Senkitől nem lehet elvitatni a sportsikereit. Még Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől sem, akkor sem, ha épp a feleségüket küldték a ringbe. A DK 16%-os eredménye magyarok tömegei számára a vég kezdete vagy a kezdet vége, pedig a politikai értelemben súlytalan EP-választások mindig is a meglepetésekről és a paradox választói magatartásról voltak hírhedtek. Ezért bármely párt EP-sikerét helyi értékén kell kezelni, mint egy barátságos mérkőzést. Ettől még áll a tétel, a magyar mezőnyt elnézve ketten tudtak csak igazán focizni. A kétballábasok pedig magukra vessenek.Le Pen és Farage. Két Gyurcsány-szerű figura Nyugat-Európából. Nem csak 16%-ot, de a dupláját is kapták már választásokon, pártjuk kétszer megnyerte az EP-választást odahaza.

Durván elhamarkodott lenne az 52%-os Fidesz és 16%-os DK eredmény láttán arról beszélni, hogy újra egy Orbán-Gyurcsány párharc fogja dominálni a magyar politikát. A párharchoz először is két kb. egyenlő erős fél kéne. 

Ilyen viszont csak 2006-ban volt utoljára. Akkor Gyurcsány Ferenc legyőzte Orbán Viktort, aki egyébként éppen előtte két évvel pont egy EP-választáson verte valóban tönkre a szocialistákat 12:9-re, akiket még épp nem Gyurcsány vezetett. Gyurcsány onnan tudott fordítani egy általa is bevallottan hazug sikerpropagandával, amikor elemi gazdasági adatokat titkoltak el szándékosan a választók elől. Fool me once.

52 vs 16. Egy ilyen párharc olyan volna, mintha egy Ferrari és egy Velorex versenyezne az F1-ben. Erre nem kerülhet sor, illetve ez nem lenne verseny. 

Korai öröm

Következzen néhány elemi tény az EP-választásokról, hogy mennyire vegyük készpénznek és kőbevésettnek azokat a sokkoló számokat, amik a mindenkori legmagasabb Fidesz-győzelem ellenére is örömmámort okozott a Gyurcsánypárt hívei körében. Pedig egy ilyen szavazatarány-megoszlás már négyötödös Fidesz-többséget(!) jelezne előre egy parlamenti választásokon. Ez akkor sem lenne egészséges, ha Magyarország fejlett jogállam lenne, erős civil társadalommal. De nem vagyunk az. Az alkotmányozó hatalom ilyen tartós birtoklása semmi jóval nem bíztat minket — ehhez nincs szükség Fidesz-fóbiára sem.

1. Az EP-választások tétnélküli meccsek, amiket a választók sem vesznek komolyan. A pártok szintén nem igazán, gyakran kádertemetőnek használják, vagy a belső riválisaikat száműzik "Brüsszelbe". Olyan, hogy európai politikusi karrier legföljebb a Bizottság elnökeként létezhet, de még ő is súlytalanabb szereplő, mint a nagyállamok állam- és kormányfői, akik lényegében személyéről és az Unió "kormányáról" is döntenek. 

2. Idehaza se szokta szinte soha eltalálni a választási eredményeket a közvéleménykutatásipar, pedig felméréseik az országos pártnépszerűségeket illetően általában megbízhatónak bizonyulnak. És nem az ő hibájuk ez feltétlen. Valójában a választások kevésbé adnak reprezentatív képet a közvéleményről: az egyes választói csoportok érdeklődésén múlik, hogy milyen (rendszerint meglepő) eredmény születik. A mindig érdektelenségbe fulladó EP-választások történetében a mostani 43% már kimagaslónak számít. Nemcsak idehaza, külföldön is. Az embereknek úgymond mindig van értelmesebb dolguk.

3. Nem az ország és még csak nem is Európa sorsát bízzák a megválasztott képviselőkre, ezért a választói magatartás egészen bizarr tüneteket mutat olykor. Nyugaton igen gyakran törnek elő, sőt nyerik meg az EP-választásokat az euroszkeptikus és szélsőséges mozgalmak. Nálunk is egy EP-választáson tört be a Jobbik 15%-kal. Az EP-választáson sokkal inkább érhető tetten a protest-szavazatok leadása, amivel az elégedetlen polgárok rizikó nélkül üzenhetnek az elitnek.

