Újabb műfajjal bővült a Puzsér-kampány repertoárja, a rap-ben szokásos beef-fel. Mivel a főpolgármester-jelölt személyesen reagált legutóbbi cikkünkre, ezért úgy érzem érdemes megörökíteni ezt a pillanatot is. Egyébként köszönjük a figyelmet!
Így lettünk újra világhírűek: Puzsér Róbert kiakadt A kiló nem százat jelent. blogra — 8:15 perctől.
"A kiló nem száz azt írja, hogy a Sétáló Budapest Puzsérnál többet érdemelne. Mi az, hogy többet érdemelne nálam? Én találtam ki, bazdmeg!" — panaszolja hangosan a jelölt.
Indokolalanul nárcisztikusra sikerült Puzsér Robi nem várt reakciója legutóbbi írásunkra. Bár lehet tényleg pusztán a jelölttel van baj és a Sétáló Budapest koncepcióra épülő főpolgármesteri kampány jó ötlet lett volna — én azonban nem ezt írtam. A jelölt kampánybeli lépéseit kritizáltam, és a "politikátlan" hozzáállását.
Köszönjük tehát a figyelmet, de kicsivel jobban kellett volna figyelni. Ezt írtuk ugyanis:
A kampány ugyanis beismerten kifulladt. Alig néhány kerületre terjed ki. Lásd szintén előző cikkünket.
Én sajnálom, hogy van, aki ezt magára veszi, de én komolyan elhittem, hogy az autómentes belváros koncepciója nem Puzsér Róbert magánügye, hanem közügy, ami a miénk. Ezért is jöttem és támogattam. Sőt annyiszor elmondta, hogy ő maga félreáll bármikor, úgymond "örökbe adja" a projektet, ha más sikeresebben tudja azt képviselni. Persze nem bárkinek, Karácsony vagy Tarlós csak ne akarjon itt Sétáló Budapestet — meg most már én se, azt hiszem...
A szerénység és az egó háttérbe szorítása nem sikerült túlságosan hitelesre. Bár nem ezt írtam, de indirekt lehet tényleg igaza van Puzsérnak: a Sétáló Budapest többet érdemel Puzsér Róbertnél.
Egyelőre ennyi.
Az igazsághoz tartozik, hogy sokan nem hittek abban, hogy Puzsér Róbert tudja venni ezt az akadályt és felnő erre a szerepre, részben lett csak igazuk, részleges sikerei igenis vannak, amikért én megdícsértem, talán egyedül a sajtóban — az is igaz, hogy ezek kevésbé kaptak publicitást, mint a visszafogott legutóbbi kritika. Valóban Robi tette a koncepciót először ismertté. (Ha meg nem is szerettette.) A fiatal értelmiség körében viszont a gondolat gyökeret vert. Én és sokan mások már jóval a Sétáló Budapest kampány meghirdetése előtt is egy forgalomcsökkentett, jórészt autómentes belvárost tartottunk járható útnak a város számára, mert Budapest szűk útjai és hídjai nem alkalmasak nagy forgalom befogadására.
Hidakat és utakat építeni és szélesíteni pedig nem lehet a végtelenségig, csak a zöld felület rovására. És tiszta sor régóta sokan követeltük a rakpartok visszaadását. Puzsér Róbert ennek nem nagyobb szakértője, mint jómagam. A jelenleg hatályos budapesti rendezési terv, a Balázs Mór-terv is többé-kevésbé egy sétálósabb belvárost képzel el — durván 50%-os autóforgalomcsökkentés mellett. A főváros csak éppen nem vagy lassan valósítja meg ezt a tervet. Puzsér érdeme, hogy vitává tette a koncepciót és alulróljövő kezdeményezésként támogatta meg annak felgyorsulását — ezt is megírtuk. De kitalálni biztos nem ő találta ki. Én kérek elnézést.
