Tud-e bármit mondani Orbán ellenzéke azon kívül, hogy O1G? S mond-e bármit is ezzel? Vagy csak kiereszti a fáradt gőzt? Ki a geci és hogy jutottunk ilyen mélyre? Fizikai és verbális agresszió uralja a magyar közéletet.

Főhősünk és az előzménye. Hadházy Ákos független országgyűlési (korábban lmp-s, még korábban fideszes önkormányzati) képviselő jelentős népszerűségre, de legalábbis figyelemre tett szert tavaly év végén. 

Ugyanis tavaly két alkalommal is láthattuk az áldozat szerepében, ami a lehető legtöbb empatikus szivet meg tudja nyerni, ha már más politikai teljesítményt úgyse értékel a közvélemény. Egyszer még áprilisban korábbi pártján belül esett hátra gyanús körülmények között a székével egy őt tárgyaló fegyelmi tárgyaláson, legutóbb pedig az MTVA-székház lépcsőkorlátját használta mászókának, ami miatt az őrök végül eltávolították az épületből. (Erről az epizódról szavazhattatok legutóbb.)

A politikus úgy tűnik nemcsak a pártjait cseréli sűrűn és szinte minden beszélgetésen diktafon lapul a zsebében és készít amúgy illegális felvételeket, de gyakran keveredik igen hasonló fizikai vagy jogi konfliktusokba, (odahaza Szekszárdon szomszédaival is perben áll, ami nem bűn, de mégse jellemző mindenkire). Mindkét legutóbbi földre kerülése igen sajnálatos eset, s egy érdekes Rejtő-hős karakterét építhetjük fel az amúgy szolid és megbízható állatorvos imázsdarabkáiból. Bár dulakodásnak egyiket se lehetne nevezni, de mindenképp ő az aki kiérdemli a parlament fenegyereke címet. Varjú László (DK) és Kunhalmi Ágnes (MSZP) művésznő nyomába se érnek még a címvédőnek.

Próbálkozásaik persze nyilván megértek egy ajtócsapkodást és egy mostanában kötelező videófelvételt — ami nincs a Facebook-on az meg se történt! Politikus manapság nem eshet el magától se, hogy ne dokumentálná az eposzi pillanatot.

Bayerrel Zsolttal is volt egy mérkőzése Hadházy Ákosnak: személyiségi jogainak megsértése miatt perelte be a publicistát. Bayer egy nyilvános rendezvényen átfogalmazva az ellenzéki tüntetők Orbán Viktort minősítő transzparensét azt kérdezte Szél Bernadettől, vajon nekik hogy esne, ha ezt a feliratot látnák átvonulni a városon: "Hadházy geci, Szél Detti nyeli.” (Egyébként Szél érdekes módon nem nem érezte úgy hogy perelnie kellene emiatt. Nota bene Orbán se perelt senkit, mert csúnyát mondtak rá. Nincs annyi tárgyalóterem a Földön..)

Míg az ügyészség az MTVA-székházban a biztonsági őrök mellé állt, a bíróság ebben az esetben viszont Hadházy Ákosnak adott igazat: „Ezek a taknyok eo ipso ilyenek, ...helyiértéken kell kezelni ezt a mocskos gazembert. ...leperelni róla a gatyát is, tanulja meg végre, hol a határ" – írta Bayer, de aki másnak vermet ás, maga esik bele: a fideszes publicistának bocsánatot kellett kérnie és 300 ezer forint jóvátételt köteles fizetni egykori párttársának. Mindkettőt népmesei trükkel igyekszik csak megtenni: a pénzt ötforintosokban fizetné meg, bocsánat kérését pedig megírta, de Hadházy elhatárolódásától tette függővé Orbán össznépi legecizésétől — amit viszont egy harmadik volt fideszes, Simicska Lajos kezdett el, mint az köztudott. Körbeértünk. Így megy ez.