4. Marine Le Pen pártja (Nemzeti Tömörülés, RN, korábbi nevén Nemzeti Front, FN) 2014-ben és idén is megnyerte a választásokat, ám a francia parlamenti választásokon számottevő eredményt sosem értek el. Többnyire egy képviselőt se küldhettek a nemzetgyűlésbe. Míg Dobrev Klára a férjétől vette át a DK EP-listájának vezetését, érdekesmódon a francia szélsőjobb is családi vállalkozás. Marine Le Pen saját antiszemita apjától vette át a stafétát, akit ki is záratott a pártból — ez volt az ő néppártosodásuk. Ennyiben tekinthető hitelesebbnek is a folyamat, ugyanakkor még ez is kevés ahhoz, hogy Emmanuel Macron ne győzze le bármikor 66:33-ra, ami már nagyon szép eredmény Le Pen-éknek.

A Le Pen- és a Gyurcsány-család feje fölött muszáj, hogy legyen egy üvegplafon. Kutyából nem lesz szalonna.

Le Pen Macron újraválasztásának a garanciája. 2022-ben pedig Gyurcsány lehet Orbán Viktoré.

5. A brit politikának is megvannak a maga bohócai: az egyik Nigel Farage. Korábban a Brexitért küzdő, bár leginkább a sokévtizedes Brexit-kampányból élő politikus is remekül szerepelt mindig az EP-választásokon. 2004-ben és 2009-ben is a DK-éval megegyező eredményt értek el és lettek 3. illetve 2. helyezett a konzervatívok és a munkáspártiak kettőse dominálta Britanniában. A Westminsterben közvetlenül nem rontották a levegőt — egyetlen képviselőt tudtak csak megválasztatni egyszer, 2015-ben. 

Farage 2014-ben a UKIP-pel és idén pedig a Brexit-párttal már meg is nyerte az EP-választásokat — mindenki megrökönyödésére. Sikerszériájának éppen a kormány által óvatlanul kiírt és elvesztett 2016-os Brexit-népszavazás tett volna pontot a végére furcsamód. Tanácstalanságában le is mondott a UKIP éléről. Új pártját azért alapította meg, mert eközben a brit kormány annyira elbénázta a kilépési tárgyalásokat, hogy lényegében bent ragadtak, és ezért még idén újra EP-választásokat kellett kiírni. Nigel Farage nem tétlenkedett, a régi szponzorok mögé álltak tüstént. Bizonyos üzleti körök szívükön viselik, hogy a brexitista troll továbbra is zavart kelthessen. Nigel Farage korábbi pártja UKIP most 27% helyett csak 3,5%-ot kapott, a Brexit-párt viszont 36%-kal győzött. Múlott nyilván ez azon a szélsőjobboldali nagyvállalkozói körön is, akik a Brexitet valamiért annyira nagyon támogatják, de: 

A bohóc nélkül nem megy a cirkusz.

Magától értetődő, hogy eközben a City-vel jó kapcsolatot ápoló Nigel Farage sosem volt esélyes kihívója Gordon Brown-nak, David Cameron-nak, Theresa May-nek, de még Jeremy Corbyn-nak sem a miniszterelnökséget illetően...

6. A viccpártok, protestpártok, trollok, bohócok szerepe a posztmodern demokráciákban lehet, hogy limitált általában, de kellemetlen meglepetéseket azért tudnak okozni. Másokat gyengítenek. Lenézzük a politikát, elfordultunk tőle, de fontos szerepe van még mindig az életünkben. A Brexit rossz viccből az évszázad legnagyobb trollkodása lett. Britannia és az egész kontinens sorsára nyomja rá a bélyegét mostantól, kormányokat dönt be és energiát szív el fontosabb kérdésektől. Gyengül Európa pozíciója az USA-val, Oroszországgal és az iszlámmal szemben is. Nagy-Britannia politikai elitje legalább annyira nem tud vele megbírkózni, mint a hazai saját démonaival. 

