• Sokat beszéltünk a férfiakról, pedig az események igazi főhőse egy nő.
• Kamala Harris történelmet írt, mint az USA első női alelnöke + színesbőrű. Mivel nagyjából ugyanarra látom képesnek a nőket és a férfiakat (+ a színesbőrűeket és a fehér, "narancs", satöbbi bőrűeket), számomra ez nem akkora csoda, hogy Wonder Womanként ünnepeljük.
• Pedig Kamala Harris személyén keresztül érthető meg az a korrupt gépezet leginkább, amit amerikai politikának hívnak és aminél talán még a médiabohóc Trump is jobb.

Ennek a montázsnak a készítői olyan elítéltek fotóit használták fel a történelmi pillanat alkalmából, akiket Kamala Harris Kalifornia legfőbb ügyészeként tartott tovább elzárás alatt, miközben már engedélyezhető lett volna, hogy korábban szabaduljanak a túlzsúfolt börtönökből. Lehetővé téve az állam számára olcsó munkaerejük kizsákmányolását.

Persze éppúgy lehetett volna méltatni, hogy mennyire nem részrehajló és bánik kesztyűs kézzel a színesbőrű legfőbb ügyész a jórészt színes bőrű elítéltekkel, akik ténylegesen bűncselekményeket követtek el. De várjunk csak! Máskor épp ezt nevezzük rendszerszintű rasszizmusnak? Vagy, amikor a liberálisok alkalmaznak indokolatlanul kemény büntetéseket (feketékkel szemben), akkor az rendben van? Csak egy fehér konzervatív bíró lehet fajgyűlölő? 

Kamala Harris szenátor mégis könnyedén tetszeleghetett az afroamerikaikért küzdő politikus szerepében már mint alenök-jelölt a feketék rendszerszintű megkülönböztetése ellen még Obama idejében indult, de tavaly őrült erőszakhullámba átcsapó Black Lives Matter tüntetések idején. Kamala Harris odáig is elment, hogy személyesen kampányolt az erőszakos tüntetésekben és zavargásokban elfogott bűnözők óvadékának összegyűjtésében, ami által olyanok kerültek szabadlábra a bírósági tárgyalásig, akik boltokat fosztogattak vagy áldozataiknak agykárosodást és koponyasérülést okoztak. (Hiszen szükség lehetett még rájuk még más tüntetéseken is, hogy demonstrálhassák, mennyire káoszba fulladt Amerika ellenfelük elnöksége alatt...)

A képmutatás nem ismer határokat Amerikában.

A történet ellentmondásossága jól mutatja, hogy mennyire valós és égető probléma a rendszerszintű rasszizmus az USA-ban, és mennyire bonyolult ugyanez a kérdés, és mennyire bőrszíntől teljesen független az elit és a legkiszolgáltatottabbak viszonya. És hogy mindez mennyire torzan tükröződhet vissza az USA és a világ liberális közvéleményének önképében, amely most ujjong Kamala Harris beiktatása felett.

Szerintem idehaza is ki kell állni a hátrányos helyzetűek és/vagy származásuk miatt eleve hátrányos megkülönböztetéseket elszenvedők jogai mellett. Akár akkor is, ha bűncselekményt követtek el. Igazságosan, egyforma mérce alapján és tisztességgel mértékletesen az egész társadalom jólétét célul tűzve. De politikai játszmákban afféle beáldozható gyalogként használni őket, nem hogy morálisan elfogadhatatlan, hiszen nyilvánvalóan a legaljasabb fehérgalléros bűncselekmények közé tartozik, amit politikusok, az elit elkövethet.

No ezért nem számítok semmi jóra Kamala Harris és Joe Biden elnökségétől. És ezért volt nagyon rossz választás ez a páros.

A legfőbb ügyészi pozíciók az USA-ban mindenütt politikai állásnak minősülnek. Kalifornia legfőbb ügyésze is egyszemélyben igazságügyminiszter, kormánytag, akit ráadásul közvetlenül választanak. Ez egyébként dícséretes. Az amerikai rendszerben tehát a legfőbb ügyész politikus, pártkatona is egyben, ahogy Polt Péter — csak nálunk hivatalosan nem az. Harris ügyészi munkáját éppúgy kísérték sikerek, visszaélések és túlkapások, bizonyítékok meghamisításának eltussolása, mint más pályatársaiét. A "kemény bűnüldözés", az "okos bűnöldözés" címkéit akár ki is érdemelte a frissen beiktatott alelnök. Azzal viszont a baloldal legkevésbé sem szokta méltatni munkásságát, hogy progresszív lett volna. Csak tavalyi kampányhirdetései akarták annak láttatni.  Kamala Harris egyáltalán nem számít progreszívnek vagy baloldalinak, személye csalódás az elkötelezettebb haladó gondolkodásúak számára. Is.

Vagyis pont azok számára, akik annyira felháborítónak tarthatták Trump négyéves működését. Egyébként sokszor jogosan. De mint láthatjuk Kamala Harris a legkevésbé sem tekinthető az emberi jogok Jeanne d'Arc-jának, csupán inkább Kalifornia Polt Péterének. Leginkább elvek nélküli (legyen szó akár a halálbüntetésről, akár a marihuána legalizálásáról), opportunista, helyezkedő, de a pártérdekeket mindig kiszolgáló karrierpolitikusnak. És pontosan erre lehet számítani most is tőle a lobbistákkal leginkább teletömött új kormányzatban.