Erőviszonyok, 2018.

Kína valóban USA-szintű globális játékos lenne?

Az ábra szerint aligha. 2020-tól várhatóan elkészül Kína első anyahajója. Míg a tengereket uraló egyetlen amerikai haditengerészetnek annyi ilyen óriáshajója van, mint az összes többi országnak együttvéve — se. (20 darab és eleve mindenki másénál külön-külön is nagyobb és felszereltebb mozgó atommeghajtású támaszpontot működtetnek — lényegében bárhol a vizeken.)

Korábban Kína tehát olyan "világhatalmak", mint Thaiföld és Korea mögé zárkózott fel, de még a kis Ausztráliát se érte be — bár kétségtelen egyéb tengeri támogatásokkal Kína mára második erő a csendes-óceáni térségben, de messze az USA mögött kullog.

Érdekességképpen a Szovjetunió se volt soha igazi tengeri hatalom. Legfőképp, mert hajózható meleg tengeri kikötői olyan NATO-országok által zárt tengerekre néztek, amikről az óceánok elérése esélytelen lett volna. Ezért nem is volt soha komoly szovjet flotta. Az ország keleti vége pedig lényegében mai napig alig lakott, a birodalom népessége Európában összpontosult — azt rebesgetik illegális migrációval kínaiak népesítik majd be Kelet-Szibériát pár évtizeden belül. A tengereket 1945 óta az USA és a NATO uralta — ellenfél nélkül.

Ahogy mondani szokás:

„Aki a tengereket uralja, az uralja a kereskedelmet is; aki a világ kereskedelmét uralja, az uralja a világ javait is, vagyis uralja a világot magát.”

(Forrás: Foreign Policy)