Sok minden eldőlhet a demokraták előválasztási versenyének ma 14 államban egyszerre megtartott "Szuper Kedd"-jén. Baloldali rajongók tömege csalódhat világszerte, ha Bernie Sanders, az egyetlen önmagát "demokratikus szocialistának" nevező elnökjelölt esélyei idén is szertefoszlanak a jelöltség megszerzésére.
Már jó előre beszereztem a kötelező 2020-as Bernie-pólót, bár ez korántsem jelent teljes elkötelezettséget. Nem mintha szükség lenne rá. A mezőny legidősebb és legbecsületesebb amerikai politikusáért könnyű lelkesedni, ha az ember kellőképpen naív és fogékony a hasonló utópiákra. Mondjuk belőlem pont ez a kettő hiányzik. Bernie-t annak az old school baloldaliságnak az utolsó hiteles képviselőjének látom, ami talán sosem létezett és valahogy a vezetékes telefonnal együtt vált elavulttá és meghaladottá a modern fogyasztói társadalmak individualista néplelke számára. Legalábbis: szerintem. Bernie egy igazi időutazó.
Lehet-e szocializmus az Egyesült Államokban Bernie Sanders-zel? Szerintem nem.
Sanders nagypapás kora miatt is szerethető és tisztelhető figura, pont amennyire könnyen kikarikírozható darabos brooklyn-i akcentusa vagy túlmozgásos gesztusai, visszatérő szófordulatai vagy állandó számháborúja a raklapszámra idézett statisztikákból — ahogy Ben Shapiro, a népszerű fiatal konzervatív youtuber szokta. (Lásd a videót lentebb.) A Sanders-t érő kritikák azonban legalább annyira alaptalanok a kommunista vádat illetően, mint amennyire szerencsétlen PR-öngyilkosság Bernie valóban szuperőszintének is tekinthető politikai önbesorolása a demokratikus szocialistával.
Bernie Sanders kétségtelenül emberöltők óta változatlan és következetes politikája jó esetben is "csak" szociáldemokráciának tekinthető — a baloldali kommentátorok szerint egyáltalán nem nevezhető szocialistának, hiszen sem a profit, sem a kapitalizmus, sem a magántulajdon felszámolását nem tűzte zászlajára sem demokratikusan, sem diktatórikus eszközökkel, nem szorgalmaz államosításokat és hasonlók. Mindössze a jelenlegi gazdasági-társadalmi-politikai rendszert tartja igazságtalannak és korruptnak, és gondolkodik azok korrekcióján: magasabb adók és megemelt jóléti kiadások pl. mindenki számára hozzáférhető egészségügyi szolgáltatások formájában. Ez mind oké lenne.
De még ennek a megvalósítása is valószínű hiú ábránd talán. Az Egyesült Államok nem egy állam, hanem 50, mint az köztudott, mindegyik magáévá kéne tegye Sanders lapraszerelt skandináv szociáldemokrata elképzeléseit, ahogy támogatnia kéne nem utolsó sorban a kongresszus két házának is és egyes durvább rendszerátalakításoknak ki kéne állnia a konzervatív Legfelsőbb Bíróság alkotmányos kontrollját is, ami alig valószínű, hogy mind egyszerre teljesülhet akár kétszer négy év alatt: az amerikai establishment rendkívül konzervatív és bár Trump korábban lehetetlennek tűnő elnöksége mintha ma mindent lehetségesnek láttatna, de nagyívű vállalásokra aligha lehet számítani. Az USA társadalma organikusan fejlődik és egyetlen szereplő akarata nem tudja ilyen mértékben befolyásolni a dolgok menetét. Ha kéne, akkor sem. De történetesen ez az egyensúly és stabilitás a rendszer fő erénye és az amerikai demokratikus siker kulcsa.
Egy elnök munkaköri leírása valószínűleg másról szól. Sanders jó esetben is tehát naív teoretikus vagy álmodozó igazi megvalósítható terv nélkül. Ilyenformán az első szocialista elnökség eleve kudarccal kecsegtet és végül kevesebbet használna, mint amennyire azt sokan túlontúl optimistán remélnék tőle. A kapitalizmus eltörlése pedig eleve nem is szerepel tehát a tervek közt, ez a fiatal értelmiségi baloldaliaknak mindenképpen eleve csalódást jelentene. Ez a legfőbb oka annak, hogy a baloldal egyáltalán nincs túl könnyű helyzetben.
És egyébként is, az én fő problémám pont ez Bernie-vel: ebben az esetben a "szocialista" önazonosság nemcsak önsorsrontóan felesleges, de zárt gondolkodásmódot is jelez. Bernie Sanders mégiscsak érez valami nosztalgiát és baljós közösséget is azokkal a letűnt diktatórikus rezsimekkel Kelet-Európa vagy Latin-Amerika és Kelet-Ázsia szerencsétlenebbik felén, amik nemcsak a vállalkozás szabadságát szüntették meg, de úgy általában felszámolták polgáraik emberi jogait, és végül gyötrelmes gazdasági-társadalmi-morális összeomlásban értek dicstelen véget.
