Bár az összefogás színeiben politizál, a kutyapártra szavazásra buzdít az ismert LMP-s politikus, Vágó Gábor, amiért akár az ő párttagságát is felfüggeszthetik az LMP elnökségének határozata alapján, akár Hajdu Máriáét vagy Takács Lajosét. Pedig őt a jószándék vezeti. 

SPOILER: Mint amúgy a legtöbb politikai szereplőt általában. Azokat is, akiket éppen nagyon utálsz. Csak mondom.

Nem volt igaza azoknak a rosszindulatú kommentelőknek, akik halottnak nevezték az LMP-t, korai még nekrológgal bíbelődni, de legalább is tovább nőtt a (tetsz)halott szakálla...

Amiben hogy-hogynem egyre inkább találunk kutyaszőrszálakat is. Valahogy a 2018 óta jobbhíján szintén a kutyapártra voksoló Schiffer András LMP-jének utódpártja (hiszen nevet változtattunk azóta) még ebben a lefagyasztott kutyakajamaradék állapotában is érdekesebb, mint a napi bakiparádét összehozó összefogásos "miniszterelnök-jelölt". És még ez az LMP, sőt Márki-Zay maga is üdítőbb, mint amennyire szörnyű az országot csődbe kormányzó jórészt már nyugdíjaskorú neoliberálisok tülekedése az általam jóindulatúan nem olyan régen még megújultnak titulált ellenzék első sorában. Márki-Zay egyre inkább a választási kudarcért felelős ideális bűnbak szerepére látszik pályázni, amit Gyurcsány Ferenc "megértő" mosolya kísér a háttérből. Ő tud hosszútávban gondolkodni és nem gondolja azt, hogy 1, 2, 3, 4 fideszes ciklusba belehalnánk, és ha nem jönne már össze, neki az se baj, mert a kormányzás piszok nagy meló ám. (Gyurcsányról az a hír járja, hogy szénné kereste magát az elmúlt években is.)

Bizonyos szempontból elégtétel látni, hogy pont az történik, amire számítottam. Másrészt meg sajnálatos és szomorú, hogy igazam lett, mert abban volt spiritusz, hogy legalább versenyre és megfelelésre ösztönözzük végre a hatalomba belekényelmesedett Fideszt, (ha életképes alternatíva nem is jön össze rögtön) mint egy demokráciában szokás, mert ez a mindenkori ellenzék elsődleges szerepe, és nem a hatalomért való görcsös kapkodás, az ugyanis nem jár, ki kell érdemelni, ahhoz fel kell nőni. Pláne nem bukott politikai szereplők visszatérése és a nemzetre káros politikák restaurációja az "ellenzékiség" esszenciája.

Kompromisszumkész voltam. (Mindhiába.)

Továbbra is vallom, hogy a mára erősen leamortizálódott Karácsony is megfelelőbb kihívó lett volna, ő már egy szép mentést bemutatott. Schiffer Andrással együttt nem értettem, hogy mi a fenéért lép vissza esélyesként a harmadik jelölt javára, mindegy. Az elemzőkkel ellentétben én azt mondom, hogy a Fidesz nem véletlenül lőtte (ki) már az előválasztáskor a Városháza-üggyel és a béna városvezetés kíméletlen, de amúgy jogos kritikájával. Azóta kiderült, hogy talán a fegyelmezett Dobrev Klára is jobban teljesítene most a kampányban, igaz a szavazatomat hiába kérné, ez teljesen világos, de a képességeit neki és férjének is elismerem. 

Márki-Zay Péternek néha már csak hiányosságai vannak. De nem csak neki kellett volna fejlődnie, legyünk őszinték. 

Az 12 éve magát folyamatosan üde lelkes amatőrnek gondoló LMP tényleg szerette volna elkerülni a botrányokat az idei kampányban, szinte semmiben sem foglaltak állást, ami fontos politikai kérdés, zokszó nélkül mondtak igent mindenre, amit a DK-Jobbik tandem dominálta összefogás eléjük tett, azért az ígéretért cserébe, hogy vígaszágon meglegyen a frakció negyedjére is. Legutóbb amellett érveltem, hogy kontraproduktív átesni a ló túlsó oldalára, a teljes önfeladás egy politika halálát jelenti, ha egyes politikusok vagy háttéremberek túlélését, értsd megélhetését, biztosíthatja is elméletben, amiben én nem vagyok annyira biztos. Márpedig ez az LMP-pártvezetés legfőbb érve. És lehet pont emiatt az igyekezet miatt veszíti el a párt a maradék hitelét és így alkupozícióját is az összefogásbeli osztogatásban.

