Ha azon kapod magad, hogy távoli Facebook-ismerőseid posztjai alatt heves politikai kommentcsatákba bocsátkozol, akkor jó szívvel ajánlom az egyik podcast kezdeményezését: tarts Apolitikus Augusztust! A Száraz Január, a No Shave November vagy a Műanyagmentes Július mintájára mentálhigiénénk megóvása érdekében távolodjunk el egy időre a napi politikától, iratkozzunk le a hírekről, tartózkodjunk a toxikus pártpolitikai üzenetváltásoktól.

Ki ne érezte volna, hogy agyára ment a politika? Ki ne érezte volna, hogy környezetének agyára ment a politika és képtelen objektív értékítéletet megalkotására? Vagy legalább ki ne érezte volna, hogy vitaprtnerei meghülyültek? Ha magunkon nem is vesszük észre, másokon egész biztosan a sorozatos érvelési hibákat, amikor a tények már nem is érdekelnek minket, de úgy érezzük hitet kell tennünk valamely szekértábor, párt, népvezér vagy eszme mellett és annál hevesebben védjük vélt igazunkat, minél inkább áll gyenge lábakon az általunk megkérdőjelezhetetlennek ítélt világkép, minél inkább megrémülünk attól, hogy szétpukkan az a véleménybuborék, amelybe szánt szándékkal zártuk be magunkat. 

Sokan egyenesen büszkék rá, hogy nem is kívánnak ezen a gondolkodó emberhez nem méltó állapoton változtatni, a cél szentesíti az eszközt, akár saját kognitív disszonanciánkat is. A ránkzúduló információáradatból nap mint nap egyre fárasztóbb kimazsolázni a lényeget. Az ilyen-olyan véleményvezérek pedig készségesen ellátnak minket az előrecsomagolt narratíváikkal, amelyek olykor annyira ordítóan ellentmondásosak, hogy az egyes legegyszerűbb eseményeket is képesek végtelenül és tökéletesen ellentétes módon interpretálni. Ennek egyik példája volt a legutóbbi uniós csúcson "kiharcolt" vagy "büntetésből kapott" uniós támogatások mértéke, amit a tárgyaló magyar kormányoldal "óriási győzelemként", a nagyon ellenzéki DK "bukásként", "óriási pofonként", a szintén ellenzéki feltörekvő fiatal liberálisok pedig "nem a kormány sikereként" mutattak be. Mindhárom értékelés csak alapvető tények ignorálása mellett tehető maradéktalanul magunkévá. De ezeknek az alapvető tényeknek a megismerésére sem igazán van talán tömeges igény egy hiszterizált közéletben, mint a magyar.

Merő pszichológia. Rég nem politika.

Másik extrém példa az Index-történet láttatása, amiről részletesen négy cikkben is írtam, igyekezvén bemutatni azokat az egyszerű tényeket és logikai összefüggéseket a szürreálisba hajló spekulációkon és a kényszeres belemagyarázáson túl, amik jelentősen árnyalják a számunkra tálalt, többnyire kiszínezett narratívákat az ügyről. Volt kommentelő, akik a tényeket nem megkérdőjelezve közölte, hogy őt ez nem érdekli és megelékszik azzal, hogy Orbán Viktor, ő áll minden mögött, mert ő van kormányon ennél fogva a tények másdlagosak. Nem pont ezt írta, de ez volt az értelme. Emellett persze kaptam kifejezetten sok pozitív reakciót, ami meg azt mutatja, hogy van igény az objetktivitásra, ami nagyobb érték szerintem, mint az elcsépelt "függetlenség". By the way.

A pandémia körülötti hiszterizált médiavalóság nem különb: idehaza (ahol a COVID-19 csak mutatóban jelent meg) ennek ugyan nincs pártpolitikai leképeződése, ami eléggé sajnálatos, ilyenoformán a helyzet még rosszabb, mert egyetlen erősen kisarkított nézőpont uralkodik, noha máshol ez nem így van. 

Erről és hasonlókról beszégettek a Huszárvágás podcast műsorvezetői a hónap elején, amikor egyikük bejelentette, hogy ő most egy hónapra politikai értelemben visszavonulna, hogy értékesebb dolgoknak szentelje szabad idejét, amit jórészt megértek és támogatok. Nem akarom elszpojlerezni az adást, hallgassátok meg.

