Egyik utolsó alapítótagjának párttagságát is felfüggesztette az LMP országos elnöksége. A XII. kerületi ellenzéki önkormányzati képviselő, Hajdu Marcsi bűne mindösssze annyi volt, hogy szóvá tette bizony Hajnal Miklós valótlant állított végzettségét illetően. "Mondj igazat, betörik a fejed" - összegezte a képviselőnő, aki láthatóan már számított minderre.
Kiváncsi lettem volna az ügyben Schiffer András véleményére, aki erről semmit sem posztolt. Reagálni sem kívánt, ami szerintem minden nyilatkozatnál beszédesebb.
"Mondj igazat, betörik a fejed - 13 év után felfüggeszti a tagságomat az LMP!
Az LMP alapításakor, 2009-ben még nem gondoltam volna, hogy 13 évvel később fegyelmi eljárást kezdeményez ellenem a párt elnöksége, és felfüggeszti a tagsági jogviszonyomat, mindezt egy facebook-posztban feltett kérdés miatt.
Két napja arra voltam kíváncsi, hogy egy magát tisztességesnek való jelölt, Hajnal Miklós miért hazudhat a saját végzettségről, és miért állíthatja következmények nélkül magáról azt, hogy ő közgazdász, amikor egyértelműen nincs ilyen végzettsége. Ráadásul szövetségese, maga Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt írta korábban: "tisztességesnek kell lennünk, hiszen a választók bizalmát kérve azt ígérjük, méltóbbak vagyunk a kormányzás felelősségére."
Indíthattak volna más, tisztességesebb és az igazmondásra hajlamosabb jelöltet az ellenzéki oldalon. Például a képviselőségről lemondott Hajnal Miklós utódját: Vadász Gábor - Momentumot, aki nemcsak szorgalmasabb, de a Hegyvidék ügyei iránt is jóval elkötelezettebb: a Virányosi Közösségi Ház bezárásától a Bajor Gizi Múzeum kertjének elhappolásáig számtalan ügyben keményen fellépett a Fidesszel szemben. Ennek ellenére a teljes ellenzék, köztük az LMP is, még mindig sziklaszilárdan Hajnal Miklós mellett áll.
A korábban Márki-Zay Péternek címzett kérdésemre semmilyen választ nem kaptam, viszont fegyelmi eljárást indított ellenem az LMP. 13 éve alapítóként azért hoztuk létre ezt a pártot, hogy bebizonyítsuk, lehet máshogy politizálni, tisztességesebb, tisztább és igazabb közélet megteremtéséért küzdöttünk. A szekértábor-logika meghaladását tűztük ki célul. Szomorú látni, hogy ezeket az elveket, amelyek én máig vallok, a párt elfeledte, és egy rövid távú cél érdekében elvtelenül feladta."
Sokak számára, többek között számomra is a hazai politika megújulásának reményét jelentette az LMP 2010-es parlamentbe jutása. A mozgalomról sokat írtam és valamennyit tettem is érte, pedig akkor már rég maga mögött hagyta az aranykorát a kezdeményezés. Kitartó ember vagyok.
Az egy évtizednyi kísérletről már 2019-ben eldőlt, hogy keserű kudarcot vallott. A kiüresedését a "zöldpártiság" fügefalevele mögé rejtő kispárt felhagy az önálló politizálással (ahogy a többi összeomló ellenzéki párt is) és annak a balliberális összefogásnak a keretein belül indul "vígaszágon" a parlamenti mandátumokért, amely balliberálisok voltak az elsődleges meggátlói oly sokszor félreértett-félremagyarázott, cinikusan gúny tárgyává tett szlogennek, hogy lehet más a politika. Jól van, nem lehet, épp ezért kellett és kellene újra megpróbálni.
Ahogy választói nyomásra az ellenzéki szövetségkötést is meg kellett próbálni.
Nem volt más alternatíva. (TINA, ha úgy tetszik és mint minden neoliberális igazság ez sem okoz jókedvet az embernek.) Nincs értelme bírálni a párt vezetésének ezt a döntését, A pártalapító, Schiffer András 2016-os "vihar előtti" és "vészjósló" visszavonulása után leginkább céltalanul, botrányokon keresztül sodródó és eljelentéktelenedő párt számára más út nem maradt.
Hogy megérdemel-e egyáltalán nekrológot az (ez a mostani) LMP? Ebben nem fogok tudni döntésre jutni. De hajlok a nemleges válaszra. Minden jószándékom ellenére, a befektetett időt és energiát sajnálva úgy érzem most már ez is mindegy, és az olvasót hidegen hagyja. Vagy ezért vagy azért. Az emlékezet nélküli elmúlás, a jeltelen sír talán a legrosszabb, ami egy ügyet végül utóéleteként érhet.
