A kiló nem százat jelent.

A budai rénszarvas, a radikális medve és a szurikátabőrbe varrt baloldaliság

2018. június 13.

Tudom, csak ezt ne! A világért sem szeretnék még egy bőrt lehúzni szegény szurikátáról. (Már nem is klikkbét sajna...) 

Nem kéne sokáig keresni az okát, hogy miért, de a magyar közéletet hagyományosan állatok tematizálják.

screen_shot_2018-06-13_at_12_11_56.png

Azért Hídvéghi Balázs (googlizd ki) biztos nem mulasztana el a kérdés kapcsán egy lazán kapcsolódó sorosozást, de a B1 blog vagy a Nyugati Fény is már szokásos két bekezdésben levezetné (ennyit olvas el a magyar közgondolkodó polgár), hogy bizony Orbán a hibás — az ezután már nevüket elhallgatni kívánó LMP-s forrásaink pedig azt nyilatkoznák, hogy ez a magyar nép eredendő természetszeretéből fakad, ezért egyrészt ez alapvetően jó, másrészt a dologról most tényleg nem ők tehetnek.

(Nem szól akkorát egy székkel hanyattesés sem, hogy a polgárok felkapják a fejüket e szakpolitikai fejtegetésre.)

Azt gondolnád, hogy a szurikáta-gate egy mínuszos hír, de csak azért, mert nem hallottad, hogy Magyarország második legerősebb pártja (gyk. a Jobbik) pártelnököt választott. A társadalmi mobilitás kiváló példája, hogy Magyarországon egy egri szkinhedből is lehet az elit tagja. White trash ide vagy oda, ha a magyar Országgyűlés méltónak talál valakit arra, hogy az Országgyűlés alelnöke legyen — és nem tiltakozik a kutya se ellene — akkor könnyedén előfordulhat, hogy maholnap az illetőből az ellenzék vezére — s mint ilyen akár országunk potenciális államférfije lehet. 

Csúszós lejtő. Ezért jó ilyenkor már az elején befékezni...

Miért nem érdekel hát ez senkit? Mert mindenki tudja, hogy ha a Jobbiknak a Sneiderhez képest kellemes és művelt embernek tekinthető Vona Gáborral nem volt esélye Simicska (köz)pénzén, akkor az amúgy érdektelen párt szakadását kiprovokáló Sneider Tamás bolti biztonsági őrhöz hasonlatos karizmájával nem fog sikerülni nyomot hagyni az emberek tudatában. 

Bezzeg a medvének. Bár túl sok keresnivalója nincs Magyarországon, és ezt ő is érezte már az első pillanatban, persze hogy migráns, de nem úgy. (Medve a Hargitán is él — tehát csak szeretni lehet.) 

De ez a medve — ez nem olyan, mint egy ijedt kisfiú ütésétől kipurcanó szurikáta, nem áldozattípus, mint a neodzsentrizmus helikopterező vadorzóinak kitett rénszarvas. Akiért nagyon messzire kell mennünk, hogy találkozhassunk vele, akár a polgári társadalomért is, ahol ez tényleg ciki lenne — ma már leginkább Skandináviáig. Nem honos ez az állatfaj sajnos a mi klímánkon még a budai hegyekben sem. 

De ez a medve: erőt mutat.

Én egyébként biztos visszaléptem volna a medve javára — ha szembe jön az erdőben. 

Céltudatosan haladt a maga útján. Legalábbis jó ideig. Sorsáról persze ugyanazok döntenek, akik a rénszarvaséról, de jóval messzebb jutott. A baloldali-liberális fészekaljakhoz és kakukkfiókákhoz képest ugyanezt tudtuk ezidáig elmondani a nemzeti radikalizmusról is. Most egy bizonyos oligarcha teherautójának platóján fekszik kiterítve. 

Bocs maci, ebben az evolúcióban nem elég bivalyerősnek lenni. Elmúltak a mézeshetek, lépre mentél. 

Virág elvtárs: Lehet, hogy egy hülyeséget mondok, de mit szólnál például ahhoz, ha — maradna a doboz, de — ürgebőrbe varrva. Talán még hitelesebb lenne. — Tanú című film, 1969.

Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy a három állat közül miért épp a szurikáta kapta a legtöbb figyelmet, pedig  méretre a legkisebb állat a három közül.

Az egyik ok persze a még mindig túlontúl kisállatbarát média. Bármi ami rágcsáló(ra emlékeztet) jelentős karrierre számíthat nálunk Bacsó Péter óta — vagy épp betiltják. (Nem mindig van benne logika.) A másik ok pedig a Friedrich Ebert Alapítvány kutatásából derül ki: a magyarok szociális érzékenysége igen kifinomult. Úgy szólván: a magyarok mind született szociáldemokraták: szinte skandinávok — akár a szegény rénszarvas.

(Abba bele se merek gondolni, hogy ha a felmérést nem Németország Szociáldemokrata Pártjának alapítványa finanszírozza, hanem mondjuk a Német Nemzetiszocialista Munkáspárté, akkor nem derült volna ki esetleg valami más rejtett szupererőnk is.)

Ennek a peches kisállatnak a sorsával is egy ország érzett együtt. Minden magyar szíve egyszerre szorult össze. Majd ...ökölbe, hogy lesújtson a gyönge kis szurikáta halálát okozó ijedt kisfiúra.

Empatikus ököl vasököl, oda sújt ahova köll. (Szociáldemokrata hagyományok...)

