Tudom, másoknak kész válaszaik vannak olyasmire, amiről keveset vagy semmit se tudnak, vagy amiről tudhatnának, de arra sem emlékeznek. Nekem nincs.
Akart a fene erről írni, de az emlékezetkieséses magyar közéletben muszáj.
Felőlem mindenki azt gondol a történetről, amit akar, de pusztán a hosszútávú memóriánk felfrissítésére vegyünk néhány dolgot sorra, amiről általában a többség megfeledkezik vagy sosem tudott.
Hivatalosan nincs vége. De miután a szerkesztőség többsége felmondott a főszerkesztő kirúgása után valaki élelmes már át is írta az Index Facebook-oldalán, hogy "bezárt a bolt véglegesen". Én jósolni nem tudok, de nyilván ugyanaz már (megint) nem lesz a világ és az Index.hu, a magyar online média (és ma az online szót már zárójelbe is lehet tenni) kulcsszereplőjének és piacvezetőjének szerkesztőségében történtek után.
1. Különös dejavu. Az Index.hu hasonló módon fogant: az egész szerkesztőség felállt, amikor az IDG üzletpolitikájával ellentétes utat kívántak követni. Mint kiderült: helyesen. Az akkori olvasottsági adatok ma viccesen kicsinek hatnak. Szóval: miből lesz a cserebogár.
INteRNeTTo-ból Index
Wikipedia: "1998-ra kétségtelenül az iNteRNeTTo volt a legnépszerűbb és egyben egyetlen hírportál Magyarországon. Tavasz végén megindult a befektetői érdeklődés, ekkor már nyolcezer volt a napi olvasottság. Az IDG kezdetben elzárkózott a befektetői megkeresésektől, és gyorsan megemelte a fejlesztési támogatásokat. (2,5 millió volt a bevétel és ugyanennyi a kiadás is, bár többen nem vettek fel fizetést.) A csapat a lapot komoly hírportállá akarta fejleszteni, a befektetői ajánlatok már több százmillió forintról szóltak. Az iNteRNeTTo vezetői a koncepcionális ellentétek miatt megkezdték a kivásárlási tárgyalásokat az IDG-vel. Nyírő András, Gerényi Gábor és Uj Péter új céget alapított (URL Consulting), amivel 1999 áprilisában 15 millió forintos kivásárlási ajánlatot tettek az IDG-nek. A következő szerkesztőségi ülésen Bíró István elbocsátotta az ajánlattevőket, aminek következtében az egész szerkesztőség felmondott, majd alig egy hónap múlva megalapították az index.hu-t. A lap élete ekkor még nem ért véget, csak jóval később (2002 után) vásárolta meg az index.hu Zrt."
És hogyan lesz lehet vége?
2. Kapásból két névre hívnám fel a figyelmet a felsorolásból: Gerényi Gáboréra és Uj Péterére. Mindkettő a magyar online média azóta is meghatározó szereplője. Mint látható Gerényi Gábor, akinek új üzleti terve elméletileg kiváltotta Dull Szabolcsék dühét és különös akciósorozatát saját lapjuk hasábjain régebb óta bábáskodott az Index.hu körül, mint a legtöbb kolléga. Egyébként a Mandiner.hu majd az Azonnali.hu létrehozásában is szerepe volt Gerényinek. Márcsak ezért is nehezen hihető, hogy őt kell tekintsük az Index sírásójának, ahogy az a hírekbe bekerült. Éppenséggel az ellenkezője lehet igaz a történetnek.Tényleg megmenteni akarták az Indexet.