És nemcsak az olvasót hagyja hidegen. Megkérdeztem volna az ügyben Schiffer Andrást, de reagálni sem kívánt, ami szerintem minden nyilatkozatnál beszédesebb. Bár folyamatosan nyilatkozik és posztol közéleti kérdésekben, ezúttal ezt nem tette meg. Mintahogy máskor is inkább tartózkodik volt pártja említésétől is.
Az LMP-s Hajdu Mária egyébként az összefogás színeiben lett képviselő a Fidesz által megtartott egyik budai kerületben. Hajnal Miklós ügye szerintem aligha elégséges ok a kenyértörésre önmagában, lehet persze moralizálni.
Minden esetre nem Hajdu Marcsi az egyetlen, aki utólag megbánta a "döntését" (bár nem a mandátumot magát). Az ellenzéki összefogás gyengébb szereplői rendre háttérbe szorítva érzik magukat, ha pozíciót kaptak is, döntési jogot általában nem, még az ellenzéki többségű önkormányzatokban sem. Az LMP-nek csak a logója kellett és ennek a veszélyére sokan felhívták a figyelmet.
Én mégsem rovom fel, hogy a politikai szereplők a inkább túlélést választják, ha tehetik.
Még ha sokak szerint jóval elegánsabb is a tisztes vissszavonulás, a kilépés... Sokak szerint Hajdu Mária esetében is. Túlságosan is kényelmes azonban ez mindenkori ellenfeleink számára. Ezért én mindenképpen kerülném. De vannak rossz és kevésbé rossz megoldások. Hajdu Marcsi most a megkésve csak azértis (az erősen szimbolikusnak tűnő) önálló politizálást választják, ami persze garantálja, hogy a fegyelmi ügy végül kizárással végződjön, ami csak tovább ront ezen a dicstelen procedúrán, ami ismét csak: senkit nem érdekel talán.
Nyilván a poszt abban a szellemben íródik, hogy talán mégis, és a remény hal meg utoljára.
Másrészt kellett volna találni helyes utat a meghátráláson kívül a kelepcéből. Mindenek előtt az vállalhatatlan, hogy valakit a jogosnak tűnő véleménye miatt érjen "bántódás". Én azt az utat választom, hogy erről hangosan és kívülállóként meditálok, szerepvállalás nélkül. Szerintem ez jobb, mint az elvárt hallgatás, amire engem is megkértek.
És mindez a szegénységi bizonyítvány a párt alig három-négy éve "hangos sikert" aratott (és EP-ből való kiesést érdemlő) etikai bizottságosdijaira emlékezteti az embert. Maga a fegyelmi eljárás, mint műfaj engem még inkább emlékeztet az ötvenes évek állampártjának véresen komoly, életutakat, sőt életeket kerékbetörő pártfegyelmijeire. Szerencsére a pártok manapság nem élet-halál urai. Nos az LMP meg főleg. De "kiváló" paródiája volt annak.
Manapság ilyen regényes fejleményekre nem kell számítsunk. Az viszont korántsem volt indokolt, akarom mondani kerülendő volt, hogy Hajnal Miklós szerintem mínuszos "diplomabotránya" ilyen mellékszálon adjon hozzá egy sort az LMP meg nem írandó nekrológjához, amit mondom, talán meg sem érdemel a puszta túlélésre rágörcsölt, kétségbeesett, izzadtságszagú pártvezetés, amely előtt azért némi önálló arcél megőrzésére a zöld fügefalevél mögé bújáson kívül is volt némi tér. Én csak ennyit szerettem volna érezeni.
Az LMP elnöksége nota bene tökéletesen ismerte fel, hogy választhat a párt számára a ha már nem is az emelt fővel történő megszűnése, de a szubjektív morális felsőbbrendűségben elkövetett pártöngyilkosság és a kétes kimenetelű megélhetési jellegű betagozódás között. Azért tegyük hozzá, hogy ez a balliberálisok számára legalább annyira kínos kéne legyen, elvégre olyanokkal fogtak össze, akikre korábban kígyót-békát, "kollaboránst", nácit stb. kiabáltak, és persze viszont. Ebből a frusztrációból fakad az ellenzék belső és gyors eróziója, furcsa belső bénultságsa, aminek ez az LMP kényszerűségből vagy szervilizmusból túlságosan stabil része kíván lenni, míg most horribile dictu az MSZP-Párbeszéd az, akinek erősen kifelé áll a szekere rúdja a megállapodásból és még a mandátumokon való osztozkodásra sem megy el, mint annak vélhető kárvallottja.
Várható volt mindez.
