Akik csak a magyar politikát ismerik, most csodálkozhatnak, hogy a saját pártja(i) ellen hisztérikus kirohanásokba bocsátkozó Hadházy Ákos és a választáson a kongresszusi döntések ellenére visszalépők után most Szél Bernadettet és még két korábbi elnökségi tagot is súlyos büntetéssel sújtott a párt fegyelmi bizottsága.
Mindezt azután, hogy az LMP korábbi elnökségének kilenc tagjából nyolcat teljesen lecserélt egy a párt számára lényegében sikeres választás után — ahogy írtuk az LMP volt idén az egyedül a parlamenti ellenzéki párt, amelyik jelentősen növelni tudta szavazói számát, és pedig 50%-kal. Miközben a Fidesz tarolt a választásokon, az ellenzéki pártokkal szemben azóta is szinte tapintható a választói elégedetlenség. Az LMP-vel szintén erősen elégedetlenek a balliberális hangadók és a balliberális média, de a választók úgy tűnik kitartanak a lejáratókampány ellenére is a zöld párt mellett. Az LMP megőrizte pozícióit.
"...abban biztos vagyok, hogy az LMP immunrendszere a legerősebb. Amint gyanú van, mi nem várunk senkire, semmire, lefolytatjuk a vizsgálatot és, aki bármilyen szinten is kollaborál, mennie kell." — Szél Bernadett, ATV, 2018 március 30.
"A nemtelen támadások általában a hiteltelen támadót magát sebzik meg, s minél halálosabbnak szántak egy ütést, annál valószínűbb, hogy a támadó elveszíti egyensúlyát. Ha valami ez kijózaníthatta az LMP-s tábort, semmi jóra nem számíthatnak a balliberálisoktól, s ez ellehetetlenít a kiszoruló balliberálisokkal minden jövőbeni összeborulást. Az LMP és Magyarország immunrendszere működésbe lépett." — A kiló nem százat jelent: Ütésváltás kétharmad idején, amit az ellenzéknek most tennie kell, és ami az országgal most történni fog, 2018. április 19.
"Most nem történik más, csak az, hogy az LMP immunrendszere beindult és kilöki magából az LMP alapelveit elárulókat. Ez nem szakadás, csak lemorzsolódás." — Reflektor: Az LMP nem szakad szét, csupán megtisztul, 2018. július 10.
Eközben rendesebb demokráciákban a közös értékeket rendszerint számonkérik az azokat megszegőkön. Pl. a brit munkáspártban a népszerű baloldali pártvezért, Jeremy Corbyn-t leantiszemitázó képviselő ellen indult épp az LMP-beliekhez hasonló fegyelmi eljárás...
Szélt, az egyetlen újraválasztott társelnököt, — és két másik parlamenti képviselőt — a hírek szerint két illetve három évre tiltották el párttisztség viselésétől, de lemondásra nem szólította fel a testület. Mivel politikai vezetők Magyarországon szinte sosem kaptak még büntetést, ezért az ügy magyarázatra szorul. A pártvezetők elsődleges bűne, hogy szembe mentek saját pártjuk kongresszusi döntésével, az LMP, mint közösség demokratikusan ugyanis többször azt a döntést hozta, hogy nem kívánnak asszisztálni sem a korrupt és bukott balliberálisok, sem a korrupt és regnáló orbánizmus hatalmi ambícióihoz. Ezt a következetességet törte meg az idei választás.
A vezetők mentségére legyen mondva: óriási volt a nyomás a koordináció érdekében — amit mi inkább koordinációs zavarokként jellemeztük. A koordináció kisebb sikereket ugyan felmutatott (pl. Csárdi Antal is így szerezte meg az LMP első egyéni mandátumát), de összeséségében és előreláthatóan csúfosan megbukott — nem csak mert nem volt teljes: a féltucat kisebb-nagyobb pártból semelyik sem akart engedni valójában, nem csak az LMP— hanem mert a benne résztvevő MSZP-DK duó már nyolc éve elveszették hitelüket: nem véletlen, hogy idén szavazóik jó harmadától is elbúcsúzhattak.