3. 2013-ban már egyszer ugyanúgy "megszűnt" az Index.hu (kormányhoz köthető gazdasági köröktől való) függetlensége. "A 444.hu portált 2013. április 29.-én alapította Uj Péter, az Index.hu egyik volt főszerkesztője több volt munkatársával együtt. 2015-ben Rényi Pál Dániel és Szily László is csatlakozott a hírportálhoz. Az induló szerkesztőség tagjainak többsége korábban az Index.hu és az Origo.hu lapoknál dolgozott." Az Origo a tulajdonosváltással jócskán irányvonalat is váltott annak idején. Az Index esetén ez nem történt meg. Bár Uj Péter panaszkodott arra, hogy nyomást gyakoroltak rá, érdekes módon pont olyan kollega miatt is, aki még ma is a szerkesztőség tagja. Milyen furcsa tud lenni a sors?
4. "2014-ben a kiadó tulajdonosa, Spéder Zoltán titokban opciós jogot adott el Simicska Lajosnak,[16] aki akkor még a Fidesz vagyonának nemhivatalos kezelője volt. [tényleg így fogalmaz a Wikipedia.] A titokban lezajlott tranzakció a „sok éves médialegenda” valóságalapja volt, ahol mindenki találgatta, hogy vajon tényleg Simicska (és ezen keresztül az Orbán-kormány) a valódi tulajdonos. (Ez a jog lesz később az alapja a 2017-es Simicska-vásárlásnak.) 2017. április 20-tól az Index.hu Zrt. részvényeinek egyedüli, új tulajdonosa a Magyar Fejlődésért Alapítvány (MFA) lett, ezzel egy időben az Index.hu Zrt. korábbi igazgatósági tagjai lemondtak tisztségükről, és az új tulajdonos új igazgatósági tagokat nevezett ki." Az igazgatótanácsot dr. Bodolai László ügyvéd vezette innentől kezdve, aki korábban is oroszlánrészt vállalt a lap jogi ügyeinek, sajtópereinek kezelésében, mint szakmájának egyik legjobbja.
Azt látjuk, hogy miközben különböző fideszes oligarchák, bocsánat: volt, leendő volt vagy még mindig Fideszhez köthető üzletemberek, fociztak az Index.hu egyre fontosabb és nagyobb médiaportfóliójával, kitalálják ezt a bonyolult cégstruktúrát, ami megmondom őszintén, mint olvasót kevésbé érdekelt volna, és nem is nagyon lehet józan ésszel lekövetni. A lényeg, hogy az Index.hu tulajdonosi háttere régóta Fidesz-közeli. Nem Vaszily Miklós megjelenésével lett az. Illetve ebben változás nem történt most.
(UPDATE: Vaszilyt Origós vezérként ismertük meg, de az Index-cégcsoporthoz régóta köze van és épp annyira tekinthető szakmai befektetőnek is, mint politikai "helytartónak": "2001-től a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. vezérigazgatója volt, 2005-től az Index.hu Zrt. vezérigazgatója lett. 2007-től a társaságok vezetése mellett a tulajdonos Közép-Európa Média Zrt. vezérigazgató-helyettesi tisztjét és igazgatósági tagságát is betöltötte." Ez alapján nem csak lefejezni tud szerkesztőséget, de sikeres és színvonalas lapot is tud kiadni, ami a róla kialakított képet is árnyalja. És akár azt a képet is, hogy mit keres az Index környékén. Ettől még aggódhatunk persze.)
Bodolai pedig elvállalta a hálátlan middleman szerepet, mondván majd egyensúlyoz a különböző érdekek között. Amit egyébként jól csinált és az Index.hu javára...
5. A függetlenség megőrzésének záloga pedig egy olyan konstrukció volt, ami az Alapítvány kezébe adta a lap kiadását, míg a "haszonélvezet" az akkor éppen Orbán Viktor pixiséből kipottyanó Spéder Zoltán utáni tulajdonosok, Ziegler Gábor (az Index korábbi Sales igazgatója) és Oltyán József (KDNP kötődésű médiavállalkozó) kezébe került. (2018 őszén vásárolták meg az Indamedia Zrt.-t.) Mégpedig a következő módon:
"Dudás Gergely főszerkesztő szerint igaz, hogy Simicska emberei jelen vannak a tulajdonosi háttérben, de:
Bodolai László személyét garanciának látja arra, hogy se Simicska, se más embere ne szólhasson bele a szerkesztőség működésébe."
