Az első Trump-Biden elnökjelölti vita zavarbaejtőbb számomra, mint bármi amit ebben a műfajban láttam. Az amerikai belpolitika olyan groteszkké vált, mint egy Kubrick-film.
Trump az első elnök, aki a nukleáris fenyegetésben túllép a Nem Használhatjuk Elsőként doktrinán. Sikere meglepő Észak-Koreával szemben, másnak valószínű nem is volt esélye. Blöffölni viszont csak egyszer lehet. A következő eszkalációs szint már az atomháborúé. Ennek statégiai finomságait is hiába keresnénk az unintellektuális elnöki vitában.
A COVID-kornak megfelelően stílusosan egy klinikán rendezték meg az első 2020-as elnökjelölti vitát, és szintén a korszellemnek megfelelően ezúttal a jelöltek kézfogása is elmaradt, ami nyilvánvalóan nevetséges túlzás, hiszen nemhogy negatív teszt kellett a belépéshez, de egymástól másfél méterre voltak a székek a csendre ítélt nézőtéren. Épp ezért sokkal inkább tekinthető szimbolikusnak a gesztus elmaradása. A szabad világ vezetőjeként eleinte szokatlan, egész pályás letámadást alkalmazó trump-i stílust megszoktuk már, új normává emelkedett. Minden eszköz megengedett. Túlzás, füllentés? Jöhet! Minél nagyobb annál jobb! Egy kis személyeskedés? Ó nagyon is! Ez a show lényege!
A fact checking oldalak utólag szétszedték mindkét jelölt állításait, biztos maradt köztük, ami tévedésből igaz állítás volt, de a "vita" lényege most az, hogy teljesen mindegy mekkora hazugságot állítasz a fél percnyi memóriával sem bíró rajongótábor számára ellenfeledről, azok úgyis el fogják hinni. (Szívem szerint a factcheck-eket is factcheck-elném egyébként.) Trump és hívei számára gazdasági csoda történt, Bidenék ugyanazt történelmi kataztrófának állítják be. Az igazság nem valahol a kettő között van, hanem elmondható, hogy Trump alatt folytatódott a 2008-as válság után megindult gazdasági növekedés tisztességesen, majd jött a COVID-19, pontosabban a katasztrofális lockdown...
Ha ez a kérdés dönti el a bizonytalanok választását, akkor Trump áll nyerésre, ellenfele ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy előbb a járvánnyal kell "leszámolni" és csak utána jöhet a gazdaság.
Biden megmentene minket, ha beledöglünk is!
Trump azzal kérkedik, hogy a kínai beutazások betiltásával ezrek életét mentette meg, mivel a vírus kínai eredetű, és amit Bidenék szerinte elleneztek. Trump plain English-t beszél, ezért fordítani nehezebb, mintha összetett mondatokban fogalmazna, amely "nyelvet" az egyszerű átlagamerikai vagy a friss bevándorló valószínű nem beszéli. A vita legelején Trump saját formájához képest egyébként kifejezetten elnökinek mutatkozott, méltóságteljesen fogalmazott, és tűrhetően hozta az alkotmányosság betűjéhez és az elnök szuverenitásához ragaszkodó államférfit. Állta a sarat.
Az elején, aztán jött a szokásos közbeszólós trollkodás, aminek fele szórakoztató, mert Bident könnyű megakasztani a gondolatmenetében (értsd: a jól begyakorolt szöveg visszamondásában) ilyenkor hebeg-habog és úgy próbálja kivágni magát, hogy kétszer mondja el ugyanazt kicsit más szavakkal, ami ahogy fáradt a vita során, egyre inkább kínos mondatokat produkált: a törvények betartatásáról, a law enforcement-ről szóló magvas gondolatait egy olyan magyarázó mellékmondattal toldja meg, hogy "....how law [keresi a szavakat] is enforced". Igen Joe tudjuk, hogy a bűnüldözés az az, ahogy a bűnt üldözzük. (Az angol kifejezés a jog kikényszerítéséről szól.)
Egy hatodikos felelésénél is felvonná a tanár a szemöldökét. De vártuk volna, hogy mégis miért velejéig rasszista az egész amerikai intézményrendszer, ha már ezt állítja. Mint ahogy azt hiszem nem lehet az, ha ő maga éppen egy színesbőrű elnöknek volt az alelnöke. Aki mellesleg sosem keresgélte a szavakat a cipője orrára írva, ahogy Biden.
