Egy történet újramesélése, amiből többet tanulhatsz a politikáról és a nagybetűs életről, mint gondolnád.

Lucasfilm's official marketing logo for Star Wars Day

Amióta láttam ezt a videót, meg akartam írni ezt a tanulságos eszmefuttatást. Sokak számára lehet érdektelen hülyeség, sőt válthat ki erős ellenérzéseket is, de nagyon tanulságos gyerekkorunk kedvenc klasszikus űreposzának ez a félkomoly „elemzése”.  A gagyi fantasztikus filmekből kiábrándult ex-kamasz lelkünk számára egyenes volt az út a politika velejéig cinikus világába, amit a naivitását sosem kinövő többség bosszantó módon még ma is a jó és rossz küzdelmének akar látni, pedig az már az űrmeséknél sem annyira magától értetődő, ahogy arra egy youtuber "rámutat":

Palpatine, Darth Vader és a Birodalom voltak a jó fiúk a Csillagok Háborújában.

Na de nézzük, hogy miért? Hogy lenne igaz ez a képtelen állítás? Honnan tudjuk, hogy a Galaktikus Birodalom gonosz volt? Hát onnan, hogy George Lucas már a legelején közli velünk a film ikonikus prológusában. Filmjei pedig rendre csúnyának és gonosznak ábrázolják az Uralkodót. De jogos a kérdés, mennyire hihetünk mi a médiának? Vajon, ha a Birodalomnak lett volna egy Bede Zsoltja George Lucas-a, ő hogyan mutatta volna be a Lázadókat? Na ugye! Ha valamit meg kéne tanulnia mindenkinek a médiáról az az, hogy a média igazából sosem lehet objektív. Kivéve persze mindig a sajátunkat – vicceltem, de megint csak félig.

Elemezzük, hogy mi az, ami nem értékítéletet hordozó állítás Lucas leírásában. Ami megmarad számunka az a puszta tény: vannak lázadók, akik polgárháborút robbantanak ki a fennálló törvényes hatalom ellen. Tudjuk Palpatine demokratikusan megválasztott vezető, egyedül tehát ő rendelkezik bármilyen legitim felhatalmazással. A lázadók maroknyi csapatát senki sem választotta. A háborúknak, tudjuk jól, mindig áldozatai is vannak. Magától értetődőnek tűnik, hogy azt tartsuk veszélyesnek (azaz „gonosznak”), aki a békét és a jólétet fenyegeti: ezek pedig egyértelműen a lázadók, akik közé Leia Organa vagy Luke Skywalker is tartozik. Mit tudunk az életről a Birodalomban? A Birodalom munkát, szakképzést kínál a fiataloknak, identitást, jövőképet ad a fiatal Han Solo-nak is, aki dezertál és szembefordul jótevőivel. A köztársaságról pedig több részen át csak annyi derült ki, hogy korrupt, bürokratikus és a káosz uralkodott benne, még egész bolygókat sem volt képes megvédeni egy kereskedelmi szövetségtől. Ebben a káoszban a Jedik, egy hagymázas tanokat hirdető ősi szekta valamiféle állam az államban, a köztársaság fegyveres erőiként lépnek fel, vélelmezhetően önkényes módon.

Mindent elárul, hogy egy Jedi akarja kivégezni, mindenféle per és tárgyalás nélkül a törvényesen, demokratikusan megválasztott Palpatine-t. Ezt így hogy? Tehetjük fel jogosan a kérdést. A Jedik embersége abban is megkérdőjelezhető már, hogy tiltják a szektatagok számára az emberi kötődések ápolását, jelesül a szerelmet is. Mitől lennének hát a Jedik jobbak bárkinél a Galaxisban, ha embertelen nézeteket hirdetnek? A Sithekről annyit tudunk meg, hogy a dolgokat a maguk teljességében szeretnék tanulmányozni, míg a Jedik erős tabukkal korlátozzák a megismerésüket. Meg, hogy a Jedik szerint a Sithek gonoszak...

A Csillagok Háborúja film cselekményének kirobbantója a Lázadók által végrehajtott ipari kémkedés, amit semmilyen ország vagy vállalat nem tolerálna a világon még egy olyan békés szuperhatalom sem, mint a Galaktikus Birodalom. Tehát mindannyiunk Leia hercegnője elleni hajtóvadászat messzemenőkig igazolt. A Birodalom ráadásul nemcsak a saját szellemi tulajdonát védelmezi a hatásvadász módon a médiában csak csupa nagybetűs HALÁLCSILLAG-ként aposztrofált hadiipari csúcstechnológiás fejlesztés teveinek kiszivárgása után nyomozva, de a Birodalom polgárainak biztonságát igyekszik védeni, hogy azok ne kerülhessenek anarchisták és terroristák kezére. Az első (vagyis a negyedik – a média még ezt az egyszerű kérdést sem volt képes tisztába tenni) rész vége bizonyítja, hogy a Birodalom félelme nem volt alaptalan. Ma sem igazán repdesünk az örömtől, amikor olyan fanatikus és megbízhatatlan kormányok kezébe kerül atomfegyver, mint Irán vagy Észak-Korea.