Az LMP néhány vezetőjének bűne nem maga a koordinációban való részvétel volt, semmiképpen sem az arról való tárgyalás, hanem a következetes politikát elváró ellenzéki szavazótábor, ha nem is becsapása, de összezavarása, a (párt többsége miatt csak részleges) csatlakozás a gyurcsányista hisztériamenethez — annak az elvnek a feladása, hogy lehet más a politika, mint Orbán és/vagy Gyurcsány... Az elkövetett bűn pedig büntetést von maga után. Csak ebben az országban ezt nem szoktuk meg. Sajnos.
Eközben az a boszorkányüldözés, ami a balliberális médiában folyik az LMP ellen csak azt tudja az LMP-nek felróni, hogy miután a balliberális pártok a kútba ugrottak, az LMP nem volt hajlandó utánuk ugrani. (Pontosabban csak néhány — a balliberálisok szerint kevés — jelöltjük követte el a sokszor teljesen felesleges politikai öngyilkosságot a visszalépéssel bukott jelöltjeik javára.)
Magyarországon nem szokás felelősségre vonni a pártvezetőket. Pedig a magyar demokrácia huszonnyolc évének legbotrányosabb, folytatólagosan elkövetett bűne, hogy a politikusok megtévesztik, elárulják, becsapják a magyar népet, ami őket megválasztotta. Rendre mást tesznek, mint amit ígérnek. Megszegik esküjüket és kijátszák, semmibe veszik még saját törvényeiket is. Az LMP változtat ezen a szokáson és számonkéri a vezetőin, ha megszegték korábbi ígéretüket, ha szembementek a közösség akaratával. Az LMP döntése egyértelmű volt, kivel lehet más a politika és kivel nem: Az Új Kezdettel, a Momentummal és a huszonegyedik században indult és még nem korrumpálódott politikusokkal még lehet más a politika, a magát leválthatatlanná tevő, bukott és korrupt politikai osztállyal viszont nem.
Emlékezzünk, hogy mit ígért az MDF 1990-ben, az MSZP 1994-ben, mit Orbán 1998-ban — és mi lett belőle. Mit ígért Gyurcsány Ferenc a kritikus fordulatot jelentő 2006-os választáson, majd miként leplezte le magát az őszödi beszédben, hogy hazudott és becsapta a választókat, hogy megnyerje a választást, majd kezdett megszorításokba azon nyomban — ez már ő előtte is a szocialisták védjegye volt — korábbi sikerpropagandája után. Az MSZP évekig eltűrte még a hatalomban a bukott pártelnök-kormányfőt, és kétszer szövetkezett szakadár pártjával, háromszor bevitte a parlamentbe. Orbán sem azt ígérte 2010-ben, hogy a szocialista-szabaddemokrata Nokiás-dobozokat Simicska Lajos és Mészáros Lőrinc gázóraként pörgő bankszámlájára fogja cserélni. Nem azt ígérte, hogy olyan szabályokat fog önkényesen hozni, amik tisztességtelen előnyhöz juttatják a politikai küzdelemben.
Maga az egész rendszerváltás épült arra a hazug ígéretre harminc éve, hogy nem csak tisztességes parlamentáris demokráciát, de európai jólétet teremtünk ebben az országban — szociális piacgazdaságot a csinovnyikok által felülről irányított falanszter helyett. Ehelyett a politikai elit kiárusította az országot, hogy megtömje a saját zsebét — miközben vakkomondorok és rezsiszilárdok, bolgárgyörgyök és apró-klánok uszítanak minket egymásnak.
Az LMP immunrendszere — jól érezte Szél Bernadett, ha nem is eszerint cselekedett — valóban erősebb a többi párténál. Szavazóiké nem különben. Most még furcsának hat, de az LMP harminc év múltán törleszt valamennyit a magyar politika adósságából a magyar nép számára. Mi azt gondoljuk ez még messze nem elég: az adósság törlesztése nem állhat meg az LMP elnökségében: az egész magyar politikát kell megújítsa.
