Tiszta sor az Európai Néppártnak van egy Orbán-problémája. Se lenyelni, se kiköpni nem képesek. S bár messziről úgy tűnik mintha Orbánnak mindig minden összejönne, kül- és belföldön is egyre inkább elszigetelődik. Ez saját hübrisze. A felkozmetikázott félsikerek fénye hamar megkophat. A politikai győzelmek könnyen bizonyulhatnak pyrrhusz-inak. Magyarországnak is van egy Orbán-problémája. Európának pedig egy jóval nagyobb: a Kelet és Nyugat közötti szakadék.
Felfüggesztve. De önként. (Volt egyszer egy vadnyugat, 1968.)
Remek sajtófotó téma volt Orbánék filmszerű bevonulása Brüsszelben. Látogatásuk korántsem kecsegtetett diadalmenettel és nem is volt az. Az Európai Néppárt válsága az Európai Unió válsága is: egyik sem képes kezelni azokat az értékkonfliktusokat, amelyek jelenleg szétfeszítik. Eközben Orbán Viktor 30 év alatt olyan politikai gépezetet épített maga alá idehaza, amelyben kisebb belső ellentéteknek sincs nyoma, imponáló módon valósítják meg és adják el céljaikat, ami idehaza népszerűségük titka.
Az Orbán-rendszer magabiztosságát lehet irigyelni és gyűlölni. A miniszterelnök közvetlen kollegáinak arckifejezései azonban nem éppen kisimultak. Feszültnek és idegesnek tűnnek az európai politikai közegben, amit már nem a Fidesz ural széltében-hosszában, ahol csak idegesítő másodrendű jövevénynek számítanak az Unió szegény keleti végeiről. Az Unió és a Néppárt válságának ez a valódi oka. 30 év nyugati integráció és 15 év uniós tagság nem volt elég a keleti országok felzárkózására. Míg korábban akár az ír, akár a spanyol felzárkózás hasonló időtávon belül valósult meg. Ez pedig súlyos történelmi kudarc és 2019-ben már írható kizárólag az államszocializmus rovására.
És ebben a kudarcban, ahogy a Brexitben és az integráció korábbi megtorpanásában, az Unió politikáját meghatározó Néppárt vastagon benne van. A Néppártban pedig a Fidesz van benne vastagon, még... Tehát osztoznak a Néppárt és az Európai Szocialisták közös felelősségében. Ma egyszerre mondják Nyugat és Kelet-Európa leszakadó rétegei, hogy nem kérnek egy ilyen Európából. Mindenütt erősödik a jobb- és baloldali politikai populizmus, a hagyományos pártok válságban vannak. Orbán mindkettőt egyszerre lovagolta meg a rezsicsökkentéssel és a bevándorlásellenességgel, elszívva a levegőt a hazai radikálisok továbberősödése vagy megjelenése elől.
Kiábrándító, de tudjuk, nem Orbán aggályos hatalomgyakorlását elégelték meg jogállamiságra kényes nyugati partnerei. Nem kényesek rá. Nem is azt kifogásolták, hogy keményen harcolt Magyarország gazdasági érdekeiért, alig van valamicske brüsszeli magyar lobbi, még a többi keleti országhoz képest is vérszegény az érdekérvényesítő képességünk az EU-ban. Nem ezekkel húztuk ki a gyufát. A jogállamiság kérdése napirenden sincs a Néppártban — Orbánnak abban igaza van, hogy nehezen is lehetne, mert akkor igen sok kormány a vádlottak padjára kerülhetne. Helyette Orbánék mínuszos plakátozási szokásai és a CEU-ügy merültek fel, amik semmiképpen nem tekinthetők kirívónak a viharvert kontinens politikatörténetében. A CEU-val szembeni akadékoskodás ugyan céltalan és ostoba húzás volt, de piszlicsáré tyúkper, még a komplett oktatáspolitika is csupán tagállami belügy.
Azokat sérült értékeket ugyan senki sem látta, de egyetlen gondolatot még megérdemelnek a vitatott Juncker-Soros-plakátok. Képzeljük el, hogy mondjuk Tarlós István fideszes főpolgármester az önkormányzati kampány előtt Orbán Viktor arcképével és O1G felirattal ragasztana ki "tájékoztató" plakátokat. Az egy dolog, hogy a ma utált főpolgármestert másnap a legradikálisabb ellenzéki tüntetők nemzeti hősként ünnepelnék, de mindez nyilván lehetetlenné tenne minden reálpolitikai alkut a kormánnyal, ártana Budapestnek meg Tarlós karrierjének. Minden párhuzam sántít, de az utóbbi abszurditása jelzi, hogy mennyire nem azonosul a Fidesz azzal a Juncker vezette Bizottsággal és Néppárttal, amit megszavazott és aminek tagja, és ez mennyire érdekli. Mennyire veszi komolyan az európai szintű politikát. (Amúgy mindenki más is.)
