Európai demagógiához európai bukta. Sorozatunk harmadik részében egy egykori nagypárt valószínűleg egyik utolsó, elkeseredett választási próbálkozásáról osztanánk meg egy rövid elemzést. Az MSZP bele akart durrantani egy nagyot még utoljára a nullás lisztbe, de leginkább saját nadrágjukba sikerült: a bangónéi értelemben kurva keménynek vélt "patkánykormány" szlogenre épülő, nem kevésbé ordenáré O1G-t überelni kívánó MSZP-kampány végül pont Bangóné miatt már az elején léket kapott. El is vetették. Az azt helyettesítő vagy ellenpontozó ígéretcunami is megér viszont egy misét.

A következő MSZP által kreált összehasonlításból az derül ki, hogy a kormánypárt minden sorosozására és migránsozására van egy kolosszális és az európai uniós választás szempontjából tökéletesen off-topic ígérete a szocialistáknak. 

Az MSZP EP-választási ígéretei egy kaptafára készültek. Minden elé odabiggyesztik, hogy "európai" ezzel adva uniós jelleget az időnként teljesen légből kapott lózungoknak. "Európai" lenne a minimális bér, minimálnyugdíj, családi pótlék, ösztöndíj, sőt másfélmilliós orvosminimálbér és áfa... És persze nem csak "európai", de nagyobb is, mint most. Vegyük példának a minimálbéremelés ígéretét — a "miből?" kérdésétől most eltekintünk. 

Alig valószínű, hogy a sokat látott magyar választó komolyan venné, de nincs az a szegény kistámogatottságú párt, amelyik ne tudna ígérni. De mi most az elemzés kedvéért vegyük csak komolyan! Mi lenne, ha...?

Annak ellenére, hogy az MSZP import univerzális jelöltje, Karácsony Gergely maga se tudta megmondani, hogy a 240 ezer forintos "európai" minimálbér blöffje vajon nettóban vagy bruttóban értendő... Pedig nyugodt szívvel bemondhatta volna, hogy nettó — ha már lúd, legyen kövér. De még ő is annyira hisz az ígéret komolyságában, hogy az interjúban inkább az látszott rajta, hogy legszívesebben megint azt szeretné mondani, hogy "faszért hagytam magam rábeszélni..."

Ha nem is a legötletesebb módon, de a régi balos recepthez nyúlt az MSZP a 2019-es EP-kampányában: óriásiakat ígér. E gyönge minőségű mézesmadzagnak szánt és vélt népámítások számonkérhetősége rendkívül alacsony. Sem az MSZP, sem az S&D nem fogja megnyerni az EP-választást, nagyon nem. Németországban a zöldek is előzik az SPD-t. Nálunk meg a Jobbik előzte meg már rég.

Kilöki a sámlit mindegyik ígéret alól, hogy lényegében egyik kérdés sem az EP-ben dől el. Nem is feltétlenül lenne célszerű, ha európai szinten rendeznénk pl. a minimálbérek kérdését, hiszen a bérek a nagyon különböző termelékenységű nemzetgazdaságok függvénye alapvetően. Mivel a legtöbb államban létezik minimálbér, nálunk kétféle is, a követelés eleve okafogyott. Értékének megállapítása pedig valószínű sosem lesz uniós hatáskör.  Még a gazdaságilag jóval egységesebb Amerikai Egyesült Államokban sem egyformán szabályozott, hiába van egy szövetségi minimálbér is megállapítva. 

Egy túlságosan magas minimálbér alkalmas a fejletlenebb gazdaságok egész szektorainak taccsravágára, a konkurrens gazdaságok egyfajta kiárazására. Bármennyie is volna egyébként örömteli és indokolt a bérek emelése keleten. Ezen a módon nem fog menni. Illetve ezen a módon indirekt dícséretet mond az MSZP a Fidesznek, amely tény és való, többet emelte a minimálbért, mint a balliberális kormányok. Nagyot kell ráigérni. A kelet-nyugat bérszakadék áthidalásához valószínű más, bonyolultabb szabályozókra, ösztönzőkre volna szükség. És nem csak a minimálbéres sávban. Széleskörű szociális-gazdasági reformokra és erősebb európai újraelosztásra: az Unió mostani büdzséje aprópénz, egy kisállaméhoz mérhető.

A Momentum ezzel kapcsolatos kritikája jogos tehát: csak adminisztratív eszközökkel nem lehet megoldani a problémát. Ellenben a jobbikos bérunió kezdeményezés alkalmasabb formája lett volna ennek a komplex gazdasági-jövedelmi problémának az átfogó megvitatására. Bizonyos, hogy a meghatározó piaci szereplők (óriáscégek) és a lobbisták által ihletett uniós és tagállami adminisztratív szabályozások is gátolják a közös piacon természetes bérkonvergencia érvényesülését.

A mára nálunk is valósággá vált "munkaerő szabad áramlása" éppenséggel nem fenntartható és humánus megoldás. Csupán a nyugati gazdaságokat látja el olcsóbb, kiszolgáltatott, másodrendű keleti munkaerővel. Valójában nem megoldás Európa gazdasági bajaira, hanem új probléma forrása. A brain drain egész országrészek kiürüléséhez vezet a keleti régiókban fiatal és szakképzett munkaerőből. A képzetteket elszívva, a meglévő képzetlen munkaerőfelesleget a kivéreztetett keleti gazdaságok ellátórendszerének nyakán hagyva, az Unió cserébe nem biztosít megfelelő kompenzációt a munkaerő kiképzéséért és a növekvő szociális terhekért és feszültségekért. Ez a felemás Unió egyelőre tehát diszfunkcionális: vak és süket a valódi szociális problémákra.

Eszköztelen is és forrásai sincsenek rá.

Elméletileg egy balos fordulat akár jót is tehetne, de szemmel láthatóan a hagyományos szocialista eszköztár csak a bódító ígérgetést ismeri. A gazdasági rendszer újratervezését illetően inkább ellenérdekelt lobbiérdekeknek szolgáltatja ki az alkalmazotti rétegeket. (Ráadásul ezt éppen a magyar szocialisták egyik prominens képviselőjelöltje nyilatkozta lásd fentebb.)

Jávor Bencéért és Szanyi kapitányért talán kár, de a rossz társaságba keveredésért, a kollektív hibás döntésekért ők is felelősek. Őszinte leszek: ezért kicsit sem fogom sajnálni majd végül a szocialistáktól mentes magyar delegációt.

Az MSZP ráérzett vesztére. 2019 valóban a patkány éve. Nincs arra szükség, hogy levezessük, miért nem túl hasznos pont azokat a választókat sértegetni, akik mondjuk elpártoltak tőlünk. Az erőltetetten demagóg ígéretcunamival valószínű most még a patkányozás ősbűne sem lesz lemosható... Olvasóink körében végzett felmérésünkben az MSZP gyors hanyatlása már most látható. 

Kitölthető legfrissebb felmérésünk az EP-választásra, mondd el Te kit utálsz, kit nem, melyik plakátot fújnád vagy tépnéd le!