A botrányok elkerülésére úgy tűnik egyre kisebb az esély idén is. Bár az LMP politikusai nem gúnyolódtak az általuk elütött áldozatokon nyilvánosan, nem keveredtek vállalhatatlan ügyekbe, bűncselekményekbe, nem küldözgettek fotót magukról nem zsidóztak "tetűcsúszdákkal" és nem is az "1990-es évek Jurrasic Parkjából" estek elénk, ellenben rettentően még mindig megbocsáthatatlanul amatőrök. És talán felmenthetők, nem tudják mit cselekszenek. Teljesen mással hívják fel rossz értelemben magukra a figyelmet, mint társutasaik, amit tovább ront az, ahogy a helyzetet a szintén tapasztalatlan pártvezetés kezeli. A hírhedt Etikai Bizottság pedig újra munkához látott, a "maga bölcsességével", ahogy Ungár Péter korábban fogalmazott. Kiderült, ő is ugyanazt a politikacsinálást sajátította el, a bajokat megelőzni nem, de tetézni tudja a zöldpárt.

Ezeknek már megint elveik vannak, ami úgy tűnik idővel ellentétbe kerül kevésbé magasztos, illetve kicsinyes megélhetési kérdésekkel. Megint ultima ratio van és csak mindent vagy semmit. Ami a kompromisszumképtelenségen át szükségszerűen elvezet az újabb töréspontig, amit nem enyhít, hanem továbbfeszít a mindenkori elnökség, most épp az Ungárféle. Márpedig Ungár Péter megtanulhatta volna, hogy a fegyelmik osztogatása a gyengeség jele és továbbgyengíti a pártot, hisz ő maga is el volt tiltva. Bármennyire is talál jónak látszó indokot. Azt Sztálin is mindig talált a tisztogtásokra.

2019-ben a párt EP-listavezetője volt, a politikába némi szünet és az egész LMP lesülthalazása után visszatérő Vágó Gábor. A jóindulatú amatőrizmus, a 2%-os buktát termő EP-választás utáni poszt traumás reakciók és a rossz lelkiismeret mondatja vele, hogy ugyanmár a drága ellenzéki szavazó szavazzon egy a sajátjától eltérő formációra, úgymint a Kutyapártra. Jó értjük a logikát, hogy az összefogás szerepeljen kicsit rosszabbul listán, a kutyapárt kerüljön be és akkor nem vész el a viccpártra adott szavazat. 

Vágó Gábor az EP-választás baljós előestéjén keresett meg ugyanezzel a baljós érveléssel, hogy mivel is kéne akkor az ő mandátumához annyira hiányzó ellenzéki szavazatokat beédesgetni, úgymond taktikai szavazással. Megírtam. Akár működhetett is volna. Igazából ez a repülő nem tudott felszállni. Sajnálom. És különösen Gábort sajnáltam. (Később ez nem gátolta meg, hogy születésnapom alkalmából személyeskedéssel köszöntsön a Facebook-profilomon, de én igyekszem a pozitív emlékekre gondolni vele kapcsolatban. Gábornak vannak értékei és remélem idővel azok határozzák majd meg a gondolkodását és túljutunk ezen a holtponton.)

Most talán az akkori kétségbeesés és a kutyapárt valószínűsíthető nem bejutása az, ami arra ösztönzi, hogy erre az újratöltött-nyakatekert taktikára buzdítsa újra az ellenzéki választókat. (Előrebocsátom nekem mindegy, nem fogok senki bejutása mellett vagy ellen érvelni. Elemezni szeretnék. A döntés a szavazó kezében van, mint mindig. Ha a Kutyapárt túl közel sodródott az ellenzékhez, akkor nem biztos, hogy mindenki ezt a viccet veszi meg. És úgy tűnik ez van, mert különben nem erről lenne most szó. A kutyapárt már majdnem összefogás a választók szemében és talán ez a "menekülőút" is bezárul.

Ezért is érzem izzadtságszagúnak Vágó Gáborék és a Kovács Gergőék kapaszkodását a parlamenti küszöbbe. Nem elegáns. Engem nem érdekel a kiesés vagy a bejutás, nyugodt szívvel akarok szavazni. Ennyi. 

Szerintem 2010-14-ben Vágó Gábor volt az egyik legígéretesebb fiatal politikus, azóta sok minden történt, mint mondtam.