Még szájbarágósabban: pont ekkora a súlya az európai politikának a tagállami belpolitikákhoz képest, és ekkora jelentősége ennek a néppárti kutyakomédiának, akár felfüggesztik a Fideszt, akár kizárják, akár fából vaskarika módon a Fidesz "felfüggeszti saját magát", vagy végül kilép — valószínű többedmagával, és tesz pontot akár a Néppárt sikertörténetének végére, ami az egyetlen valódi tét itt. Igen ám, de ez mindössze Manfred Weber bizottsági elnöki ambíciói szempontjából tét, tehát csak a nagy európai játékosok számára. A hazai kispályán focizó Orbánnak mindez közömbös. Valójában nincsenek európai szintű ambíciói, bár az országot már kinőtte.
El is intézte, hogy amíg ez az establishment fennáll, nem is lehetnek ilyen ambíciói. Orbán amúgy jó érzékkel arra számít, hogy ez az establishment be fog dőlni. Ahogy bedőlt Olaszországban, Franciaországban, Görögországban már. Arra számít, hogy erőfeszítései megtérülnek és új radikális jobboldali szövetség jön létre. Egy ilyen még konstruktív módon még nem tudott megszerveződni a kontinensen, ellenben csírái mérhetetlen rombolást okoztak magányos őrültekként is: jelesül a Brexitet.
Ebben az abszurd, minden hidat felégető provokációban, amit Orbán Európában művel, viszont orrvérzésig egyformák a magyar politikusok, ha jövőbelátó politikusi képességeik igencsak szórnak is, a politikában mind csak a semmi jóval nem kecsegtető elkeseredett konfrontációt ismerik, bár rendszerint azt sem értik...
Hiába burkolja Orbán következetesen elkötelezettséget hirdető szólamokba felelőtlen, padfirkáló kisdiákra emlékeztető gesztusait. A pohár betelt. Ellenzéke ugyanebben a magyar betegségben szenved. Az ellenanyag a magyar választók kezében van kizárólag.
Míg a két fegyverhordozó, Gulyás Gergely és Havasi Bertalan kifejezetten feszültnek és idegesnek tűntek. Orbán Viktor magabiztos, dörzsölt veteránnak látszott Brüsszelben, mint akinek legnagyobb gondja, hogy hogy áll kedvenc focicsapata. A miniszterelnök a rettenthetetlen cowboy szerepét játsza, aki látogatóba jött az idegen városba. Úgy tesz, mintha nem lennének méltó ellenfelei, pedig Magyarország nem egy súlycsoport Németországgal, minden szálon a német gazdaságtól függünk, és ezt Orbán Viktor pontosan tudja.
Orbán 6 pontos gazdasági programja áfával együtt is csak 2 pont
Míg a családpolitikai program 7 pontból áll addig a gazdaságpolitika csak 6-ot kapott. Összegezhetnénk az Ipar és Kereskedelmi Kamarában az MNB-vel közösen nagy csinnadrattával tartott kormánybejelentést. Orbán Viktor Facebook oldala Itt van Orbán hat pontja A fejlődés jellege megmarad, ami ma jellemzi Magyarországot, ennek első tulajdonsága, hogy 2 százalékponttal Nyugat-Európa felett növekszünk - mondja a miniszterelnök.
Játszhatná a hasznos, megbízható szövetségest, aki cserébe kiharcol hazájának bizonyos előnyöket, de ilyen céljai a magyar kormányoknak fájó módon sosem voltak. Nem is ezen munkálkodik a magyar politika, s ezért látványos a lemaradásunk pl. a baráti Lengyelországtól is. Mi csak a leghangosabbak vagyunk ebben a vadnyugati ivóban, de nem a legügyesebbek. Szájhősök, hamiskártyások, lesipuskások. A nála rosszabb kártyajátékosokat Orbán jócskán felültette érzésem szerint. A Néppárt, pontosabban Manfred Weber majd futhat a pénze után, amit a magyarokra tett. Végül a magyar miniszterelnök presztizsveszteség nélkül veszi a kalapját.
A westernhősök sorsa olykor tragikus. Az őket játszó színészeké mondjuk meghívások talkshow-műsorokba meg jól fizető vidéki haknik. Nehéz elhinni, hogy a tehetséges magyar kormányfő beéri ennyivel. Az országra továbbiakban is a B-kategóriás filmek együgyüsége vár, és a meghirdetett nagy nemzeti álmok délibábok maradnak a magyar rónán.
A cowboy-ok a filmek végén olykor ellovagolnak egy romantikusan szép naplementében. Történetük a semmiből indul és a semmiben ér véget. Magyarország viszont marad Európában, nem lovagolhat el, és nem lakik jól bornírt vagánykodással és kivagyisággal, ha népe még nem is értette ezt meg. Tiszta sor az Európai Néppártnak van egy Orbán-problémája, vessenek magukra. Magyarországnak is van egy Orbán problémája. Mit egy? Szaladgál még néhány tucat naplopó kétbalkezes párbaj-antihős errefelé. Miközben a vadnyugat ideje rég leáldozott.
Meddig játszhatják Orbánék a westernhőst Brüsszelben és idehaza? S miért nincs legalább egy másik cowboy egyik városban sem?