Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen — Albert Einstein.
Hiába a jogos kormányellenes hangulat az országban, a kormányváltás esélyei rendkívül csekélyek. Áll a tétel, hogy a korrupcióban úszó Orbán-kormányt bárki le tudná váltani — kivéve a magyar ellenzéket. A Fidesz leváltásának érdekében akár a csúfosan szereplő 2014-es balliberális összefogás úgy most az egyéni jelölti koordináció is valószínűleg kudarcra ítélt vállalkozás — legfőképp a koordináció "karmestereinek" személyei miatt: az MSZP-DK hiába igyekszik koordinációs stratégiáját civil társutasaikkal népszerűsíteni és magát az ex-LMP-s miniszterelnök-jelölttel szalonképesebbnek mutatni, Gulyás Márton botrányai legalább annyira riasztóak, lehetnek a szélesebb közönség körében, mint Márki-Zay kenetteljes kinyilatkoztatásai a katolikus alföldi mezővároson kívül. A Gyurcsány-Bajnai rezsimmel szemben létrejött ellenzék, a Jobbik, az LMP és a Momentum szavazói még mindig nem vevők a Molnár-Gyurcsány duóra. S valószínű sosem lesznek azok. Viszont ma már ők teszik ki az ellenzéki szavazók többségét.
13+1 ok amiért a balliberális ellenzéki koordináció meg fog bukni:
1. A Fidesz akár a voksok felét is megszerezheti országosan. Tehát arányos rendszerben is nyerne.
2. Bár most több az esélyes ellenzéki kerület, mint négy éve, de értelemszerűen az 50%-nak megfelelően a legtöbb egyénire is a Fidesz számíthat.
3. Az ellenzéki pártok támogatói nem szavaznának át jelentős arányban a többi pártra. (20-40%.)
4. Sőt egyes jobbikos vagy akár lmp-s szavazók számára a Fidesz még most is vonzóbb lehet, mint a Gyurcsány-párt vagy a szocialisták jelöltje.
5. Nem megfelelő jelölt(ek) akár az ellenzéki szavazók jelentős részének távolmaradását is kiválthatja. A visszalépő pártok szimpatizánsai otthonmaradhatnak.
6. Ezért a 2+2 nem hogy 5 nem lenne teljes koordináció esetén, hogy beérjék a Fideszt, de egyenesen inkább csak 3.
7. Igazából a 4 is még mindig kevesebb, mint az 5...
8. A határontúli magyarok voksai és egy megválasztásra esélyes német nemzetiségi képviselő is valószínűleg a Fideszt fogja erősíteni, ami akár plusz 3-4 listás mandutámot eredményez a 93-ból.
9. Az egyéni jelöltek hiánya sokszor a listás szavazatokat is csökkenti egy párt számára, ami akár kieséshez is vezethet a kispártoknál.
10. Az ellenzék több pártja is szinte biztos nem jut be: az Együtt, a Kutyapárt, a Momentum, a MoMa mind gyengítik az ellenzéki esélyeket.
11. A Momentum vagy az Együtt különindulása nem csak önveszélyes, de az LMP számára is gondot okozhat.
12. A koordinációban visszaléptetett jelöltek potenciális voksai már nettó veszteségként jelentkeznek a töredékszavazatoknál — különösen, ha a preferált ellenzéki jelölt nem is nyeri meg a kerületet.
13. Még inkább igaz ez a független jelöltek (Mellár Tamás) esetén: a rájuk leadott szavazatok biztos veszteségek, mert előreláthatóan nem nyerik meg a körzetüket.
13+1. Többé-kevésbé ugyanez igaz a másik csodaszerre a taktikai szavazásra is. A Jobbik egyáltalán nem vesz részt a visszaléptetésekben és a többi párt lehetőségei is korlátosak: nincs mód annyi jelölt visszaléptetésére. Bár a szavazók amúgy is túlságosan hajlamosak az "esélyesnek vélt" jelöltre voksolni — a programok mérlegelése helyett. De ennek hatékonysága sokkal rosszabb.