Csoda, ha a nagy empátia kifárad és már nem jut arra figyelem, hogy minden harmadik magyar gyerek mélyszegénységben nő fel? El tudnák-e vajon juttatni ezt az üzenetet sorosista ügynökök Dunába dobált dobozaikban szurikátabőrbe varrva?

Hiába adakozik a szociálisan érzékeny magyar előszeretettel akár a brazil rabszolgalány, Isaura kiszabadítására — sőt ami abszurdabb: Juhász Péterék választási kártyaadósságának visszafizetésére. A médiából ezek tűnhetnek fontos ügyeknek az átlagos tévénéző-hírfogyasztó, amúgy többnyire kisnyugdíjasnak. 

Illetőleg vagy a tyúk volt előbb vagy a tojás. 

Nyilván a magyar médiamunkás szorult helyzetben van, mert nemcsak a szinte grállovag tulajdonos-mecénásaik dönthetnek úgy, hogy kivonják a tőkéjüket a tartalomgyártás nemes iparágából egy választási vereség után veszteségminimalizáláskor. (Ami emberi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az újságíró sem fog tudni zsömlét venni a gyerekének.) De a kattintásokért való versenyt eladdig is elveszítheti, ha nem gyártja le szorgosan a medvés, rénszarvasos, szurikátás oknyomozó mélyelemzéseket — legalább napjában kétszer.

Ráadásul túl sok az eszkimó és kevés a fóka...

Nem is csoda, végülis még ezek az állatok is érdekesebbek, mint a sorra menthetetlen zombikat szerepeltető politikai műsorok. Még mindig teli Heller Ágnesekkel, Juhász Péterekkel, Lengyel Lászlókkal, Lattmann Tamásokkal, Bokros Lajosokkal, Magyar Györgyökkel, Márki-Zayokkal, Petschnig Mária Zitákkal — tucatnyi olyan unalmas, érdektelen, sótlan, középszerű, kicsinyes, monomániás kartonfigurával, akik már Orbán első kétharmadja előtt is csak azért tűnhettek szellemóriásnak, mert a felnőttek is megijedtek volna tőlük a vidámparki kísértetkastélyban. 

El is ijesztettek a képernyőtől és a közélet követésétől majd minden jóérzésű embert. Vice versa: Habony is jól tudja, hogy ebben az érdeklődés hiánya miatt elmaradó közéletben csak a legegyszerűbb üzenet, s csak egyetlen üzenet vihető át az emberek ingerküszöbén, s csak akkor ha minden csatornán, póznán, szalvétán és söralátéten ugyanazt sulykolják folyamatosan.

Minden ma élő ügyeletes Virág elvtársnak:

Lehet, hogy hülyeséget mondok, de nem azt nézik és olvassák az emberek, amit a média eléjük rak?

Illetve nem olvassák és nem nézik — ahogy az aktuális közéleti újságokat és műsorokat nem olvassák és nem nézik — míg nyilvánvaló kereslet van a női magazinoktól, horgászati lapon keresztül a szurikáta hírekig mindenre.

Persze könnyen lehet, hogy a szerepeltethető hazai politikusok és szakértők zöme majd mind ilyen közérdeklődésre alig számottartó figura. Vagy akiket a képernyőhöz szoktattunk velük, azoknak pont ezek kellenek. Akiket mások érdekelnének, már be se kapcsolják a tévét. De nem hiszem. Én a média helyében azért addig keresném a témákat és a személyeket, amíg eljutok a közönségig.

Illetőleg nem Kálmán Olga lelki igényei szerint kell berendezni a tévéstúdiókat. Az értéközvetítés pedig ne merüljön ki az egyik oldalon a nyugati migránsbűnözés bemutatásában, a másik oldalon az ellenzéki összefogás kényszeres számonkérésében

Ahogy korábban írtuk: a média egyik felét valóban megszállta a Fidesz, de a másikat viszont a hülyeség. Ezer szerencse, hogy ennek az utóbbi mindenható médiának már nincs közönsége. Így csak az ország kisebbik része bolondul meg tőlük.

Időnként búvópatakként felbukkan, létezik azért itt egy újságírás, ami közérdekű és népszerű, de a média ahogy rászoktatta a rossz reflexekre a közönséget, úgy képessé válhatna pozitív minták átadására is.

(Nem, e tragikomédiát szatirikusan ábrázoló írások sem újságírás igazából — így ez a cikkecske sem.)

De pl. ahelyett, hogy teret adna az uszításnak, megírhatná, hogy az erőszak nem legitim módja egy állatkerti baleset elintézésének vagy egy demokratikusan választott kormány leváltásának sem — akkor sem, ha egyes balliberális médiaszemélyiségek nagyon idegesek (nem ők kapják a szokásos megrendeléseket már nyolc éve).

Fasizmus és polgárháború közül, könnyen lehet a polgári rétegek is inkább az előzőre mondanának igent végül. Magyarán a kiküszöbölhetetlen bulvárral kipótolt, "közélettelen" médiával még kicsit jól is járunk...

Ha az állatságokon kívül  sikerülne valódi emberségről is szót ejteni, akkor felőlem egye fene varrják szurikátabőrbe...

Hakuna matata.

A bejegyzés trackback címe:

https://kilonem100.blog.hu/api/trackback/id/tr2913995880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.06.25. 13:14:58

@Antlfinger Edvárd:

Nem vagyok már aktív.

Egyetlen blogot követek, a többihez csak akkor írok, ha véletlen látok valami érdekeset.
süti beállítások módosítása