A hírszerkesztés műfaja nem alapulhat sem megérzésen, sem hasraütésen és főleg nem hazugságokon.
– Ha a mostani tudásunk alapján találkoztunk volna ezzel a betegséggel, azt hiszem az intézkedések valahol azok között lennének, amit a világ meghozott és amit mi meghoztunk.
– Valahol a kettő között?
– Igen, egyértelműen van javításra lehetőség abban, amit csináltunk.
Vannak dolgok amiket jobban tudtunk volna csinálni, de Svédország alapvetően helyes utat választott.Nyilatkozta Anders Tegnell a svéd rádiónak.
Valójában.
(UPDATE: Én nem tudok svédül, a leiratból kimaradt, de később egy sajtótájékoztatón is megerősítette az aláhúzott mondatot.)
Az utolsó mondat valahogy kimaradt a Financial Times-ot idéző Qubit és számos másik magyar hírportál utánközléséből. A fenti nyilatkozatból nem lehet leszűrni azt a tanulságot, amit a lapok szalagcímként közölnek. 1. nincs szó "beismerésről" vagy "megbánásról". Pláne nincs szó arról, hogy "ők is belátták". 2. Mégis mit kellett volna megbánniuk? Hogy fele annyi a halott, mint a lezárt Belgiumban? Harmadannyi, mint a karantén alá helyezett New York-ban?
Ennyi erővel a többi lezárást választó ország esetében is fel kéne merüljön a kérdés, hogy miközben annyira sem tudták megvédeni a (főleg) idős otthonokban élő polgáraikat, volt-e értelme a magyarnál jóval szigorúbb kijárási korlátozásoknak mindenki másra vonatkozóan is? Mert a számok alapján semmi. Mert tudjuk: világszerte elsősorban a már amúgy sem sok hátralévő évet jósló idős otthonok lakóit érintette a COVID-19 járvány. (Svédország is ezt tervezte és ennyi bőven elég lett volna. És persze nekik sem sikerült.)
Svédország a középmezőnyben helyezkedik el a COVID-19-halálozási statisztikákban, úgy, hogy szinte semmilyen komoly "járványügyi" korlátozást nem vezettek be. Még maszkokkal sem bohóckodtak, mint mi májustól kezdődően lényegében az influenzaszezon, tehát a veszély elmúltával. Az olyan buta újságírói kérdésekre, hogy a halálozások száma nem volt-e túl sok, jóérzésű ember nem adhat más választ csak egyet: de, abszolút túl sok volt. Minden egyes ember halála tragédia. Értelemszerű, hogy Tegnell is ezt mondja.
Ettől függetlenül mindenhol mindig mindenkire igaz, de főleg a nagyon idősekre: a halál elől nem lehet elbújni a kisszobában vagy egy maszk mögé.
A Qubit rátesz egy lapáttal a hazugságokra azzal, hogy a svéd halálozási statisztikákat olyan színben igyekszik feltüntetni, hogy az rosszabb a britnél: "[Anders Tegnellt] és hivatalát ma már azért bírálják a svédek, mert a laza védekezésnek tulajdonítják, hogy az egymillió lakosra jutó átlagosan napi 5,29 halálesettel Svédország még a járványtól különösen szenvedő Nagy-Britannia számait is felülmúlta." Milyen "napi" statisztika? Számoljatok inkább bárányfelhőket!
Svédországban 450, Nagy-Brittaniában 580 COVID-19-hez köthető haláleset történt egymillió lakosra vetítve. Melyik a több a 450 vagy az 580? Mi ebben a nem egyértelmű? Ne maszatoljunk valamelyik kiragadott nap adataival. Ez az újságírás szégyene. Pravda-szintű hírhamisítás.
Egy májusi felmérés szerint egyébként mindössze 11%-a nyilatkozott úgy a svédeknek, hogy nem bízik Anders Tegnell járványügyi politikájában. Ez is kimaradt a hazai hírekből. De hasraütve közöljük, hogy most aztán "bírálják" "ma már".
Egymillió lakosra számított halálesetek számában Svédország jobban áll, mint az USA nyolc tagállama és hat európai ország. Mégis miről beszélünk? Nem az az egyetlen logikus kérdés ilyenkor, hogy ha ez így van, akkor mi értelme volt bármely országnak szigorúbb korlátozásokat bevezetnie, mint a svédeknek?
Viszont úgy tűnik a klikkelések és a pánik lázától annyira transzba került az amúgy a közvélemény objektív és hiteles tájékoztatására született egész újságíró szakma is a világon, hogy idáig képtelen eljutni. Ezen túlmenően a gazdaságot és a normális életet indokolatlanul ellehetetlenítő intézkedéseket meghozó egyes kormányzatok és elitek érdekei is nyilvánvalóak. A leállásnak komoly anyagi haszonélvezői is voltak, azon túl, hogy a precedens nélküli döntések folyamatos legitimációja is elemi érdeke az establishment-nek. A hatalomnak meg kell alaposan indokolni, hogy miért kellett milliók elveszítsék a megélhetésüket, miért tettük tönkre kisvállalkozások tömegeit világszerte. A kérdést idehaza az is súlyosbítja, hogy magyarázatot kéne adni a gyekeinknek, hogy miért nem mehettek óvodába, de játszhattak a homokozóban együtt ugyanazokkal a gyerekekkel egész nap. Hogy orvoshoz nem mehettünk, de műkörmöshöz és fodrászhoz igen. Ezekre nincs és nem is lehet magyarázat.
Ideje volna végre az emberek szemébe nézni és olyan őszintén beszélni, mint a svéd járványügyi vezető, Anders Tegnell.
