Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

Weöres Sándor korát megelőző nyájimmunitásról írott klasszikus verse jut eszembe egy újabb "népi kezdeményezésről". Valójában szalonképtelennek kéne lennie, de a balliberális lapok még teret is adnak a népszerűsítésükhöz.

Hihetetlen, hogy ilyen mondatokat le lehet írni, miközben tudjuk, hogy semmi alapjuk nincs. A fiatalok már most is lent bandáznak a tereken, amihez persze jól jön az extra "szünet", de előmenetelüket nem igazán támogatja: „Halasszák el az április 19-re tervezett kötelező jelenléti oktatás bevezetését! Ha nem teszik, akkor fogjunk össze, és ne menjünk április 19-től iskolába, folytassuk az online oktatást!” — írja az ADOM Diákmozgalom (Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom, a korábbi Független Diákparlament) felhívása, amit néhány ezren már vissza is igazoltak a Facebookon.

"A kormány április 19-re tervezett iskolanyitása miatt egyre több érettségiző fél a karanténba kerüléstől, a tanárok messze vannak még a teljes immunitástól, a vírus új variációja pedig már a fiatalabbakra is veszélyes. Egyikünk sem szeretné, hogy egy elhamarkodott iskolanyitás után többé ne láthassa viszont nagyszülőjét, osztályfőnökét vagy krónikus betegségben szenvedő osztálytársát.”

A vírusnak nem igazán van "új" variánsa abból a szempontból, hogy továbbra is azonosak a veszélyeztett csoportok. Őket, legyenek akár diákok, védeni kell, de miért kéne a másik 99.99% diákot ezért szobafogságra kényszeríteni és elvenni az iskolához való jogukat, ami az alapvető gyerekjogok szerves része?

Hatalmas lemaradás halmozódik fel a második érintett tanévben, pedig már az elsőnél is elhangzott, hogy nincs szakmai érv az iskolabezárásokat illetően. Van szakmai érv az idősotthonok és a kórházak látogatási tilalma mellett — annak hatása sem érezhető sajnos. De a gyerekek nem veszélyeztetettek általában. A WHO szerint sem. És beszélve a gyerekekkel nem is értik ezt az egészet, egyáltalán nem félnek. A nagyobbaknak elegük van már a hülyítésből és abból, hogy kimaradnak mindenből, ami a fiatalok életének része kéne legyen. Élni szeretnének. Tudnak vigyázni magukra. A tanárok pedig szintén csak vannak annyira képzettek, hogy tartsák azt a másfél métert és kinyissák az ablakot, akár felvegyenek egy FFP-maszkot stb.

Ha az lesz az új trend, hogy bármikor, amikor emberek kerülnek kórházba vagy emberek halnak meg, "nem megyünk suliba, mert félünk", akkor soha nem fog senki iskolába járni, nem fog dolgozni, senki semmit sem fog csinálni.

Ki hitte volna, hogy a civilizáció úgy ér véget, hogy belecsinál a nadrágjába. Nem értem, hogy épelmével ezt ki gondolhatja komolyan. Hogy jutott erre a lebutított szintre a közgondolkodás, és különösen azoknak a szellemi színvonala, akik egy színvonalasabb oktatásért szálltak síkra. Volna ugyanis min javírani. Az "iskolakerülés"  népszeűsítésével pedig nem igazán lehet. Ahogy azzal sem lehet segíteni a szociális problémákat, hogy az online oktatással lényegében széles rétegeket fosztottunk meg ténylegesen a közoktatáshoz való hozzáféréstől is.

Nemcsak nem szociálisan érzékenyek tehát ezek a követelések, hanem épp ellenkezőleg, társadalmilag károsak és még hátrányosabb helyzetbe hozzák a hátrányos helyzetűeket, akiknek esetleg nincs otthon minden gyerek számára egy külön laptop és felsőfokú végzettségű házitanító. Az egész hatásvadász akció összeegyeztethetetlen a társadalmi egyenlőségről gondoltakkal. Ez alól már az sem ad felmentést, hogy a követelés megfogalmazói félnek. Ahogy arról írtam: félni is mindenkinek joga van, de nem félni is.