Itt jegyezném meg, hogy nem pusztán a kaotikus sorszámhasználattal van baj, a csupa nagybetűs írásmód sem felel meg a helyesírás általános szabályainak, amit a sajtónak követnie illene. Hogyan tehetjük mások számára magasra a mércét, amikor magunkkal szemben még ennyire sem vagyunk igényesek? Ugye? Indokolt-e a szenzációhajhász és megbélyegző címkehasználat, hogy „HALÁLCSILLAG”, amikor a létesítménnyel szemben egyedül egy érvet sikerült felhozni: miszerint tömegpusztító fegyver. Ami lássuk be csak elsőre nevezhető gonosznak. Hiszen a Kissinger-éra óta tudjuk, hogy a tömegpusztító fegyverek nem a tömegpusztítás eszközei elsősorban, hiszen Hirosima és Nagaszaki óta sosem vetették be az atombombákat, de elrettentésként egyenesen ezek óvták meg a világot egy újabb világháborútól! A Japánra ledobott bombák pedig katonák és civilek százezreinek életét óvták meg a történészek szerint. Pontosan ugyanezt tette a Birodalom is Leia bolygójával, az Alderaan-nal.

Alapos mérlegelés után választották ki és semmisítették meg a célpontot, hogy a lehető legkisebb civil áldozatok árán kényszerítsék térdre az ellenfelet. Így lehetett gyorsan és reálpolitikai értelemben emberségesen véget vetni egy kegyetlen és véres háborúnak. A lehető legkevesebb emberélet feláldozásával. Ben Kenobi-tól tudjuk meg, hogy az Alderaan lakossága mindössze pár millió. A Földön ma 7-8 milliárd ember él. Ezért a ritkán lakott Alderaan kiválasztása célpontként nem gonoszság, hanem minden szempontot figyelembe vevő, körültekintő és a lehetőségekhez mérten emberséges kalkuláció volt. Olyan csapás, ami véget vethet a lázadásnak, amely minden nappal tovább fenyegeti a galaxis békés polgárainak életét. Ne felejtsük el, hogy ki adta le az első lövést! Ki hát akkor a gonosz és miért? A mesefilmek és az élet értékítéletei közötti különbségeket fedésbe kell hoznunk! Egészen nyilvánvaló, hogy a Birodalom döntéshozói számára komoly erkölcsi dilemmát jelenthetett a lázadók oldalára álló Alderaan elpusztítása, hiszen szükségszerűen ártatlan áldozatai is lehettek a katonai beavatkozásnak.

A rendet azonban fent kell tartani a Galaxisban, mert az a jólét és a béke záloga. A Galaktikus Birodalmon kívül erre más erő nem képes. Láthattuk, hogy a vallási fundamentalista Jedik szubjektív valóságértelmezése milyen károkhoz, mennyi szenvedéshez vezetett már az előzmények során. A Birodalom láthatóan nem egy katonai elnyomó gépezet, ez süt a filmsorozat minden szélsőségesen egyoldalú epizódjából is: a Birodalom békés természetét és jóhiszeműségét bizonyítja, hogy milyen könnyű célpontjává válnak robusztusnak látszó csillagrombolóik a lázadó terroristák merényleteinek, kegyetlennek ábrázolt TIE-vadászaik védelmező pajzsok nélkül vesznek részt kockázatos katonai válaszlépésekben, és sorozatosan esnek ártatlan áldozatául a lázadóknak törvényes rendet védelmező, hősies pilótáik.

