Az október 13-ai önkormányzati választás nemcsak a Fidesz bebetonozottnak hitt bástyáit döntötte le, nemcsak új ellenzéki alternatívák kaphattak vezető szerepet, de a magyar demokrácia is kapott egy újabb esélyt, hogy élhetőbb közélet alakuljon ki. Feltartanám a ságalapot pár a polgárok bizalmából frissen megválasztott politikusnak, mert jópár dolog nincs rendjén. Ha az ellenzék átveszi a Fidesz legrosszabb szokásait, akkor az október 13-ai voksaink nem értek semmit.

Most szólok: nem szeretnék újra csalódni, ahogy 1990-ben vagy 2010-ben már kétszer csalódnunk kellett.

Matkovich Ilona, újdonsült váci polgármester utasításba adta, hogy minden önkormányzati tulajdonú vállalat vezetője és munkavállalója sőt akár egy bedolgozó vállalkozó is "sajtóban, médiában, közösségi oldalon, nyilvános fórumon, nyilatkozatot, interjút, (értve ezen közleményeket, sajtóanyagot is) a polgármesterrel történő egyeztetés után, annak írásbeli engedélyével tehet csak". 

Hogy mindez mennyire nonszensz vagy sért alapvető alkotmányos jogokat még a Fidesz által berendezett 2010 utáni világban is az egy kérdés, ami mellett az ember alapvető jogérzékén túl számos nyilvánvaló érv szól. A polgármesternek elgurulhatott a gyógyszere. Az is egy másik kérdés, hogy sok hasonlóan visszás intézkedés is született a közigazgatásban vagy a közoktatásban a Fidesz 2010-es hatalomátvétele óta — jogérzékünk mindegyik esetben helyesen jelez szerintem.

Az 1. pontban megfogalmazott esetek érthetőek (jóhírnév rontása stb.), de ezek is csak utólag sérelmezhetőek vagy peresíthetőek mind munkajogi, mind polgári jogi értelemben szinte bármely munkáltató jogos érdekei szerint. Ugyanakkor előzetes kontrollt (lényegében: cenzúrát) elrendelni nem lehetséges ilyen kiterjesztő módon. Főleg nem polgármesteri utasításra. Adott esetben az egyes intézményvezetők rendelhetnek el hírzárlatot, kérhetik munkavállalóikat, hogy kritikus esetben ne nyilatkozzanak a sajtónak, azt bízzák az arra hivatott szóvívőkre vagy vezetőkre, ami kritikus helyzetekben természetes. De még ebben az esetben sem korlátozható a szólásszabadság, mint alapjog. Főleg nem, ha jogos közérdekről van szó. Nem fenyegethető meg ilyen módon egyetlen alkalmazott sem, pláne szerződő fél, ami különösen abszurd jogilag.

A munkáltatók ilyen speciális joga a munkavállalókkal szemben nem korlátlan, jogsértések esetén a munkavállalóknak nemcsak lehetősége, de kötelessége is megtagadni pl. egy utasítás végrehajtását. Nem amatőr jogászkodnék tovább, de manapság az EU szintjén is felmerült az ún. whistleblower-ek (nyilvánosság felé közérdekű bejelentést tevők, "szivárogtatók") védelme. Matkovich olyan durván megy szembe ezzel a progreszív iránnyal, amennyire még talán a Fidesz döbrögijei sem teszik. De a gond épp az a Fidesszel, hogy bizony tesz vagy legalábbis szeretné tenni. 

Az sosem lehet válasz egy jogsértésre vagy közérdeket sértő kijelentésre, hogy a "de Fidesz is" — sőt az a legerősebb érv, hogy meg se forduljon ilyesmi a fejében egy a választók bizalmát éppen ezek miatt az érdek- és jogsértelmek miatt elnyerő ellenzéki politikusnak (mint amilyen Matkovich).