Félek azonban az Apolitikus Augusztus vagy bármely más politikamentes hónap vagy akár teljes visszavonulás elsősorban azok számára lehet vonzó, akik eleve így gondolkodnak, akik megcsömörlöttek az ostoba pártpolitikainak álcázott sárdobálástól és szekunder szégyenükben és mérhetetlen efeletti frusztrációjukban szeretnének ebből legalább egy időre kiiratkozni. Nem lepődtem meg, hogy pont az objektivitásra és a önálló véleményalkotásra törekvők az elsők, akik beadják a kulcsot egy polarizált társadalomban. Biztosak lehetünk benne, hogy a klasszikus Facebook-harcos, akinek nappala és éjjele "az ügy" szolgálatában telik nem fog ilyesmin fél percig sem gondolkodni. Miért tennék, hiszen szerinte vele minden rendben van, a világgal és mindenki mással van gond, amin sürgősen meg kell kezdeni változtatni néhány jobbító szándékú internetre fellőtt kritikával. 

Ha magukra ismernek, khm ismerünk, javaslom mégis tegyenek egy próbát, hátha kicsit más fényben látják majd a világot. Ki tudja? Vesztenivalónk nem lesz néhány elsietett kommenten kívül. 

A zelóták és a poltikai autisták sosem kételkednek, akkor sem, ha akár hetente cserélik fel megkérdőjelezhetetlen álláspontjukat. A Huszárvágást többek között épp azért hallgatom, mert nem így gondolkodnak és mint afféle kiábrándult fiatal jobboldaliak vagy libertariánusok politikai hontalannak számítanak, ami sokszor kulcsa annak, hogy valaki érdemben, tehát kívülről és elfogulatlanul tudja szemlélni az eseményeket. Természetesen az ő dolguk, a mi dolgunk, hogy azonosulásomat kifejezzem, a legnehezebb. Elmondanunk sincs időnk vagy türelmünk, de sokszor hallgatósunk sem, hogy mi miért nem úgy van és/vagy nem csak úgy lehet vagy kell látni. Vagy ne adj isten az A és a B mellett lehet C, D... is "igaz".

A pihenés ennél fogva ugyanúgy ránkfér, mint bárki másra. A kellemetlen tünetek ugyanúgy jelentkeznek, mint bárkinél másnál, akit elszörnyülködve olvasunk, vagy bármely más káros szenvedélynél, ami függésben tart. Márpedig a politika addiktív. Az elvonókúra pedig szükségszerű, hogy szenvedélyünket kordában tartva szociális ivókká, szociális politizálókká változzunk vissza újra.

Töltsünk egy hónapot politikamentesen mentálhigiénk megóvása érdekében egyben egészségesebb közéletért.

Van persze egy fő gond, ha a higgadtan gondolkodni képes emberek egyre inkább távol maradnak a közélettől és a véleménynyilvánítástól: a politikacsinálás azokra marad és azoknak szól majd emiatt egyre jobban, akikre ennek a szöges ellentéte jellemző: a mechanikus, gombnyomásra történő "gondolkodás", a tények ignorálása, ahol minden fekete vagy fehér. A politikusok egyre inkább rászoknak, hogy csak nyomogatni kell azokat a gombokat rajtuk és az ixek majd jönnek sorba. Értelmes gondolkodásnak, tényleges problémákon való közös eszmecserének egyre kevesebb teret hagyva: a műbalhéknak és mesterségesen kreált, "ideológikus" álproblémáknak meg egyre többet.

Ezért azt javaslom, hogy tarts szünetet, jót tesz, de ne távolodj el végleg a politikától, sőt bíztasd politizálásra azokat is, akik már rég elfordultak a közélettől annak vállalhatatlan visszásságai és lebutított adok-kapokjai miatt. Beszéljünk máshogyan a politikáról. Keressünk új nézőpontokat. Lépjünk túl a szekértábor-logikán, ugorjunk át a barikádok felett és "provokáljunk ki" minél több frontbarátkozást a képzeletbeli ellenséggel, kezdeményezzünk minél több találkozást a primitív narratívákon túli Valósággal.