Az okos emberek már megírták az EP-választás tanulságairól a belpolitikai elemzéseiket. Ismétlem: egy uniós szintű választás hazai belpolitikai vonatkozásairól beszélünk túlnyomórészt, mintha az EU nem is számítana. Azt is tudom, hogy maga az EP-választás és a pártocskák sorsa, mennyire hidegen hagy szinte mindenkit. Most egy kicsit könnyedebb formában megtrollkodnám a témát, ahogy én látom. 

Akkor: belpolitikailag. Hisz mint közösen konstatáltuk: az uniós szint, az EP valójában elég súlytalan. Az EP-kampánynak nem az a tanulsága, amiről idehaza beszélünk. Annyi történt, hogy kicsit gyengébbek és megosztottak lettek az Európát kormányzó nagy pártszövetségek, köztük a Néppárt, de majd minden megy tovább, most majd Macronnal és kényszerből a liberálisokkal kiegészülve — ez ugye azoknak nem jó hír, akik a nagyvállalati lobbik előretörését nem szeretik. De ők nincsenek elegen. Idehaza főleg.

Amúgy azért lenne jó az EP, mert sokszínű és tágabb a játéktér, de mi ugyanazt a beszűkült játékot játszuk ott is, ami ideheza sem ad semmi jót.

Idehaza a mi falusi csetepaténkat elemezzük a világeseményekről tudomást se véve. Ez nem más, mint a politizáló értelmiségünk provincializmusa, de tegyük hozzá ez azért páneurópai szimptóma. Most mi is kozmikus jelentőséget tulajdonítunk ennek a félreeső kis Galaktikus Birodalomnak, magyarhonnak, hiszen benne élünk — akkor is, ha épp Londonban.

 "Mindig ketten vannak. Egy mester és egy tanítvány."

— Yoda.

Orbán Viktor birodalmi beszéde c. YouTube-videóból

Orbán és Darth Gyurcsány — mégis kire gondoltál? (Négymadárblog karikatúra.)

Messze elkerülöm a kurva hosszú politikai elemzések unalmas műfaját, nem írok esszét, hogy melyik kudarcot valló párt, mit-hol rontott el (eső után köpönyeg). Ismét inkább a politika világára amúgy is jobban hajazó popkultúra ikonikus metaforáit húzom elő gyerekkorunkból. STAR WARS. 

Orbán/Palpatine szenátor magához ragadta a hatalmat a pánikba esett Galaktikus Köztársaságban, majd az erő sötét oldalát használva módszeresen elkezdte saját egyeduralmának kiépítését. Sokak olvasata ez a közéletünkről. Sokan persze ezt az egyeduralmat úgy látják, hogy az uralkodó maga Mátyás király. A valóság és a róla szóló mese közt mindig szakadék tátong. Ennek fényében olvasd az ehhez hasonló posztokat.

A STAR WARS-univerzumban egy mindent átszövő Erő munkál minden mélyén. A mi kis profán világunkban is vannak ilyen erők. Az egyik legerősebb, ami mindenre hatással van: a Pénz. A Pénz sötét oldalát szerintem nem kell bemutatnom. Egy húszezres hatékonyabb a közlekedési rendőrrel szemben, mint bármely Jedi-trükk.

"Nem ezek a droidok, amiket keresnek." 

Orbán valami elképesztő virtuozitással és rutinnal használja ezt az Erőt. A gyurcsányizmus totális bukása után a Jobbik tört be széljobbról a politikai térbe és lett meghatározó ereje az ellenzéki térfélnek, hasonló szerepet vitt a Lehet Más a Politika kezdeményezés is. Mindkét, vasárnap kudarcot vallott politikai formáció lázadó volt, dühösek és rettenetesen naivak. Mégpedig azért, mert azt hitték erősek. Tavaly azonban az ÁSZ — oké, mese, mondjuk egyszerűen: Orbán — egymlliárd forintos büntetéssel lenullázta a Jobbik állami támogatásának a nagyját, akinek így kampányra sem volt pénze. Nem is kampányoltak. Az LMP esetén már Jedi-trükkre volt szükség: a zöldek jóval kisebb büdzséjén a kikényszerített visszalépések ütöttek 150 millió forintos lyukat. Én leszek az utolsó, aki most a veszteseken akar élcelődni. Volt bajuk elég ezen kívül is.

Ettől még depresszió helyett akár megpróbálhatnák megtalálni a NER Halálcsillagán azt a kis biztonsági rést, de attól tartok olyan tényleg csak a mesében van. 

Egy szó mint száz a Jobbik elbúcsúzhatott az ellenzék vezető szerepétől és helyét épp az a Gyurcsány Ferenc vehette át, akit többek közt a Jobbikra is leadott szavazatok kergettek el annak idején, amikor Orbán teljhatalommal térhetett vissza. Gyurcsány Ferencéknek ugyanis van bőven pénze. Ez teljesen nyilvánvaló volt a kampányban. Az egész ország DK-s plakáterdőbe borult és a Jobbik tábort kettéosztó Mi Hazánk plakátjai is gyanús módon mindenhol jelen voltak.

