Hoffmann Rózsa sose változik. Neve örökre egyet jelent a Fidesz oktatáspolitikájával, pedig már 2014-ben lemondott. (Fotó: Facebook)
A sajtó és az ellenzék egyaránt rárepült a legfrissebb, 2015-ös PISA-felmérésekre, mivel az eredmények romlottak: a "harmadik világbeli" Olaszország és Luxemburg, sőt majdnem az "elmaradott" Görögország, Izrael, Izland szintjére "zuhantunk vissza" — a jelzőhasználat nálam persze irónia, de a híradások valóban nem spóroltak a drámai szavakkal. A közoktatás az egészségügy mellett joggal az egyik legtöbb tüntetést kiváltó terület 2010 óta. Forráskivonás, működési zavarba torkolló intézményi központosítás, növekvő óraszám, túlterheltség és folyamatos bérfeszültség. A tüntetések kisebb sikereket is elértek, Hoffmann Rózsa távozott, a KLIK-et pedig átszervezték.
PISA 2015: miért romlanak az eredményeink? — írja egy pedagógusblog. De ne rohanjunk előre. "Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!" Hogyan romlottak? Vagy mennyire?
Ha megfelelő léptéket használunk, lényegében alig látszik bármilyen változás az eredményekben. Tudom, szakállas trükk, de érdemes elvégeznünk ezt a kontrollt egy hevenyészett diagrammal. Az alábbi ábrán nem láható semmilyen drámai változás. Ha ma valakinek 500 forint a zsebpénze, és apu lecsökkenti egy huszassal, az persze pont egy huszassal kevesebb, de kár lenne emiatt elköltözni otthonról. Lehet, hogy csak elnézte az aprót...
Konstans?! PISA-teszt eredményeink alig változtak tehát az elmúlt években. (2006-2015.)
Elsőre meggyőző politikai érvnek tűnhet: ha a diákok rosszul teljesítenek a PISA-teszten, az oktatáspolitikával van gond, de ha — könyörgöm — megnyitjuk a tanulmányt, kiderül, hogy a magyar számok alig térnek el a többi fejlett országétól. Az 500 pont olyan jó vagy rossz eredmény, mint a 480. Vegyük észre legalább ezt az apróságot. Annyi más okot találhatunk a kormány kritizálására. Ha bemegyünk ebbe az utcába, akkor a következő kormányt is feleslegesen vegzáljuk majd ugyanezért, és a "mondjonle!" lesz örökösen az egyetlen ellenzéki üzenet. Lehet, hogy valóban nem kiemelkedőek a szövegértési képességeink, de ezt leginkább éppen a PISA-teszt kiértékelésének félreértéséből gondolhatjuk. A hosszútávú memóriánkkal viszont biztos, hogy gond van, mert a Fidesz ellenzékben ugyanilyen kritikákat fogalmazott meg az akkori tesztek apropóján az akkori oktatáspolitikával szemben. Ha lenne hosszútávú memóriánk, akkor azt is mondhatnánk: a Fidesz behúzta magát a csőbe. De ugyanez igaz a mostani ellenzékre is — ha netán kormányra jutnának, bajban lennének, mert akkor nekik kellene magyarázkodniuk egy betonbiztosan hasonló eredmény miatt, és ugyanúgy nem találnának ellenszert a nemlétező vagy álproblémákra.
Ismételt hevenyészett ábra. Kicsit látványosabb a szórás, de az országok zömének eredménye csak kismértékben tér el egymástól.
A programban résztvevő néhány szegény, fejletlenebb ország általában a 400 pont körül teljesítő sávban helyezkedik el. A fejlett OECD-országok az 500-as érték körül — Magyarországgal együtt. Az éllovas, meglepő módon Kína, tulajdonképpen csal a statisztikákkal; ennek köszönhetőek "kimagaslónak" beállított helyezései — Sanghaj éppúgy nem reprezentálja Kínát, ahogy a legjobb budai kerületek sem egész Magyaroszágot. Másoljuk az oktatásban Kínát? Nem kéne annyira strébernek lenni. Az oktatáspolitikai mintaországnak tekinthető Finnország, bár hagyományosan valóban mindig a lista elején található, szintén jelentős visszaesést mutat. Pedig a legutóbbi oktatáspolitikai reformukat a magyar sajtó is folyamatosan dícsérte. Akkor ez a visszaesés a progresszív finn reformoknak tudható be? És akkor mégis inkább Hoffmann Rózsa...? Fölösleges volna jobbra-balra tekergetni azt a kormányt, csak mert az út egy kissé elkanyarodik. Azzal csak karambolt okozhatunk vagy lezuhanhatunk a szakadékba. Pedig teendő biztos lenne, sőt a Hoffmann által elkezdett reformok egy része lehet, hogy hasznos. Legyen egész napos az iskola? Talán, ha többet foglalkoznak a gyerekeinkkel, az nem haszontalan. Az elmaradott térségek rossz iskoláit fel kell zárkóztatni a jobb fővárosi iskolákhoz; máskülönben a hátrányos helyzetű diákok sem fognak tudni felzárkózni maguktól — és valójában ez az első számú problémánk, amin nem az intézményi autonómia segít, hanem talán az ellentéte. A magyar közoktatás ezer sebből vérzik, de a PISA-eredményeink még horzsolásnak sem tűnnek.
