A karanténnak súlyos ára volt. Ha az élet "megóvása" pénzben nem is mérhető, életévekben már igen: az eredmény lesújtó. A COVID-19-re "terápiaként alkalmazott" társadalmi távolságtartás, karantén, lezárások, a "nem sürgős" egészségügyi ellátás, boltok, üzletek bezárása, gazdaság leállítása kétszer annyi emberi életévbe került, mint amennyit a járvány elvett. Hatásos volt akkor a gyógymód? Megérte? Vagy épp ellenkezőleg?

Dr. Scott Atlas, a Stanford Egyetemen működő Hoover Institution "Robert Wesson" szenior professzora, orvos, közegészségtan-tudós által vezetett kutatás az első a témában, amely mérlegre teszi a világgazdaságot padlóra küldő lezárások közegészségügyi hatását és összeveti azt az Amerikában több helyen súlyosnak érzékelt COVID-19 járvány miatt elvesztett emberi életévek számával.

1. Statisztikailag egy 10-24 millió dolláros csökkenés a GDP-ben egy emberélet elvesztésébe kerül. Ez következik a korábbi évek amerikai gazdaságtani tapasztalataiból, a termelékenység, munkanélküliség, egészségügy összefüggéseiből. Nem csupán a lecsökkent ellátásra fordítható összeg miatt következik be romlás, az életkörülmények és életkilátások általánosan is romlanak a jövedelmek csökkenésével. A szegénység és az elszegényedés közvetlenül és kimutathatóan megrövidíti az emberi életet.  
2. Az elmaradó szűrővizsgálatok és kezelések jelentősen rontják a betegek életminőségét, életkilátásait, túlélési esélyeit, várható élettartamát. 650 ezer amerikai szorult kemoterápiára a lezárások alatt, felük nem kapta meg a kezelést. A neméletmentő, nemsürgős beavatkozások elmaradása nemcsak a kozmetikai sebészeti beavatkozásokat, mondjuk a mellnagyobbító műtéteket érintették. Biopsziák ezrei maradtak el hetente. Csípőműtétek, fontos beavatkozások, idővel romló állapotok helyreállítása stb. nem történtek meg.
3. A ellátásokban bekövetkező korlátozások mellett az egyébként hozzáférhető és szükséges életmentő beavatkozásokat sem vették sokszor igénybe a betegek. Félelemből sokszor nem mertek orvoshoz fordulni. Stroke-osok, szívinfartusos betegek 40-50%-a nem hívta a mentőt, amikor kellett volna, noha pár órán belül meghalhatnak. A gyerekek fele nem kapta meg a kötelező oltását ironikus módon, miközben a COVID-19-cel kapcsolatban csodát várunk egy jövőbeli oltástól. 
4. Az oltásoktól, ha lesz oltóanyag egyáltalán, amúgy sem érdemes csodát várni. A szezonális influenza elleni védőoltás hatásossága is meglehetősen alacsony 40-60% közötti. (A szakirodalom nagyobb szórást is ismer, az adatok becslésre épülnek.) Ráadásul a társadalom túlnyomó többségének nincs is szüksége oltásra valójában, hiszen nem betegedik le egyáltalán.
5. 800 ezer életévet vett el az amerikaiaktól a koronavírus összességében a becslések szerint. Ezzel szemben a lezárások (lockdown) minden egyes hónapban 700 ezer életévbe kerültek a közvetlen gazdasági hatások és a munkanélküliség megugrása miatt meglehetősen konzervatív becslések szerint. Összesen tehát másfélmillió életévbe. Eddig. (A tanulmányt május 25-én publikálták a The Hill-ben.) És a lockdown-nak még most sincs vége mindenütt az USA-ban (7-8 államban nem alkalmaztak lezárást egyáltalán.)
6. A költség/haszon elemzések alapján tehát a karantén meglehetősen kontraproduktív volt az emberek életének megóvását illetően. Hogy ezt az első néhány hétig nem feltétlenül láthatták a döntéshozók, az igaz, de utána a több hónapnyi lezárás és az újra lezárások esetén már mindenképpen számonkérhető, hogy miért ragaszkodtak egy elképesztően káros politika alkalmazásához. A jobb félni mint megijedni elv csak addig értelmes, amíg nem tudjuk, hogy pontosan, milyen veszéllyel állunk szemben. Ez indokolhatta az első két hétben a korlátozásokat, de később azok nem voltak már igazolhatóak. 