Olyan ez a párbeszéd, mintha egy paródiát néznénk. De ez az amerikai valóság.
(Egyszersmind rasszista olvasóink számára: ennyit a fehér faj felsőbbrendűségéről. Obama minden hibája ellenére maga volt a minta-államférfi közszerepléseiben, már főiskolás kora óta. A keddi három fehér öregúr produkciója mélyen alulmúlja az elvárhatót — képtelenek megőrizni a méltóságukat.)
Először azt hittem már azt sikerként könyvelheti majd el a Biden-stáb, hogy Joe bácsi végigbírja állni a másfél órát. Nem hiába kértek korábban, hogy néhány kisebb szünetet iktassanak be a vitába. Mivel mindenki várakozásai nagyon alacsonyak Joe Biden szerepléseivel kapcsolatban, ezért néhány közepes alakítása már jelentősen felülértékeli az időskori demencia és/vagy a Fehér Ház felé araszoló volt demokrata alenököt.
Ennek ellenére kívülálló szemével nézve ez a vita nem Joe Bidenről szólt, talán nem is Donald Trump minden előrejelzés ellenére simán négy éve hivatalban lévő elnökről, hármójuk közül kiemelkedik az óvodásként viselkedő jelöltek veszekedését moderá(ni próbál)ló műsorvezető, Chris Wallace azért szintén kissé bizarrá váló figurája, aki némi sminkkel eljátszhatta volna Dr. Strangelove-ot, Stanley Kubrick minden vitán felül zseniális filmjének címszereplőjét. Néha kifejezetten úgy tűnik, hogy Biden oldalán vagy helyett maga is be akar szállni a vitába.
"Én azt hittem magával vitatkozom, és nem vele, végülis mindegy megszoktam..."
— kérdezte is Trump elnök Biden alelnöktől. Mindez jól passzolt Trump "a média ellenem van" anti-establishment narratívájába. Lényegében meg is köszönte. A saját hívei látták. Mindenki más akkor sem látná, ha a moderátorból, vitázóvá, majd ítélőbírává és már-már kivégzőosztaggá avanzsáló Dr. Strangelove-figura elővenne egy géppisztolyt és sorozatot eresztene az elnökbe, ahogy azt sokan nyilván örömmel látnák és semmi alkotmányos kivetnivalót nem találnának benne a demokrácia nagyobb dicsőségére.
Azt viszont tudni kell, hogy a Dr. Strangelove-figura a konzervatív Fox műsorvezetője. És annak ellenére megkapta a magáét a baloldalról, hogy többször akkor is lekeverte Trumpot, amikor az releváns módon elkezdte megválaszolni Biden támadásait, ami meg Trump híveit bosszantotta fel. Mi máshoz van joga egy nyílt vitában? Egyszer azzal a felkiáltással, hogy arról majd ő szeretne kérdést feltenni. Könyörgöm. A vitázó felek nem kell a mondandójukat a riporter elképzeléseihez igazítaniuk. De legalább senki sem elégedett Dr. Strangelove műsorvezetésével.
Mi ez? Előre megírt ál-valóságshow? Szatirikus politikai dráma?
"Én vagyok a moderátor!"
Három öregurat eresztettek össze a képernyőn veszekedni.
Mind 70 feletti. Ennyi történt, nem több. A közbekiabálásoktól a mondandók nagyrészét követni sem lehetett. Amúgy sem volt bennük sok. Trump lelőlehetetlenné vált, nem fogták a golyók és a műsorvezető is alulmaradt vehemenciájával szemben, de mégis mit vártak? A legjobb védekezés a folyamatos támadás. Trump pedig jó ebben. Ellenfelei pedig gyengék.
A jegyzőkönyv kedvéért Biden az, aki elsőként közbevág (mondván az elnöknek nincs terve az egészségügy megreformálására, mindezt azután, hogy Trump felvázolta azokat).
És szintén Biden az, aki elsőként minősítgetni kezdi ellenfelét (hazudozónak nevezi, csak így minden konkrétum és bizonyíték nélkül). Ezeket Chris Wallace és a demokrata kritikusok gond nélkül lenyelték. Ez a kettős mérce az, ami igazán aggasztó. Egyik sem különb és ezt Wallace-Strangelove is kimondja:
"Utálom felemelni a hangom, ...de miért legyek én különb Önöknél?"