Ez az, amivel nem lehet vitatkozni. Ha épp elegen félnek, az tönkreteheti százezrek jövőjét...

Egy hangos és felelőtlen kisebbség annak a lerombolásán dolgozik, amit az egymást váltó kormányzatok és forráskivonás még meghagyott:

"Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet.  Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola."

Nézzük csak mi az, ami ennek az újabb őrületnek megágyazott?

60 pedagógus halt meg a koronavírustól. Osztják meg az ellenzéki érzelmű pedagógusok egy belterjes, nyilvános csoportjukban az OktPolCafén.

Ez így soknak hangzik, egy is sok, de az amber halandó. Sajnos a pedagógus is. 146 730 pedagógust alkalmazunk most az országban. Nyilván arról a 60-ról sem tudhatja senki, hogy hol fertőződött meg. Lehettek súlyos betegek és lehetett bármi más bajuk is, ami a halálukat okozta, de ha elfogadjuk ezt a számot ez akkor is 4 tízezrelék. Nem 4%, hanem 0.04%. Megint igaz, hogy nyilván minden évben vannak pedagógusok, akik meghalnak, zömében idősek, ritkábban fiatalok. Ebben, abban. Eközben a teljes népességben 20 ezren haltak, nyilván megintcsak nem mind csak és kizárólag COVID-ban, de fogadjuk el ezt a számot. Az 2 ezrelék Vagyis egy nagyságrenddel többen. Valószínű sokan itt is nagyobb számot vizionálnak, de ennek is kb. tizede-fele, aki tényleg a COVID áldozata vagy a COVID hatására halhatott meg. A pontos számot sosem fogjuk megtudni. Pl. egy 24 éves motorbalesetben meghalt személyt is COVID-áldozatként tart számon a rendszer, mert így számol, ha a teszt pozitív, ami akár lehet hibás mérés is.

A tanárok között arányait tekintve jóval kevesebb volt a betegek és az elhunytak száma, mint a teljes népességben ez egy tény. Nyilván azért is, mert bár a pedagógus szakma is elöregedett, de mégis a zömében időseket érintő járványban a még aktív pedagógusok szintén kevésbé érintettek. Aki veszélyeztetett megintcsak kaphatna esetleg felmentést, bár még így sem beszélhetünk arról, hogy a tanárok olyan életveszélyben dolgoznának, mint egy tűzszerész, aki világháborús bombákat hatástalanít. (Nem az iskola jelenti rájuk a fő veszélyt.)

Vagy akár egy bolti eladó, akiknek dolgozniuk kellett végig és jóval több emberrel, időssel, beteggel akár találkoznak naponta nagyobb veszélynek van kitéve. Míg iskolába eleve nem járhatnak beteg gyerekek, már egy hőemelkedés is kizáró ok. A bolti eladókért, pénztárosokért, buszvezetőkért nem emel szót a pedagógus szakszervezet. Sőt az a benyomásom a szakszerezet tagjai és minden tanár vállalva a veszélyeket rendszeresen jár boltba, ül buszra, ésatöbbi.

Az sem kizárt, hogy már a fodrászhoz is bejelentkeztek, hiszen fontos, hogy jól mutassunk a fentihez hasonló aggódó sajtófotókon — vagy eddig is jártak feketén fodrászhoz, ahogy a fenti kép is sejteti...

Csak éppen dolgozni nem mernek elmenni? Ugyanmár.

Rettentő álságos ez a mártírkodó gondolkodásmód.

Álegyüttérző, önsajnáltató és tökéletesen érzéketlen másokkal, főleg a gyerekekkel szemben, és azokkal, akik valóban kockázatot vállalnak.