Istvánnak csak meg kellett volna válogatnia vagy a szavait vagy a barátait. (Valójában sem az nem normális, hogy egy politikus zsidó hölgyek orrának beverésével henceg meg az sem, hogy az ezen jót nevető párttársak ezt rögzítik és felhasználják — akkor sem, ha szerencsére nem történt meg a dolog...)

Embert barátjáról. Akinek ilyen barátai vannak, nem kell ellenség.

mihaza_nk.jpegÉs van még a négy jómadár, aki meggründolta a "Mi Hazánk" nevű furcsa formációt — és a páriának számító parlamenti függetlenek közé távozott: Dúró Dóra, Apáti István, Fülöp Erik és Volner János. Nem garantálom, hogy a nevüket jegyezni fogja az utókor.

Négy évre van egy jó állásuk viszont, ami azért a gyanús cégügyeiről korábban elhíresült Volnernek is jól jöhet...

Nem föltétlenül kell már ezekbe a nagy öriharikba tényleges politikai különbségeket belelátni. Toroczkai maga mondta, hogy ő nagy néppártosodás-párti, nincs nézetkülönbség. Hát, ezért alapított új pártot. Nincsenek rég igazi vízválasztó témák, politikai apály van, egyszerre apátia és türelemjáték, idegek harca. Chicken-game. Ki bírja tovább a nyomást, ami jön felülről a Fidesztől, oldalról a balliberális médiából, a késeket már fenő párttársaktól, a kapuzárási pánikkal küzdő Bitó-szalonokból, az omladozó Korda-villákból — meg a kistérségek kiskocsmáinak olcsó sör és kevert illatú mételyéből.

Miközben savazni fogom őket rendesen, nem felejtem el: nem annyira könnyű helytállnia egy ellenzéki képviselőnek e szedett-vedett kompániákban. Főleg a helytálláshoz szükséges képességek nélkül. A politika csak addig tűnik könnyűnek, amíg kívülről kibicelsz. Belülről a politikacsinálás már nagyon más. Óbégatás mellett igényel(ne) némi intelligenciát — ha az említett kiskocsmák nem is azt díjazzák éppen. Ehelyett káderhiányos, kontraszelektált gittegyletek ölik egymást az ellenzéki éhezők viadalán — ahogy az egyik első "hősi" éhhalált halt, Bokros Lajos amúgy találóan nevezte, amikor bejelentette a MoMa megszűnését.

A káderhiány még az egyetlen nagypártot, a Fideszt is érinti. Ha megnézed az ifijeik siralmas tévényilatkozatait, akkor ellenzékiként először persze örülsz, aztán meg sírsz: Magyarország jövőjét bízzák majd rájuk a szavazók. Magyarországon a politika büdös műfaj. Eszelősök és hülyék inkább választják. A kevés számú kivétel mellett. (Bocs. A jelzőkről nem én tehetek. Patkányinváziós időkben nehéz a ingerküszöbnek megfelelőt találni — a szerk.)

Ezért emlékeztetnék rá: minden viszonylagos. Ne hidd, hogy sokkal messzebb jutnál, mint az itt megénekelt delikvensek. Ha mégis messzebb tudnál, akkor pontosan tudod, hogy azért nem szállsz ringbe most, mert értelmetlen lenne az áldozat.

Ez viszont nem jó az országnak, mert pont rád volna ott szükség és nem a tyúkeszűek gyülekezetére. Ezért te magad is hibás vagy. Miattad és helyetted a hülyék politizálnak. Az eredmény ennek megfelelő.

A politikát a magyar ember bottal se piszkálná meg régóta. Minden politikust lesajnálunk. Egyre irracionálisabban, egyre artikulátlanabbul utáljuk őket — óegygésítve, ami nem jelent semmit. Egyre kevésbé is vállalják már ezt a puszta rongybaba, boxzsák és céltábla szerepet komoly emberek. Hol van már Schiffer András, sőt legalább egy Vona Gábor — s mit ne mondjak még: Gőgös Zoltán? És egyéb klasszisok. "Kell még valamit mondanom, Ildikó?" 

b166.jpg

Burány Sándor valaha rég egy messzi-messzi galaxisban szocialista munkaügyi miniszter volt, ma meg kölcsönadják a Párbeszédnek, mint egy kissámlit

Az ő különös esete talán a legtisztább. Még ha abszurditásán korábban fennakadtak volna is a szemöldökök. Ma nem annyira. Kutyát se érdekel. Ciki nem ciki, a szocik bármire képesek. Trükkök százaira. Kiskapuk, mutyi. Ez volt az egyetlen modus vivendi már a pártállami időkben. A kisdobos, az úttörő, a hű pártkatona ott segít ahol kell. Ha kell, beül a "szövetséges" frakciójába, hogy kilegyen a létszám. 