(Később Dudás úgy döntött, hogy saját fizetős lapot indít, amiből nem lett semmi, de ez már egy másik és nem túl jelentős médiasztori. Inkább lábjegyzet és tanulság, hogy mi nem működik. És mi igen.)
6. Tehát Bodolai személye volt a garancia az Index.hu politikai függetlenségére. Az elmúlt három évben a lap láthatóan valóban független módon működött. Talán túl függetlenül is, mert a gazdasági teljesítménye vagy a lap színvonala azért nem ekkor, mostanában volt a csúcson. Dull Szabolcs vezette a lapot 2019. decembere óta. Őt váltotta le Bodolai, amikor a lap megreformálásának az ős-Indexes Gerényi által felvetett és el nem fogadott, akár jó, akár rossz terveit kivitte a konkurrenciának, ami bármely más munkahelyen azonnali elbocsátással járt volna. Tegyük hozzá: büdös gyorsan. Még hisztérikus kirohanások nélkül is. Itt egy hónap türelmi idő következett, először csupán az igazgatótanácsból váltották le Dullt, ami érthető, hiszen olyan információkat szivárogtatott ki, ami ott hangzott el és csak az a pár ember tudott róla. Ezután Dull folyamatosan a "Veszélyben az Index" címen folytatott kampányt saját laptulajdonosai ellen a lap hasábjain, akik amúgy bele se szóltak a lapszerkesztésbe, és Ujjal ellentétben Dull nem is panaszkodott ilyesmire. Semmi konkrétumot nem mondott mégis mitől lenne veszélyben az az Index...
7. Ezzel nyilván nemcsak a munkáltató-munkavállaló viszonya romlott meg, pontosabban az Index.hu függetlenségét garantáló kuratórium, annak vezetője, Bodolai és a főszerkesztőből szabadságharcossá váló Dull Szabolcs viszonya, aminek csak egy vége lehetett minden józan számítás szerint az előbbiek után. Bodolai még ekkor is jelentős végkielégítéssel szeretett volna pontot tenni az ügy végére. Ami azért szokásos eljárás vezetők elbocsátásakor bármely cégnél. Ezt interpretálta úgy Dull Szabolcs, hogy "meg akarták vásárolni a hallgatását" illetve, hogy megzsarolták, ami mondjuk ki: hangulatkeltő nonszensz: semmi konkrétumot nem mondott azóta. Tehát vagy "megvásárolták a hallgatását" vagy semmi mondanivalója nem volt, amit meg lehetett volna vásárolni.
Óriási kavarodás, nem? Azt persze tudjuk, hogy bár az Index a piacon talán az egyetlen rentábilis lap, kissé el is kényelmesedett emiatt, és Dullal szembeni abszolút jogos tulajdonosi elvárás volt a szerkesztőség rendbetétele is. Ezek belsős dolgok, nem rám tartoznak.
Amíg a lap nyereséges nagyobb biztonságban is tudhatták volna magukat. Amennyiben gazdaságilag rosszul teljesít és a színvonala is romlk egyre több érv kerül elő esetleg mélyrehatóbb tartalmi változtatások végrehajtására, úgymond az el-Origósításra vagy akár az el-Népszabadságosításra...
A fenti kettőt igazából nem szerettem, ellenben az Indexet igen...