Kicsivel reálisabb önértékelés ráférne a jelöltre. Európai városok tucatjában ez nem terv, hanem valóság, Robi pedig ezekre hivatkozott példaként. Az persze, ahogy bedobta a köztudatba valóban az ő elmeszüleménye, hogy úgymond kis túlzással "húzunk egy piros vonalat a Körútnál és azon belülre még egy matchbox se vihető be". Ezt tették helyre azok a szakértők, akik a Sétáló Budapestet életképes koncepcióvá formálták: átvezető utakkal és korántsem teljes forgalomtiltással. A szakértők jórészt az LMP-től érkeztek. Nem a bölcsész, Puzsér Róbert készítette a 150 oldalas munkát. Nem véletlen persze a dolog: a Sétáló Budapest programja az LMP Budapest-programja lényegében régóta. Legradikálisabb forgalomcsökkentő javaslatait viszont nem dobta be még kampányban egyik zöldpárt se idehaza. De újfent: ettől még nem Puzsér Róbert elidegeníthetetlen szellemi tulajdonáról van szó.
Lásd még: Világgazdasági Fórum: 13 város, amely betiltaná az autókat (angolul)
Csak arról van szó, hogy ne legyen annyi autó. Ezért még nem osztanak Nobel-díjat. Főleg nem igaz az állítás, hogy ne képviselhetné, sőt valósíthatná meg valaki Puzsérnál jobban — valószínű nem sokan, de vannak, akik nála alkalmasabbak erre, ha más nem, ennyi kiderült ugyebár.Tény felvállalni senki se vállalta fel. Ez a bökkenő. A Puzsér által kiszemelt Momentum sem, akit azóta ugyanúgy szid, mint az LMP-t és a Jobbikot. Mi károsabb politikailag, mint egy kampány támogatóit vagy célközönségét szisztematikusan elriasztani? Hogyan hat ez vajon vissza, nem járatja-e le jobban magát a koncepciót, amivel kapcsolatban a budapestiek még szkeptikusak. Puzsér Róbertnek segédfogalma sincs arról, hogyan nyerje meg az embereket, még azokat sem tudja megtartani, akik mellé álltak. Talán ennyi elég is, hogy végülis igazat adjunk neki: a Sétáló Budapest Puzsérnál többet érdemel.
Illetve:
Hamár Robi beszólt nekünk, nézzünk, hogyan csinálják ezt a profik a rap-ben, bár félő Robi ezt is jobban tudja.
A rap-ben szokásos beszólogatós-visszaszólogatós szövegelést hívják beef-nek, mint megtudtam. Úgyhogy most jól visszaszóltunk. A politika is szólhat arról, hogy hogyan tudják a jelöltek egymást leszólni. Ezt hívjuk sárdobálásnak. Vagy pártpolitikának. Ez érdekel a legkevésbé, mert az ügyek és a koncepciók számomra fontosabbak, mint az egyes politikuscelebek — és ez ellen harcol szájával állítólag Robi is, — újabb ellentmondás. De ő egy ilyen figura. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Máséban a szálkát, sajátjában a gerendát sem..
Köszörültem én már a nyelvem Karácsonyon és sokkal enyhébben Puzséron is — pont mert nem egy súlycsoport. Tarlós István utódaként egy Vitézy Dávidot inkább tudnék elképzelni, de van egy olyan érzésem, hogy ellenzéki párt nem fogja meglátni benne a politikai lehetőséget vagy fordítva. A városnak persze az se baj, ha a Fidesztől kap zöld utat egy rátermett és zöld városvezető. Jelen állás szerint ez a legvalószínűbb pozitív forgatókönyv szerintem a jövőre nézve. (Nem vagyok túl optimista tudom. Az ellenzék evolúciójának érzésem szerint egy generációváltás kell, és igen: a verseny hiányát az ország sínyli meg. Ezért támogatom a felemás, kétballábas ellenzéket is, ha muszáj. Félszívvel vagy nem túl erős meggyőződéssel, de egyszerűen muszáj. Pont.)