Ez pedig nem szexi. Akkor sem, ha a milleniumi nemzedék erről mit sem tud, vagy nem akar tudni, és egy lelkes része annak érzi, vagy most épp jó ötletnek tűnik rábólintani, mint a nagyobb kóla-sültkrumplira a Mekiben. Mi baj lehet belőle? A címkék tudatosabb megválasztása nagyban növelhette volna elnöki esélyeit, ha az évtizedek óta következetesen ugyanazt képviselő politkus imázsát némileg elamortizálta is volna. Megintcsak: szerintem.
Amúgy pedig Bernie-nek talán kis túlzással mindenben szinte igaza van, amit mond. És épp az a csodálatos benne, hogy nem kell szinte sosem meghazudtolja magát: Hillary Clinton-nal és a politikai establishment-tel szemben éles kritikusa volt a Kissinger-féle állítólagos reálpolitikának az 1970-es években. Szerinte Kissinger-ék mesterkedése és az amerikai beavazkozás Kambodzsában egyértelműen hozzájárult a Vörös Khmer hatalomra jutásához és a történelem legkegyetlenebb és legőrültebb mészárlásához, hárommillió ember halálához. Nyilván ez a minta újra-és-újra megjelenik, ha az egyes amerikai beavatkozásokat nézzük Kambodzsától Irakig. Nem szorul különösebb magyarázatra. Egyébként ebből is látszik, hogy ez a tisztességes öregúr valóban más minőséget képviselne a politikában. Csakhát kétséges, hogy minden egyéb miatt ő marad fent végül a rostán és erről nem a rosta tehet feltétlenül...
Az idős Bernie Sanders-nek vért kell izzadnia, hogy megszerezze a jelöléshez szükséges szavazatokat és legyőzze a Demokraták bennfenteseit, akik gyanakvással tekintettek rá mindig is. Márpedig a különcködése céljai elérését gátolhatják. Megvolna Bernie üzeneteiben az újszerűség, mégha egy kissé könyvből olvasottnak is tűnik ez a szociáldemokrácia, amit hirdet, és kb. annyira és addig is tökéletes, amennyire és amíg papíron van leírva. De akkor is most ez a(z egyébként letagadott) vulgármarxizmus a legeredetibb politikai üzenet, amit a politika balfele kínálni tud.
Nincs új a nap alatt, de igény volna rá.
Ezt követeli meg a social és tömegmédia korszaka is. Más koncepciókra, igazi újszerű gondolatokrara volna szükség, de egyelőre ilyesminek még nyoma sincs, nincs vízió, nincs új világértelmezés, ami van az meg igazából nem működik már vagy nem igaz, vagy nem érezzük már igazán annak.
Sanders-ék társadalmi igazságosságról vallott nézetei is valójában vagy életszerűtlenek vagy erőltetettek, hiszen maga Sanders is a privilegizált felső 20%-nak a tagja, három háza is van. A régimódi szocialista elképzelések ellen mindig a legjobb érv, ha figyelmeztetjük az illetőt vagy magunkat: saját érdekeink esetén mi magunk is kapitalistán gondolkodunk, nem azért mert "bevezettünk" egy társadalmi "rendszert", hanem mert az ember természetszerűleg a legjobbat akarja magának. A kapitalizmust nem bevezettük ugyanis. Az van. Csak a játékszabályait írhatjuk újra.
Ezért még az előválasztási versenyben sehol sem álló Michael Bloomberg milliárdosnak is volt jó pontja a vitákban, amikor erre Bernie-t figyelmeztette, és hiába igyekezett az kijátszani ellene a kizsákmányoló milliárdos kártyát, ez a vád tökéletesen nevetséges egy olyan üzletemberrel szemben, aki mindig is híresen jól megfizette az alkalmazottait. Vagyonosodása minden vitán felül áll, nem ő hozta az adójogszabályokat, hanem pl. az a Bernie Sanders is, aki egész életét azon a gépezeten belül élte le, ami ellen dörgedelmes osztályharcos szónoklatokban folyamatosan harcol.
És az a Bernie Sanders, aki meggazdagodását egyes egyedül az adófizetőknek köszönheti, és nem egy tényleges értékteremtő vállalkozás létrehozásának, mint demokrata vetélytársa, Michael Bloomberg. Pont a kreativitás, a fantázia hiányzik igazából ebből a fajta megkésett baloldali politikából, és mintha nem is igazán tudná értékelni azt. Gazdagnak lenni ugyanis nem feltétlenül bűn, de minden esetben annak látni mindenképpen szimpla irigység, ami finoman szólva lehet, hogy jellemhiba. (Lásd még egy korábbi írásunkat a baloldaliság válságáról.)
De nemcsak ez a hitelességi válság az egyetlen baja annak a régivágású baloldaliságnak, amibe valamennyi hitet egyébként pont Bernie Sanders tudott még önteni most. A baloldalon még olyan szuperegyszerű, üzenet- és ügy-központú politizálásra sem futja igazán, mint Trump-nak és a jobboldali establishmentet tátott szájjal lehagyó társainak saját kútfőből bizony meglepően jól megy.
Jóslásokba nem bocsátkozom. Ettől függetlenül, aki teheti szavazzon Bernie-re. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.