Ismét elmaradt a társadalmi párbeszéd. 2022. április 3. választás, de  népszavazás van mára kiírva négy kérdésben is, azt gondolhattuk volna, hogy a közélet vitáktól, ilyen-olyan érveléstől, akár mémektől hangos, de nem volt ez a helyzet. Egyedül kormánypárti véleményformálók osztják meg gondolataikat. Legutóbb maga a miniszterelnök. Pedig fontos kérdésről van szó.

Nagyon nincs uborkaszezon: COVID után, orosz-ukrán háború, infláció, energiaválság. És ez lehet csak a kezdet. Van valami még fontosabb, ami mindannyiunk életét meghatározó identitási kérdés, legbensőbb, emberi mivoltunkról szól.

A magyar miniszterelnök, választás előtti szokásos pénteki rádióinterjújában mondta a népszavazás kapcsán:

"Most a népszavazás is egy olyan ügy, amely önmagában kiemelkedően fontos lenne, hogyha nem ebben a kialakult helyzetben kerülne sor rá.

Én mindenhol fölhívom az emberek figyelmét arra, hogy ne engedjék, hogy ez leessen az asztalról, mert itt meg a gyerekeink jövőjéről kell dönteni. És Nyugat-Európában is úgy kezdték, hogy legyintettek az ilyen genderőrületre, azt gondolták, hogy ez nem gyermekvédelmi kérdés, hanem egy életmódbeli divat, majd elmúlik. Aztán nem elmúlt, hanem megszerveződött. És ma már a nyugat-európai világban a szülők nem uralják a gyermekük nevelésének kérdését, már nem tudják ők megszabni annak a ritmusát és ütemét, hogy, mondjuk, a szexuális felvilágosítás ügyében mikor mi kerül a gyermekeik elé, mert megszerveződtek nyomásgyakorló csoportok, lobbiszervezetek, mögéjük állt egy nagy liberális világmédia, amely azt próbálja elhitetni a gyerekeinkkel, hogy a születésükkor bekövetkezett tény, hogy ők fiúk vagy lányok, megváltoztatható, és az életük néhány bajára, amiből fiatalkorban van bőségesen, épp egy ilyen változás jelentene megoldást.

És a szülők elveszítették azt a lehetőségüket, hogy ők szembesítsék a gyereküket akkor, amikor és úgy, ahogy jónak látják, ezekkel a nagyon nehéz kérdésekkel. Magyarország még nem sodródott bele ebbe a helyzetbe, Magyarország még meg tudja védeni a gyerekeit, Magyarország még gátat tud vetni a genderőrületnek – akkor, hogyha egy népszavazással világossá tesszük azt az egyszerű állítást, hogy az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén, és akkor meg tudjuk védeni a gyerekeinket és a szülők jogát is a gyermekek szexuális felvilágosításához. Ez egy sokkal fontosabb ügy, mint amilyennek most itt, a háború árnyékában látszik."

Orbán Viktor Kossuth rádió, 2022 április 1.

2016. október 1-én került ki első posztunk az Index címlapjára, az akkori népszavazás kapcsán. Részvétlen demokrácia. Egy népszavazás szavazólapjának margójára címmel. Akkor azon keseregtem, hogy a közvetlen vagy részvételi demokrácia mennyire nem része az életünknek. Ez a helyzet azóta sem javult, most volt rá ismét esély, hogy a kiüresedett demokráciát tartalommal töltsük meg: nem tettük. Nem tettük. 

A liberálisok és a baloldaliak ismét elszalasztották a lehetőséget, hogy egy társadalmilag fontos témában alakítsanak ki álláspontot, mint legutóbb a migrációval kapcsolatos népszavazás kapcsán. Az ellenzék vágyik ugyan a hatalomba, de a politikából lényegében kivonulni látszik. Mert mi más volna a politika, mint a kor sorskérdéseiről való közös gondolkodás és kiérlelt, bölcs döntés?

A népszavazást, demokráciát mintha szívesebben látnák nép nélkül.

Nemcsak a lehetőséget szalasztották el, hanem a kötelességüket is elmulasztották sorskérdésekből viccet csinálva, az emberek életének valós problémáit arrogáns értelmiségi tudálékoskodással helyettük eldönteni akarók: akár a COVID idején, amikor a magukat intelligenciának gondolók meg szerették volna mondani, hogy mitől félj, hova mehetsz, miként védd meg magad, ami egyes egyedül az egyén kompetenciája és döntése kéne legyen. Most azt is megmondanák, hogy mit tarts fontosnak, mit szabad megkérdőjelezned, mert valaki ezt is jobban tudja nálad. 

A jobboldal ultraliberális genderideológiára adott válaszai azért is verik ki a biztosítékot, mert ismét olyan kérdés került elő, amiben a társadalom zöme hagyományosan egyöntetű konzervatív állásponton van, amíg nem dolgozzák meg, gaslightinggal nem tesznek normává liberális dogmákat. Ez pedig nem tetszik a balliberális értelmiség számára. Olyan terep, amin nem nyerhetnek csatát. A kezdeményezés elvesztése minden küzdelemben súlyos hátrány. Érthető az idegesség és a fejfájás. A düh pedig szokás szerint szül agressziót.

Az érvénytelen voksolás azt jelenti: nincs érdemi véleményünk, elhárítjuk magát a kérdést, kihátrálunk minden vita elől. Gyávaság. Ebben az esetben, ahogy a migráció esetén is valójában más is munkál. A baloldaliság eltávolodott a valóságtól, a húsvér emberek mindennapjaitól és le is nézi azokat. Olyan problémákra keres ideologikus megoldást saját rögeszméit tukmálva, amik a társadalom számára nemhogy gyógyírt nem jelentenek, de a hagyományos társadalmi normák és struktúrák felborításával inkább új problémával tetézik társadalmi bajainkat. Pedig most nem olyan nyakatekert kérdéseket tesznek fel számunkra, mint a migráció kapcsán tettek. 