Én kérek elnézést az egész magyar politikai osztály mélyrepüléséért.

Ilyenek ezek a volt párttársak... Tényleg szürreális, de Orbán, Simicska, Hadházy mind egy pártnak voltak a tagjai alig pár éve. 

Épp ezzel az ítélettel kapcsolatban szólalt meg egy másik, volt-expárttársa, az ex-LMP-alapító Schiffer András, a dupla ex- azért indokolt mert ő se tagja már a zöldpártnak meg úgy általában ebből a politikából lett elege, újra 'csak' ismert közéleti személyiség, ügyvéd. S mint ilyen szakmai véleményében azt valószínűsíti, hogy ha Hadházy megnyerte ezt a pert, akkor ennyi erővel Orbán is nyerhetne minden O1G-zővel szemben, ha perelne — ez elég a halálhörgéshez és az orbánbérencezés most az ellenzéki térfélen. Magyarán a jogerős ítélet gyönge lábakon áll és nem állná ki egy alkotmánybírósági panasz vagy felülvizsgálat próbáját. (De ez vélemény, a független bíróság dönt.)

Ezt a jogi vitát én nem tudom eldönteni, de Hadházy Ákos a jogi szakvéleményt a kettejük között feszülő rossz viszony elmélyítésére használta ki, noha az MTVA-székház biztonsági őreivel kapcsolatos ügyészségi határozattal kapcsolatban viszont Hadházyék mellett állt ki a volt-LMP-társelnök. Mindkét esetben a hivatalos bírósági/ügyészségi döntéssel szemben foglalt Schiffer állást, nyilván saját magalapozott objektív szakmai érvei alapján, amikkel valószínű jobban el van látva, mint legtöbbünk, akár a legtöbb állatorvos, akiket én a házi kedvenceim személy szerint nagyon tisztelünk. Megint szimbolikus jelentőségű, hogy a két személy ugyanazt a pozíciót tölthette be ugyanabban az ellenzéki pártban.

Nekem nincs mentelmi jogom, nem tudnám eldönteni, de nem is merném ennyi per és "majdnem testi sértés" után, hogy itt a most már egyre inkább börleszkbe fúló magyar közéletben ki az az ikonikus geci?

A rejtői figurák főszerepbe jutásában és a börleszkbe illő akciójelenetekben és alpári kifejezésekre redukálódó politikai szókincs eluralkodásában nehéz mást látni, mint a hazai politizálás, közbeszéd, közélet mélyrepülését. Egyre mélyebbre és mélyebbre.

Hogyan vált a politikai közbeszéd tartalmilag egy elhajított használt óvszerré?

És emlékszik még valaki Gyurcsány Ferencre? Na őrá nem mondta senki, hogy geci. Az ő számára a 2006-os közvéleménynek egyszerűbb üzenete volt: "Gyurcsány takarodj!" Lehet amatőr pszichologizálás, de a kettő közt alapvető különbség van. Pedig Gyurcsány tényleg bedobott minden alantas módszert. Aligha volt véletlen, hogy a tüntetők behatolhattak az akkori MTV-székházba és napokon át randalírozhattak az utcán, míg máskor akár a békés tüntetők ellen is keményen lépett fel a rendőrség. De a cigánygyilkosságok során is nemzetbiztonsági szálakra derült fény, szóval gyárthat bárki olyan narratívát, hogy a Gyurcsány-kormány le akarta gyártani maga számára a fasiszta veszélyt, hogy a maga oldalára állítsa a szavazókat, akiknek bizalmát az őszödi beismerő vallomás óta elvesztette, amiben amúgy talán először szerepelt igazán csúnya szó: Gyurcsány "kurva ország"-ról beszélt és ikonikus mondatában vallotta be: "elkúrtuk, nem kicsit nagyon". Magyar miniszterelnöktől ilyen szavakat nem hallottunk talán hivatalos beszédben eddig. (Amúgy eztán sem, a boldog karácsonyt és a zsúrpubi már kiverte a biztosítékot, mert Orbántól meg egy normális államférfitől már szokatlan. Gyurcsányéktól meg már nem az. Helyiértéken kezelve az érintetteket.) Talán az idősebb választók ezt díjazták a legkevésbé, amúgy sok mindent lenyeltek volna.