8. Orbán Viktor háttérben valóban létező helytartói eközben szerintem csak egy kávét kértek, de ez, kb. annyira érdekes most, mint az, hogy mit ebédelt elbocsátása előtt Dull oly jóízűen, amikor még utolsó nap még mit sem sejtő főszerkesztő volt. Valójában az embernek olyan érzése van, hogy itt a lap főszerkesztője és munkatársai szisztematikusan elkezdték lerombolni a lapba vetett hirdetői bizalmat, magyarán aláásni a cég gazdasági alapjait. Jelentős visszamondások történtek. Ez nem kamu vagy fideszes ármány. Lehet azt gondolni, hogy ők a sajtószabadság harcosai, csak a szereplők ismeretében ez annyira nem látszik. Bodolai semmiképpen nem tűnik a történetben a fideszes patás ördögnek, különösen, hogy egy ellenzéki párt tagja. A két kívülről jött új igazgatósági tag személye végképp nem igazodik a fideszes tulajdonosi körhöz. Amennyiben a még balliberális Magyar Hírlapot egykor főszerkesztő Szombathy Pál és a kormánypárti irányvonallal szakító Válasz Online-tól érkező Sztankóczy András nagyon nem Fidesz-barát fejlemények szintén.
Eközben mégis Dull miatt felmondott a szerkesztőség zöme, több mint hatvan ember a százból, köztük sok jeles újságíró, akiket nagyon szeretek. (UPDATE: lényegében végül szinte mindenki még a recepciósok is távoztak.)
9. Bodolai rutintalan és túl óvatlan volt, Dull akciója viszont nagy bajt okozott szerintem. Elméletileg azonosak voltak a céljaik és egy sikeres lapon kellett volna közösen dolgozzanak, de Dull valamiért palotaforradalomba kezdett az ellen, akinek addigi függetlenségét és pozícióját köszönhette. Minderről a közvélemény persze semmit sem tud. Csak vakon követi azokat az rossz beidegződéseket, amikre ráidomították. Többek közt Bodolait okolva nyomdafestéket nem tűrő módon. A sajtószabadság nem az, hogy bármit hazudhatsz, szerintem.
Jó ideje nincsen illúzióm a közvélemény memóriáját és felfogóképességét illetően sem.
Tudom, hogy itt most sokan elmennek majd tüntetgetni és mindig jól jön egy kis fideszezés, de a fenti tények vastagon számítanak azért, ha túl akarunk látni a politika felszínén. És nem akarjuk, hogy dróton rángassanak. Én nem akarok megfejtést adni. Azt meg végképp nem tagadnám, hogy nem teljesen tiszta üzletkötések zajlanak meghatározó magyar médiumok környékén. És ez baromi rossz. A független média fontossága mindenki számára evidencia, kövessen bármilyen irányvonalat, mert lehet független és jobboldali is egy lap... Az is talán, hogy az olvasók zöme inkább szokásai rabja és nem feltétlenül a hőskorra jellemző módon tart a szerkesztőkkel mondjuk az Internettóról az Index-re ma már, hiszen az Origónál sem így zajlott le már a váltás.
Az is érdekes fejlemény, hogy az Index.hu, ami most már ki lehet jelenteni, ahogy mi ismertük, lényegében megszűnt, sorsa nem a tulajdonosváltással pecsételődött meg, mert jó ideje nagyon hasonló hátterű tulajdonosai voltak eddig is, hanem maguk a kollegák "döntöttek" úgy, hogy most szétverik: hiszen láthatjuk ez történt. Nem teljesen világos, hogy van-e B-tervük, ahogy 1999-ben volt részben azoknak, akiket most, mint kvázi fideszes megszálló hadsereget mutatnak be nekünk médiaszerte, csekély teret adva a válaszra és elhallgatva számos fontos tényt, amiket felsoroltunk. Kinek jó ez? A konkurens lapoknak? A politikai átvételt tervezőknek? Biztos nem a kollégáknak és nekünk olvasóknak.
Azzal szeretném zárni, hogy persze aggódom az újságírók jövőjét illetően is, akik egy beszűkült munkaerőpiacra lépnek ki, ahol most nem jó újságírónak lenni, ahogy egyébként ebben az országban nem volt jó sosem. Talán kivéve (eddig) pont az Index-et...
Szorítok a független magyar újságírásnak. Igény volna rá.
