• Nagy öröm a zöldeknél, hogy Joe Biden egyik első intézkedésével megvonta a 12 éve húzódó Keystone XL kőolajvezeték engedélyét.
• Pont ahogy annak idején Donald J. Trump egy tollvonással engedélyezte a hivatali gépezetben elakadt folyamatot.
• Barack Obama utolsó évében ugyanis jobbnak látta nem beszennyezni a saját kezét a döntéssel, ezért sem igent, sem nemet nem mert rá mondani, kitolta a határidőket és áttolta a felelősséget utódára az erősen — és ahogy látni fogjuk és ahogy meglepő módon Obama is nyilatkozott róla — indokolatlanul átpolitizálódott döntésben.
• Tehát nem korai ez az öröm? Mi is lett volna valójában ez a kőolajvezeték? Akkor most eztán egy 100% megújuló zöld hippi paradicsomban fognak élni az amerikaiak és a kanadaik vagy tényleg igaz, hogy csődbe megy az egész gazdaság?

A kiváló Chris Chappel (America Uncovered, China Uncensored) kommentárjából.

A kőolaj rossz!?

Nem érdemes egybitesen gondolkodni, ha energiapolitikáról van is szó. Minden viszonylagos.

A kőolaj a XX. század második felétől a gazdasági élet nélkülözhetetlen alapja lett a borzasztóan légszennyező szén-korszak és az azt megelőző erdőgyilkos fatüzelés után. Sokszor panaszkodunk a szmogra, de fogalmunk sincs az 1950-es évekről, amik belélegezhetetlen és átláthatatlan füstfelhőbe burkolták a városokat. Beszélhetünk környezetszennyezésről, de a középkori városok a maiaknál jóval egészségtelenebbek voltak. A modern technológiák tisztábbak és a környezeti problémákra is nagyobb figyelmet fordítunk, mint valaha a történelem során vagy bármely más faj a Földön.

Most az olaj nélkülözhetetlen. De vagy egy megbízhatóbb nukleáris technológia vagy egy hatékonyabb napenergia fogja pár éven-évtizeden belül felváltatni. 

Erre mindenki mérget vehet, mert a fosszilis tüzelőanyagok fogytán vannak. Mégha mostanában új készletek váltak kitermelhetővé a sokat támadott új technológiák miatt. A olajhomokból való kitermelés valóban nem a legkörnyezetbarátabb — a kitermelés után maradó holdbéli táj sebei idővel és rekultivácival persze begyógyulnak és Kanada valóban elég hatalmas, arányait tekintve elenyésző mértékű területet érint a rombolás, magyar viszonylatban gigantikusan nagyot. De mégis. Termmészetesen nincsenek jó döntések sosem, csak döntések pozitív és negatív következményekkel, amikről olykor megfeledkezünk vagy amiket elfelejtünk egyformán mérlegre tenni.

A kőolajvezeték rossz!?

Egy földbeásott kőolajvezeték a kőolajszállítás legkörnyezetbarátabb módja, ahogy az építtető is érvelt. Az alternatívaként létező óriási tankerek időről-időre valódi ökológiai katasztrófákat okoznak baleseteikkel, elárasztva olajjal egész partszakaszokat, évtizedekre tönkretéve természetes élőhelyeket. Emellett a tengeri szállítás több energiát vagyis kibocsátást is igényel.

Kőolajat viszont még pár évtizedig fog igényelni a gazdaság. Többek között a gyógyszeripar és a műanyaggyártás is, amik a modern jólétünknek mégis az alapjai. A megváltást aligha a technológia elutasítása adja majd.

Ha ökologikus módon lovaskocsikra tudnánk is visszaváltani, annak a környezetterhelésével éppúgy számolnunk kéne, ahogy New York-ban a századfordulón prognosztizálták: derékig fogunk járni / járnánk a lócitromban. Valójában nem a lócitromban járunk derékig, hanem bringások és autósok szidják egymást, szívják a füstgázt és egymás vérét, dudálnak, karamboloznak — és politikai álviták és műbalhék kötik le kontinensnyi távolságból alig vagy teljesen félreértett ügyeket követő művelt közvélemény figyelmét. Meglepő módon minél műveltebb és okosabb valaki, annál inkább sikerül félreértenie ezeket az ügyeket. Ilyen ez a kőolajvezeték is.

