A kiló nem százat jelent.

A magyar sajtó nem érti, hogy mekkorát hibázott a járvány idején

2020. szeptember 11.

"A magyarok azonban mostanra láthatóan telítődtek a témával, és már nem veszik komolyan a veszélyt: hetek óta mértékadó portálokon is alig akad olyan koronavírussal foglalkozó cikk, amely alatt ne a röhögő szmájli lenne a legnépszerűbb visszajelzés." Ritkán idézem a Gyurcsány-párt házi blogját, de valóban így van.

hont_barati_kor.jpg

Ami a magyar médiából kimaradt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban... Nem merem leírni, hogy mely alagút végén látom a nyugati fényt... 

A magyar sajtó nem érti, hogy mekkorát hibázott a járvány idején. Mégis mit gondolnak a magyar újságírók, hogy miért van ez a jelenség, miért röhögi ki ezeket a híreket az olvasó? Miért érzik álhíreknek? Pl. ami már itt a Nyugati Fény címlapján is közzététetik: meghalt egy 15 éves koronavírusos lány Szlovákiában. Csakhogy ez hazugság. Annyit tudunk, hogy meghalt, emellett azt is, hogy kész csoda, hogy megélte a 15-öt, több krónikus megbetegedése volt és annyira túlsúlyos, hogy már az is önmagában rizikófaktor bármire. És igen emellett elkapta a koronavírust is. Be kéne fejezni a rémhírterjesztést, és talán az emberek komolyan vennék a médiát.

És ezekkel a hírekkel és celebbé avanzsáló tudósok semmitmondó haknijával szórakoztatnak 24/7.

Nem a járványt vagy a betegséget bagatellizálják el az emberek, hanem annak eszméletlenül hatásvadász és ostoba tálalását utasítják vissza. Különbség van ugyanis veszély és veszély között. Veszélyes fölmenni az M3-ra, mégis útnak indulunk és veszélyes kiesni a tizedikről, de egy lépcsőfoknyit még 70 felett is megkockáztat az ember. Ugyanakkor ha komoly lenne a baj egy fegyelmezett társadalommal több esélyünk lenne azzal megbírkózni. Ezer szerencse, hogy eddig nem volt komoly a baj idehaza. De lehet. Nem érdemes ezért rögtön farkast kiáltani, sokadjára senki sem fog hinni. És annak szörnyű következményei lehetnek.

A beteg egészségügyéről és beteges társadalmáról híres Magyarországon lényegében csodák csodájára alig volt áldozata a COVID-19-nek, amit az egyik, médiában celebbé vált vezető orvos, Merkely Béla is úgy jellemzett, hogy "nem is volt járvány". Neki csak elhisszük. Ő nem egy Gődény ugyebár. Az a kevés áldozat, ami jelentéktelen egy ekkora országban, szinte kivétel nélkül idős betegember volt. Mindenkinek kijáró részvét mellett is zömük nem élte volna meg valószínű az év végét. Ezt tudjuk. Ennek ellenére minden egyes pozitív koronavírustesztről születik egy újságcikk, mintha egy vírusfertőzést összeszedni különösebben ritka lenne. Pláne a magyar kórházakban vagy elfekvőkön. Mintha 10-20-30 tünetmentes eset egy 10 milliós országban bármit jelentene.

Úgy saccolom idén kb. féltucatszor szedtem össze kisebb-nagyobb megfázást (igen, maszkkal is), súlyos influenzám még szerencsére sosem volt, és nem vágyom ágynak dőlni a COVID-19-től sem. Ebben az érzésben és kórtörténetben úgy vélem osztozom a magyar lakosság 99%-ával. Szedem tehát a D-vitamint, mint a legtöbb értelmes ember, aki tájékozódik és nem ül fel egyes magyar lapok okoskodó hecckampányainak, lásd: Közveszélyes vitaminellenes dezinformáció egy szegedi tudóssal.

És abban is, hogy elegem van a magyar médiából. A dilettáns, kattintásvadász dezinformációkból, amik csak a lényeges tudnivalókat rejti el előlünk, míg a lényegtelent úgy keretezi, mintha világszenzáció lenne. Ezzel nem csak a médiába vetett amúgy sem túl magas bizalmat dolgozzák még mélyebbre, de a járvány elleni védekezést is nehezítik, hiszen annak is alapfeltételei: 

  1. a társadalomban meglévő általános közbizalom egymás és az intézmények iránt,
  2. a média és a hatóságok általi hiteles tájékoztatás és
  3. az egymás iránt érzett felelősségteljes szolidaritás.

Soroljam, hogy e három közül csak melyik nincs meg idehaza? 

