Zsebben turkálós ország vagyunk. Különösen, hogy a nyáron az aktuális átlagbér triplájában állapították meg az országgyűlési képviselők alapilletményét: havi 891 ezer forintban. Öt képviselőből négy persze nem csak az alapilletményt és a teljesen szabadon felhasználható költségtérítést kapja, bizottsági munkáért vagy frakcióvezetőként tud az lenni majd a duplája is, vagyis az átlagbér hatszorosa. A Menedzsment Fórum magazin a minap átnézte a tényleges bérlistát. Érdemes volna viszont a politikusi fizetéseket összehasonlítani a hazai átlagbéren túl a hazai menedzserfizetésekkel, és más országok politikusi fizetéseivel — és ottani átlagbérekkel is összevetni.
- Mennyi az annyi? A magyar képviselők:
- 7 százaléka 1 782 000 forintos havi bruttó fizetésért dolgozik. Ők azok, akik képviselői munkájuk mellett egyéb tisztséget is betöltenek, például frakcióvezetők. Ennyi amúgy a miniszterek havi jövedelme is, de közülük többen még képviselői alapilletményre is jogosultak, mert parlamenti képviselők is.
- 22 százalék fizetése 1 514 700 forint,
- 21 százalékuk 1 336 500 forintért dolgozik,
- 14 százalék fizetése 1 247 400 forint,
- 19 százalék 1 069 200 forintért,
- csak 17 százalék végzi a 891 ezer forintos alapilletményért a képviselői munkáját — a tavalyi 297 ezer forint átlagbér háromszorosa alapján.
- A régió felsővezetői közül Prágában, Pozsonyban és Zágrábban keresték átlagosan a legtöbbet: bruttó 0,9-1,2 millió forint között 2016-ban. Budapest nem marad le sokkal a dobogóról: 941 ezer forinttal.
- Egyes állami vállalatokat is felügyelő miniszterek akár 5 millió forintot is megkereshetnek egy szintén friss szabályozás alapján: hogy jövedelmük elérje egyes állami vállalatok topmenedzseri fizetését. És valóban: ez az igazi benchmark.
- A becslések szerint egy MOL vagy OTP szintű vállalat vezetője 5-10 millió forint havi jövedelmre számíthatott pár éve, prémium és részvényopciók mellett — valamiért erről idehaza homályos információkat adnak csak közre. Valójában pont fordítva van, mint a legendáriumok írják: akár az angolszász hagyomány szerint a jövedelmek egészen transzparensek lényegében minden szinten. Mi meg csak lessük, hogy mit vett a szomszéd és firtatjuk, hogy miből, ahelyett, hogy tiszta vizet öntenénk a pohárba.
- A világ legsikeresebb vállalatai (mondjuk a S&P 500) vezérigazgatói átlagosan olyan havi 1 millió dollárt, vagyis kb. havi 300 millió forintot keresnek. Egy CEO éves csúcsjövedelme akár 100 millió dollár is lehet, ami közel évi 30 milliárd forint, ha az apróval nem foglalkozunk.
-
A magyar bérszínvonal továbbra is alacsony. Mint tudjuk a pénz nem boldogít: főleg ha más kapja. Hiába nőtt több mint százezer forinttal is a magyar átlagbér az elmúlt évtizedben 340 ezer forintra, fizetéseink továbbra is sereghajtónak számítanak a fejlett gazdaságokhoz viszonyítva. Ez a folyamatos évi 10% feletti növekedés volt az indoklása a képviselői tiszteletdíjak választások utáni emelésének. A magyar átlagbér Mexikó után a második legkisebb az OECD országokat összehasonlítva. A politikusok béremelése minden országban népszerűtlen téma — hiszen általában saját maguk döntenek róla —, tehát a további nemkívánatos idegborzoló bejelentéseket elkerülendő kötötték most az alapilletményt az átlagbérhez. (A szokásos kormánypárti trükkökkel — részben sikeresen — megzsarolva az ellenzéket is, akik így — részben — "bűnrészessé" válhattak a közvélemény szemében.) A most választott megoldás akár konszenzus is lehetne, hiszen a politikai osztály eztán együtt nevet, együtt sír majd az átlagbér alakulásától függően a reálgazdasággal. De nem volt az. Van ország ahol a képviselők csak a következő ciklus képviselői fizetéséről dönthetnek: kiküszöbölve a bérmegállapítás összeférhetetlenségét. Lengyelországban viszont épp most csökkentették a politikusfizetéseket. (Persze egy politikai játszma részeként.)