A Birodalom békeszeretetét tökéletesen jellemzi, hogy a filmekben arcnélkülivé dehumanizált birodalmi rohamosztagosok milyen elképesztően rosszul bánnak a fegyverekkel, láthatóan nem céljuk az emberéletek kioltása, nem erre képezték ki őket, nem ölésre utasította őket a birodalmi kormányzat, hanem éppen ellenkezőleg. Ennek köszönhető, hogy egy maroknyi civil sértetlenül szaladgálhat a felvételek tanúsága szerint, amikor szembekerül olykor több száz (!) felfegyverzett birodalmi békefenntartóval. Ha szót ejtettünk az Alderaan civil áldozatairól, akkor természetesen szót kell ejtsünk a Birodalom elkötelezett egyszerű sorkatonáinak, profi fegyvereseinek, közalkalmazottainak, tisztviselőinek és természetesen a projekteken dolgozó megannyi civil szakember, beszállító, KKV-szektorban dolgozó vállalkozó és alkalmazottaik értelmetlen haláláról, akik a rendfenntartó űrállomások felrobbantásakor a helyszínen tartózkodtak. Ráadásul két ilyen merénylet is a lázadók számlájára írható.

Miközben a Birodalom szemmel láthatóan a kiszámíthatóság, a tervezés és a rend szilárd bástyájaként őrködik a Galaxis lakóinak álma felett, addig a lázadókról sok minden elmondható csak a kiszámíthatóság és a rendezettség nem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a teljesen tapasztalatlan Luke Skywalker-t a pilótafülkébe ültetik első szóra, egy nyilvánvalóan magas repülőmérnöki szakképzettséget igénylő X-szárnyú vadászgépben. Már ezzel emberéletek ezreit veszélyeztették. „Remek” döntéshozók mondhatom! A lázadók vezetői között egyáltalán nem meglepő, hogy számos kétes múltú személyt találunk, bűnözőket, csempészeket, mint Han Solo vagy Lando Calrissian. Az ő alantas motivációikat illetően nem lehetnek kétségeink. A lázadók céljait tekintve egyet tudunk: megdönteni a törvényes államrendet nem mérlegelve annak árát, emberéletekben vagy anyagi kárban, amit okoznak. De mi jönne utána? Nem tudjuk. És miért történik az egész? A lázadás okai tökéletesen ismeretlenek. Jó okunk van hinni, hogy fellépésük semmilyen módon nem tekinthető legitimnek, különben legalább a propagandájuk hírt adna róla. Talán még békésen sem legitimek a céljaik, a lázadás erőszakos jellege viszont mindenképpen leleplező erejű, még propagandafilmeiken is átüt.

Meg kell értsük, hogy a lázadás, bármilyen romantikusan is hangzik, nem mindig jó dolog. Igen, az Egyesült Államok is lázadásban rázta le magáról a britek igáját. Mi magyarok pedig nemzedékenként egyszer próbálkoztunk többé-kevésbé jogosan talán történelmünk során egy-egy szabadságharccal. Ezeket ne bolygassuk, bár az igazság sokszor bonyolultabb, a kiegyezésekkel bizonyítottan jobban jártunk, de mi közismerten pechesek vagyunk. A lázadók nem mindig hősök. Nem minden lázadás hoz pozitív fordulatot, a nácik lázadása a weimar-i köztársaság ellen sikeres volt, de szégyenbe és romba döntötte Németországot. Lenin és Sztálin milliók halálát okozta a bolsevik lázadással, Oroszország minden csak nem mintaállam. Mao Ce-tung, Pol Pot, Kim Ir-szen talán az ő gaztetteiken is túltettek, pedig lázadók, sőt idegenuralmat lerázó nemzeti szabadságharcosok voltak. Mégsem javaslom őket poszternek a falatokra. Lehet kivétel erősíti a szabályt a lázadókkal kapcsolatban.

Mindannyiunkban fel kell merüljön a kérdés, hogy akárcsak miként gondolhat egy ilyen veszélyesen felelőtlen irányítású, semmilyen erőszakos cselekménytől nem irtózó, szedett-vedett, felkészületlen és homályos hátterű bűnszervezet a Galaxis végtelenül komplex államszervezetének irányítására? Találunk köztük még bukott államok örökletes monarcháinak sarját, akik anakronisztikus módon despotaként uralkodnak sanyargatott népük, mint „alattvalóik” felett. Vannak itt még vérfertőzéses viszonyba sodródó vallási fanatikusok, morális betegségek sorát sorolhatnánk.