Az MSZP régóta kispárt és az LMP-vel meg a DK-val küzd. Nem a Fidesszel és nem is a Jobbikkal talán. Ehhez kellett a Párbeszéd és egy LMP-szerű, még nem lejáratódott plakátarc. Megkapták, kifizették. Ez volt az ára.

Burány Sándor exminiszter tehát szoci létére átült, hogy meg tudjon alakulni a mérhetetlen támogatottságú Párbeszéd képviselőcsoportja. Kölcsönadták, mint egy kissámlit, hogy a Karácsonyék törpepártja felérje az alsó polcot. Nonszensz? Hát az.

A KDNP is hasonlóan lett hűséges pártkatonákkal felbruttósítva a Fidesz által jópár éve. Azt sem igazán értettük. Magyar politika.

Hogy mégis mi a különbség az MSZP és a Fidesz között? Azt a számok mutatják, ami durván 50% a 10% ellenében. Ha nem megy a matek, akkor Bangóné megmondja az okát, ami jelenleg a legtöbb, amit az MSZP üzenni tud az általa elvesztett szavazóknak: lepatkányozza őket, ami gyanítom az MSZP utolsó mondatai közé tartozik. Az egyetlen interjún megbukó Karácsonnyal együtt keményen dolgoznak a dicstelen végjátékon. 

b124.jpgBősz Anett előbb beül Párbeszéd frakcióba, majd pár nap után kiül, és az majdnem megszűnik: a Liberálisok mégsem kapták meg a beígért pénzt az MSZP-től

A fiatal liberális képviselő ettől függetlenül szimpatikus számomra. És inkább szomorúnak tartom, hogy Fodor Gábor nyilván okkal mérhetetlen pártját erősíti, s nem más mezben küzd az emberi jogokért. Ahogy méginkább szomorú, hogy fiatal létére belekeveredett a visszatetsző és belterjes szocialista-szadeszes mutyik ármányának kellős közepébe.

Szomorú végjáték ez is a rendszerváltó SZDSZ egyik kvázi utódpártjától. Kínos utódvégharcaikról már többször írtunk. A liberálisoknál még mindig a pénz beszél. Csak már az is nagyon szűkszavú.

Annyit a történethez, hogy "legalább" az MSZP fegyelmi eljárással lecserélte Molnár Gyula pártelnököt ezért a kis húzásáért, ugyanis az ígéretet ő tette Fodor Gáboréknak, de a pártból nem kapott rá felhatalmazást. Hogy még szebb legyen a történet. Olyan ez az egész, mint egy Guy Ritchie-film, pitiáner bűnözőkkel és szerencsételen vizesnyolcasokkal, akik lezúzzák magukat a szajrét meg más nyúlja le.

Persze a politikus-szereplők nem minimálbéren tengődnek... A pénz beszél. 

m064.jpgA szórakoztató professzor: Mellár Tamás

A Pécsen függetlenként egészen kis többséggel, de győző képviselő, kijelenti nem ül be semmilyen frakcióba, nincs is becsületesebb, mint tiszta szívű független ellenzékinek lenni, amire ő, mint minden exfideszes méltán büszke. Egy frakción kívüli független képviselő amúgy nem sok vizet zavar: akár el is kötögethet magában leghátul. Számuk egyről mégis 9-re nőtt már a ciklus első évében. Aki pedig függetlenként jutott be már nem független.

Amikor Bősz Anett borítja a bilit, és veszélybe kerül a Párbeszéd frakció léte, Mellár Tamás hős megmentőként csatlakozik Szabó Tímeákhoz. Így mégis kivan a létszám! Öröm és boldogság. Más haszna nem volt a hazának eddig a nyugalmazott közgazdából.