Rosszvicc-pártok térnyerésével

7. Igazi európai troll. Nigel Farage felmenői — újabb paradoxon — hugenották voltak, egyik dédapja a 19. században vándorolt be Angliába Németországból. Második felesége szintén német, két közös gyermekük is rendelkezik német útlevéllel. Mégis: hősünk volt az európai gondolat legélesebb kritikusa hazájában.

Nigel Farage német felesége ugyan nem szállt be a politikába, mint Gyurcsány Ferenc bolgár származású felesége, de Farage, mint EP-képviselő titkárnőként foglalkoztatta. "Más nem tudná elvégezni a munkát." (Ilyenbe francia politikusok bele szoktak bukni. Na persze magyar biztos nem bukna bele szintén.) Nálunk a nepotizmus és a politikai dinasztiák lassan főszabállyá válnak. Pártok és rendszerek hiába jönnek-mennek.

Farage-hoz hasonlóan, Gyurcsány Ferenc 2002-ben 23 millió román bevándorlóval riogatott, szintén nem zavartatta magát attól, hogy felesége bolgár származású, és nem zavarta ez abban, hogy idén a "legeurópaibb pártként" reklámozzák együtt a DK-t. Csak az előjel különböző.

Ezek az ellentmondások jól megférnek egymás mellett egyelőre. Megélhetést is biztosítanak jópár embernek, akiket bőven elég, hogy összeköt a volt miniszterelnök iránti közös rajongásuk. Dobrev Klára személyében még — bármilyen nevetséges — megújulni is képesek voltak, sokkal inkább, mint a Karácsonyékkal alibiző MSZP, vagy a Schiffer távozása óta iránytű nélkül hánykolódó LMP-kishajó. Dobrev Klára maszkja mögül a bukott szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mosolyog ránk, de meddig még?

8. Nigel Farage és a UKIP talán sosem hitte el, hogy trollkodása valaha sikeres lesz. Az okozott közjogi katasztrófa  következményeit évtizedekig nyögni fogja Britannia és a kontinens. Bár az EU-t legerőssebb támogatójaként lép ma fel a Gyurcsány család, paradox módon, ha veszélyezteti bármi hazánk uniós tagságát, akkor éppen ez a szélsőséges azonosulás az. Az ugyan nem igaz, hogy Orbán Viktornak célja volna kilépni az Unióból. Legalább akkora őrültség ez, mint azt hinni, hogy Vona Gábor és Szél Bernadett Soros Györggyel és Gyurcsánnyal együtt akarta lebontani a határzárat. Post-truth.

Ugyanakkor, ha tovább polarizálódna a magyar belpolitika és Gyurcsányék uniós szinten kapnának ehhez támogatást, az végzetesen befolyásolná a jobboldali szavazók most még elsöprő EU-pártiságát. Az Unió messze nem hibátlan, gyönge közepesre értékelték olvasóink is legutóbbi felmérésünkben. Hazánk uniós tagságát kicsit erősebb közepesre. Rezeghet egy nap a léc. Gyakori a magyar politikában, hogy pusztán az alapján választjuk meg az álláspontunkat, hogy mit mond egy általunk tisztelt vagy éppen elutasított véleményvezér. Ha az EU-t egyre inkább Gyurcsánnyal azonosítanánk, akkor az kedvezőtlen kondíciók esetén hazánk kilpéséhez is vezethetne. Még Orbán Viktor demokráciákban szokatlanul bebetonozott hatalma is kényszerpályán mozogna, ha a közhangulat erősen megváltozna.

A populizmus nem csak az olcsó népszerűség miatt veszélyes. A demagógia veszélyes tömegpusztítófegyverré tud válni. A politikusok vezetők, akik felelősen kéne gondolkodjanak: szavaiknak következményei lehetnek. 

A rosszvicc-pártok sikere miatt érzett kétes öröm korai öröm. Sikerük a demokrácia legnagyobb kudarca. Trollkodásuk pedig tragédiához vezethet.