Robi sem "szenvedett sosem a szerénység betegségében". Az egy dolog, hogy beszól egy viszonylag ismeretlen blognak, ez valójában jól esett nekünk és köszönjük, az az érzésem, hogy a reakció kiprovokálása volt a cél, mert végülis az is publicitás. Nos azért ez esetben megint puzsérosen átperdült a korláton, elgurult nála a gyógyszer: Steve Jobs-hoz hasonlította magát. Bár azzal is elég rossz lóra tett. Az autómentes belváros (ne használjuk most ezt az amúgy eléggé béna Sétáló Budapest kifejezést, mert nem az a cél, hogy az egész város sétáljon órákat naponta — ad egy) — nem egy technológiai innováció. No nem mintha Steve Jobs találta volna fel a smartphone-t — ő csak az első nagyon sikeres ilyen telefont tette népszerűvé jó érzékkel, jó marketinges, de jellemző módon komplett hülyeségeket hitt az iPhone-t illetően, pl., hogy nem kell rá semmilyen app, csak egy böngésző — hát nem így lett, a smartphone-ökoszisztémákban a legtöbb pénzt az appok termelik. Csak úgy. És egyébként pályafutása során az Apple részvényesei bizony elküldték egyszer Steve Jobs alapítót a búsba, mert úgy érezték, hogy az Apple bizony Steve Jobs-nál többet érdemel. Hát igen.
Ugyanígy kampánytanácsadója Orbán-Fidesz hasonlattal próbálta leírni az autómentes belváros koncepció és Puzsér Robi viszonyát. Akár az 1990-es elvtársakat elzavaró Fideszt, akár a választásokat Hornékkal szemben megnyerő polgári Magyarország Fideszét nézzük, a másik hasonlat is sántít, mert bizony a Fidesz is többet érdemel, mint a mai hatalomba belekényelmesedett, elhabonyosodott Orbán Viktor. Egyébként Áder János és Schmidt Mária meg is kísérelt egy sikertelen puccsot a 2002-es választást elvesztő Orbán Viktor ellen, akinek onnantól nyolc szívós esztendő kellett a csúcsra való visszakapaszkodáshoz, amiben akkor sokan kételkedtek, hogy valaha összejöhet neki és az akkori jobboldal legalább annyira letargikus volt, mint most a baloldal. A Fidesz lehet, hogy többet érdemel Orbán Viktornál. Szerintem igen. Pokorni Zoltán vagy Schöpflin György pártja egyértelműen, a polgári gondolat midenképpen. Az ország pedig egész biztosan. Budapest is többet érdemel a jelenlegi jelölteknél, köztük a magukat valami különleges anyagból gyúrtnak vélő nárcisztikus egóknál.
A rap-pel Vona Gábor is megpróbálkozott és szerzett kínos pillanatokat mindannyiónk számára a politikusi szerepkörből kiesett egykori szélsőjobboldali pártvezér, újdonsült vlogger.
A nyilvánvaló profinak szánt videóblogot csak egy Puzsér Róbert tudná igazán jól megkritizálni, de nem teszi. Én meg ahhoz túl objektív vagyok, hogy jól vitriolba mártsam a tollam. Elég legyen annyi, hogy hiába töltött el Vona Gábor nyolc évet a politika élvonalában (tényleg ott volt), azért nem egy Dancsó Péter... Még mindig nem szokott hozzá az amúgy is ötlettelenül használt kamerához és feszeng saját házi videósan vágott műsorában is. Hogy a Vona-produkció miből él az rejtély. Az is, hogy miért csinálja ezt, ha nem élvezi. A félszeg kisfiús viselkedés azért sokak számára szexi lehet. Ahogy mások meg a százötven kilós nárcisztikus óvodásokra buknak. Ez is rendben.