Éppen a csúnya szavak képzésének vizsgálata segített például abban, hogy a kutatók felfedezték, a szavak nem egy helyen jönnek létre az agyunkban. A filmekből például jól ismert Tourette-szindróma az esetek tíz százalékában akaratlan káromkodással, mások becsmérlésével jár. Erről a tudomány mai állása szerint kijelenthető, hogy a bazális ganglionok hibás működés okozza. Ezek az agyrészek az akaratlan vagy helytelen viselkedés elfojtásáért felelnek.

Mindez azt igazolja tehát, hogy a beszédünk nem kizárólag az agykéregben alakul ki. A vulgáris kifejezések ősibb, evolúciónk korai szakaszában kialakult központokból erednek. A hétköznapi beszédünk képzéséért a bal agyfélteke kérge a felelős, míg a vulgáris kifejezéseink az érzelmeket vezérlő limbikus rendszerből érkeznek. — Így hat ránk a káromkodás, Házi Patika.

A káromkodás triviálisan az erős érzelmek kifejeződése, minthogy szóban történik, sokkal veszélytelenebb és vértelenebb, mint a fizikai erőszak, amit helyettesít. Szerepe lehet tehát, hogy levezeti a felgyülemlett stresszt, tehát oldja a beszélő frusztrációját. A káromkodás elsősorban tehát a beszélőről szól:

A káromkodás legtöbbször rituálé, mint az O1G, ami három betűre redukálta le a közbeszédet. Sok mindent belesűrít, amit a beszélő már nem is tud felidézni. Például, amikor a legtöbb káromkodást egy "beszédben" elmondó gimnazista tüntetőt kérdezték meg, hogy mégis mi volt, ami kiváltotta az indulatát, nem is volt képes elfogadható indokot találni, hirtelen az jutott eszébe, hogy az, hogy 2020-tól nyelvvizsgára lesz szükség az egyetemi felvételihez. Ennyi.

A dolog nem tűnik annyira tragikusnak, elvégre a diplomának egyébként is feltétele, a hátrányos helyzetűek nyelvtanulási nehézségeire hivatkozni pedig vélhetően eltúlzottak, vagy ha nem az egyetem mellett is fokozottan fentállnak. Vajon ilyesmik miatt olyan dühösek az emberek vagy mondjuk frontátvonulás van vagy valami szokatlan naptevékenység, ami a franciákat is arra ösztönzi, hogy sárga mellényt húzzanak, a jóval kisebb számú magyar ellenzéki tüntetőt pedig arra, hogy O1G-t rajzoljon a hóba az autókon? (A falusi nénikék pedig bokorban megbújó nemi erőszakra készülő migránsoktól rettegjenek.)

Tüntetések ezek vagy csak valami frusztrációlevezető csoportos terápiák?

Nem világos, hogy jól lőjük-e be magunknak a felháborodáshoz elégséges szintet. Miközben a társadalom apolitikusnak tűnik és nem érdekli a politika egy szűk kisebbség igazából bármiben képes meglátni az instant apokalipszist. De nem kontraproduktív állandóan farkast kiáltani? Vajon ez a sok folyamatos negatív impulzus nem teszi-e ez inkább érzéketlenné a társadalom többi részének receptorait bármilyen egyéb politikai ingerre és hat inkább lohasztóan a demokrácia lényegét adó közfigyelemre, vagyis hat annak ellenében, hogy ne közönyös elszenvedői legyünk sorsunknak, hanem aktív formálói, együttműködő résztvevői a demokratikus közéletnek?

NINCS MÉG VÉGE :(