Múlt hét csütörtökön a Sétáló Budapest találkozóján jártunk. Azóta Puzsér Róbert otthagyta az ellenzéki előválasztást, a DK által diktált előnytelen és nevetséges feltételek miatt. Az LMP pedig mivel Puzsér nem vesz részt a beígért előválasztáson, ami az ellenzéki együttműködés sarokköve, szintén felbontotta a megállapodást. Bejelentkezett viszont a Momentum embere. A választás októberben lesz, minden reakció elhamarkodott még. Tarlós István széke egyre biztosabbnak tűnik.
Sermer Ádám mellett az ismeretlen Kerpel-Fronius Gábor a Puzsér-hasonmásverseny újabb esélyese...
Múlt hét csütörtökön a Sétáló Budapest találkozóján jártunk. Inkább tűnt egyfajta terápiás csoportnak, amin az aktivisták, szimpatizánsok, stábtagok és persze maga Puzsér Róbert ventillálhatott az EP-választási eredmények kapcsán. Volt miről. A Puzsért támogató mindkét párt katasztrofális eredményt ért el, amire jó kifogást nem lehet találni, a legrosszabb előrejelzéseket is sikerült alulmúlniuk. Választóik elbizonytalanodtak és elfordultak tőlük. Ez nyilván nagyban rontja a Sétáló Budapest sikerét is.
És rontja a fiatal és lelkes aktivisták hangulatát, különösen, hogy kiderült jó 90%-uk az LMP-re adta voksát az EP-választáson, kisebbrészt a Momentumot, a Jobbikot és a Kutyapártot támogatták még.
A Sétáló Budapest koncepció alaposan felforgatta a budapesti közéletet, ami nagyjából az országos mellett az egyetlen még értékelhető politikai színpad. A belvárost dugókkal teli helyből zölddé, élhető, sétálóutcás, modern városközponttá változtatni akaró tervek azóta teljeskörű programmá egészültek ki főleg az LMP-ből érkező közlekedés- és várospolitikai szakértők munkájának köszönhetően. 30 év óta ez az első valóban radikális program, amely kimozdítaná Budapestet az államszocializmus/rendszerváltás utáni tanult tehetetlenség és parkolómutyis-nokiásdobozos önkormányzatiság által végzett fejlesztgetések és toldozgatások zsákutcájából.
A Puzsér-kampány közvetett politikai sikerének tudható be, hogy a többi politikai szereplő is elkezdte zöldíteni magát. A fővárosi közgyűlés pl. elfogadta a dugódíjat, ami példátlan — mintha a zöldek éppen legnagyobb politikai sikerüket aratták volna és nem történetük legrosszabb EP-választását zárták volna éppen. Újabb paradoxon...
Ráadásul az LMP évek óta tartó elszürkülése mellett Puzséré az egyedüli látványos, figyelmet és támogatottságot élvező markánsan zöld politikai mozgalom. Valójában pont a Sétáló Budapest az, amiről a zöldpolitika szólhatna, vagy szólnia kéne. A klímaváltozás tankönyvszerű tálalásban még nem elég erős trigger tömegek számára, hogy valaki úgy érezze a zöldekre kell szavaznia. Hiába azonos lényegében a Sétáló Budapest program az LMP 2014-es Budapest programjával, plasztikussá, átélhetővé, működő politikai termékké, virális gondolattá pont Puzsér Róbert vehemenciája volt csak képes tenni — nemet nem lehetett rá mondani, de igazából megköszönni is elfelejtettünk neki.
Őelőtte még a legjobb szándékú zöld politikusok is csak láthatatlan, alibipolitizálásra voltak képesek az egyre égetőbb kérdésben. Minden emberi hibája ellenére ezt akkor is Puzsér javára kell írni, ha végül feladja a küzdelmet, amiről meglepően sokat morfondírozott múlt csütörtökön, ami nem egy leendő győztesre vall.
A hivatalos nyilatkozatok továbbra is az önálló indulásról és a semmilyen közjogi normaként nem funkcionáló előválasztások kihagyásáról szólnak. Puzsér Róbert kifejtette, hogy a parkolómizériába belebukni látszó, MSZP-s kabalafiguraként elhasználódott Karácsony Gergely javára nem kíván semmiképpen se visszalépni, de egy még nem kompromittálódott momentumos jelölt javára esetleg megfontolásra ajánlaná a közösségnek a Sétáló Budapest stafétájának az átadását.
Magyarán ahogy már korábban mondta, ha valaki más vállalja a program megvalósítását, akkor ő félreáll — ez általában szokatlan megnyilvánulás a politikában. (Ki lehet kötni a program felügyeletére vonatkozóan egy főpolgármester-helyettesi széket és hasonlók, de ez már technikai kérdés. Politikai jelentősége is van ugye, ha a jelölt egy másik párt jelöltje.)