A hataloméhes lázadókkal szoros kapcsolatot ápoló szélsőséges vallási szekta, az úgynevezett Jedik külön elemzést is megérnének, akikből hármat ismerhetünk meg mindössze, mert többen nincsenek szerencsére. Veszélyességük az elejétől kezdve nyilvánvaló, még ha minden tudományos tényt figyelmen kívül hagyó, irracionális nézeteiket nem is nézzük. A gyakorlói számára természetfeletti képességek elérését ígérő, középkorias gondolkodású, nyíltan szemfényvesztést hirdető, múltba révedő, elborult New Age-szekta csak az ISIS-hez hasonlítható. Józan észtől elrugaszkodott vallási nézeteik útmutatásait vakon követve nem riadnak vissza a csalás, nyílt erőszak alkalmazásától vagy egyenesen a gyilkosságok elkövetésétől sem. Tömeggyilkosságok és merényletek elkövetői között gyakran találkozunk könnyedén fanatizálható fiatal követőikkel főszerepben. A szekta hisztérikusságára jellemző, hogy miközben patetikus és önhitt módon a „galaxis békéjének védelmezőinek” tekintik magukat, nemcsak bűnöző anarchista csoportokkal tartanak folyamatosan kapcsolatot, de maguk is láthatóan bujkálnak a hatóságok elől: Ben Kenobi pl. egy barlangban él remeteként, míg Yoda egy megközelíthetetlen mocsár közepén. Melyikőnk bízna rá bármit ilyen kétes egzisztenciákra? Melyikőnk kérne tanácsot olyanoktól, akik hajléktalanként tengődnek a társadalom peremén? A középkori öltözetek és ma már komikusnak ható régies szófordulataik, a normálistól jócskán eltérő életvitelük, a valóság már elemi összefüggései alapján képtelenségnek látszó tudománytalan tanaik mind figyelmeztetnek minket, hogy valahol máshol kéne keresnünk az igazságot nem ezeknél a vallási fanatikusoknál. Az első három részből megtudhatjuk, hogy ez a vallási szekta a közelmúltban nem riadt vissza attól sem, hogy egészen kisgyerekkortól végezzen agymosást. A gyermek Anakin Skywalker-t túl idősnek találták már pl. a „kiképzésre”.

Nem kétlem, hogy persze bizonyos válságos élethelyzetekben sokan válhatnak a Jedikhez hasonló megannyi megtévesztő szekta áldozatává, sőt vannak szavazói a DK-nak és a Momentumnak is (ide beírhatsz bármely pártot, csak vicceltem). Így válik a fiatal Luke Skywalker is a szekta áldozatává, amikor szembesül rokonai lemészárlásával. Ő maga a buckalakókra gyanakszik, mint saját apja, akik a nagyijával is kegyetlen módon végeztek. Ben Kenobi az, aki a Birodalom katonáira tereli a gyanút, noha semmilyen indíték vagy komolyan vehető nyom nem indokolja, hogy ez így legyen. Ben Kenobi szavain kívül, aki kihasználja a fiatal Luke-ot, bizalmába férkőzik, manipulálni kezdi, és merényletek elkövetésére veszi rá a kalandvágyó ifjút. Kenobi érvelése pedig nagyon átlátszó, amit csak egy tapasztalatlan, naiv kamasz vesz be: a gyilkosságokat azért követték el a birodalmi katonák, mert túl pontosan lőttek, mintha más nem tudhatna pontosan lőni csak egy birodalmi rohamosztagos, mintha egy buckalakó nem lenne képes pontosan lőni, noha ilyet is láthattunk egy korábbi részben. A mozaikdarabkák túlságosan is jól összeillenek, az igazságról lehull a propaganda leple!

Eközben a békeszerető Birodalom közbiztonságot tart fent, beruházásokat, munkahelyeket teremt, mint a gonosz multik vagy Mészáros Lőrinc, működőképes, prosperáló egységgé integrálja a sokszínű galaxist, mint ahogy Brüsszel Európát. Így józan ésszel alaposan végig gondolva nem tudom beleélni magam a lázadókat támogatók helyébe és alig tudom mással magyarázni szörnyű tetteiket, mint gátlástalansággal, kapzsisággal és mérhetetlen gonoszsággal. Miközben a napnál is világosabb, hogy egy kuplerájt sem lennének képesek következetesen elvezetni és rendben tartani, amivé a ténykedésük az egész gyönyörű Galaxist változtatná, amiben élünk és amit annyira szeretünk.

A Birodalom kormányzatában nyilvánvalóan magas pozíciót betöltő Darth Vader a kemény helyzetekben sorozatosan nehéz döntések meghozója, emberségét akkor is felfedezhetjük, minden lépése mögött, ha a helyzethez igazodva egy rendíthetetlenül kemény, határozott vezetőt ismerhetünk meg személyében. Egy olyan vezetőt, aki alárendeltjeivel vált vetve küzd, kiveszi a részét a legveszélyesebb küzdelmekből is, a frontvonalban vesz részt a küzdelmekben, és nem riad meg a személyes kihívásoktól, a saját biztonságát a Galaxisé elé helyezve mutat példát.