- A politikusok államtól kapott jövedelme mindenhol sokszorosan alulmúlja a versenyszféra felsővezetői bérezését. A magyar képviselői alapfizetések 2010-ig nem igazán voltak versenyképesek még mondjuk a művezetői fizetésekkel sem, az első jelentős emelést akkor adták maguknak — akkor még az igen alacsony átlagbér környékén mozogtak, ami szintén nem tekinthető szerencsésnek. Akkor se, ha a politikusellenes közhangulat még a minimálbért is sokallná a képviselőktől. De ahogy színvonalasabb oktatást se várhatunk alulfizetett tanároktól, úgy befolyásmentes és színvonalas kormányzati vagy törvényhozói munkát se lehet elvárni anyagilag függő politikusoktól — ami így 1. a korrupció melegágya és 2. a pártközpontoknak szolgáltatja ki az egyes képviselőket, akik ezért nem lelkiismeretüknek vagy választóiknak akarnak elsősorban megfelelni, hanem kenyéradó gazdáiknak. A demagógia sokkal drágább!
A magyar képviselői fizetések a kelet-európai képviselői fizetésekkel együtt a szerények közé tartoznak. Ez nagyobb probléma, mint a képviselői fizetések emelése.
- A magyar képviselők hazai átlagbérhez viszonyított aránya átlagosnak tekinthető. Érdekes véletlen, hogy a tagállami parlamentek képviselői fizetéséről a Euronews nemrég közölt statisztikát, pont az átlagbérrel összevetésben. A magyar parlament pedig pont az (előző évi) átlagbérhez kötötte a képviselők alapilletményét. Az uniós átlag egyébként 2,4. Tehát egy átlagos képviselő átlagosan az adott tagállam átlagbérének 2,4-szeresét keresi. Így a korábbi 2,9-cel is már éppen az átlag felett javadalmazták magukat a képviselők, de nem durván. A minden téren csúcstartó olaszoknál az amúgy is jóval magasabb átlagbér 5,3-szorosát keresik a képviselők, ők lógnak ki leginkább felfelé Európában. A baltikumi országok és Bulgária képviselői is 3,3-4,3-szorosát, de Ausztriában is 3,1 ez az érték, ismét csak jóval magasabb átlagbérrel együtt. Panaszkodni szinte csak az átlagbért megkereső máltai és spanyol képviselők panaszkodhatnak — 1,1-1,2-vel. Az európai uniós országok zömében tehát az átlagbér 2-3-szorosát adják a képviselők maguknak, a megállapított 3 szokásosnak számítana, de ahogy korábban láttuk a képviselők zöme esetében az inkább már 3,5-5 között szór, az átlag valahol 3,75 körül van inkább — plusz a költségtérítések.
- Ismétlem: a demagógia drága. A költségtérítésről nincs nemzetközi összehasonlítás, de a képviselői hivatás extraköltségekkel is jár, amit nem becsülnék alá. Régen egy mezei vidéki képviselő ruha- és útiköltsége könnyen felemészthette a keret jó részét, ha becsülettel végezte a munkáját. Ez külön posztot is megérne. Hasonló magánkiadásokkal keveredő költségtérítésekre a vállalatok menedzserei is jogosultak. A demagógia drága: a mára teljesen elfelejtett Seres Mária egyszer majdnem népszavazást tartatott velünk a kérdésben: a népszavazás maga annyiba került volna, mint egy teljes ciklusra az akkori kétszer akkora parlament képviselőinek költségtérítései összesen. Sötétkék: képviselői fizetések. Világoskék: átlagbér. Piros: tagállami átlagbérben kifejezett képviselői fizetések az Európai Unióban (2016).