Van egy lezüllesztett, szétesett, atomizált társadalmunk, aki nem hisz már senkinek, mert az elitje már oly sokszor elárulta, Dunába lőtte, Auschwitz-ba, málenkij robotra, Recskre küldte, hiperinflációba, devizahitelbe kergette. Legutóbb orvosi kamarája hippokráteszi-esküjét megszegve követelte ki, hogy a nemsürgősségi járóbetegellátást ne kelljen ellássa, kormányai korrupció tekintetében egyszínűek, és csak alkalmatlanságban versenyeznek egymással a spontán privatizáció hőskorától Mészáros Lőrinc immár MTI-hírré váló válásáig.

Nárcisztikus médiája leginkább saját magával és konkurensei gyalázásával, politikai líblingjei simogatásával és alákérdezésével, kedvenc agymacskái propagandának is silány sulykolásával van elfoglalva. És nem egyértelmű, közérthető és a lehető legteljeskörűbb tájékoztatással és minőségi tartalomgyártással. 

És hát az olvasók sem ez utóbbit várják el sajnos a függő helyzetben tartott és alulfizetett szakmától, tegyük hozzá. Ezernyi hír kimarad, amit azért a szintén szebb napokat megélt nyugati mainstream média is lehoz.

"A magyarok azonban mostanra láthatóan telítődtek a témával, és már nem veszik komolyan a veszélyt: hetek óta mértékadó portálokon is alig akad olyan koronavírussal foglalkozó cikk, amely alatt ne a röhögő szmájli lenne a legnépszerűbb visszajelzés." 

Jó reggelt kívánok!

Óvatos értékelés. Akár a hvg.hu, a 24.hu, a 444, sőt a "régi és új" Index, a magukat függetlenként reklámozó sajtó és a kormánypárti média egyformán ugyanazt a visszatetsző félretájékoztatást, ellenállást szülő pánikkeltést, zavaros és rossz minőségű félinformációk folyamatos csepegtetését végzik non-stop, cigiszünet nélkül. Nincs különbség.

Miközben a pánik miatt is kialakult válság az újságok bevételeire is kedvezőtlen hatással volt és újságírók, igen ugyanazon újságírók, akik a pánikot generálták, veszítették el megélhetésüket, olykor önhibájukból. Az instant karma láttán nem kárörvendeni kell. Semmi haszna nem lenne. A jelenséget viszont látni kéne végre és észhez kéne térni. Gyanítom 1-2 év múlva teljesen más keretezéssel fogunk olvasni 2020 bizarr Black Mirror (Fekete Tükör) epizódokra hajazó eseményeivel, amit idehaza Szomszédok-minőségben sikerült "filmre" vinni Müller Cecíliával, és ami most osztályrészünk.

Majd utólag mindazok, akik ma ezt az ostobaságot művelik, nagyon okosok lesznek. Ezt borítékolom. Ez egy ilyen szakma. Meg persze ez egy ilyen közvélemény. 

Ebben az információs sivatagban valóban üdítő kivételt jelent néhány publicista, aki autonóm módon képes szintetizálni a mondanivalóját, és nem hajlandó felszállni a félelemipar expresszére. Messze nem csak a médiában könnyen lejáratható "Gődény", aki mint gyanús figura kapóra jön persze, és néhány bűnbakká tett természetgyógyász-orvos van más véleményen, de az újságíró szakma krémjének egy része is pontos és hiteles képet vázol fel a kockázatokról és a valódi társadalmi következményekről. Alátámasztva egybehangzóan tényleges szakértők százainak véleményével. Hont András és Ceglédi Zoltán érdemelnek elismerést kitartásukért, de sokan mások is ugyanazt írják le, ezért egyáltalán nem kellemetlen "egy társaságba kerülni velük".

(A tévedés jogát fentartva, amit éppúgy lenne erény végre beismernie a szakmának és a hatalomnak is.)

Kevés nagyobb dícséret van, mint amikor a Nyugati Fény lesajnálóan ír valamiről vagy valakikről. Ebben a kérdésben Farkas Attila MártonnalKonok Péterrel vagy Puzsér Róberttel és sok nagyon különböző világnézetű emberrel Magyar Hangtól a Klubrádióig sikerült egy platformra kerülni és ez egyébként bíztató a jövőre nézve. Talán más kérdéseket is sikerül a jövőben hasonlóan objektíve megvizsgálnunk. Nem értünk mindenben egyet, de nem is kell mindenben egyetértsünk. Elég, ha a tényeket mindannyian tiszteljük. Most ebben a kérdésben speciel sokan egyetértünk, és ez nagy szó ebben az országban. Ez nem a vég kezdete, inkább egy kezdet vége. Utoljára a remény hal meg. És a kiló nem százat jelent.

Ha pártállástól függetlenül az igazságot keresed bármely kérdésben, akkor iratkozz fel és kövesd a update-eket a Facebook-oldalon is!

Ami a magyar médiából kimaradt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban....

A bejegyzés trackback címe:

https://kilonem100.blog.hu/api/trackback/id/tr1116197414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása