A független filmesek által készített riport magyarázatot ad a kérdésre, hogy miért sújtotta New York-ot toronymagasan legsúlyosabban a COVID-19 járvány a világon. Az egyik ok a talán magyarnál is borzalmasabb kórházi állapotok: különösen a katasztrofális statisztikákat felmutató Elmhurst kórházban, "a járvány epicentrumának epicentrumában", ahogy a szenzációéhes médiában nevezték, és amiről rejtett kamerás felvételek tanúskodnak. A megdöbbentő interjúból és statisztikákból idézünk.
- Az Egyesült Államokon belül közismerten New York-ot, New York államon belül New York várost sújtotta leginkább a COVID-19 járvány, azon belül is az Elmhurst kórházban halt meg a legtöbb COVID-19-beteg. A COVID-19 járvány nem is volt hasonlítható a városban egy szokásos influenzajárványhoz, ötször annyi halálos áldozatot követelt, meghaladta a rákban és majdnem elérte a szív- és érrendszeri betegségekben meghaltak számát, ami a két leggyakoribb halálok Amerikában is. A városon kívül a járvány nagyságrendekkel enyhébbnek bizonyult még az államban is. Hasonló súlyos COVID-19-járvány egyedül a szomszédos amerikai nagyvárosokban volt tapasztalható az egész világon. Az USA-n kívüli legerősebb járvány Belgiumban volt: feleannyi áldozatot követelt a koronavírus, mint New York-ban. Ezek a különbségek mindenképpen magyarázatra szorulnak. Számos ország vészelte át szinte korlátozások nélkül a járványt, nemcsak Svédország, de Japán, Taiwan, Dél-Korea is. New York állam demokrata kormányzója, Andrew Cuomo sikeresen exponálta magát a médiában a vírus elleni küzdelem élharcosaként. A vírus márciusban jelent meg az államban, egy héten belül rendkívüli állapotot hirdetett ki, március 20-án pedig szigorú kijárási tilalmat jelentett be, a nélkülözhetetlen ellátásokon kívül minden vállalkozást kényszerleállásra köteleztek, mint sokfelé a világon. Mindez nem akadályozta meg a katasztrófát. Sőt részben az intézkedések és a pánik vezettek annak elmélyüléséhez.
- Nem a lélegeztetőgépekből volt hiány: épp ellenkezőleg! Pedig milyen gyakran hallhattuk a médiában és a politikusoktól. Gyakran indokolatlanul használt lélegelegeztetőgépek okozták a COVID-19 betegek halálát. A lélegeztetőgépeket másra találták ki, mégis mindenkit amint lehet gépre tettek az Elmhurst-ben. A beavatkozás rendkívül kockázatos és fájdalmas: az intubáció miatt mesterséges kóma szükséges. A nem helyesen beállított nyomásérték túlterhelheti a tüdőt. Tüdő- és agykárásodáshoz valamint halálhoz is vezethet. New York-ban a mesterségesen lélegeztetett betegek 88%-a halt meg, máshol ez az arány inkább 50% a COVID-19 betegnél, egyébként 30% környékén van "legjobb" esetben is bármikor máskor, tehát nem egy életbiztosítás. A legvégső megoldásként vetik be minden más esetben, kivéve most, hiszen maga a beavatkozás is életveszélyes! Miért alkalmazták ilyen gyakorisággal és ilyen rendkívül rossz hatékonysággal a világ legfejlettebb országának legnagyobb és leggazdagabb metropoliszában a lélegeztetőgépeket?
- Rengeteg beteget soroltak majd helyeztek el "tévesen" COVID-19-betegek közé, meghamisítva a statisztikákat és kitéve őket ténylegesen a fertőzésnek, akkor is, ha a tesztjeik nem mutattak ki előzetesen fertőzést -- állítja Erin Olszewski, Irakot is megjárt veterán ápoló, aki munkája során videóra rögzítette az Elmhurst-ben látottakat. Gyakran akkor is lélegeztetőgépre rakták a betegeket, ha egyébként vélelmezhetően csak a járvány miatti pániktól voltak légzési nehézségeik, de egyébként nem volt rá szükségük, akár nem is voltak fertőzöttek. Az állami kórházak ösztönözve vannak a betegek felvételére, akik a legrosszabb környékekről származtak, pl. Harlem szociális bérlakásaiban élnek.
- A szegények vagy színesbőrűek által lakott városrészeket kiamagasló arányban sújtotta New York-on belül is a járvány: a Queens-beli Elmhurst, Bronx-beli Fordham vagy a statisztikát nomen est omen vezető Corona városrész számítottak "az epicentrum epicentrumnak". Jóval több megbetegedést és halálesetet regisztráltak Bronxban, mint a jómódú Manhattanben, ahol nem is haltak meg fiatalok lényegében, míg Bronxban már jelentős számban haltak meg 45 év alattiak és két és félszer nagyobb arányban középkorúak is. Akár kétszer nagyobb arányban haltak meg afroamerikaiak és hispanók, mint fehérek vagy ázsiaiak.
- Az Elmhurst-ben a betegjogok teljesen ismeretlenek. Az orvosok és ápolók sokszor megalázzák és kinevetik a hátrányos helyzetű betegeket. Arra kényszerítik őket, hogy maguk alá kakiljanak. Nem-újra-élesztendők közé soroltak olyan betegeket is, akikre ez nem volt igaz, az illető tényleges nyilatkozata nélkül. És a sor még hosszú. Nem az ápolók és orvosok túlterheltsége és érthető kétségbeesése okozta a katasztrófát, hanem éppen ellenkezőleg: az intézményekben dolgozók lelkiismeretlensége, cinizmusa, nemtörődömsége, az abszurditásoktól kiégett, nálunk sem ismeretlen alacsony munkamorál, és maguknak az alulfinanszírozott állami intézményeknek az elképesztő abnormális, öncélú és betegellenes működése.
- Cinikus módon "úgyis elkapják" alapon kezelték és helyezték el az Elmhurst közkórházban a COVID-19 betegek közé az egyéb betegeket. COVID-19 betegek után volt, hogy fel sem mostak, el sem végezték a szükséges fertőtlenítést mielőtt másik beteget helyeztek volna el ugyanabban a betegszobában. A fertőzőbetegségek esetén szokásos óvintézkedéseket csak első ránézésre tartották be, így a kórházi fertőzések lényegében garantáltak voltak. A COVID-19 betegeket az állami intézményben az orvosok úgy kezelték, hogy "90%-uk úgyis meghal, felesleges gyógyszerezéssel kísérletezni", minél előbb gépre tették őket, lényegében biztosra mentek, hogy úgyis legyen, ahogy gondolták.
- A kórházak az emelt TB-támogatás miatt ösztönözve vannak arra, hogy minél több COVID-19 betegük legyen. Magyarán minél több beteget regisztráljanak koronavírus fertőzéssel vagy akár csak hagyjanak megfertőződni, ami pár fokkal már súlyosabb, mint a szimpla statisztikahamisítás, mert emberéletekbe került. A karrierjüket féltó rezidensek kötelességszerűen végrehajtották a kórházvezetők vitatható utasításait is, akkor is, ha azok szakmailag megkérdőjelezhetőek voltak. Az alkalmazott policy-k, szokásos eljárások nem a betegek meggyógyulását, hanem az ágyak feltöltését, a betegek minél gyorsabb gépre helyezését szolgálták, ami rengeteg valószínűleg elkerülhető halálhoz vezetett túlzó vagy egyenesen téves diagnózisok és egyéb műhibák sorozatán át.
- Nehezítette a munkát, hogy nem alkalmazták a máshol általánosan hozzáférhető gyorsteszteket és bevált gyógymódokat a betegek kategorizálásánál és kezelésénél, hiába térítette volna meg azt az állami társadalombiztosítás, mert a korlátozott eszközök a gazdag magánkórházakba kerültek. A magánkórházakban vagy épp Floridában a halálozási arány is jóval alacsonyabb volt, sikeresen alkalmazták akár a hidroxiklorokin+cink gyógyszerezést, nagydózisú C-vitaminadogolást, akár az állami intézmények kifejezett előírásaival, protokolljaival ellentétesen is.
- New York-ot nem érdekelte máshol milyen gyógymód működik. A sejtekbe jutó cink blokkolja a vírusok, így a koronavírus replikálódását, a maláriagyógyszer a cink sejtekbe juttatását segíti elő, mint cink-ionofór. Később a sajtóban kampány indult a gyógyszer alkalmazása ellen, talán mert a médiában népszerűtlen Trump elnök is propagálta. New York állam demokrata kormányzója Andrew Cuomo ellenben betiltotta az árusítását "nehogy felhalmozzák azt". A szer gyógyhatását a korábbi SARS-járványban igazolták, idén azonban nem mutatták ki egyértelmű, csak enyhe hatásosságát. Az ápolók, orvosok, kórházak tapasztalataival ellentétesen. Több mint száz orvos kételkedik a kutatások hitelességében.