Nem lehet demokráciát építeni, főleg helyreállítani a demokratikus jogok további lebontásával. Jogsértésre nem alapozható újabb jogsértés. Ahogy egyébként jogra sem, de erre is volt rendszerváltásunk óta túlságosan is sok példa. Pont ezeken szeretnénk túllépni, változtatni. És olyan vezetőket látni döntéshozó helyzetben, akik ezt az alapelvet értik és be is tartják és tartatják a közélet minden szintjén, s legfőképp magukra is kötelezőnek tartják és alkalmazzák. Matkovich ezt súlyosan megszegni látszik, ha nem hátrál meg az ügyben és nem tanúsít megbánást.

Két ellenzéki újságíró is szerepet kapott most októberben, hogy megújulást hozzon a magyar közéletbe, tiszta lappal indultak, mégis Pikó András a Józsefvárosban pont ugyanolyan propagandaízű kerületi lapszerkesztést valósít meg, mint fideszes elődjei. Pedig ha valakinek értenie kéne, hogy ez miért nem helyes, akkor pont egy korábban minden visszásságot a túloldalról látó és átélő újságírónak kéne értenie.

"Pikó, az újságíró a friss kerületi lapban megint nagyot ment! Múltkor (gondolom felsőbb utasításra) fájóan hiányoztak a Fideszes megszólalók, ezeket pótolta (úgy-ahogy) a végtelenül jóképű polgármester képsorozatával. Oké.
Javítottak, most a fideszes Ferencz Orsolyától interjút kértek.
Csakhogy a kerületi Hyde-park innovatív szerkesztője a képviselői válaszok után fogta magát és kommentálta a válaszokat! A Tóth Ákos nevű pribék véleményeket fűzött (dőlt betűvel, "a szerk.") a nyilatkozat mondataihoz. Ez a kis diákcsíny pedig csak a megjelent újságból derült ki...
Ha az újságíró kérésre nem mutatja be a szöveget, akkor jogi és etikai vétséget is elkövet. A nyilatkozó nemcsak a ténybeli adatokat, hanem arra hivatkozva számos egyéb, az információkat nem érintő megjegyzést, átkötő elemet, „riportos” részt is korrigálhat.
Másrészt Pikó András külön azért fizeti a Mérték Médialelemző Műhelyt hogy nagyobb legyen a sajtószabadság. Érdekes, hogy a fantasztikus szakértő sasszeme ezt nem szúrta ki..."

— Velkovics Vilmos kormánypárti újságíró. A megújult propagandalap: 

https://jozsefvaros.hu/feltolt/jozsefvaros_ujsag_2019-35.pdf

Mi polgárok csak kapkodjuk a fejünket különösen, ha nem vonódtunk be eléggé a szekértáborok könyörtelen törzsi háborújába, ahol nem az elvek csapnak össze csak a zsákmányszerzési ösztönök, de a zsákmányból, jó ha minden választó észben tartja nem részesül a virtuális tábor minden résztvevője — mindig csupán a kevesek. A vezető pozíciók zsákmányként való megszerzése és szétosztása a fővárosban és a kerületekben szintén nem a jó gyakorlat és a jó kormányzás ismérvei. Vezetők leváltása persze olykor indokolt, (pl. egy előrejelzett hóhelyzet rossz kezelése), és a polgármesterváltások erre jó jogalapot is kínálnak. 

Minden rossz reflex közül, amit az újonnan hatalomra jutó vezetők először ki kéne kapcsoljanak magukban, a kritikák, a nyilvánosság, a szólásszabadság korlátozásának káros magyar gyakorlata volna a legfontosabb.

"Az utasítás szerint a kérelmeket közvetlenül a polgármesternek kell benyújtani és közvetlenül ő dönt róluk. Előzetesen, írásban kiadott engedéllyel. Elképzelhető az, hogy a munkaidejének jó részét azzal töltse egy polgármester, hogy az önkormányzati társaságok munkavállalóinak, megbízottainak, vállalkozóinak facebook, instagram és twitter üzeneteit nézi át előzetesen? Tényleg a cenzúrázás a legfontosabb feladata egy városi polgármesternek? Tényleg ennyire a fejébe szállt a hatalom két hónap alatt az új polgármesternek?" 

