Beszólt a két éve politikából visszavonult Schiffer Andrásnak a 6,2 milliárdos költségvetési csalással vádolt Czeglédy Csaba, egyik "legkártékonyabb" idézőjelben "politikusnak" nevezte, akinek "a szelleme még mindig itt kísért". Schiffer válaszában mindenkit kioszt, Gyurcsányékat, az LMP-t, a Jobbikot egyszerre.
Lássuk előbb a kísértetet, hogy tudjuk, mire is reagált ilyen nem éppen összefogásbarát módon Czeglédy Csaba. Ungár Péter ugyanis azt merte mondani, hogy az ellenzéki politika nem térhet vissza ahhoz a 2002-2010-es politikához, amelyik a Fidesz kétharmadát okozta. Lehet érvelni az egykori MSZP-SZDSZ kormánypolitika károsságával is persze, valóban államcsődhöz vezetett, szembementek a határontúli magyarság érdekeivel és ami fontosabb érzéseivel, tétlenül szemlélték, ahogy a globalizációban az országot kiárusítjuk és egy szűk korrupt privatizáción hízó eliten kívül, aminek Gyurcsány Ferenc közismerten tagja, mindenki más kárvallottja az ország érdekeit megvédeni nem is akaró neoliberális gazdaságfilozófiáknak.
De az ultima ratio, a legfőbb érv mindenképpen az, hogy ezt a bizonyítottan káros politikát a választók megelégelték, olyan mértékben, hogy nem egyszer, de háromszor szavazták kormányra Orbán Viktort elsöprő többséggel.
Az elmúlt években nem nagyon posztolgattam ellenzéki belharcokkal kapcsolatban és tulajdonképpen Czeglédy úr kommentjét is elintézhetném azzal, hogy kifejezetten megtisztelő, ha ő engem „legkártékonyabbnak” minősít. Most mégis azért teszek kivételt, mert egyszer-s-mindenkorra szeretnék valamit tisztázni a rendkívül épületes egy lista/két lista-vitához való hozzáállásomat illetően.
Az apropó ugyebár az volt, hogy Ungár Péter tegnap este egy tv-műsorban felségsértést követett el, mert ellent mert mondani az ellenzék vezérének, Gyurcsány miniszterelnök úrnak, Czeglédy úr pedig rögvest az én szellememet látta ellebegni az ATV stúdiója felett.
Ki kell ábrándítanom: ebben a kérdésben én nem Ungár Péterrel, hanem Gyurcsány miniszterelnök úrral értek egyet. Gyurcsány Ferencnek teljesen igaza van, közös ellenzéki lista kell. Sőt, az volna a legegyszerűbb, egyben költségkímélő és becsületes megoldás, ha valamennyien egyetlen O1G-pártban egyesülnének, de felőlem be is léphetne az összes többi a DK-ba.
Az elmúlt két évben ugyanis az összes többi ellenzéki formáció hozzádékásodott a DK-hoz és ez legalább annyira dicséri a volt miniszterelnök kvalitásait, mint a vetélytársak mérhetetlen ostobaságát. No meg persze az orbáni polarizációs stratégia sikerét. Eltűntek az érdemi véleménykülönbségek az ellenzéki oldalon. A DK-n kívüli ellenzék tökéletesen reflektálatlan a 2002-10. közötti kormányzati politika tartalmára.
Lehet, sőt biztos, hogy Ungár Péternek súlyos vitái vannak a DK-val, pártjának viszont jellemzően csak akkor, ha nem kapnak meg egy „nyerhető” körzetet, vagy alpolgármesteri posztot. Önfeladásban persze a neoJobbik az LMPMZP-t is veri: az euró bevezetése után már a határon túliak szavazati jogát is megpiszkálnák. Ma már azon sem lepődnék meg, ha egyszer személyesen Gyöngyösi Márton antiszemitázna le.
Az MSZP és a DK egylényegűségét pedig semmi sem bizonyítja jobban, mint Czeglédy úr mozgása a két párt között (magam sem tudom, melyiknek a tagja). Az O1G-koalíció 2022-es győzelme esetén semmi sem fogja megakadályozni a 2010 előtti liberális hegemónia restaurálását.
A soraikat dagasztó baloskodó liberálisoknak elég lesz, ha majd kiosztanak néhány kutatói helyet, szépen elkonferenciázgatnak az osztályharcról és az ország kiárusítása éppúgy nem fogja zavarni őket, ahogyan a megelőző húsz évben sem. Talán megfogalmaznak néhány veretes kiáltványt, ha a Dobrev-kormány az orbáni örökség egyetlen elemeként mégiscsak megtartja az egykulcsos adórendszert.
Én mindenesetre biztosan nem állok útjában a legteljesebb ellenzéki összefogásnak, kíváncsian várom a House of Cards magyar verzióját, a szavazatom pedig a Kutyapárté.
— Schiffer András ügyvéd, 2010-2018 országgyűlési képviselő, az LMP alapítója
Hogy ki a legkártékonyabb politikus az erősen véleményes, főleg attól függően, mit tekintünk a kártékonyság kritériumának. Azon morfondírozom, hogy lehet-e egyáltalán hazája hasznára bármely politikus olyan mértékben, ahogy egy egyszerű betegápoló vagy buszsofőr vagy utcaseprő lehet, de ilyen elitellenes populista politikai lózungokkal csak akkor kéne dobálóznom, ha be szeretnék törni a politikába, ehhez viszont nem igazán csinál kedvet az az adok-kapok, amit kényszeres "politikusaink" (zárójel most indokolt) szakmányban folytatnak, és az a beteg közélet, amihez pl. az ATV műsorvezetője most is nagyban hozzájárul és újratermel, amikor az ellenzéki politikusok közötti demokratikus vitát kárhoztatja, mintha nem elemi feltétele lenne egy demokráciának, hogy vita van: akár Gyurcsány Ferenc és Ungár Péter között.