7. A szakértő szerint nincs szükség az egész társadalom elzárására, elégséges pl. az idős otthonokban élők fokozott védelmére koncentrálni. Amit viszont sehol sem sikerült megfelelően kivitelezni: a legtöbb, többnyire egyébkként magatehetetlen, tehát nem parkokba, éttermekbe, boltokba szaladgáló áldozat ilyen intézményekben hunyt el. (Még a racionális politikát folytató Svédországban is.) Emellett az akár enyhe tüneteket mutatók kéthetes önkéntes karanténba vonulását  szükséges még előírni. Illetve a "frontvonalban" dolgozók folyamatos tesztelésével biztosítani, hogy ne a kórházak, idős otthonok ápolói fertőzzék meg az ápoltjaikat. És kész. Sem tömeges tesztelésre nincs szükség, sem vakcinára nem érdemes várni. Az élet ezek nélkül is folytatódhat.
8. A legszigorúbb lockdown kényszerintézkedések legborzalmasabb tapasztalata nem is annyira a GDP 14%-ának feláldozása, tehát a társadalmi jólét, javaink egy jelentős részének megsemmisítése, és nem is a szabadságjogok esztelen megnyirbálása világszerte, és ezek beláthatatlan következményei, hanem az, hogy mindezek az egész társadalomra kiterjedő intézkedések elképesztően hatástalanok voltak a valóban veszélyeztetett népesség (idősek, krónikus betegek) megvédésében. Magyarán a kitűzött célt illetően tökéletes kudarcot vallottak a közösen meghozott áldozatok ellenére. Az idős otthonok lakóit, tehát az érintetteket eközben egyáltalán nem sikerült megvédeni, semmilyen kidolgozott részletes tervet nem mutattak fel a legszigorúbb kijárási tilalommal operáló kormányok sem. Az eredmény lesújtó volt.
9. Semmilyen tudományos tény nem támasztja alá az elvárást, hogy az emberek otthon a négy fal közé kell szoruljanak egy terjedőben lévő légúti fertőző betegség miatt.
10. Az iskolák bezárása mellett sem szólt tudományos érv: a gyerekek egyáltalán nem voltak veszélyeztetve, ezt kezdettől fogva tudtuk. Legalábbis a koronavírust esetén a gyerekek nem is terjesztik a fertőzést. Ezt bizonyította számos országban lefolytatott vizsgálat. Azon túl, hogy a szüleik csak akkor tudnak dolgozni menni, ha gyerekeik iskolában vannak, emellett nyilvánvaló: a gyerekek iskoláztatása egyszerűen nélkülözhetetlen, fontos része a szocializációjuknak. Felfoghatatlan, hogy miért ne lenne képes egy képzettnek tekinthető tanár a társadalmi távolságtartás szabályait betartva tanítani. A digitális távoktatás kiforratlan még az USA-ban is, nem volt képes minden gyerek számára azonos minőséget biztosítani. A gyerekek fele Boston környékén be sem logolt például. Az olvasási képességek 30%-kal romlottak az olvasási képességek az online oktatás során a legfiatalabbak körében.
11. A gyerekek kitettsége egy súlyos influenzafertőzésnek nagyságrendekkel nagyobb, mint egy súlyos COVID-19 lebetegedés valószínűsége, ahogy arra a legnevesebb gyermekgyógyászati folyóirat rámutatott.
12. A súlyos gyerekbántalmazás miatt igénybe vett sürgősségi ellátások száma 35%-kal ugrott meg a karantén alatt, ami jól jelzi, hogy mekkora károkat okozott a lezárás gyerekek ezreinek. És mindez nyilvánvalóan a jéghegy csúcsa, mert a bántalmazó szülők csak a legvégső esetben fordulnak ilyenkor orvoshoz: ha már azt hiszik, hogy a gyerekük élete került veszélybe, a gyerek eszméletlen, több csontja is eltört stb. Az otthoni gyerekbántalmásra egyébként is többnyire az iskolákban derül csak fény. Ha van iskola.