De megy megint ugyanaz a maszatolás, sumákolás, a kitérő válaszok, kibúvók keresgélése. Önbizalomhiányról árulkodó cinizmus.

A baloldal valójában fél a társadalmi vitáktól. És valójában a baloldal fél a társadalmi vitáktól.

Korunk sorskérdéseire adott válaszok egytől egyik jobboldaliak ma már, legyen szó akár a globalizációról, a migrációról. A jobboldalnak van válasza a képzetlen munkaerő egzisztenciális félelmeire a bevándorlás jelentette versenyhátrány miatt. És most is. Ma míg a baloldal elitista, a jobboldal egyértelműen populista. A liberális értelmiségi agymacskákkal a csendes többség, a társadalom, az istenadta nép nem tud mit kezdeni és nem is akar. Minél jobban erőszakoskodnak vele, oktatják ki, annál dühösebben reagál és annál hevesebben tolódik jobbra, olykor szélőjobboldalra világszerte.

Nehezményezem ugyan, hogy ismét elmaradt a miniszterelnöki vita, mindenesetre az magától értetődő számomra, hogy egy vitapartnerrel csak egy bizonyos viselkedési minimum mellett szokás egy asztalhoz ülni: ez ebben a kampányban nem valósult meg, a kölcsönös tisztelet minimuma sincs meg. Elsősorban az amúgy eredetileg tiszta lappal induló kihívót lehet emiatt most elmarasztalni, tehát azok, akik hozzám hasonlóan várták ezt a vitát is, ne lepődjenek meg. Ez most nem volt reális egy ilyen közéletben. De ez a vita ahogy korábban írtam, amúgy is csak egy tévéshow, a társadalmi vita mindannyiunk számára hozzáférhető, nem szorítható másfél órás időkeretbe, nincs kijelölt zsürije a közvéleményen kívül, a színtere a nyilvánosság és nem csak egy tévéstúdió. Nem két ember ügye, mindannyiunké. A társadalmi vita mindenki előtt nyitva áll.

Vagy kéne álljon. A társadalmi vitából kizárni nem szabad senkit, így országos listát állító pártok Facebook oldalának törlését (Mihazánkét) vagy weboldalának támadását (a Fideszét) nem lehet elfogadni. Másoktól elvenni a szót nagyon nem helyes, legyen szó akár plakáthelyek elhappolásáról (az ellenzék elől). De ettől még tény: egy asztalhoz ülni nem kényszeríthető senki.

Tudatában vagyok a különleges helyzetemnek, hogy egyaránt kiállok a melegek mindenki máséval azonos emberi jogai mellett és a szülők kizárólagos jogai mellett, hogy szabadon döntsenek saját gyerekeik szexuális fejlődéséről. Ne arctalan intézmények, ne a mindenható állam, a bürokratikus iskola, egy tudálékos pedagógus vagy más választásokon nem is megmérettetett befolyásos szervezet, ösztöndíjliberálisok és pályázatbaloldaliak, hangadó médiamunkások, minden felelősség alól felmentett képernyőkön ragadt beszélőfejek vagy az egyetemek campusairól ki sem látó humánértelmiségiek döntsenek az életünk felett. Ne más mondja meg, mi jó és mi rossz. Ez jogos a szabadságjogok klasszikus liberális vagy libertariánus elvei szerinti elvárás. Illene tiszteletben tartani és nagyon is lehet ebben a kérdésben döntést hozni. Nem kell megrettennünk a szavazástól.

Aki mégsem érzi magát képesnek, természetesen felőlem szavazzon érvénytelenül. Lelke rajta. 

Régi és rossz tendencia és egyáltalán nem liberális, hogy a liberálisok úgy tesznek, mintha a jelenkorra egyes egyedül liberális válasz lenne adható, minden más, akár konzervatív, akár másmilyen az bűnös és nevetséges. Amikor a meghatározó kérdéseket más meri feltenni akkor végképp ledobják az ékszíjat. "Eszement őrültségről" beszélnek, miközben igazából hasonló őrjöngő kirohanást nem láttam jobbodalról még a nemátalakító műtétek kapcsán sem. Még a női versenyeken a nőket tönkre verő transzok kapcsán sem. De ezek mind fontos megvitatást érdemlő kérdések, ha egyelőre ritkák is. A gyilkosság is ritka szerencsére, mégis rendelkezik róla törvény. És bizony igen is komolyan felmerül a nyugati értelmiség körében, hogy háromévesek már képesek dönteni arról, hogy fiúk vagy lányok szeretnének lenni. 

Miért gondolja bárki, hogy jogában áll megmondani, hogy ki miről kezdeményezhet vitát, tehet fel kérdést, alakíthat ki véleményt? Akkor is, ha ezt támogatjuk, akkor is ha ezt ellenezzük legalább véleményünk van: tényleg bagatellizálni, kinevetni kell, nem felnőtt értelmes módon megvitatni?

A liberálisok régóta fordítva ülnek a lovon. Ráadásul magas lovon. De leesni még nem estek le. 

Ismét taposunk ezzel egyet a népszavazás, a demokrácia intézményén a demokrácia képmutató jelszava alatt. Ha Orbán ezt a vitát megnyeri, ezért nyeri meg.