Az egész PISA egy hoax. A tanulmány alapján a magyar diákok nincsenek lemaradva egyik területen sem. A diákok számára semmilyen kihívást nem jelentő, rendkívül egyszerű feladatokról van szó, ami inkább a fejlődő országok elmaradottságát tudja csak mérni. A magyar oktatásban részt venni általában szörnyű élmény, de erről legfeljebb a tanárok tehetnek, nem közvetlenül az aktuális miniszter. Hoffmann Rózsák egész nemzedéke áll a katedrák mögött még — olykor elavult pedagógiai nézetekkel. Ez egy hosszú folyamat tud csak lenni. Minden, amit az oktatással teszünk ma, legföljebb évtizedek múlva fejti ki hatását; viszont azt is tudjuk, hogy minden oktatásra fordított forint sokszorosan térül meg — erre érdemesebb fókuszálunk és nem a pillanatnyi teszteredményekre. Addig is ne aggódjuk magunkat halálra. Egy magyar orvos, mérnök, matematikus, közgazdász, bölcsész felkészültsége azonos egy nyugati szakemberével. Ezek jobban jelzik az intézményrendszer minőségét, mint a szakma által világszerte sokat bírált PISA-tesztek.
A kritikák kereszttüzében álló sztenderdizált tesztek (mint a PISA) ugyanis éppen nem a megszerzett tudást és kompetenciát mérik, mert azok nem mennyiségi, hanem minőségi jellemzők, nem egydimenziósak, hanem sokdimenziósak, nem puszta szövegértésből vagy egy kis matekból állnak, hanem általános műveltségből, szakmai érdeklődésből és emberi kreativitásból. Az ilyenfajta feleletválasztós tesztek éppen a tanulás örömének az első számú gyilkosai: számszerűsíteni próbálnak valamit, ami valójában lélek és gondolat; egy értelmetlen versenybe lovallják bele a diákokat és a kormányokat. Eredmények helyett frusztrációt és rövidtávú politikai kampányokat szülnek, átgondolt, tartós, értelmes programok helyett.
Magyarázó kiegészítés a statisztikák értelmezéséhez. Az egyes magyar iskolatípusok közötti különbségek akár 181 pontosak is lehetnek. Tény, hogy egy 10-20 pontos romlás is romlás, de az okai elsősorban a társadalom további kettészakadásáról tanúskodnak, kevésbé jellemzik az oktatás általános minőségét. A magyar PISA középértékek -9, -12, -4 ponttal csökkentek a tudományos, szövegértési és matematikai teszteken. A PISA hivatalos értékelése a 9 pontos változásokat már statisztikailag szignifikánsnak tartja. A pontszámok egy bonyolult statisztikai módszerrel jönnek létre, mert ciklusról-ciklusra más teszteket töltenek ki a diákok és országonként is eltérhetnek a feladatok. Nem kevés matematikai bűvészkedésre van szükség összehasonlítható számok produkálására, amiben egyik elem az előzetes becslés pl.
...létezik egy köznevelés-szervezési és tantervi szabályozás szempontjából hasonló előzményekkel rendelkező közeli ország, Lengyelország, amelyik 1999-ben végrehajtott oktatásügyi reformjával sikeresen kezelte az országban működő és eltérő iskolatípusok közötti különbségek kérdését. A reform legfontosabb eleme (amellett, hogy ennek során létrehozták a nemzeti alaptantervet és külső mérési – értékelési rendszert vezettek be) az iskolaszerkezet átalakítása, azaz a kilenc évfolyamos egységes általános iskola bevezetése volt. Ennek az intézkedésnek a hatása az ország PISA eredményeiben is tükröződött: azoknak a tanulóknak az eredménye, akik a korábbi rendszerben 15 évesen szakiskolába vagy szakközépiskolába jártak volna, növekedett, míg azoké, akik mindkét rendszerben gimnazisták voltak, nem csökkent. Ez a reform tehát úgy csökkentette a tanulók közötti különbségeket, hogy a hátrányosabb helyzetűek teljesítményét javította, míg a privilegizáltabb státuszú tanulókat nem sújtotta. — Ostorics László, az Oktatási Hivatal Mérés-értékelési Osztályának vezetője, az OECD PISA program magyarországi koordinátora.
Forrás: Oktatási Hivatal
A magyar oktatás aktuális állapotáról számos más felmérés is ad látleletet, amelyek általában kedvezőbbek mint a PISA. Ilyen a TIMSS mellett például a felsőoktatási intézmények különböző rangsorai is.
A magyar felsőoktatás elismert teljesítményt nyújt a nemzetközi térben. A legjobb magyar egyetemek a felsőoktatási ranglistákon a világ egyetemeinek legjobb 3 százalékában vannak (ez olyan, mintha a magyar labdarúgó-válogatott a legjobb 15-ben lenne a FIFA világranglistán). Mindezt úgy érték el eddig, hogy lényegesen kevesebb állami támogatást kapnak a magyar egyetemek, mint azok, akik a ranglistákon hasonló vagy előkelőbb pozíciókban helyezkednek el. — magyar rektorok nyílt levele a HVG-ben, 2012-ből.
(Antlfinger Edvárd)