Összeomlik a gazdaság Amerikában?

Ahogy a konzervatívok mondják? Nos 12 éve nem omlott össze Legfőképpen, mert a Keystone XL alternatívája, nemcsak a tankerek, 12 éve adott: más kőolajvezetékeken, többek között a régi Keystone-on ugyanúgy tud az olaj folyni és folyik is. Kanadának és az érintett területek tulajdonosainak viszont nem jó az üzlet meghiúsulása. Ez világos. Az "ökopolitikai spektrum" túloldalán a gazdaságért aggódó másik politikai szekértábor tehát szintén jórészt téved.

Justin Trudeau miniszterelnök, Kanada progresszív üdvöskéje nagy híve a vezetéknek, akárcsak Trump nemrég leköszönt elnök. Érthető okokból. Kanada számára ez veszteséget jelent. Tehát Trudeau, aki leginkább csak zoknijaiban és PR-ban tekinthető igazán a haladó gondolatok élharcosának — úgymint környezetvédelem — ebben az esetben részben marasztalható csak el. Ugyanakkor mégis: érdekes, hogy gazdasági érdekből szembement a nem minden részletről, csak a lényegtelenekről túlságosan is tájékozott liberális, zöld, baloldali, progresszív városi közvéleménnyel, aminek kedvenc poszterfiúja.

Nem a fosszilis tüzelők, hanem lebutított ideológia a legveszélyesebb emberi találmány. Ahogy maga Obama elnök mondta: "A  Keystone XL vezeték szimbólummá vált és túl gyakran használják kampánybunkósbotként a pártpolitikában, mint tekintik komoly szakpolitikai kérdésnek." Jól mondta.

Mert az a kétes történet, hogy a vezeték megszentségtelenítette volna az indiánok temetkezési helyét és kulturális örökségét tökéletesen abszurd: nem voltak képesek olyan helyet mutatni az üres és lakatlan területen, ami ne lett volna szerintük ősi temető. Valójában arról van szó, hogy valószínű nagyon is szerették volna azt a vezetéket, csak talán éppen szerették volna cserébe a legtöbb pénzt kisajtolni a kanadai befektetőből. Csak persze a liberális média szemérmesen ezt  úgymond kevésbé promotálta.

A tündérmese a most hirtelen valamiért fontossá váló hagyományos értékek védelméről mindig eladhatóbb, mint az unalmas valóság.

A kanadai olaj ráadásul nagyon unalmas, nem kell érte háborúkat indítani a világban, nem lehet miattuk harmadikvilágbeli gyerekeket drónokkal felrobbantani, ami mind az Obama, mind a Trump adminisztrációnak is kedvenc időtöltése volt egyébként. (Trump idején csak a háborúkat úsztuk meg.)

Meggyőződésem, hogy valójában Trudeau a liberális politika igazi arca, ahogy Biden döntése is csak PR akció. Nagyobbat szól, mint a jelentősége. Alig több egy kivillanó rajzfilmfigurás zokninál. Obama konfliktuskerülő gyávasága már morális érték és kiváló politikai érzék ezek mellett. Trump bevállalós konfrontációja csak a széplelkek érzékenységének ártott, de nem a környzetnek — és nem volt károsabb semmiképp, mint az újjáéledő háborús uszítás Bidennel az olajért..

A Keystone XL projekt megfúrásának kevesebb a haszna, mint a kára — Kanada vagy az USA, a gazdaság és az élővilág számára.

Az új természtbarát kőolajvezeték kiküszöbölhette volna a régi elavult vezetékek hibáit: pl. azt, hogy szivárognak időnként, tönkretéve termőföldeket és az Amerikában még jelentős arányban megtalálható természetes környezetet. Szóval lett volna értelme a fejlesztésnek... Még az Obama adminisztáció idején kiszámolták — mert a nyilvánvalót költséges tanulmányokban kell manapság bizonyítani: olajat ígyis-úgyis fogunk használni, ezen az új vezeték nem változtatna semmit.

A nagy politikai döntésekhez viszont elégségesek a túlfűtött érzelmek.

De akkor nem...

Érdemes lenne a környezeti kérdésekről racionálisan gondolni és nem bedőlni a túl egyszerű ám annál meghatóbb magyarázatoknak. Azt hiszem.