— és tényleg beszáll a műsorvezető is a tökéletes hangzavarba harmadiknak. Na ennek aztán végképp semmi értelme. Mintha nem három 70 év feletti öregurat látnánk, hanem három óvodásfiút... A média persze egyoldalúan Trumpra húzza a vizes lepedőt, pedig ő egyszerűen csak jobb ebben a műfajban, mint kb. bárki. Biden meg az utolsó talán. Három beszámíthatatlanul kiabáló, közbeszóló, folyton a másodpercért küzdő úriember performansza tényleg alulmúl mindent, amit életemben láttam. Ez sokkal rosszabb, mint a magyar politikai viták.
Egy korrupt és töketlen establishment síratja jelöltjét, Joe Bident, akinek úgy tűnik nem igazán passzol ez a műfaj.
Talán azért blokkol le Trump támadásaitól, mert éppen instrukciókat várna a stábtól, amikre így képtelen figyelni saját mondatai megformálásával együtt. Talán nem véletlenül nem engedélyezte a Biden-stáb, hogy a jelölt fülét ellenőrizzék (!) — magyarán, hogy van-e benne súgóberendezés.
Trump megjelenése az amerikai politikában olyan mint egy atombomba. Az első robbanás a republikánusokat sújtotta, megkérdőjelezhetetlenül lesöpörve az establishment összes jelöltjét. Trump annak ellenére nyert, hogy mindenki ellene volt és mindenki utálta. Végül a republikánusok megadták magukat. Képtelenek az elnök ellen fellépni, mert nemhogy nem bukott meg pár hónapon belül, ahogy jósolták, de minden küzdelemből megerősödve jött ki, pedig adóbevallásán, golfozási szokásai bulvár kipellengérezése mellett impeachment-tel (vádaláhelyezéssel) is megpróbálták ellehetetleníteni a demokraták.
Fel nem merült bennem sosem, hogy Trump lenne az az ember, akinek a szabad világ élén kell állnia.
Képtelenségnek tűnt. Ő a lehetetlen jelölt. Most mégis négy éve ő az amerikai elnök és tűrhető és olykor meglepő eredményeket mutathatott fel. A tető alá hozott közel-keleti békemegállapodások mellett önkényesen végzett az iráni titkosszolgálatok vezetőjével, Észak-Korea megszűnt probléma lenni az USA számára, Trump teljesítette alkotmányos kötelezettségeit. Egyáltalán nem biztos, hogy az USA-nak nem egy Trumpra volt szüksége, hogy a korrupt politikai osztály elgondolkozzon, hogy egy vagy két ciklus kell-e belőle nem tudom. Az amerikai népre van bízva.
Már ez az egy ciklus is kellőképpen felkavarta az álóvizet, mert úgy tűnik most minden fronton megindul a támadás a médiában, mindent egy lapra és sajnos egy mindenki által lesajnált bakigépre tesznek fel.
De nem felesleges túlzás ez is? Tényleg múlik ennyi az elnök személyén? Tényleg ennyire belenyúlt Trump a darázsfészekbe? Aligha. A Trump "által" berúgott ajtón egy valódi outsider reformer belépésére volna szükség. Mit egyre? Egy egész kongresszusnyira. Az egész amerikai rendszer a stabilitásra épül, bár korrupt disznóól az egész, ez az alkotmányosság biztosította, hogy a világon szinte egyedüliként több, mint kétszáz éven át folyamatosan tudott működni azonos értékek és alapelvek alapján. Mint egy anyahajó nagyon lassan fordul csak, átépíteni nem lehet, még olyan bosszantó hiányosságait sem, amik rég elavultak.
Alkotmánymódosítást nem ismer az amerikai jog, csak kiegészítéseket, a legutóbbit, a 27. kiegészítést 202 évbe 7 hónapba és 10 napba telett ratifikálni a benyújtásától kezdve. Mindössze arról szólt, hogy nem lehet a képviselők fizetését módosítani cikluson belül, csak a következő választás után léphet hatályba. Szóval sok sikert a reformereknek egyébként! Szóval nincs az a Trump, aki ezt a beláthatatlanul lomha konstrukciót el tudná süllyeszteni. Csak farigcsálni lehet rajta, mint ahogy iskolásfiúk faragják be a nevüket az iskolapadba...