Az ellenzék pártjai éppúgy egymás természetes ellenfelei egy választási küzdelemben, mint a kormánypártoknak. Az együttműködés és a kiszorítósdi között feszülő ellentmondáson felőrlődő baloldali és balliberális ellenzéki politikusok, különösen Karácsony és Gyurcsány folyamatosan ellentmondó nyilatkozatokba sodródnak bele, legyen szó akár a Jobbikról, de a Jobbikon túli potenciális partnereik felé sem igazán kínálnak semmit cserébe az elvárt visszaléptetésekért. Bohózatba illő módon görcsösen bizonygatják a szocialisták és a jobbikosok is egyszerre, hogy jelöltjeik "az esélyes" jelöltek vagy ők maguk a legerősebbek (nettó 10-20%-okkal), de mindezek az "esélyek" rendkívül gyöngék a kormánypártok rendszerint kétszeres fölényéhez képest. Tobzódnak az esélyes jelölteket (a pártközpontok utasítására) béljóslással megállapító weboldalak — ezeket nyugodt szívvel nevezhetjük a választási fakenews-ipar politikai termékeinek (lásd Budapest 01-es kerületét, mint az esélyhamisítás egyik állatorvosi lovát).
Mi értelme akkor a visszaléptetések további erőltetésének vagy a taktikai szavazásra való felszólításnak:
1. Az MSZP valószínű még utoljára eljátszhatja az ellenzék vezetőszerepét. Éppen mielőtt az LMP vagy Gyurcsány beelőzné őket.
2. Bűnbakká lehet tenni az LMP-t a balliberális választók előtt. (Bár rajtuk kívül még féltucat baloldali ellenzéki párt is rontja az esélyeiket.)
2. Az egyre rosszabbul álló MSZP bebetonozhatja magát még négy évre a törvényhozásba. Ez pedig számos karrierpolitikus álma.
4. A Fidesz továbbra is alapozhat az antikommunista szavazóbázisra, mert az utódpárti MSZP és DK áll vele szemben. Még migránsozniuk se kell...
5. Mi a jó akkor ebben az egészben? A kormányváltás el fog bukni, ami miatt az ellenzéki választóknak le kell vonniuk a következtetést: Az ellenzéki pártok vezetőinek LE KELL MONDANIUK, mert bebizonyosodott: személyük az akadálya minden együttműködésnek és megújulásnak az ellenzéki oldalon, és személyük hat annyira taszítóan a választókra, hogy még egy korrupt kormányt is inkább újraválasztanak.
Ha ezt az akaratot sikerül minden fórumon érvényre juttatni, akkor már semmi sem menti meg Orbán székét sem.
Minden rosszban van tehát valami jó. Magyarországnak új alternatívára van szüksége. Ehhez pedig elengedhetetlen a régi bútordarabok kiselejtezése.
Az a bizonyos matek:
közvéleménykutatók.hu A 2014-es választás eredményét egyébként a "fideszes" Nézőpont találta el legjobban. A Republikon igen kínos MSZP-P propaganda-jelentésekhez is a nevét adja, míg az Iránytű egyértelműen a Jobbik kezében van. Figyelemreméltó, hogy a Tárki szinte biztos kiejtené az MSZP-PM-et a parlamentből, a Republikon viszont az LMP-t, míg az utóbbit 5 másik mérés 7-8%-kal a biztos befutók között tartja számon. A Fidesz-KDNP támogatottsága látszólag 36%-tól 62%-ig szór, ilyen mérési pontatlanság elképzelhetetlen — a 45-50% ugyanakkor majdhogynem garantált a kormánypártok számára a legtöbb felmérés szerint.
Azonnali.hu Két LMP-s jelölt maradt talpon a Budapest 01-es körzetben. Míg az MSZP/PM aktivistái így oldották meg jelöltjük népszerűsítését, addig Naszályi Márta (MSZP-PM) végül másodjára tényleg visszalépett Csárdi Antal (LMP) javára — meglehetősen hosszú huzavona után.
Diszklémer: a blog szerzője a 2018-as választáson az LMP — Lehet Más a Politika jelöltjeit és listáját támogatja szavazatával.