Fő, hogy legyenek szilárd elveink, amik zsinórmértékként szolgálnak ezekben a vérzivataros időkben. De hát nem könnyű a NER-ellenállók élete! Havi egy milla plusz juttatásokból nyomorgnak, mégis keményen harcolnak az elnyomó diktatúra ellen.

Az ősz ex-fideszes antifideszes összefogásbajnoknak Pécsen a minap sikerült ismét bealkotnia: miután minden ellenzéki párt a Jobbiktól az LMP-n és a Momón át a szocikig megállapodott a közös jelöltekben, erre Mellár bácsi kitalálta, hogy márpedig ő és a csapata nem támogatja őket, nem fog velük össze. Hogy mi?? De tavaly mit hisztizett, amikor más ellenzéki jelöltek is el mertek indulni őmellársága mellett — az amúgy szabad választáson.

Még a lista messze nem teljes, de már most egy kabaréban érezhetjük magunkat.

h080.jpg

2014-ben még a szekszárdi Fideszt erősítő Hadházy Ákos 2018-ra a NER legádázabb ellenfelének szerepét kezdte el játszani (szintén)

...bár Gyurcsány Ferenc amatőr színjátszó és antiorbánista trubadúr NER-ellenes dörgedelmeit blogunk zsűrije magasabb pontszámmal jutalmazta. (Állítólag brazil szappanopera-producerek is érdeklődtek már Fletó iránt.)

Hadházy, mondván itt tombol a diktatúra, sok özvegy kisnyugdíjast azzal a kijelentésével tett utolsó éveire boldoggá, hogy ő aztán nem ül be egy ilyen megint kétharmadosra sikerült parlamentbe. Ami többek közt azért lett kétharmados, mert hősünk is csúnyán elvérzett fideszes kollégájával szemben. Sok hűhó semmiért: a hisztérikus koordináció csodaszere hatástalan volt: az ellene induló fideszes győztes 52%-ot kapott. (Ő harmincvalahányat. Mindegy.)

Majd mint Mellár papánál láttuk, ígéret szép szó, de az Alzheimer-kóré még szebb: pár hét után mégis a megemelt országgyűlési képviselői fizetést választja, és leteszi az esküt az Alaptörvényre. Nem kell aggódni a törzsszavazóknak ez is ugyanannyira tetszik. Nekik tartós amnéziájuk van. 1956 óta.

Ellenben a doktor úr hetykén már be se ült az LMP frakciójába, aminek a listáján, vígaszágon frissiben mandátumot szerzett. Ekkor már akkori új pártjából, az LMP-ből is kifele állt a szekere rúdja. A jelölttársait zsaroló, szószegő extárselnök úgy döntött megelőzi a fenyegetően közelgő fegyelmi ügyében az ítélethirdetést. Saját kilépésével segítette az LMP megtisztulását. (Megtartva persze mandátumát és a jó kis fizut...) 

Ezzel valószínűleg Guinness-rekordot döntött, mint a legrövidebb ideig pártjához hűséges honatya. Volt már benne gyakorlata. Hadházy egyébként lehetne újra kiváló állatorvos. Megőrizve becsületét és öregbítve saját hírnevét. Nagyon bízunk benne, hogy idővel felhagy a lépcsőkorlát-mászással és a tévészékházi biztonsági őrök zaklatásával. Kiskorú tévénézők sérelmére elkövetett közbotrányokozások helyett csinálhatna olyasmit, amivel használ a társadalomnak. Amit most csinál, az annak az ügynek is árt, amit amúgy helyesen szorgalmaz: az európai ügyészséghez való csatlakozásnak. Akinek használ: az leginkább Orbán Viktor.

Ő volt egyszemélyben amúgy a "lehetetlen metszet" a Fidesz és az LMP inkább diszjunkt halmazai között. Bár az is közös, hogy mindkét párt arról híres, hogy a legtöbb pártvezetőt adta az országnak (Orbán, Vona, Fodor, Hadházy mind Fidesz-tag volt — az LMP meg legutóbb már miniszterelnökjelöltet adott az MSZP-nek). Az LMP-ben minden bokor mögött fideszes ügynököket kereső Hadházy valószínű sosem találta meg a téglát. Vélhetően nem tartott neki senki sem tükröt, mint az egyetlen exfideszes prominensnek a zöldpártban. 

