Nagy bajban vannak az egykor az országot médiástul-kormányostul uraló balliberális pártok. Szinte mindenhonnan kiszorultak már, ahol korábban ügyeletes elvtársként meghatározták a dolgok folyását Magyarországon. Szerették volna hát magukat néhány képviselőhellyel kárpótolni idén. Azóta sem tudnak túllépni azon, hogy mindhiába: "...az LMP-n belül súlyos dilemmákat és kritikusan heves vitákat kiváltó négy visszalépés mégis kevés volt — nemcsak a balliberálisok szőrös kőszívének megolvasztásához, de az ellenzéki pártok győzelméhez is" —ahogy áprilisban írtuk. Mára más lett a politika.

Azóta az LMP az időközi önkormányzati választásokon nem önállóskodott. Átengette a terepet a balliberálisok "közös" "civil" jelöltjeinek előzékenyen. Sőt kampányukba is besegített. Meg is lett az eredménye: minden korábbi esélylatolgatás és szavazatösszeadás ellenére az SZDSZ-es káder és a DK-s nyugdíjas aktivista óriásit buktak Józsefvárosban és az V. kerületben is. (Az öregurak nem tetszettek a szavazóknak. De nem zárható ki, hogy elégedettek voltak a fideszes önkormányzati munkával. Vagy az embereket jobban érdekelte a Balatoni Hekk, mint Győri Péter kirohanásai hol a Fidesz, hol a kerületi rendőrök ellen vagy különös memóriazavarai.)

Szóval ezen a módon nem lehet más a politika — pontosabban nem lehet újra a régi, ahogy a balliberálisok megszokták...

A hála nem politikai kategória. (De lehetne...!) A balliberális média és blogoszféra LMP-t célkeresztbe helyező címekkel igyekszik kattintásra bírni a nyári uborkaszezonban portálokra tévedő  hírolvasókat — a Magyar Narancstól a HVG.hu-n keresztül a tartalmas írásairól híres B1 blogig. Amelyik szokásához híven nem kevesebbet ígért most olvasóinak, minthogy "a nyár végét sem fogja megérni a párt egyben". Az elmúlt nyolc évben minden párt megélte már, hogy osztódással szaporodott — ezen a módon ül most a parlamentben az LMP mellett még egy ex-LMP is, bár szavazóik még nincsenek, de frakciójuk már igen: mint látszik mindkettő túlélte a szakadást.

A 2018-as LMP-nek a kiüresedett kampány ellenére már több szavazója van, mint 2010-ben volt a szakadás előtt. Az MSZP-ből meg kivált a Gyurcsány-párt, amelynek blogjai élenjárnak, ha lejárató cikkeket kell írni, akár az egykori anyapártról, akár másról. A Jobbikból kivált Magyar Hajnalról ugyan nem hallunk semmit, de a mostani "Mi Hazánk" munkacímű projekt már járja a fideszes médiát. 

Személy szerint nem nagyon hiszem, hogy a "21. századiság" valami önérték lenne, az új pártoknak bőven van szépséghibája, de a régi állampárti eredetű pártokkal szemben nemcsak annyi a közös a Jobbik-ban, az LMP-ben és a Momentumban, sőt a Kétfarkúakban, hogy a kétezres években alapították őket, hanem az is, hogy nem szőtte át genezisüket az egykori pártállam és a III/3-as csoportfőnökség ügynöki hálózatai. Ahogy vélhetően az MSZP-t, az SZDSZ-t, az MDF-et, az FKgP-t és vélhetően bizony a Fideszt is. Máskülönben megszavazták volna az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, amit az LMP terjesztett be a parlament elé tizenhétszer(!) — és a Jobbikon kívül persze más nem támogatott.

Más kérdés, hogy a 21. századiság ebben a Jobbik-ban keveredik az 1920-as évek retrójával s — ha a hazai ügynökügyek zavarják is a pártot — a jobbikos KGBéla mellett mindvégig kiálltak. De ez egy másik történet... Lehetne más az ő politikájuk is.

A pártokban jönnek-mennek az emberek. Az LMP-t most leginkább olyanok hagyták el, akik egymással sem jöttek ki, és habitusuk miatt már régóta nem érezték magukat otthon ebben az azóta fellélegzett közösségben, ahogy korábban másokban sem — a politikát megunt Schiffer András alapító igen rossz véleménnyel volt utódáról, a négy éve a Fideszt, most az LMP-t otthagyó Hadházy Ákosról, bár Schiffer intelligens módon és elegánsan távozott, Hadházyt más fából faragták... Az LMP két karakteres, de tehertételt is jelentő politikustól szabadult meg.

Koordináció. Juteszembe: legkevésbé az a gond, ha a politikusok beszélnek egymással. Az a normális, ha a vetélytársak időnként közös ügyeket találnak, de az is ha az ellenzéki beszél a kormánypártival. Másképp, hogyan tudná meggyőzni egy jónak tartott cél érdekében? Persze vannak jó és rossz alkuk is. Nem lehet más a politika, az alkuk és párbeszéd nélküli politika egy lakatlan sziget. Mi viszont nemhogy egy országban kell éljünk, de egy csónakban is evezünk. Időnként az irányban meg kell egyeznünk, különben semmi értelme az erőfeszítéseinknek.