A médiánkkal is továbbra is az a probléma tehát, ami a politikánkkal — zárójel bezárva.
Az valóban egy probléma, és jól látja Schiffer András, hogy a valóban eldékásodott magyar politika továbbra sem képes az önreflexióra. Igaz ez elsősorban bizony a kormánypártokra(!) és persze a gyurcsánypártra, aminek szerintem a fenti hűségeskü alapján Czeglédy Csaba egyértelműen része, ahogy részei mindazon (még) szocialista politikusok is, akik ezer szállal kötődnek Gyurcsány Ferenchez, aki véleményem szerint bizonyíthatóan a legtöbb kárt okozta ennek az országnak az elmúlt évtizedekben. Erről a 2010 környéki ellenzéki sajtó is részletesen közölt elemzéseket, itt kifejteni nincs most hely és kedv. Axiómaként kezelem. Pont.
Politikailag kártékony szerintem erősen, amikor gazdasági bűncselekményekkel vádolt politikusok képtelenek elhagyni a politikai arénát, és más politikus barátaik képtelenek megszakítani velük a kapcsolatot és hatalomra kerülve mindent megtesznek, hogy anyagi előnyökhöz juttassák őket. Ahogy Czeglédy sorra kapta a milliós megbízásokat a budapesti kerületektől. Nincs ez jól, főleg, amikor a leváltandó kormánnyal szemben a legfőbb érvünk a korrupció megalapozott vádja. Adná magát, hogy legalább a látszatra adunk, az igényesebb választók számára kilóghat a lóláb, ahogy más szemében a szálkát, sajátunkban a gerendát sem vesszük észre. Másrészt csak hasznos lenne, ha tevőlegesen tenne valamit a politika korrupcióügyben. Tehát nagyon is jogosnak érzem az ellenzéken belüli vitákat. Szeretnék ebből többet is. És kevesebbet arról, hogy egy lista vagy kettő. Mert az piszlicsáré részletkérdés.
Amiben Schiffernek viszont nincs teljesen igaza és valamelyest kiérződik szavaiból a kudarcos politikai karrier miatti keserűség: egyáltalán nem igaz, hogy az egész ellenzékre igaz ez a reflektálatlanság. Itt van rögtön Ungár Péter interjúja, amiben szóvá is teszi a Jakab-féle Jobbik eldékásodását: miszerint Jakab Péter a határontúli szavazatok elvételén morfondírozik. ez valóban olyan pont, amikor az ember lefordul a székről, ha az (egykori) nemzeti radikális pártról van szó. Jakab Péter erősen dolgozik azon, hogy minden kapcsolatát megszakítsa a nemzeti értelmiséggel és lehetőleg párton és szavazóbázison kívül tudjon minden írástudó jobboldalit.
Ez legalább annyira vállalhatatlan fordulat, mint amennyire vállalhatatlan, hogy a gyurcsányizmus képtelen tanulni hibáiból és változni. Abból viszont, hogy Ungár Péter ezt szóvá tette, az következik, hogy ezt nem nyeli le mindenki gondolkodás nélkül az ellenzékben. Ugyanakkor Schiffer András elfelejti, hogy nem 2010-et írunk, a 2002-2010-es letűnt világ kritikája és tanulságai fontosak ugyan, de jóval inkább nyom a latba a 2010-2020-as kormányzás, a választók ebben élnek és ezzel kapcsolatban várnak már reakciót a politika részéről. Márpedig volna számos ok a korrekcióra, az oktatás, az egészségügy, a kultúrpolitika, a járvány- és katasztrófakezelés vagy éppen a korrupció területén ugyebár. Még ha éppen a kormány nagyon szerencsés gazdasági periódust csípett is meg és számos makromutató meglepően jól alakult az elmúlt 10 évben.
Legutóbb arról írtunk, hogy az ellenzéki politika szép csendben mennyire átalakult és hogy ez az ellenzék, már mennyire másokból áll, mint a Gyurcsány-éra akkori baloldala. Hát akkor íme az érem másik oldala.
Ami ennél is fontosabb persze, hogy ha az ellenzéki politika, tehát a kritika kérdéskörét kipipáltuk, 2022-ben kísérletet kell tenni a kornánypolitika átalakítására is. Végre. Ezt várja joggal az ország. Ez kormányváltás nélkül nem megvalósítható szerintem, és ehhez a kutyapártra voksolni inkább csökönyösség és a változások elodázásának egyfajta vígaszága vagy elefántcsonttornya.
Schiffer Andrásnak joga volt visszavonulni, bár ezt én személy szerint sajnálom, ugyanakkor feleslegesnek érzem, hogy ezt az állapotot még inkább kihangsúlyozza, pozitív példaként azokat javasolnám, akik nem vonulnak vissza, hanem megpróbálnak cselekedni és hozzátenni. Érzelmileg érthető, logikailag viszont legalább annyira hibás Schiffer csak-azért-se attitűdje, mint a gyurcsányizmus hozzáállása a 2002 előtti hibás politikákhoz. Schiffer is fertőzött Gyurcsány betegségével, hogy saját hibáin nem képes túllépni, sőt erényként igyekszik azokat látni. Nekünk viszont egyik politikus egója sem annyira kedves, mint az ország sorsa.
Értelmetlen a tökéletes együttállásra várni a politikában. Sosem jön el. Abból kell főznünk, amink van.