Trump nem csak hangerővel nyomja le (mindkét) ellenfelét
De kihozza belőle az akár győzelmét biztosító mondatokat is. No nem mintha Biden ne tudná magát tökéletesen vállalhatatlanná tenni — ha ez még számítana a Trump-pal szembeni demokrata dzsihádban...
Biden egy válaszában rávágja, hogy a Trump szerint észbontóan túlméretezett Green New Deal "nem az én tervem". Ez elidegenítheti a nála sokkal eszesebb (ezzel nem mondtam sokat, tudom) feltörekvő baloldaliak, pl. Alexandria Ocasio-Cortez híveit. De majd a Biden-terv, na persze... Ehhez hasonlóan Trump megesketi Bident, hogy ő is a "jog és rend" ("law and order") híve, amivel rábírja a BLM ámokfutását mentegető Bident, hogy kicsit szembeköpje a legradikálisabb rendőrellenes keménymagot. Biden az átlagamerikai szemében valószínű emiatt jóval felelőtlenebbnek és gyengébbnek is mutatkozott, hiszen megadta magát ellenfelének. Válasza egyébként nem volt annyira rossz: a jog és rend mellett az igazságosság hívének vallotta magát, némi vonakodás után.
De addigra Trump már uralta a témát.
Bidennek van egy nagyon zavarbaejtő és félelmetes mondata még: "most én vagyok a demokrata párt". Nos, nem. Ez a mondat a sokat hivatkozott checks-and-balances tökéletes tagadása, egy önkényúr mondata. Persze ez sem kapja meg a kellő figyelmet. Nem hördül fel a demokráciáért aggódó CNN. Bezzeg, ha Trump mondaná. Trump valami másra veszélyes tehát, mint a demokráciára: a status quo-ra, ami az establishment vagy az elit érdeke, amely a problémákat jó ideje képtelen kezelni, csak generálni tudja, miközben tömi saját zsebeit, mintha nem lenne holnap. De tényleg félniük kéne tőle? Szerintem aligha.
Trumpnak összehasonlíthatatlanul könnyebb dolga van, mivel nem kell megfelelnie saját tábora radikálisainak, csak a csendes konzervatív többséghez, akik inkább menekülnek a túlzások elől. Bárkinek is van igaza a vitában, tökéletesen valószínűtlen, hogy pl. a kaliforniai erdőtüzek nem elsősorban jobb erdőgazdálkodással uralhatóak, ahogy Trump megleően józanul állítja, mint akár egy minden képzeletet felülmúló kibocsátáscsökkentéssel, amit a Green New Deal és Biden felvázol.
Ez utóbbi kizárólag mágikus gondolkodás.
Az erdőtüzek egyszerre természetes jelenségek és eredményei a komplex emberi beavatkozásoknak: attól veszélyesebbek, hogy az erdők mellé építjük elővárosainkat és nem csak és kizárólag attól, hogy autóink túl sok CO2-t bocsátanak ki. Ez szinte biztos, bármennyire is gondoljuk veszélyesnek a globális felmelegedést. De ha minden máshogy van mégis, egész biztos egy elnökváltás nem oldja meg ezt a komplex problémát, ahogy nem a "klímatagadó" Trump kizárólagos hibája, úgy nem szüntetné meg azt Biden megválasztása sem. Márpedig Biden ezzel az ócska demagógiával házal az amerikai népnél.
Sokak szemében a Green New Deal legalább annyira ijesztő, mint Dr. Strangelove filmbeli mesterterve az emberiség kiírtására, hogy megmentse azt. Sokak számára szó szerint húsba vágó volt a lezárások miatti gazdasági leállás, amivel állítólagosan életeket akartak menteni — komplett egzisztenciák tönkretételével. Sokak számára valóságosan átélt rémálom volt a Black Lives Matter neve alatt futó értelmetlen erőszakhullám, ami biztos nem tette jobbá az afroamerikaiak életét többek közt ugyanazon afroamerikai életek értelmetlen kiontása által. Nincs demokrata elnökjelölt, aki ezt ki tudná magyarázni, és Biden lenne köztük is az utolsó, aki erre képes lenne.