Hogy a Sith-ek lennének a gonoszok, ezt nem bizonyítja semmi. Egyedül Ben Kenobi szavai. Ahogy egyedül ő állítja saját magáról, hogy a Jedik a galaxis békéjének őrzői. Hiteles, elfogulatlan forrás nem áll rendelkezésünkre. Palpatine kifejezetten utasítja Darth Maul-t, hogy ne ő legyen az első, aki támad. Darth Vader csak védekezik, amikor Kenobi rátámad, ráadásul kettejük küzdelmét az emberséges birodalmi gyalogság tétlenül nézi, noha bármikor végezhettek volna a vezetőjükre támadó Kenobival. Darth Vader ráadásul előre figyelmezteti a küzdelem nem kétséges végére ellenfelét, mintegy esélyt kínálva a békés megadásra. Világos, hogy Darth Vader és katonáinak célja az emberéletek megóvása és nem a kioltása tehát. A lázadók vezérelve ezzel szemben minden esetben az előbb lövünk és utána kérdezünk sajnálatos módon.

Hát igen. Fiatal voltam és naiv és hittem a mesékben én is. Talán kicsit megkeseredtem és cinikussá váltam, de inkább hívnám ezt élettapasztalatnak. Nem, nem állítom, hogy a Birodalom foltmentes és patyolattiszta, de ilyesmit a lázadókról végképp képtelenségnek tűnne kijelenteni. A való életben a dolgok egy spektrumon helyezkednek el és a Birodalom a maga stabilitásával, a békeszerető népek védelmezőjeként, súlyos döntéseket meghozó, megfontolt vezetőkkel egy kiszámítható és realisztikusan jó opciónak tűnik a talán jogos sérelmek alapján elégedetlenségüket túlságosan radikális módon kifejező, végül a törvényes rendet és mindannyiunk biztonságát veszélyeztető polgárháborút kirobbantó szélsőséges és marginális csoportokkal szemben. A lázadók erősen a rossz kategóriájába kell essenek. Bárhogy is nézzük dolgot. Trollolo...

Oké, oké. Ez egyrészt egy poén, másrészt egy nagy gondolatkísérlet, de minden elszólásban, minden kontraintuitív levezetésben nagy igazságok vannak. Kár, hogy nem én találtam ki. Egyrészt ráébreszt arra, hogy hogyan működik a propaganda, hogyan hat rád is, rám is, mindannyiónkra, közvetlenül és azonnal, hiszen fel sem merül bennünk, hogy máshogy lássuk a Jediket és a Birodalmat, mint ahogy szoktuk, hiszen minden adott, pedig még egy ilyen eleve ilyen fekete-fehérre kitalált történetből is meglepő dolgokat hámozhatunk ki pusztán azért, mert az események logikus egymásra épülése önmagában keretet és dinamikát ad a dolgoknak, a dolgok pedig sosem lehetnek feketék vagy fehérek. Világunk az ellentétekre épül. Néha egyértelmű, mi a jó, mi a rossz. Mi a helyes, mi nem. De minél komplexebb jelenségeket vizsgálunk ez egyre kevésbé igaz.

Továbbmegyek a szájbarágással. A politikában a politikai oldalak értékelésénel szinte bármilyen hasonló egysíkú értelmezésre úgy kellene tekintenünk, mint esti mesére, aminek a valósághoz nem sok köze van. Ettől függetlenül narratívák és történetek nélkül nem lehet elmondani semmit sem. Értékítéletek nélkül pedig nem lehet érvelni, nem sok értelme van és egyébként is. A döntéseink végső soron binárisak. Valamit vagy támogatnunk kell vagy elleneznünk. Hogy érdemes-e végletes módon lázadnunk a valóság ellen vagy megpróbálhatjuk elfogadni esetleg meglátni benne a szükségszerűt vagy a megváltoztathatatlant vagy a nem is feltétlenül gonoszt. Magyarán a realitásokban a reálpolitikát, és nem az utópiát kergetjük és dőlünk be délibáboknak és újfent esti meséknek. És fordítva: mennyire látjuk be saját szükségszerű reálpolitikus választásainkban a nemkívánt, de elkerülhetetlen rosszat? Igyekszünk-e éberek maradni mindezekkel szemben? Gyerekek akarunk lenni vagy felnövünk?

Na mindehhez kell nagyon sok bölcsesség és türelem, amit őszintén kívánok minden olvasómnak és csak remélem, hogy ők is annyira élvezték ezt a kis sztorit, mint én.

Az Erő legyen Veletek!