Mint az köztudott Puzsér Róbert élesen kritizálta az őt támogató pártokat, amit a tőle szokásos leplezetlen és olykor túlzó kritikák mellett azzal toldott meg, hogy előre bejelentette, hogy a Kétfarkú Kutyapártra fog szavazni az EP-választáson. Ezzel nem annyira a Jobbik és az LMP közötti választást tudta ügyesen kikerülni és bevonzani egy másik támogatói csoport rokonszenvét, hanem sokkal inkább a választókhoz hasonlóan büntetni akarta a szerinte rugalmatlanul reagáló, megbénult pártstruktúrákat. Bár saját vállalásainak elmaradásáról ő is hallgatott.
Valójában úgy fest inkább belerúgott a földön fekvőkbe, ami most nem segít — saját magán sem. De szíve joga, ha nem is kellemes mindenkinek, és főként nem kedvez az együttműködésnek. Mindennek a jelentősége valószínű mínuszos már. A kampány pénzbe kerül és azt valahonnan elő kell teremteni. Igaz a Jobbik és az LMP éppen a pénzhiány miatt volt képtelen értékelhető kampányt folytatni — de őszre legalább valamijük lett volna.
Pártok támogatása nélkül tehát a pártfüggetlen Sétáló Budapest mozgalom is válaszúthoz érkezett.
Ezzel párhuzamosan az EP-választáson újra nagyot menő és korábban Puzsér által mindhiába támogatói közé hívott Momentum Mozgalom Kerpel-Fronius Gábor személyében új főpolgármester-jelöltet jelentett be az előválasztásra. Evés közben jön meg az étvágy. Indexen megjelent interjújában rögtön rá is mozdult az előválasztást otthagyó Puzsér Róbert bázisára:
"A Sétáló Budapest víziójának fontos pontjaival a miénk (Budapest 2.0) összeegyeztethető, így most, hogy Puzsér Róbert kiszállt az előválasztásból, kifejezetten kérem azokat, akik a Sétáló Budapesttel szimpatizálnak, hogy támogassanak engem az előválasztáson."
Mindez mondom azután, hogy a múlt héten Puzsér Róbert épp azt kérdezte szimpatizánsaitól, hogy nem kellene-e átengedni egy esetleges vállalható Momentumos jelöltnek a terepet, ha felvállalja a programját. Meglepő volt a kérdés. Hosszan lamentált ezen, de nem válaszolta meg. Hát most itt a jelentkező. Mit tegyen Puzsér Róbert? Lépjen vissza a tökéletes újoncnak számító KFG javára? Én sem osztom meg a saját tippjeimet.
Véleményem szerint a Sétáló Budapest koncepció fontosabb, mint az azt képviselő személyek. Ha ezen a módon lehet létrehozni azt a szükséges támogatást, ami a koncepció sikeréhez közelebb vihet, akkor miért ne? De nem kerül-e ettől veszélybe, hogy valaki eltéríti a projektet, ami éppen pártfüggetlensége miatt tűnt hitelesnek sokak számára? Olyan ritkán lehet igazi demokráciásdit játszani, hiszen minden más alkalommal ügyek helyett szekértáborok vívják ádáz hitvitáikat.
Eközben igazán könnyű dolgunk nekünk választóknak sincs. Valahogy képtelenek vagyunk epe- és gyomorgörcs nélkül megélni a közéletünket idehaza. Miközben járványszerű az indokolatlan ódzkodás a pártpolitikától, mégis pártpolitikai torzszülöttek fogságában szemléljük a magyar valóságot.
A depresszióig pesszimista tisztánlátás, kényszeres nagyotmondással párosuló, tourette-szindrómára emlékeztető kirohanások és teljesen felesleges tévképzetek keverednek a demokratikus szocializáció 30 éves hiányával és a magyar kisember csontighatoló egzisztenciális frusztrációjával.
Nem mentes ettől maga Puzsér Róbert sem, bár meghaladni szeretné. Mintha egyszerre hordozná magában mindazt, ami végleg el van törve bennünk rendszerváltás utáni kompországiakban, és ami segíthetené a partraszállásunkat egy nyugati polgári demokráciába. Abból tudunk viszont főzni, amink van — pragmatistának kell tehát lennünk.
Galambokkal sakkozni...