Azt a politikust, akivel akkor a tévéképernyőn keresztül szimpatizáltam, később személyesen is megismertem és pártbavaló belépésemet is lelkesen üdvözölte. Eltérő élethelyzetből viszont némileg mást gondolunk most az aktuálpolitikáról. Én teljesen megértem azokat, akik a felgyülemlett ellenzék elleni érvek miatt nem kívánnak a közös listára szavazni és akár a kutyapártot támogatják. Azt azonban egy erőltetett érvelésnek látom és szereptévesztésnek, hogy egy párt politikusa egy másik pártra voksolásra buzdítson a közös siker reményében, ami valami kognitív disszonanciát fed el szerintem.

Nem érzi elég hitelesnek, vállalhatónak az ellenzéki összefogás nyújtotta alternatívát. Ez szerintem egy méltányolható álláspont és kimondható. Ahogy még kb. Donáth Anna is kimondta. Sőt Dobrev Klára Brüsszelbe visszatérése is lényegében erről szól, de az is, hogy Karácsony inkább síelni megy.

Értem a permanens kétségbeesést 2018 óta ez az ellenzék osztályrésze annak, aki a kormányváltásra teszi fel az életét, mintha más politikai cél nem is létezhetne. Óhatatlanul kergetik ezzel ugyanis vissza a megint másként, a kutyapártnál is kutyapártosabban gondolkodókat a Fideszhez, azokat, akik a neoliberális veszélyt nagyobbnak érzékelik, mint Varga Mihály és Matolcsy György 12 éven át kiszámítható politikáját, akiknek az egyoldalú atlantizmus és nyugatfüggőség a valódi probléma és nem a valójában kevés befolyással bíró Kínában vagy Oroszországban keresik az ellenséget, mint kákán a csomót általában. 

Ezeket nem látni politikai hiba. És a bukás valódi kulcsa. Amúgy biztos igaz Vágó Gábor matematikai érvelése, csak a politika nem csak matematika. El kell dönteni, melyik csapatban játszunk. Akarunk-e játszani vagy hátralépünk és nem adjuk az arcunkat valamihez. A választókat elbizonytalanító üzenetek biztos nem szolgálják a magasztosnak hitt "kormányváltás" szentgráljának ügyét. Az sem fair és valószínű nem is hatékony persze, amit az ellenzék szemmel láthatóan teljesen máshogy gondolkodó másik vége, az LMP-vel szemben vérprofi DK tesz a kutyapárti dilemma ügyében. A régi reflexnek megfelelően lejáratókampánnyal igyekeznek a riválist (és a kutyapárt rivális) kiiktatni: Gergő és Suzy százmilliókat jövedelmező magánbiznészének nevezi a DK szócsöve a kutyapártot. Ez a Nyugati Fény szokásos stílusa. Így írtak arról az LMP-ről is, amelyikkel végül kikényszerítették az összefogást az "armageddon", a harmadik kétharmados pofon után. A módszer és a stílus vállalhatatlan, a logika viszont racionális. Ez a különbség a Vágó Gábori partvonalra szorított jószándékú amatőrizmus és a DK technokrata könyörtelensége között.

Jó ideig egyértelműen Vágó Gábor és az amatőr jószándék mellett tettem volna le a voksomat, de ha reális a veszély, hogy a neoliberálisok jéghideg technokrata könyörtelensége térjen vissza akkor viszkikóstolós beszólásokon, Gyurcsány burkolt lerésszegezésén túl sokan "biztosabb fogódzót" fognak keresni, hogy legalább Varga Mihály folytathassa a munkáját és ne kanyarodjunk vissza 2010 előtti neoliberális zsákutcába. Drága lenne.  Úgyhogy Vágó Gábor választásbeli üzenete zöld utat nyit a még kritikusabban gondolkodók számára, hogy az ellenzékinek vélt szavazók is akár inkább a Fideszre vagy a Mihazánkra adott protestszavazattal fejezzék ki elégedetlenségüket és tiltakozásukat a DK által elfoglalt összefogás ellen. Igazán nagy pofont ugyanis csak így lehet adni a bukott baloldalnak. Ha a matekot nézzük egy ellenzéki szavazó elvesztése kétszeresen fáj majd, ha a Fideszre szavaz.

De az is megérhet sokaknak egy térdcsapkodást, ha Gyurcsányéknak Toroczkai Mihazánkjával kell megosztania a parlamenti padsorokat majd négy éven át, miután negyedszerre is besült a mutatvány. Immár az annyit követelt összefogás csodafegyverének bevetése után is. (Vagy épp azért, teszem hozzá.) Az egész politika néha úgy rémlik a választópolgárok folyamatos hülyének nézése. Semmi más.