Most épp a választásokat széttrollkodó és minden nagyképű jóslatát bebukó Márki-Zay Péterrel dolgozik azon, hogy még egy értelmetlen és valódi cél nélküli párttal több legyen az ellenzéki térfelen. 

Számoljunk kicsit: az első fideszes kétharmadnál, 2010-ben csak három ellenzéki pártjutott be: a még egységes MSZP, a Jobbik és az LMP.

Ma minden bokorban alakul egy "egyetlen igaz összefogás", ami aztán "majd most tényleg"... Azóta Gyurcsány kettészakította az MSZP-t, Bajnai az LMP-t, Toroczkai a Jobbikot, létrejött a Momentum, az "anti-nomen est omen" Együtt, a MoMa és a Liberálisok is ott lesték a lepattanót. Hát tényleg minden egyre összefogáshangulatúbb.

Erről ezek a terhelt és gyanús múltú figurák tehetnek. Három erős, karakteres ellenzéki párt többre ment volna, mint tíz egymást Fidesz-bérencező, egymással marakodó, ám szavak szintjén nagyjából ugyanazt üzenő, dezertőrök által szétvert romhalmaz. Ha a nem túl örömteli harmadik kétharmad okait keresed, akkor megtalálod a személyiségtípusokat ebben a posztban mind.

szekelysandor.jpg

Sose kezdj notórius dezertőrrel! Íme az ex-gyurcsányista ex-együtt-es ex-millás

Nem Hadházy az egyetlen, aki a sokadik pártját fogyasztja rövid időn belül. Az ismeretlen Székely Sándor a DK listáján került be a parlamentbe tavaly áprilisban, azonban karácsonyra a képviselő úgy döntött, hogy meglepi Fletóékat egy szűkszavú kilépéssel. "Viszlát és kösz a halakat!"

A történet azért érdekes, mert lehetett ezt előre sejteni. 2014-ban az akkor még létező bajnaista liberális párttal, az Együtt-tel csinálta ugyanezt ez a sármosan borostás fiatalember. Valahogy mindig pozícióba kerül mégis. Nem csodálatos? Legmagasabb iskolai végzettsége külkereskedelmi üzletkötő, sokkal többet nem nagyon lehet megtudni róla az önéletrajzából sem. "Erősen baloldali elköteleződésű", már családilag. Hogy ez mit jelenthet? Fene tudja. Sok politikusdinasztia van a baloldalon, ahol valahogy átöröklődik a hajlam és a módszertan. Még a fiatal Momentumot is ellepték az egykori MSZP-s, SZDSZ-es csemeték... Az embert a tettei alapján kell megítélni.

Bárhogyis, ha ez a következetesen destruktív életutat jelenti, akkor az nem jelent jót.

Annak ellenére, hogy később az Együttben társelnökségig is vitte, valójában a Millából 2011-ben is dezertált már egyszer — érdemes szó szerint idézni: — "komoly politikai-, szemlélet béli különbségek miatt". Nyúlfarknyi önéletrajza végén is sajátosan alkalmazza a magyar helyesírás szabályait: "2018 tavaszán a Magyar Országgyűlés tagjává válltam." Így, két l-lel. Ez pályája csúcsa, de élete főműveként Majtényi László 2017-es tökéletesen reménytelen elnökjelöltségét említi, amiről mi is írtunk. Azért érdekes ez a büszkélkedés, mert Gyurcsány Ferenc még 2017-ben a rádióban elkotyogta, hogy már mielőtt a "civilek" bedobták volna Majtényi nevét, a balliberális pártok jó előre megállapodtak a személyben. Magyarán ennyire volt civil a civilnek felmarketingelt jelölt.

A szokásos mutyik: a balliberálisok egymás közt sutyorogva kerestek egy megbízható elvtársat, akire aztán "tilos" nemet mondania bárkinek, főleg a sakkban tartott LMP-nek, különben jaj nekik... Ennyit a széleskörű meg demokratikus meg civil egyeztetésekről. Könnyebb hinni az ufókban, mint a balliberális ígéreteknek.