Vona Gábor legutóbb csatlakozott Puzsér Róberthez kampánykörútján és nagyívű bölcsészmerengéseivel traktálta a közérdeműt miszerint az önkormányzatokat ne pártok, hanem civilek vezessék. Most azon túl, hogy a gyakorlatias gondolkodás nem erőssége egyiknek sem, mi a bánatos úristentől civilebb az egyik ember, mint a másik? Mitől rossz minőségű ember az, aki belép valamely pártba, mert úgy érzi, hogy hozzá szeretne tenni? Aztán: meddig tart civilszervezetet alapítani és úgy elindulni párttagoknak? Mire jó ez a pártok elleni úszítás, amikor az emberek amúgy is utálják a pártokat, de épp az lenne a jó, ha résztvennének a politikában — és belépnének pártokba, erősítenék a demokráciát. Ezek a káros filozofálgatások olyan oltári nagy demagóg marhaságok, mint lassan az egész ellenzéki erőlködés és tanácstalanság, aminek egyik oka éppen az most is táplált apátia.
Ezen túlmenően: tessék megérteni, hogy aki politizál, az politikus, ha csapatban játszanak, azt pártnak hívják. Ennyi. Ha ezen túlvagyunk, akkor lehet beszélgetni. Akár értelmesen is. És istenkém: Vona Gábor is azt gondolta magáról, hogy egy napon vezethetné az országot és a Jobbik nem is haladt rosszul ezen az úton. Célba nem ért és most úgy látszik sosem fog. Az ambíciókkal sosincs baj, de azzal igen, aki úgy kívánja elérni azt, hogy nem vállalja a felelősséggel járó kötelezettségeket: hogy fel kell nőni.
Aztán: álságos a celebvilágot és a médiát fikázni, miközben az ember maga is celeb, ha ezt úgy kezeli, hogy anticelebként próbál szándékosan ellenszenves lenni. Ez valójában egy rossz megküzdési mód a komplexusokkal. Lázadni úgy a felülről kitalált sztárokkal és politikusokkal is képmutató: Puzsér Róbertet is a Csillag születik producere tette ismertté igazán. Ha úgy tetszik a média csinálta meg. Vona Gábor videóit se nézné senki, ha nem felülről ejtőernyőzött volna le közénk a majdnem alulról jövő kezdeményezések világába. Még ha tartósan megkapaszkodni nem tudott egyikük sem. Nem voltak olyan tehetségesek, mint fő riválisaik vagy inkább választott céltábláik.
És szerényebben kéne oligarcháznia is annak, aki bárhogy is nézzük egy oligarcha tévéjének kegyelemkenyerén élt. Amúgy egyetértünk a média és az oligarchia kritizálásával — ahogy a húsz évet a húsz évért kiabálással is, amire már a jobbikosok sem emlékeznek tán. Csak hát... a hitelesség és a mértékletesség még kifejlesztendő karakterjegyek, hogy most mást ne említsek. Nem elég Karácsony Gergőt vagy Orbán Viktort cikizni, jobbnak és eredményesebbnek is kell lenni nála. Nem elég pszichopata módjára Hajdú Pétert zaklatni napi rendszerességgel, jobb médiát kell csinálni, fel kell nőni a nyilvánossághoz, el kell sajátítani a szakma alapjait is, amit viszont az előbbiek elég jól megtanultak amúgy. Vona és Puzsér viszont nem igyekszik érteni:
Puzsér Róbert és Vona Gábor sajátosan önazonos figurák. Időnként még kedvelni is tudom őket. Maguk módján tűrhető teljesítményt is nyújtottak egy-egy területen. De. Nem látják magukat kívülről, és nem is szól nekik senki úgy tűnik. Robinak valószínű persze füle sincs erre, ami sokaknak nem új információ. Ettől függetlenül őszintén azok, akik. Vona Gábor (Gino) egy modoros-jókisfiús kiadásban. Puzsér Róbert (Robi) pedig egy nagyranőtt üvöltő óvodás képében. Egyáltalán nem baj, hogy vannak nekünk, de a követésüket mértékkel javaslom.
Nem úgy blogunkat: azt fogyasszátok éjjel-nappal!