-
A gazdasági elit tagjai kilóra megvehetik a politikai elit bármely szereplőjét. A fenti számok alapján. Fokozottan igaz ez idehaza. Ráadásul a magyar politikai elitnek a még egy-két nagyságrenddel tehetősebb nyugati tőke dominálta világban kell az ország sorsát egyengetnie. A nagyságrendek elképesztőek. A számokat tekintve bármely hazai politikus kifutófiú a pénzemberek világában. Amikor a képviselői béremelésről beszélgetünk a kocsmában, erre is érdemes gondolnunk. A (globális) társadalmi különbségek egyébként nem voltak mindig ekkorák. Ma ez a helyzet. S hogy ez milyen társadalmat eredményez, azt magában mindenki eldöntheti... Viszonylag kevés érv szól amellett, hogy ne szabjunk valahol határt a nagytőke érdekérvényesítő képességének. Mégis az eufemisztikusan lobbizásnak nevezett jelenség odáig fajult, hogy ma már olyan nemzetközi megállapodások születnek, ahol a "szabad kereskedelem" álcája alatt a nemzeti kormányok államoktól független, de a nagyvállalati pénzektől nyilván nagyon is függő "magánbíróságokon" vonhatók akár anyagilag is felelősségre a "befektetői érdekek védelmében".
- Nem jelentősen más akár a vezető politikusok javadalmazását érintő helyzet Európán kívül. A harmadik világ politikusai szerény jövedelmeket mutatnak ki — legalábbis papíron 200 ezrekből tengődnek afrikai elnökök —, főleg, ha sorsukról választók döntenek. Az USA elnökének 400 ezer dolláros éves fizetése, havi 10 millió forinttal nem lenne egy zsíros állás a nyugati pénzügyi szektorban — ha figyelembe vesszük az USA elnökének világpolitikai súlyát legalább a vezető óriásvállalatok CEO-ival kéne összemérhető fizetése legyen, de jó ha akörül keres mint azok jobb jogászai. A világ országai között van viszont néhány kivétel: a kicsi ám gazdag Svájc szövetségi tanácsának hét tagja 500 ezer dolláros fizetést kap, hasonlóan jól fizetik meg Ausztrália miniszterelnökét és Hong-Kong Chief Executive-jét — akinek már a titulusa is és nem csak a javadalmazása nagyvállalati szintű. A monarchákat nem számítva csúcstartó minden bizonnyal a szingapúri kormányfő. Szingapúr ugyan nehezen lenne demokráciának nevezhető, de a gazdaságilag rendkívül sikeres, a polgárok jólétét szem előtt tartó rezsim külön tanulmányban vizsgálta a kérdést és arra jutottak, hogy 1. a közszféra vezetői fizetéseinek versenyképesnek kell lennie a gazdaság hasonló szintű menedzsereinek fizetésével, hogy az ország érdekében kiváló kvalitású, tudású, képességű szakemberek töltsenek be közhivatalt, 2. a közszolgálat ethosza viszont megköveteli a lemondást is a kiemelt jelentőségű közhatalmat gyakorló vezetőktől, 3. mindenféle gyanús, bújtatott javadalmazási formától meg kell tisztítani a kifizetéseket. Szingapúr az egyik legkevésbé korrupt ország a világon. Ennek folyományaként ugyan drasztikusan csökkentették a miniszterelnök éves fizetését 2,2 millió amerikai dollárról 1,7 millióra, ami közel havi 40 millió forintot jelent és még így is toronymagasan a legmagasabb az egész világon.
Konklúzióként egy dolgot lehetne leszűrni mindebből a kutakodásból: nem érdemes olcsójánosokra bíznunk közös ügyeinket, de egyáltalán — semmit sem érdemes. Mindenkit tisztességesen kell megfizetni, amennyire a gazdasági lehetőségek engedik, hogy a lehető legjobb teljesítményt várhassuk el. A vagyoni és jövedelmi viszonyokat átláthatóvá kell tenni. Mindez nélkülözhetetlen a közbizalom, a közhivatali tisztségek és a köszolgáltatások presztizsének és színvonalának helyreállításához illetve javításához.
Ha tetszett az írás, kövess minket a Facebook-on is!
Keleten a helyzet változatlan: a magyar pártstruktúra 2010 óta stabil
A közélet elviselhetetlen könnyűsége
A budai rénszarvas, a radikális medve és a szurikátabőrbe varrt baloldaliság
Photo by Kat Yukawa on Unsplash