Hogy ennek a céltalan akciónak, akkor mi értelme volt azt nem tudjuk, de még valami kiderül ebből a kis DK-s mellékszálból. Székely Sándor évek óta be volt kötve a Gyurcsány körüli kapcsolati halóba. Hasznos elvtárs, akiről még politikailag értelmezhetetlen lelépésekor se mondott rosszat Gyurcsány. De az világos: finoman szólva ő maga is annyira számított politikán kívüli, tisztalelkű civilnek — lett légyen akár az Együtt, akár a Szolidaritás Mozgalom elnöke éppen. Tipikus szerencselovag. 

Hogy Gyurcsányt miért hagyta faképnél, senkit sem érdekel a médiában. Személye nem kapott akkora figyelmet, mint Hadházyé vagy Szélé, akiknek azóta bérelt helye van az ATV stúdióban, hogy szakítottak az LMP közössgével. Ahogy más kilépők is: egy csapásra érdekessé vált minden panaszos sóhajuk, míg LMP-s korukban egyetlen politikai akciójuk sem kapott publicitást, és nevük tökéletesen ismeretlen volt. A balliberális hidra utolsó lélegzetével minden tőle független kis kezdeményezés felé igyekszik kiterjeszteni csápjait. Ebben a folyamatban vállaltak statiszta szerepet Hadházy és Szél is, és fordultak szembe a bukott baloldaltól távolságot tartani akaró LMP-vel.

(A Momentumról meg tudjuk, hogy Szélékkel együtt szintén beadták a kulcsot már egy ideje.)

s136.jpg

Gendersemleges időkben nőből is lehet Szél-kakas

#womeninpolitics #womenwhoinspire tag-eli be Szél Bernadett minden posztját kényszeresen. Ez a vonal talán ami egyedüliként folyamatosan jelen van a politikus megnyilatkozásaiban, mintha a neme tenné őt egyedivé és különlegessé. Történetesen élnek más nők is a bolygón, politikusnők is. Valóban tehetségesek is. Ők általában nem lobogtatják saját nemüket, mint valami rendkívüli hőstettet vagy különleges képességet. De visszafelé hátha működik. Nem kedvelem a szexizmus semmilyen formáját. A jóindulatút sem. Ez az inverz és bújtatott fajtája visszatetsző és kontraproduktív. Gendersemleges időket élünk, nem tölt el büszkeséggel, de természetes: naná, hogy férfiak is lehetnek tyúkeszűek, és nők is lehetnek szélkakasok... 

Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Schiffer András LMP-je vagy az LMP Szél Bernadettje? Létezne-e LMP Schiffer nélkül? És ismernénk-e Szél Bernadett nevét, ha nincs az LMP? Aligha.

Az LMP túlélte saját Dávid Ibolyáját. Antall József MDF-e nem. Antall József és Schiffer András nevére mindig emlékezni fog a politikatörténet, pedig nem voltak klasszikusan népszerűek. De az emberek tudni fogják, mit kössenek hozzájuk. De mit kössenek az Antalltól Bokrosig, a Fidesztől az MSZP-ig jutó Dávid Ibolyáéhoz, vagy kilépése után varázsütésre a ballib média céltáblájából rögtön a ballib média kedvencévé váló Szél Bernadettéhez?

Mikor mit? A kalapkirálynő az ország legnépszerűbb politikusa volt egykoron, az általa vezetett MDF viszont jóformán csak vegetált. Antall József egykori pártja végül az SZDSZ-szel közösen indulva tűnt el az ismeretlenségben, amikor az LMP feltűnt 2010-ben. Pont ennyire talmi Szél népszerűsége. Ennyit ér. És ennyit nyom a latba. Hogy most az LMP serpenyőjében vagy a Momentuméban az kevésbé foglalkoztatja a választókat. (Dettinek üzenem: Bitó-szalont sem...)

Az LMP megőrizte az önállóságát és társelnökei elfogyasztása után is köszöni szépen megvan. Ennek örülhetnénk is, ha nem keresnék ennek a túlélésnek az okát a 444 elemzői. (Amikor épp nem tagadni akarják.) A mai napig meglehetősen népszerű Szél Bernadettet és Hadházy Ákost annyira ismerik saját hívei, hogy még most sem tudja a felük, hogy már nem az LMP politikusai. Csak a szépre emlékezem jeligével. A magyar választó ennyire tartja fontosnak, hogy kövesse az eseményeket, de végignézve a fenti listát, vajon az ő hibájuk ez? Celebpolitika.