- Eközben a teljesen más protokollt alkalmazó Florida tizedannyi áldozattal megúszta a járványt, mint a szinte azonnal szigorú karantént bevezető és mindenkit azonnal lélegeztetőgépre kötő New York. A floridai emberek, köztük az oknyomozó riporterré avanzsáló ápoló is médiaszerte kipellenegérezett módon a tengerparton élvezték már a tavaszi napsütést, a szabad levegőt és az immunrendszert szabályozó D-vitamint, ami a legjobb, amit egy járvány idején az ember magával tehet. A kijárási tilalom persze éppen ez ellen hat.
- Összeesküvéselméleteket gyártani vagy tömeges szándékos emberölést emlegetni felelőtlenség lenne. New York állam továbbra sem engedélyezi a hidroxiklorokin és más hasonló vagy kapcsolódó terápiák alkalmazását, kizárólag klinikai vizsgálatoknál és súlyos esetekben, korlátozott mértékben. A gyógyszer értelemszerűen a betegség kialakulási fázisában hatásos. Mint majdnem minden betegségnél a COVID-19 esetében is az számít, hogy milyen gyorsan kapja meg a beteg a megfelelő gyógymódot. Ha nem azt kapja, hanem valami egészen mást, az az életébe is kerülhet.
- Az USA-n belül is New York-ban a legnagyobb az egyenlőtlenség, ami azt eredményezi, hogy tömegével vannak olyanok, akik kiszorulnak a minőségi ellátást nyújtani képes magánegészségügyből, mert nem tudják azt megfizetni, hiszen a horribilis lakbérre sem telik nekik. Ezzel párhuzamosan a közegészségügy minősége leromlott, az intézmények moráljával együtt. A legjobb megoldás a minőségi alanyi jogon járó állami egészségügy volna, egy járvány esetén ennek hatékonysága egyértelmű. Észak-Olaszországban a privatizált egészségügy került bajba. Az intézmények nem hosszú ideig lábadozó, nagymennyiségű betegtömeg kezelésére vannak felkészülve, az nem hoz profitot. A kiságyszámú magánkórházak működési elve, hogy a lehető legkésőbb veszik fel a betegeket, majd azokat a leghamarabb hazaküldik, így a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legmagasabb bevétel érhető el, emiatt eleve kisebb fix kapacitással rendelkeznek, mert a több már veszteség lenne a számukra. De egy járvány során nagy kapacitásokra van szükség. A rossz szabályozások emberéletekbe kerülnek. Nemcsak idehaza, mindenütt a világon.
Más ismert okok a statisztikai különbségekre
New York-ban valamit biztos nagyon elrontottak, de az igazság ennél azért sokrétűbb:
- Az egyes országok COVID-19 statisztikái csak fenntartásokkal hasonlíthatóak össze, és itt nemcsak az adatokat ipari módon hamisító Kínára kell gondolni, a kategorizálás legalább olyan horrorisztikusan kaotikus, mint a New York-i járvány. A halálokok beazonosítása máskor sem mindig egyértelmű, egy idős, beteg ember halálát legalább annyira okozzák természetes okok, saját életkora, mint alapbetegségei, az ápolók oda nem figyelése, félrekezelés, a gyógyszerek mellékhatásai, kórházi fertőzés vagy mint a média által éppen felkapott H1N1 vagy koronavírus. Az USA-ban botrányt okozott, hogy a COVID-19 teszt nélküli feltételezése is elégséges volt, hogy a halotti bizonyítványban a COVID-19 szerepeljen a halál okaként.
- Nyilvánvaló, de a sűrűn lakott nagyvárosok világszerte kitettebbek a járványoknak New Yorktól Londonig, Stockholmtól Budapestig, Milánótól Barcelonáig, mint a kistelepülések. Világszerte ez a trend, azok az országok szenvedték a legkevesebb veszteséget, ahol nincs milliós nagyváros, pl. ez is magyarázat Szlovákia sokkal kedvezőbb adataira a szintén elenyésző magyar COVID-19 halálozásokkal szemben, ilyen különbség ismerhető fel Svédország és két szomszédja között. A társadalom fegyezelmezettsége vagy az intézményekbe vetett bizalom és azok működésének minősége mind tényezők. A nagyvárosok és iparterületek légszennyezettsége is perdöntő. A járvány számos gócpontjában a népesség fogékony része eleve krónikus légzőszervi problémákkal él már együtt, lényegében már tüdőgyulladásuk van, mielőtt elkapnának bármilyen kórokozót. A légzőszervi bajok könnyen vezetnek szívbetegséghez és általános egészségproblémákhoz is. Ezek jelentősen rontották a COVID-19 súlyosságát és a betegek túlélési esélyeit.
