Török Gábor csak a politikusok "kommentárjait" posztolta ki. Vereség — mondja a DK és a Momentum — vagy győzelem — mondja a kormányoldal és média? Mint a legtöbb vétónak, ennek is csak úgy volt értelme, hogy végül megegyezéssel zárult. Egy kompromisszum és a párhuzamos valóságok.
A blog azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba. Olvasottságunk idén lépte át az egymilliót. Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig.
Oszd meg írásainkat, lájkolj és kövess minket: facebook.com/kilonem100
Támogass: patreon.com/kilonem100 Köszönjük!
Bloomberg: nem lesz vétó, a magyarok és a lengyelek megállapodtak Németországgal — közli az Indextől a 24.hu-ig több oldal.
Vereségről beszélni nem sok értelme van egy megegyezéskor, bár rendszerint mindkét fél felad valamit, hogy nyerjen valamit. Ez a lényege. Győzelemről akkor beszélünk, amikor a kezdeményező fél elérte célját. Amit látunk, az leginkább az ellenzéki wishful thinking és csőlátás bizonyítéka. Nagyon szeretnénk sokan Orbánt bukni látni, de az nem így fog megtörténni: a magyar választókat kell meggyőzni. Merkel nem óvónéni, aki majd itt rendet tesz. Ezerszer elmondtam már itt.
Kompromisszumot kötöttünk, ahogy a Bloomberg kommentálta és több magyar sajtótermék is leközölte. Győzelem? Vereség? Magyarország és Lengyelország valószínűleg elérte a célját a vétóval: a "jogállamisági kritérium" felvizezett változata pedig ki fogja elégíteni a demokratát játszó nyugati ellenlábasokat odahaza, az EP-ben és a kevésbé zelóta nyugati médiában. Mint minden csoda, az orbánozás is három napig tart. Az Európai Néppártban sincs már napirenden Orbánék kizárása. Pedig azt gond nélkül megléphették volna.
A hazai ellenzékiek nem tudom, mit nyerhetnének ebben az ügyben, nekik ennyi alkupozíciójuk sincs Orbánnal szemben, pedig meg lehetne próbálkozni valami hasonlóval a magyar politikában is: kompromisszumokat kötni. A járvány is okot adna a társadalmi békekötésre. Máskor is van Orbánnal alku. Hiába tagadja pl. a DK. Így működik egy jól működő demokrácia. (A magyar nem az, de most működő demokráciát csak nyomokban találunk a hírekben: talán csak Svédországot.) A különböző érdekcsoportok nem egymás ellen uszítanak, hanem alkudoznak, hogy a dolgok előremenjenek. Ki-ki elér valamit, valamit pedig felad.
A COVID-pánik miatti válságra válaszult szánt pénzeső elől pedig elhárult az akadály. A valódi tanulság az, hogy Brüsszel nem Moszkva. Valóban van szavunk. És ez jó dolog. Brüsszellel (vagyis cinikusan szólva Németországgal) lehet beszélni. Idehaza a kompromisszumkészség mindkét politikai oldalnál hiányzik. De nincsenek is rákényszerítve, nincsenek olyan hatalmi központok, amik blokkolhatnák egymás működését, egyensúlyban tarthatnák egymást. Furcsamód ez a blokkolás nem hátrány, hanem inkább előny. Ha napirendre kerülne alkotmányos rendünk megegyezéses reformja érdemes volna beépíteni hasonló checks-and-balances-eket, ahogy mifelénk, vidéken mondják. Végre.
1990 óta a magyar demokrácia nem más, mint a többség zsarnoksága. És ez nincs jól. Defektes demokráciaelképzelések és politikai tévképzetek kavarognak a fejekben.
Ugyannakor az is tanulság, hogy az a konfrontatív stratégia sikeres tud lenni, amit Orbán képvisel. Akár egyetértünk a mostani céllal, akár nem. Az ellenzéki politikának meg kellene értenie, hogy nem mehet szembe a nemzeti érdekkel. És nem szabad szurkolnia azért, hogy Brüsszel megvonja a jogosan járó támogatásokat, azok ugyanis szerény kompenzációt jelentenek piacaink megnyitásáért, iparunk kiárusításáért.
Az nem volt eleve jó alku, ne rontsunk tehát rajta. Sokkal kevesebbet kapunk vissza, mint amennyit feladtunk.
Azt a buta ellenérvet, hogy a támogatások hasznát csak Mészáros és társai élvezik, azaz: csak ellopják felejtsük már el. Annyira ostoba, hogy nem is szeretnék soha olyanokat a kormány közelében látni, akik ennyire nem tudnak számolni. Abszolút indokolatlan és pénzkidobásnak (pénzlenyúlásnak) tűnő pályázatokat mindig is fogunk találni sajnos, de ez töredéke a támogatásoknak. A támogatásokból fontos beruházásokat finanszíroztunk az évszázad korrupciójában úszó négyes metrótól kezdve a vidéki kórházak felújításáig.
Ez utóbbira ment el egyébként a legtöbb pénz. Nem Mészáros jachtjára. Az mindössze a beruházások profitjából keletkezett, amit ígyis-úgyis zsebre rakott volna valaki. Egyetértünk abban, hogy nem Mészáros vagy Simicska vagy Puch László vagy Tocsik Márta zsebe a legmegfelelőbb egyetlen hely ezen profitok elsüllyesztésére? Igen. Szerintem az én zsebem alkalmasabb lenne, de nem keresett sajnos meg ilyen ajánlattal eddig egyetlen kormányzat sem.
Ha az olvasó is ebbe a 99.9999999%-ba tartozik, akkor szögezzük le a tényt, hogy ettől még négyes metróra és kórházfelújításokra szükség van és ehhez pedig szükségünk van az uniós támogatásokra, amik egy régi rossz alku kapcsán kapunk. Amit nem kéne tovább rontani. Ha van cseppnyi eszünk. Ebben egységesnek kéne lennie a magyar politikának. Kifelé ugyanis egy csónakban evezünk. Aki másik csapat csónakjában evez, az szóljon, hogy mindenki értesüljön róla!
Nem az kéne legyen a cél, hogy minél inlább uniós kék-sárgára fessük magunkat, hanem az, hogy harcoljunk a nemzeti érdekeinkért KÖZÖSEN. A mi mezünk a piros-fehér-zöld. Ideje volna ráeszmélni erre az ellenzéki oldalon.
A blog azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba. Olvasottságunk idén lépte át az egymilliót. Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig.
Oszd meg írásainkat, lájkolj és kövess minket: facebook.com/kilonem100
Támogass: patreon.com/kilonem100 Köszönjük!