Meg kell-e most sajnálnunk a Jobbikot? Nem gondolom. A politika mocskos sportág. Aki beszáll az tudhatja: nem lehet másmilyen a politika. Ahogy, aki elindul a focibajnokságban, tudja, hogy ki doppingol, ki bundázta le a meccset. Egy kis együttérzést azért kipréselhetünk, akkor is, ha sosem szimpatizáltunk a párttal, mert ez akkor sem volt fair demokratikus küzdelem. Nagyon nem.

Jedi trükkök százai

A Bitó-szalon a hazai konteószakértők számára nem ismeretlen fogalom: és nem konteó. Pártállamból átmentődött vagyonok, befolyásos balliberálisok egy (Galamus-)csoportját jelenti, akik közül amúgy sokan jó üzleti kapcsolatot ápolnak már a Fidesszel, még mindig bírnak megfelelő mennyiségű pénzzel, kapcsolatokkal, infrastruktúrával, médiával, hogy ha jóval kevésbé széleskörben, mint az elmúlt 9 évben kiépült orbáni gépezet, de képesek mozgatni a szálakat, befolyásolni az eseményeket. Egyáltalán nem meglepő, de az amúgyis meggyengült jobboldali (és baloldali) konkurencia kiiktatására mind Orbánnak, mind a balliberálisoknak most remek alkalom kínálkozott. A politika pedig így működik. Mondom: mocskos sportág. 

Készültek leszámolni az ellenfeleikkel már rég. Kivártak. Eljött a pillanat, amikor a Bitó-szalon visszavág. Leszámoltak a leleplezésekért, Schifferék és Vonáék alaposan beletiportak ezeknek az üzleti köröknek lelki világába, és egészen nyilvánvaló, hogy régóta fenték a késeket.

Nem kételkedem abban, hogy Gyurcsány Ferenc egykor őszinte baloldali gondolatokat dédelgetett magában. Aztán a hatalom valami mást hozott ki belőle...

Úgy tűnt, igen 2010-ben még úgy tűnt, hogy az országot bedöntő Gyurcsány Ferencnek nem lesz már ebben több dobása, a saját pártja is utálta, csinált hát egy újat a fél MSZP-ből és a fél SZDSZ-ből. És most átvette a vezetést a hibát hibára halmozó riválisoktól: a Jobbik, az MSZP és az LMP is előzte a DK-t még egy éve, most az 5. helyről, jócskán lemaradva persze, de a 2. helyre ugrottak. Szimbolikus. Gyurcsány igazi arcát vállalva lehet nem lett volna erre már képes, de ahogy Darth Vader, Gyurcsány Ferenc is maszkot visel. Az övét úgy hívják, hogy Dobrev Klára. Az az érzésem, hogy ez a maszk, most már csak a legvégén fog lekerülni, amikor a sötét oldalon Orbán legjobb tanítványa, a balliberális Orbán vagyis Gyurcsány Ferenc beadja a kulcsot. Addig ketten állnak a politika birodalmának csúcsán. Ez egy következő epizód, tudom, a Jedi visszatér.

Ezek a vidéki naiv Luke Skywalker-ek folyamatosan próbálkoznak, nem véletlen, hogy valamelyikük aztán célba ér. Többségük sorsa viszont rendszerint igen csúf. Pláne, ha nincsenek birtokában az Erőnek.

A mesében Luke Skywalker szembesül a ténnyel, hogy Gyurcsány az apja — azt hiszem ez sokkoló információ lenne mindannyiónk számára — majd igazi pozitív hősként nemet mond arra, hogy ketten legyőzve Orbánt vegyék át a diktatúra irányítását. Darth Gyurcsány utolsó hőstette a mese szerint, hogy végez a zsarnokkal, aztán ő is vele pusztul el. Vélhetően a Bitó-szalon romjain persze újraformálódik az Első Rend, még a mese szerint sem fergetegesek az esélyek, hogy egyszer ennek teljesen vége lesz. Nálunk így lesz-e, nem tudom.

A filmsorozat innentől kezdve már hollywoodi tucatprodukció. Én kérek elnézést.

Business as usual — talán ez a legkiábrándítóbb. Arra persze jó, hogy elgondolkodjunk, hogy hogy mennek a dolgok. És mi van a győzelemnek önfeledten és jó okkal örülő fiatal, lelkes arcok ragyogása mögött. A politika megváltoztatásának egyetlen módja ott van, ha máshogy gondolkodunk róla. Darth Vader-ék maguktól visszavonulnak és megszűnnek azok lenni, amik, ha mi magunk nem hiszünk többet a meséknek. Az Erő sötét oldalára is van ellenszer, a mesében és a valóságban is.

Akkor az Uralkodó fog győzni...

Használd az Erőt, Luke!