13. A legalacsonyabb jövedelmű rétegek fele veszítette el az állását a lockdown miatt Amerikában, a növekvő feszültség törvényszerűen vezet az alkoholizmus, droghasználat, gyerekbántalmazás, egyéb erőszakos bűncselekmények számának megugrásához. A lezárások okozta társadalmi katasztrófáról mégsem beszélünk egyáltalán. Közvetlenül veszélyeztette ezáltal a gyerekeket számos kormányzat. 
14. A kétméteres védőtávolság mögött sem áll semmilyen tudományos vizsgálat. A WHO ajánlásban egy méter szerepel. A legtöbb kormány mégis két métert írt elő. Ami olykor betarthatatlan és szintén munkahelyek, üzletek ellehetetlenülését okozza. A maszkviselés hasznosságát nem lehet hörcsögökkel és ventillátorokkal fertőző cseppecskékkel spriccelve hitelt érdemlően vizsgálni. És következtetéseket levonni belőlük. Mindez áltudomány, amire nem bízhatunk komoly döntéseket.
15. Ráadásul sosem lesz tudományos válaszunk életünk minden problémájának megoldására. Nem lehet tudományos választ találni minden kérdésre. Erőltetetten keresni egyenesen kontraproduktív. Nem bízhatunk mindent modelleket rajzolgató szakértőkre, néhány (hibásnak bizonyult) képletben gondolkodni képes szakbarbárra, a kockázatok kielemzése és mérlegre tevése a döntéshozók és a társadalom felelőssége kell legyen.
16. Rettentő egyszerű, ha valaki fél: ne tegye ki magát kockázatnak. Pl. 75 év felett, ha valaki cukorbeteg, több krónikus betegsége van, elhízott, influenzaszezonban ne menjen étterembe. Igazán nem kötelező. De ezért  nem kell bezárni a teljes vendéglátóipart, nem kell betiltani az életet. Az emberek 97%-a számára a COVID-19 átvészelhető vagy enyhe vagy többségében észrevétlen betegséget (sem) okozott.
17. Aki Google-ban tud keresni vagy meg tud osztani egy mémet ma már szakértőnek érezheti magát. A social media és a média sokszor félrevezetően nagyított fel elképesztően jelentéktelen és ritka betegségeket, mint a Kawasaki-szindróma és hasonló híradások. Mégis ezek határozták meg az agendát hetekig.
18. A játszóterek, parkok lezárása vagy a kijárási tilalom tökéletesen tudománytalan volt. Bármely légúti fertőzés terjedése zárt légtérben számottevő. A szabadban a fertőzésveszély elhanyagolható. Különösen az ezeket igénybevevő fiatalabb és egészséges emberek számára.
19. Fokozza az irracionalitását a járványkezelésnek, hogy ugyanazok a vezetők minősítették veszélyesnek és tiltották be az akár legkisebb összejöveteleket is, akik a Black Lives Matter tüntetések és erőszakhullám kapcsán már szolidaritásukat fejezték ki a tüntető tömegekkel, mint Bill Di Blasio, New York demokrata polgármestere, New York-ban volt a legsúlyosabb a félrekezelt járvány, ami tömeges halálozásokhoz vezetett.
20. Nem lehet légből kapott modellekre politikát alapozni, csak tapasztalati tényekre. Nem alkalmazható olyan politika, amely BÁRMI ÁRON a járvány megfékezését tűzi ki célul, nem számolva az intézkedések tényleges hatásaival. Mivel a döntéshozók az emberéletek "bármi áron" való megóvásáról beszéltek, növelték a közvélemény pánikját, akik ezért hitelt adtak ennek a káros politikának, és mai napig foglyai annak, mint egy Stockholm-szindrómás túsz. Tényekre és kritikus gondolkodásra lehet csak bármilyen politikát alapozni. 

A COVID-19 kapcsán nem látjuk a fától az erdőt, az intézkedések követelésekor nem számolunk a súlyos következményekkel, nem tudatosítjuk, nem vesszük észre csak a jéghegy csúcsát a jelenségnek. Járványok mindig lesznek a jövőben is. Ezért tanulnunk kell 2020 kapitális hibáiból.

További cikkek: mindent a COVID-19-ről...