A Bitó-szalon, a média vagy épp Zuckerberg nyilván sok konteó kiagyalására és kirohanásokra ad nyomós okot a Puzsér Róbertnek. Emberekről van szó nem meglepő módon érdekekkel, amit politikus nem ignorálhat persze. Nem is kell feltétlenül szeressen, gyűlölnie veszélyes, nyilvánosan szidnia pedig félig öngyilkosság, félig szimpla hülyeség. Mégis ezek Puzsér Róbert kedvenc témái, amivel túl sok frontot vállal, amit nem nyerhet meg egyszerre. Ezek adottságok, amikkel együtt kell élni, ahogy az emberi hülyeséggel is, ami már a Momentum bejelentése kapcsán is felütötte a fejét. Ugyanaz a kommentcunami borította el a pusztán az előválasztásra bejelentkező lilák oldalait, mint ami az LMP-t maga alá temette. A magyar választók szomorú, de nem értik a demokráciát.
De nem érti saját szerepét Puzsér Róbert sem. Hiszen kívülről nem adhat identitást egy zöldpártnak és egy nemzeti radikális pártnak egyszerre. Azt máshogy kell: például az élére állva valamelyiknek, vagy ideológusául szegődve. Nem is dolga, de a véleménye hasznos is lehetne, kritikája sok esetben jogos. Csak hát bagoly mondja verébnek. Véleményvezérnek oké, politikai vezetőnek katasztrofális. Infantilis és felelőtlen. De ezért őszinte és kompromittálhatatlan.
Főképp nem adhat identitást, úgy hogy növeli a megosztottságot és az öngyűlöletet azokban a közösségekben, ahova egyfajta finnyás megváltónak szánta magát. Elfeledkezik az ügyről, aminek ügyvédjéül szegődött. S mivel nem rendeli alá ennek az ügynek saját "írói munkásságát", azt is elveszteni látszik, amit akár önjáró módon is képes lett volna sikeressé tenni. Aki nem ismeri a kompromisszum és az árulás szavak közti különbséget, az nem érti saját szerepét sem, hogy showman-ből politikussá vált. Saját jogán is részt vehet a küzdelemben és saját népszerűsége nem az őt támogató pártok népszerűségének függvénye valójában. A sikerben bízni, pedig az első számú játékszabály minden versenyben. A lényeg: érzésem szerint nem akar. Őszintén nem akar politikus lenni. Ami persze igényli azt, hogy valaki akarjon.
Ha a célokat illetően tisztába kéne kerüljön magával, nem érti, hogy ettől függetlenül is ő maga is egy brand, amit bizony épít és rombol minden egyes akció és megszólalás. S az visszahat az ügyre. Bármennyire is ódzkodik attól, hogy magára másként tekintsen, de legalább annyira áru a médiatérben, mint egy fogkrém vagy Hajdu Péter. Nem lehet féllábbal beszállni a politikába, a másikkal meg kirúgni azt a lábat az önkifejezés teljes szabadságának jegyében, felrúgva a illem- és játékszabályokat, mielőtt meg tudnánk őket haladni. Nem lehet a bábuk felborításával megnyerni egy sakkjátszmát, csak a sakklépések betartásával. Ha így lenne, akkor egy galambot is beküldhetnénk Polgár Judit ellen. Márpedig az, hogy "galambbal sakkozni" — tudjuk, mire szolgál hasonlatként...
A kiló nem százat jelent. célokért áll ki. Történetünk legelején ezt írtuk Puzsér Róbert indulásáról:
10 ok, amiért Puzsér Róbertet kell támogatni Budapesten
2018. október 15.
(18) Akkor ne finomkodjunk, beszéljünk amolyan puzsérosan. A "Csillag születik" zsűrijéből széles tömegek által megismert Puzsér Róbert a legkarakteresebb és legismertebb főpolgármester-jelölt, akire a politikát messziről lesajnáló átlagemberek is felkaphatták a fejüket. Be is szartak a ballib Bitó-szalonban, hogy ez a pasas most bekavarhat nekik. A folyton választókra tukmált, agyzsibbasztóan semmitmondó és tutyi-s-főleg-mutyi falusferencek, győripéterek, karácsonygergők, széldettik után ő régóta az első politikus, aki egyáltalán fel mer vállalni egy bármilyen jövőképet, és nem azok közé a jeges vödrös összefogás-bohóc lúzerek közé tartozik, akiknek összesen tíz agysejtjéből kilenc idegi tevékenysége kimerül az Orbánnal szembeni jogos kisebbségi komplexusuk és abból fakadó zsigeri gyűlöletük fenntartásában...
Felmérésünk szerint a budapesti blogolvasók körében Puzsér Róbert 61:39-ra verné meg Tarlós Isvánt, ha ő lenne a kihívó. Karácsony Gergő pedig éppen elveszítené a csatát. (A felmérés nem reprezentatív, olvasóink döntően ellenzéki érzelmű szavazók.)
