Rövid leszek: a szavak "rémisztő képződmények". Niedermüller Péter (DK) nem a szavak embere. Sajátjait sem érti. Valójában ő az egyetlen, aki próbálta utólag félremagyarázni saját mondatait, amit akár bocsánatkérésnek is vehetnénk, ha nem társulna hozzá az a felsőbbrendű arrogancia, ami valójában tükörképe és nem ellentéte annak, amit a jobboldali kormányban kritizálni akart — ad 1...

Ad 2: Abban egyetértek a polgármesterrel, hogy volna teendőnk a kirekesztő gyűlöletkeltés ellen, de semmiképpen sem egy másik jól körülírt társadalmi csoport démonizálásán keresztül, hanem a romák, a melegek és más hátrányos helyzetűek melletti kiállással, amit mi  is mind elmulasztunk és most a DK-s politikus is tökéletesen elmulaszt nagy igyekezetében...

Ad 3: Talán mert ami Niedermüller Pétert mozgatja, úgy tűnik valóban a hatalmon lévő jobboldallal szembeni gyűlölet és valami elkeseredett revansvágy, ami ellenséget vél látni e jobboldali politika támogatóiban vagy vélt támogatóiban is. Adott esetben egyébként a társadalmi többségben, ami különösen nem szerencsés, és közvetve az egész ellenzéket teheti érdemtelenné a többség bizalmára, ami a káros, kirekesztő politikák további megerősödéséhez vezet csupán.

Ad 3.1: Niedermüller szavai "gyűlölet valamik", hogy az új magyar balliberális Ciceró kifejezését használjam. Ezen nincs mit szépíteni, akkor is így van, ha a kormány családpolitikája valóban kirekesztő és álságos, de ezért nem társadalmi csoportokat vagy "világnézeteket" kellene ostorozni. Indokolatlanul bünteti valóban a kormány a különélő vagy gyermekeiket egyedül nevelő szülőket. És teszi ezt a keresztény értékekre való hamis hivatkozással. 

Ad 4: Mert nem a keresztény értékek a felelősek ezért, mert ez ma már minden vallásos vagy vallástalan vagy többségében magamódján vallásos és nem vallásos európai számára közös érték, ha úgy tetszik ideológia; hanem egy nagyon konkrét kormányzati politika felelős. Nem akarom megmondani, hogy mi volna a keresztény értékrend szerinti, de érzésem szerint a nagyobb szolidaritás levezetésére inkább tartom alkalmasnak az általam megismert és a kontinens szellemi életét kétezer éve meghatározó krisztusi gondolatot, mint jogalapnak pl. az elvált szülők gyerekeinek megbélyegzésére és támogatásaik megvonására szerencsésebb családba születő társaikhoz képest. 

Ad 5: Azzal, hogy ideológiákról, fehér heteroszexuális keresztényekről versus kitudjamikről beszélünk megosztó módon eltereljük a figyelmet a valódi hátrányos helyzetűek problémáiről. A hátrányos helyzet ugyanis nem ismer vallásosságot, nemi orientációt és bőrszínt sem. Igaz, hogy a romák vagy a melegek gyakran áldozatai olykor adminisztratív, olykor szociokulturális okokból kifolyólag a megkülönböztetésnek, de a hátrányos helyzet éppúgy sújtja azokat a "fehér keresztény heteroszexuálisokat" is, akik a szegények vagy egyszerűen az ország elmaradott térségében élnek. Értük ugyanúgy szót kell emelnünk, ha a kormányzati politika áldozatai.

Ad 6: Hovatovább a vallásosság ma a hátrányos helyzetű romákra inkább jellemző, mint a többségi társadalomra. A homoszexualitás negatív megítélése sem az iskolázottabb, jobbmódú rétegekre jellemző elsősorban, hanem a hátrányos helyzetű, iskolázatlanabb rétegekre. Ahogy a romaellenesség vagy a xenofóbia sem a jobbmódúak körében erős elsősorban. Összemosni ezeket a rétegeket és társadalmi érzületeket, és ezáltal egy újabbal növelni az ellentéteket legalább annyira káros, mint amikor a jobboldali elitek játszák ki a periférián élőket egymás ellen ugyanezen a módon.

Ad 7: Azoknak az emlegetett "fehér, keresztény, heteroszexuális férfiaknak" (és az interjúban Monty Python-t idéző komikus betoldással: "és nőknek" persze lenne okuk megsértődni Niedermüller szavain. Akkor is, ha Niedermüller maga is fehér vagy heteroszexuális vagy keresztény. Ezek a tulajdonságai egyébként hidegen hagynak. Szokás szerint ilyenkor nem megsértődnünk kell — különösen a média és az elitek tagjainak, nekik van erre a legkevésbé joguk — nem felvenni kell a kesztyűt, ne adj isten visszavágni — ez volna talán a legkevésbé keresztény —, hanem tetteikkel és kiállásukkal kell bizonyítaniuk, hogy nem szolgálnak rá a nyilvánvalóan támadásnak szánt támadásokra*. A szintén felsorolt hátrányos helyzetű vagy kirekesztett csoportok mellett. Tényleg ilyen egyszerű. 

* Azt még Niedermüller sem cáfolta, hogy ez nem támadás, csak szerinte nem csoportokat vett célba, hanem nézeteket, már amennyiben a fehér bőrszín, vagy a heteroszexualitás egy gyűlölködő világnézet, vagy a riporternő beszólásával a balliberális prédikációba kerülő "férfiak" kifejezés és Niedermüller "és nők" sem csoportot jelölnek a társadalmon belül. És különösen nem az egyénekre nézve megváltoztathatatlan tulajdonságokat, amiért felelőssé aligha tehetőek és egyébként sem tekinthetőek ugye károsnak és nem is "rémisztő képződmények".

Egy szerény javaslat: felejtsük el Niedermüller Péter katasztrofálisan ügyetlen szavait, ne vele vitatkozzunk, pláne ne akarjuk kimagyarázni azokat. Rónai Egon stúdiójában a politikus karnyújtásnyira került attól, hogy majdnem mindent jól elmondjon, ami a témában fontos, de beleesve az identitáspolitika nyúlüregébe, a magyarázkodással és a fölényeskedéssel csak még mélyebbre dolgozta magát.

Mi, álviták helyett egyszerűen csak álljunk ki a romák, a melegek és hátrányos helyzetűek mellett és mindenki mellett bőrszíntől és identitástól függetlenül, akit ok nélkül tesz célponttá a politika.

Más teendőnk nem nagyon van.