– teszi fel a kérdést a VácOnline.hu jogosan, amely gondolom talán kormányközelinek mondható. A helyi Fidesz-KDNP szintén nyilatkozatban lépett fel az olykor általa is követett gyakorlat ellen. Bízom benne ők is okulnak és jogvédő harcukat kiterjesztik a kormányzati intézkedésekkel szemben is, hiszen hitelességüket nem őrizhetik meg máshogy véleményem szerint. Sosem késő elkezdeni! Az ellenzéki politikusoknak pedig sosem késő el sem kezdeni vagy gyorsan visszakanyarodni az antidemokratikus zsákutcából, ami csak egy rosszabb Magyarország felé vezethet.

2010-ben a Fidesz azért tudott olyan nagy arányban győzni, mert szocialista-szabaddemokrata elődei szembementek a választói akarattal, nemcsak becsapták, cserben hagyták és elárulták őket, de hülyének is nézték. Lehet sokan máshogy gondolták, de a teljes ellenzéki összefogásnak éppenséggel nem ennek a bukott világnak a feltámasztása volt a célja. Az egykori MSZP és SZDSZ egyes újra feltűnő politikusairól a választók döntöttek újra és adtak nekik újabb esélyt, de nekik sem adtak a kezükbe biankócsekket, többnyire ráadásul Pikóhoz és Matkovichhoz hasonlóan sok új szereplő került előtérbe.

Ez a kényszerű ellenzéki szövetség nemcsak összetételében nem azonos az MSZP-SZDSZ-szel, de sem szellemében, sem hatalomgyakorlásában sem szabad, hogy azt kövesse. Nem erre szerődtünk, sem a Momentum, sem a Párbeszéd, sem az Lehet Más a Politika vagy a Jobbik Magyarországért Mozgalom színeit viselő politikusok, sem a magyar választók. 

És még egy kapitális hiba vagy inkább bűn a végére.

Az végképp nem járja, hogy az újonnan pozícióba kerülő ellenzéki politikusok először a saját bérezésüket igyekeztek megemelni, s jól fizető igazgatótanácsi és felügyelő bizottsági állásokat osztogatni bennfentes barátaiknak. Pikó saját polgármesteri fizetését közel egymillióban állapította meg.

(PONTOSÍTÁS: Ez a törvény által megállapított polgármesteri illetménye, csupán 200 forinttal több, mint elődjéé. Ellenben az való igaz, hogy jelentősen nőtt átlalában a szintén jólfizetett alpolgármesterek száma és ahol mód volt rá ott a testületek emelték a különféle politikusi illetményeket.)

De ami ennél is súlyosabb probléma, amikor Demszky Gábor egykori jobbkeze, az egyik ilyen jólfizető állásba visszakerülő Atkári János többszáz közalkalmazott 13. havi fizetésének megnyirbálását javasolja és Pikó András polgármester az indokolatlan megszorítások mellett dönt. Kilencszáz dolgozó jutalmát csökkentik le idén a bölcsődékben, óvodákban és rendelőintézetekben. Tehát egyszerű, amúgy sem túl sokat kereső, ám a létszámhiány miatt sokat dolgozó embertől vesznek el olyasmit, amit a korábbi fideszes polgármester alatt megkaptak. Ennek az üzenete is borzasztó meg maga a tény is.

Az emberek ellen nem szabad, de nem is lehet tartósan és pláne demokratikusan kormányozni. Ezt a leckét ideje lenne megtanulnia mindenkinek, aki politikára adja a fejét ebben az országban. Pont Pikótól és Matkovichtól nem vártuk volna ezt. Bizalmat szavaztunk ugyanis nekik immár nem is először.

Antlfinger Edvárd

A szerző az LMP budapesti elnökségének tagja.

Matkovich Ilona a párt váci képviselőjelöltje volt 2018-ban is már. Az LMP Matkovich és Pikó polgármesterjelölteket is támogatta az október választásokon.