Szerintem az LMP-n belüli kicsiny epizód mindegyik szereplőjének, az elnökségnek és Hajdu Máriának is inkább lett volna érdeke csendben kivárni, más formát is ölthetett volna a szövetségi politika felvállalása és annak kritikája is. Valamiért nem ezt választotta egyik fél sem. Az egyes szereplőkben dúló elégedetlenségek, frusztrációk kezeletlenül láthatóan rövid távon is akuttá válnak és szétfeszítik a pártok és a hatpárti együttműködés kereteit, merthogy amíg a Fidesz kormányzását egyöntetően és baljóslatúan nemzeti együttműködés rendszerének csúfolják ők maguk is, addig az ellenzék pártjai, politikusai, megmondóemberei és médiamunkásai között szinte semmilyen hasznos együttműködés, de szinte már-már szimpátia és összetartás sincs.
Az egész ellenzék "elelempésedése", rossz értelemben, előrevetíti ennek a hatpárti összefogásnak is a nekrológját, amit viszont megmondom őszintén lelkesen gépelnék már, mert ebben a formában semmi értelme az egésznek. Mindent elegyít a hat párt, ami rosszat ki tudott termelni, de egyikük erényeit sem sikerült közös értékként behozni a szövetségbe, mindenki csak a saját mandátumait számolgatja, ami leginkább zéró összegű játszmának tűnik és egymás ellen hangolja az energiákat. Sehol már az LMP által hordozott erény, a DK technokrata profizmusa (megy is vissza Brüsszelbe), a Momentum új lendülete (a NOlimpiával kifulladt), a Jobbik vidéki tökössége (parizerre cserélték). Kontraszelekció, tehetségtelenség és tehetetlenség maradtak az "egységben" lefelé tartó spiráljának közös nevezői.
Viszlát Marcsi! Nem mondom, hogy szép volt, mert nem most volt szép, hanem 13 éve!
Zöldebb Budát, igazságosabb Magyarországot!
Az elmúlt napok történései után úgy döntöttem, hogy 13 év után kilépek az LMP-ből, és képviselőjelöltként elindulok az országgyűlési választásokon. Hosszú út vezetett ide, nem kevés küzdelem. Egy biztos: mára nem maradt hiteles politikai erő, mindkét oldalt kizárólag az önös érdekeik vezérlik, éppen ezért indulok független jelöltként.
Két politikai oldalra szűkült le a választás:
Egyik oldalon a Nemzeti Együttműködés mindent uralni akaró Rendszere.
Vérlázító, hogy megannyi döntés a politikai és gazdasági szerencselovagok zsebtömködését szolgája. Hogy a megkérdezésünk és tájékoztatásunk nélkül kiemelt állami beruházásnak álcázva erőltetnek ránk gigaberuházásokat. Elég csak körülnézni Budán, ilyen a BAH-csomópont tucatnyi sávja mellé gyömöszölt Testnevelési Egyetem campusa és a teljes Normafa-projekt. Aki hazafiságot hirdet, az méltóan bánik a természeti, kulturális és az épített örökségünkkel is! Az nem betonozza le a hazáját, nem építi körbe sem a Balatont, sem a Fertő-tavat.
A kormánypárt betonozó brigádja Bel-Budán és Hegyvidéken Orbán Viktor fő építőmesterét, Fürjes Balázs államtitkárt indítja.
Ami a másik oldalon van, az az elvek nélküli összefogás, amely szintén nem megoldás!
Jövőkép és javaslatok helyett két betű és egy szám a fő mondanivalójuk: O1G. Mindegy, hogy milyen áron, a lényeg, hogy Orbán menjen. Arról persze nem tudunk semmit, hogy mi legyen helyette. Orbán Viktor legjobb kádere, Gyurcsány Ferenc már háromszor biztosította a NER-nek a kétharmadot. Az ellenzék vezetői pedig egy karámba terelték a cigánybűnözéssel riogatókat és a hipertoleránsakat.
A fővárosban korábban, ha jövőbemutató fejlesztések nem is voltak, de a főpolgármester legalább működtette a várost. Ma, a Karácsony-érában, se fejlesztés, se működtetés, csak a szemetet fújja a szél. Az összeellenzék jelöltje ráadásul a kerület új lakója, az igazmondással hadilábon álló Hajnal Miklós. Ne legyenek illúzióink, ugyanez várható majd országos szinten!
Mindkét oldal bizonyított már. Az egyik eredménye a mohó, dömperként robogó nemzeti burzsoázia. A másik sem brillírozott: bizalmat kapott a fővárosban, de nem tud élni a lehetőséggel.
Amíg a NER és az elveit egymás után mind feladó összefogás ölre megy a hatalomért, senki sem törődik a kiszolgáltatottakkal, és senki sem védi meg az profittól a természetet. Egy jobboldali kormánytól ezt nem is várom, az ellenzéktől viszont elvártam volna. De ezeket a baloldali célokat beáldozták, csak üres jelszavakban léteznek.
Nem várhatunk tovább!
Vegyük vissza a jövőnket!