Tegnap az ATV-n ismét közelebb került egy lépéssel a Momentumba való belépéshez az LMP sértődött extárselnöke, de ahhoz még a Momentumnak be kéne jutnia az EP-be. Szél nem tyúkeszű. Még tartja az összes vasat a tűzben, szeretné látni az eredményt. Az LMP születésnapjára is ellátogatott. Mivel szeretném, hogy ez a király(nő)dráma minél előbb véget érjen, én arra buzdítok mindenkit, hogy Szél Bernadett tegnapelőtti javaslatával szemben mégse az MSZP-re, mint Magyarország egyetlen hiteles zöldpártjára (sic!) szavazzon, hanem a Momentum Mozgalomra, Magyarország egyetlen hiteles liberális pártjára. Még Gyurcsány Ferenc DK-jánál is hitelesebbek a lilák szerintem — és ez most nem is irónia.

Nem tartanám nagy áldozatnak Dobrev Klára kiesését a rostán, hogy a Momentum bejusson egy kis mázlival az EP-be. Ez már egy szarkasztikus magánvélemény.

Szél Bernadett 2018 júliusában még azt nyilatkozta: "soha nem érezte ennyire egységesnek az LMP-t", majd a fegyelmi bizottság elmarasztaló döntése illetve a vészjóslóan szűk többséggel lezajlott társelnökké választása után Sallai Róbert Benedek előhúzott egy újabb kínos fodrászszámlát a kispárt számára luxusnak számító miniszterelnökjelölti kampányból, erre Szél meggondolja magát és hirtelen lemond a társelnökségről és a címekről, majd pár hónap "gondolkodás" után kilép a frakcióból és távozik a pártból szeptemberben.

2019 tavaszán pedig már azzal véteti észre magát, hogy hol egyik, hol másik balliberális ellenzéki pártnak csapja a szelet. Azért csodálatos ez mert pár éve még az MSZP elzavarása mellett is kardoskodott. Súlytalan szereplők súlyos szavainak sincs súlya. (Lásd még Bangóné.)

Valószínű ő maga se tudja soha, hogy mit akar. Ahogy az LMP-ből kizárt társa, a Kunhalmi Ágnesnek amúgy tök fölöslegesen visszalépő Kassai Dániel fogalmazott: neki sem sikerült rájönni, hogy mi Szél Bernadett meggyőződése vagy van-e neki egyáltalán olyan.

Egy biztos nagyon örült mindig a szereplésnek, ha nem is ment neki túl jól. Úgy örült a nyilván esélytelen miniszterelnök-jelöltségnek is, mint egy elsőbálozó tinilány az új fehér ünneplőruhájának.

s771.jpg

Hogyan viselhetik el egymást ennyi árulás és újra-elárulás után a szűk parlamenti padsorokban ülve?

Szél Bernadett együtt távozott azzal a Szabó Szabolccsal, aki számomra pozitív meglepetésként csatlakozott az LMP-hez áprilisban, miután megboldogult pártja, az Együtt "Berni mosóporos" kampányvideójában még Szél Bernadettet és az LMP-t mint az "összefogás" fő akadályát savazta. Amiért cserébe a szavazók 0 egész pár tized százalékkal jutalmazták az Együttet. Az újraválasztott csepeli képviselő fél évet dolgozott az LMP-frakcióban.

Bárhogy is, de a szimpatikus tanárember-politikus is csupán eggyel növeli az ide-odacsapódó ellenzéki profilnélküli képviselők számát. Nehéz ezeket a cikk-cakkokat követni. Az áprilisi LMP-frakció nem volt sem jobb, sem rosszabb a szeptemberitől. Akár valami job hopper. Ráadásul maga Szabó nyilatkozta a kilépésekor, hogy a közös parlamenti munka kifejezetten jól működött az LMP-frakcióban. Furcsa búcsú. Minden rendben, tehát inkább lelépek. Megszűnt pártja és a függetlenek páriasorsa biztos nem az, ami előremozdítja karrierjét.

Rossz tanácsadók sugdosnak itt is a fülekbe.