- A D-vitamin védőhatása ma már közismert és általánosan igazolt a fertőző betegségek esetén. Ezért minél közelebb vagyunk az egyenlítőhöz vagy a nyárhoz, annál ritkábbak a légúti megbetegedések és a súlyosságuk is enyhül. A nem túl napos skandináv országokban ellenben nagyobb mértékben szednek az emberek D-vitamint, mint a mediterrán országok kevésbé egészségtudatos, sokszor még idősen is dohányzó lakói. Némileg az étkezési szokások is javíthatnak a D-vitamin szinten, pl. a sok tengeri halat fogyasztó skandinávok és japánok előnye kimutatható ezen a téren. Finnországban a tejet D-vitaminnal "erősítik" meg, ami régen gyakorlat volt Európa-szerte. A leghatékonyabb egy felvilágosító kampány lenne, ami nálunk az utóbbi években már beindult, de fontos lenne az alaposabb tájékoztatás.
- A D-vitamin kritikus fontosságát mutatja, hogy ahol magas a színesbőrűek aránya ott a megbetegedések és a halálozások száma is magas, illetve az afroamerikaiak körében jóval nagyobb a mortalitás, mint a fehérek körében. Nemcsak az USA-ban, de Svédországban is, ahol jelentős a szomáliai és más afrikai bevándorlók aránya. A sötét bőrszín jobban véd a napsugárzás ellen, ám kevésbé tudja a D-vitamint is szintetizálni, más evolúciós előnye nincs a fehér bőrnek. Ezért alakult ki, hogy túléljünk a mérsékelt égövben, mert a D-vitamin nélkülözhetetlen az élethez, szinte minden életfunkciót támogat a szervezetben, kétszáz különböző folyamatban vesz részt. Ahol magas a színesbőrűek aránya, mint New Yorkban és más amerikai nagyvárosokban, vagy Európában Svédországban, ott több COVID-19 beteg és halálozás is várható sajnos. A D-vitamin pótlás alapvető lenne, de az alacsony státusú bevándorlók vagy afroamerikaiak nem feltétlenül rendelkeznek ezzel a tudással, persze nem csoda, orvosaik sem feltétlenül, idehaza sem. Ráaádásul ugyanezen okból eleve több, sokszor nem megfelelően kezelt alapbetegséggel, krónikus elhízással és más súlyos kockázati tényezővel élnek együtt. Amerika a legtúlsúlyosabb ország.
- Az idősek magas aránya is eredményezheti a rosszabb halálozási statisztikák kialakulását. Ez kiemelten igaz New York-ra, de Svédországra is. A világon az idősek aránya Japánban és Olaszországban a legmagasabb, míg Japán minden durvább intézkedés nélkül átvészelte a járványt, a kijárási tilalom ellenére Olaszország északon jelentősen megszenvedte azt. A fenti tényezők mindegyike közrejátszott ebben, de voltak más okok is: Lombardiában az idősek gyakran együtt laknak a járvány szempontjából alig érintett fiatalabb generációkkal, így viszont kitettebbek a fertőző megbetegedéseknek is, amik rájuk veszélyesebbek lehetnek. Svédország nagyméretű idős otthonaiban szintén könnyebben terjedt a járvány, mint a kisebb norvég intézményekben. Világszerte gondot okozott az intézményekben nagy számban dolgozó kelet-európai munkaerő távozása vagy hogy a pánik miatt szó szerint elmenekültek az ápolók. Hogy a lelkiismeretlen elhanyagoltság, a vírus követelt több áldozatot vagy a természetes időskori halál, az már megfejhetetlen, de ez is jelentősen rontotta a halálozási statisztikákat. Egész intézmények maradtak magukra és haltak meg bennük a magatehetetlen idősek. A karantén miatti bezártság, elszigeteltség, az emberi kontaktus hiánya közismerten megbetegítő hatással van testi-lelki egészségünkre, egy idős ember számára utolsó éveit, hónapjait teszik még elviselhetetlenebbé. Felelős lehet tehát a médiapánik és a túlzó korlátozó intézkedések is, amit kétszer is meg kéne gondolni a jövőben, mielőtt bevezetjük őket, mert emberéletekkel fizetünk értük, legjobb szándékunk ellenére is.