Nem érdemes dramatizálni a helyzetet. Kettejükön kívül csak olyan politikus lépett ki, akinek a nevét annak ellenére nem tudta senki megjegyezni, hogy elnökségi tagként vezette a pártot a választásokig — mi lehetne akkor fontosabb az exfideszes oligarcha, Simicska Lajos tévéjének Kálmán Olgája számára, hogy először és utoljára még behívja és együtt sajnálkozzanak az LMP-ben zajló indokolt tisztújítások és etikai vizsgálatok kapcsán. Ahelyett, hogy az LMP-be visszatérő(!) Vágó Gábort kérdezné a Helyi ügyek kezdeményezéssel kapcsolatban, amitől lehetne más a politika: szólhatna az emberekről a politikusok helyett.

(Kálmán Olgánál nem lehet más a politika — ő ugyanazt nyomja le a torkunkon évek óta. Nem is nézik tömegek, csak én, a Gyula meg a Tóth Ottó... De talán jobban érdekelné az embereket a politika, ha az az  életükről szólna és nem a médiában kreált álproblémákról és politikai boszorkányüldözésről...)

Bár az LMP úgy tűnik más pártokhoz képest talán túl komolyan is veszi az önvizsgálatot és a megtisztulást, s rendezi sorait — ennek mindig vannak kárvallottjai. (Egyedüli ellenzéki pártként vonták le azt a tanulságot, hogy az elnökség kilenc tagjából nyolcat is le kell cseréljenek.) Ebben nem lehet más a politika a bázisdemokrata LMP-ben sem, a győztesnek mindig jobb, mint a vesztesnek, ez a demokrácia és a politika főszabálya. Az a hülyeségig naív átláthatóság iránti elkötelezettség, hogy ezeket az ön-élveboncolásokat ők maguk videómegosztással teszik nyilvánossá széles körben, lehet erősítik a közösséget befelé, de a kiszivárgó részletek, ha nem is érdeklik a közvéleményt, de folyamatos muníciót adnak azoknak a politikai ellenfeleknek, akik azon kívül, hogy megmentőként tekintenek az LMP 7%-ára saját túlélésük érdekében, legszívesebben holtan látnák az egész ökopártot — ahogy a B1 blogban megüzenték.

Mi sem korrektebb, mint annak a baráti segítségét kérni, akit legszívesebben eltennének láb alól. Nem lehet más a politika? Jaj, már hogy ne lehetne!

Másrészt: az ember hamiskártyások közt ne játszon nyílt lapokkal, mert megszívja. Majd ha más lesz a politikai klíma, tízmillió terézanya és buddhista szerzetes közt talán...

A balliberális média LMP-vel foglalkozó álhírei és ízlésesen tálalt kiszivárogtatásai nem nagyon érdeklik az embereket. Őket valószínű jobban érdekli az, amiért a politikát "kitalálták": megoldani közös ügyeinket. Pl. azt, hogy a kaposvári szülészeten folyamatosan fertőzést kapnak az anyák és az újszülöttek, amit orvosolandó az LMP költségvetési módosító javaslatot nyújtott be. Nem tűnik olyan bonyolultnak a politika. Ugye ez érdekesebb, mint az, hogy az LMP megjárta-e import kampánytanácsadójával? Vagy, hogy ki hallotta kivel telefonon beszélni Schmuck Erzsébetet?

(Coming out-olok: egyszer kezet fogtam Molnár Gyulával...)

Igen, sőt még érdekesebb: ugyanazok a közvéleménykutatók, amelyek az LMP-t ugyanúgy jó ha 5-6%-ra mérték a választás előtt is, most is ugyanúgy 5-6%-ra mérik júniusban is — Schiffer és Hadházy távozása után, most a lejáratókampány "hajrájában" is. Még azok is, amelyek a választás előtt 4%-kal olykor "kiejteni vélték" a pártot, most kefét rágva 5%-ot közölnek. Nyilván ahogy a pártos média nem lódít sosem, ugyanúgy megbízhatók a közismerten gyakran pártokhoz vagy politikai oldalakhoz köthető intézetek. Azért az mégsem jó renomé egy amúgy a piacról is élő közvéleménykutató cég számára, ha "képes" mindig majdnem feleannyit saccolni, mint a választáson elért  7,31%-os eredmény.

Persze, hogy lehet más a politika, ha annak akarjuk látni és bemutatni a dolgokat, amik valójában.

Ahányszor leírják a túl korán kárörvendők a nem túl eredeti és nem is túl elmés beszólást, hogy "nem lehet más a politika", annyiszor erősödik az LMP újabb egy százalékkal a neo- és posztgyurcsányista pártok rovására — mint ahogy áprilisban is ez történt. Mert valóban: amíg a balliberálisok köztünk járnak, addig igen nehezen lehet más a magyar politika, de erről legkevésbé a magyar zöldpárt tehet. Ellenben érdemes felhívni erre minden magyar szavazó figyelmét.

A Lehet Más a Politika székhelye ugyan Budapest XIII. kerületében a Hegedűs Gyula utca 36. földszint 5. szám alatt található egy bérházi lakásban (ennyire futja), de a lelke biztosan egy olyan helyen van, mint Gömörszőlős, ökofalu. Nem csak az irodai élet másodlagos, de még egy egész párt is csak második az ügy mögött, ha az igaz.

S hogy ez a lélek miről szól, azt legjobban talán az ökofalu megálmodója Gyulai Iván tudja elmondani nekünk. Szólhatna erről is a politika.