Szél átállása óta bár megszűnt, az Együtt mégis vette a fáradtságot és leszedte az eredeti Bernis kampányvideót a YouTube-ról. Bájos. Egy híadórészlet megőrizte: 

Érdekes összevetni Szabó döntését az LMP-frakció másik külsős tagjával a baranyai Hohn Krisztinával. Míg pártja az LMP-vel a választásokon közös listán induló Új Kezdet cserben hagyta az LMP-t a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos első negatívra hangolt sajtóhírek után, Hohn Krisztina, ÚK-alelnök viszont az LMP-frakcióban maradást választotta. Sajátos, de logikus. Egy vezető legyen okosabb, mint a párttagság.

Politikailag ez az ésszerű. A korábban polgármester képviselő még az LMP EP-kampányát is segíti, az ÚK pedig nem nagyon ad azóta életjelt magáról, hogy hátat fordított a zöldeknek. Az ATV-ről intravénásan kapott tömény gyűlölet nem segíti a helyes politikai döntéseket. 

Szabó Szabolcs szintén rossz társaságba keveredett — ismét. Mint láttuk kicsiny pártjában a gyanús figurák száma egészen magas volt. Székely Sándor mellett, aki cserbenhagyta az Együtt-et is, ugyanúgy minden különösebb magyarázat nélkül már az első évben, mint Gyurcsányékat, a pártot maga alá gyűrő majd az előre borítékolható kudarc után savanyú pofával elódalgó, a jobboldalon libatolvajként elhíresült Bajnai Gordon mellett a nagyon gyanús figurák közé tartozott maga a kampányfilmben mosópor-ügynökké avanzsáló Juhász Péter is. De őt a demokrácia, reméljük, örökre kirostálta...

  • Minden ötödik-hatodik ellenzéki képviselő átült, lemondott, kilépett egyetlen éven belül.
  • Az ellenzéki képviselők 14%-a lett független, noha az egyetlen függetlenként bejutó képviselő már nem az. Ezek az arányok egy kabaréba valók nem egy kormányváltásra készülő ellenzéki koalícióba.
  • Ahogy egymás Fideszbérencezése se alapoz meg akár egy működő szövetségnek.
  • Ha maguk a politikusok ennyire bizonytalanok még hovatarozásukat illetően is, úgy cserélgetik azt, mint az alsóneműjüket, akkor milyen kitartást vagy tudatosságot várjunk a szavazóiktól? 

Ráadásul ez a csomó egymást jónéhányszor eláruló majd újra eláruló figura — mint egy rossz szappanoperában — mind ott kapirgál és gubbaszt egymás mellett azóta is az ellenzéki padsorok hátsó soraiban, ami politikai számkivetettséget jelent. Nem igényel kommentárt, hogy ez mennyire milyen. És ez csak az új parlament első éve az ellenzéki padsorok hátsó traktusában...

A legnagyobb poén, hogy leghangosabb marakodók ezt a szappanoperát úgy hívják: összefogás.

A trendek nem a balliberálisok kihalófélben lévő választói bázisát erősítik. De ma még bárki lehet kiskakas a maga kis szemétdombján, ezek a szemétdombok egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Hogy ki bírja tovább az ellenzéki hisztéria chicken-game-jét a sok kis szereplő közül, majd kiderül.

A választók viszont már nem sokáig. Valószínű ők lesznek az elsők, akik kiszállnak ebből az őrült játékból egymás után, bedöntve pártokat és politikusi karriereket. Had ne kelljen mondanom ismét, ki fog ennek leginkább örülni.

Kitölthető legfrissebb kamupártmentes felmérésünk az EP-választásra, mondd el Te kit utálsz és kit nem!

A bejegyzés trackback címe:

https://kilonem100.blog.hu/api/trackback/id/tr3114278499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brigante · http://www.itthonrolszabadon.hu/ 2019.04.30. 14:21:05

Hosszú, de tanulságos... Szél Bernadettről pedig a cikktől függetlenül napról napra egyre rosszabb a véleményem.

Tulajdonképen most éppen magát köpi szembe amikor Jávort és a Momentumot isteníti.
Azon kevesek közé tartozom akik hallották élőben, hogyan alázta a hátuk mögött őket. Detti, Detti, elvesztetted az arcodat!