Fogalmunk sincs arról, milyen világban élünk. A világelit olyan értékek alapján él és olyan elvek szerint egyengeti a világ sorsát, ami az átlagember számára felfoghatatlan. Amit sem a mainstream sem egy összeesküvés-elmélet nem írhat le jól.

Valami bűzlik a környezetvédelemben (is): a maró gúnnyal ábrázolható munkavédelmi hiányosságok és az arcpirító technokrata arrogancia csak hab egy diszfunkcionális társadalom tortáján. 

Bocs, hogy eltűntem, kedves ghostolt olvasó!

Akik évekkel korábban követték a blogot, észrevehették, hogy nem igazán akaródzott kommentálni az aktuális politikai eseményeket az elmúlt 3-4 évben. A dolgok folyását illetően két reakció tör rá az emberre: a szörnyülködő meglepődés illetve a befásult kiábrándulás. Egyik sem jó tápanyag az íráshoz. Nem motivált a magyar közélet. Ezért elsősorban illetve idő hiányában a blogolást felfüggesztettem, voltak gondolataim a történésekről, de nagyobbrészt megtartottam magamnak, nem sikerült leülepítenem jó ideig a csalódásokat és azt a lefelé tartó spirált, aminek nem lesz jó vége, de erről most inkább kussolok...

Rossz fát tett a tűzre a kormány állítólag. Az ellenzék pedig nem látja a fától az erdőt. De már azt hiszem, legalábbis a zöldeknek, nem is ez a dolguk. A kormány kormányoz, az ellenzék pedig ellenez. 

Az erdész, az ökológus, a politikus és a fák meséje bonyolultabb egy szlogennél.

Az LMP múlt pénteki tüntetése a tűzifa-rendelet ellen az ellenzéki massza leghitelesebb megmozdulása volt. Dícséretet érdemelnek.

De ennyi. 

Két éve került a kezembe a kiadó és a szerzők jóvoltából Gyulai György és Demkó Attila NAPRÓL NAPRA TRIANON 1918-1924 című kötete. Megérte belelapozni újra.

Egy hónappal az Orbán Viktor ellenzéke számára balsikerű választás után sokan még mindig nem értik a "baloldalon" a lényeget. Volna elemezni való bőven, de speciel azt elemezni, hogy "jaj miért nem történt ismét kormányváltás" teljesen hiábavaló  és fölösleges. Mégis ezen rágódik az ellenzéki értelmiség java. Ahelyett, hogy leszűrnénk a tanulságot: a hat-hétpárti összefogás nem nyújtott reális alternatívát Magyarország számára, és arról beszélnénk, hogyan lehetne megszabadulni a ballaszttól és esélyt adni egy új ellenzéknek. Amolyan fixa idea jelleggel: hogyan lehetne más a magyar politika...

Miről kéne akkor beszélni mégis?

A választás után: az ellenzéki közvélemény jó ha három 5-6%-os kispártból áll, a súlyuk tehát a MiHazánkkal van egy szinten,még az ellenzéki szavazók legnagyobb hányada is inkább egyéb alternatívát keresne, ha tehetné. Nosza!

Ismét elmaradt a társadalmi párbeszéd. 2022. április 3. választás, de  népszavazás van mára kiírva négy kérdésben is, azt gondolhattuk volna, hogy a közélet vitáktól, ilyen-olyan érveléstől, akár mémektől hangos, de nem volt ez a helyzet. Egyedül kormánypárti véleményformálók osztják meg gondolataikat. Legutóbb maga a miniszterelnök. Pedig fontos kérdésről van szó.

Nem szabad tudnod az ukrán neonácikról, mert nem illik a nyugati média háborús propagandájába. A leplezetlen manipulációs szándék emlékeztet minket, hogy a világpolitikában továbbra sincs jó oldal.

És ez természetesen nem menti fel Putyint sem a felelősség alól. Ahogy minket sem fog felmenteni a történelem a következmények alól a saját hibáinkért.

Erdei Sándor alias "Rokker Zsoltti" pár éve még javában buzizott és cigányozott a színpadon. Most ő is az ellenzéki összefogás borsodi képviselőjelöltjei közé tartozik, akik  majd "megosztás és gyűlöletkeltés helyett társadalmi békét teremtenek, és azon fáradoznak, hogy begyógyítsák a magyar társadalomban máig elevenen élő történelmi sebeket."

- Hát lesz mit behozni!