• Hiába fertőzte meg a COVID-19 teljes mértékben a közbeszédet, demokráciánk halálát is a magyar közélet alapbetegségei okozzák.
• A magyar politika egyik sajátossága, hogy a szembenálló felek kb. ugyanazt mondják, mégis egymást hazugozzák le folyton.
• Megtehetik, mert a szekértáborok azt sem hiszik el, amit a másik oldal kérdez.
• És látatlanban mindenki megvan győződve arról, hogy a másik "a legutolsó anyagyilkos".

• Decemberben beelőztük COVID-halálozásban a kicsúfolt Svédországot. A lockdown-hívők jobb- és baloldala, tehát a kormány és ellenzéke zavarodottságában nem tudja feldolgozni az intézkedések kudarcát. Jönnek az új politikai erők?

"Minél rosszabb a kormánynak és Magyarországnak [már a sorrend is, sic!] , annál jobb az ellenzéknek, ...a baloldal valószínűleg az oltásellenesség pártjára áll."

— írta a Bácskai Balázs a Magyar Nemzetben december végén egy bonyolultan érvelő, nyakatekert publicisztikában. A kormányhoz közelálló napilap szerint tehát az ellenzék oltásellenes szabotőr. Mondjuk azt nem tudom, hogy hogyan lehet elszabotálni egy mindenki számára (elméletileg) hozzáférhető önkéntes oltást, FŐLEG, HOGY MINDEN ERŐFORRÁST a kormány ellenőriz? Vagy hogyan lehetett elszabotálni azt a "csodálatos" tavaszi védekezést, amiben az a modern "magyar csoda" is megesett, hogy a teljesen ostoba  szigorításokat illetően egymásra licitáló kormány és ellenzék hallgatott a másikra: a kötelező maszkviselést először Karácsony Gergely kezdeményezte, a kormány később tette magáévá. A kormány akkor szerencsére a kijárási tilalomig nem jutott el, ősszel megkaptuk cserébe az iskolák nyitvatartásáért: a "vérszomjas" közvélemény erre vágyott ugyanis.

Előtte a szakértők, Falus Ferenc, Müller Cecília által is "szükségtelennek, sőt akár károsnak" nevezett szájmaszkok viselését nyilvánosan is mintha a gyengeség jelének tartották volna. Majd divatba jött, mint a trapéznadrág...

A Magyar Nemzet azt is nehezményezi, hogy Krekó Péter független elemzőként nyilatkozik a Politiconak:

"A tét magas. Ha aláásod az emberek hajlandóságát arra, hogy beoltassák magukat, akkor a kormánynak kell viselnie a politikai következményeket".

 A lap szerint Krekó Péter, elszólta magát a baloldal stratégiájával kapcsolatban: "aligha lehet más következtetésre jutni az idei évben történtek fényében. Az európai szinten kiváló magyarországi tavaszi védekezés kapcsán például kijelenthető, hogy az ellenzék mindent megtett annak elszabotálására." 

(Bayer Zsolt még olyanabbat írt, mint a Magyar Nemzet, de a színvonala nem olyan, amit itt be szeretnék idézni — "értelemszerűen" ezért idézi be hosszan a köztévé a híradóban... Vannak bajok a hírszerkesztéssel ebben az országban. Felhívnám a figyelmet Krekó Facebook profiljának feliratára: BEOLTATOM MAGAM!)

Mondjuk a nyilatkozat inkább Krekó Péter függetlenségét bizonyítja, mert kicsi a valószínűsége, hogy "csapattagként" ilyen fegyvertényt adjon a kormánymédia kezébe. Ugye? Tudom ez a függetlenség egy kissé elcsépelt szó manapság. Attól független, hogy nem valamiféle szócsőként működik, hanem önálló gondolatokat oszt meg, ami nyilvánvalóan nem semleges és közömbös a magyar politikai folyamatokkal kapcsolatban — ez az önállóság ritka manapság. Értelemszerűen mindenkinek lehet véleménye. Egy politikai elemzőnek meg pláne, ez a munkája. A gyáva politikusok, a nekik bedolgozó bértollnokok és az önállótlanságra nevelt kétkezi médiasegédmunkások viszont a többség szája ízéhez igazítják véleményüket, nem mernek felvállalni semmi karaktereset, önállót — vagy őszintén igazat.

(Krekó Péter pont úgy független, mint én. De ez itt is nehezen felfogható sokak számára. Annak ellenére gondolom ezt így, hogy nevemet adtam az ellenzéki összefogás önkormányzati kampányához úgyis mint jelölt. Ettől még nem adtam zálogba az agyamat a szemlőhegyi villában. Krekó Péter Tömegparanoiáról és konteókról írt kötete egyébként is tanulságosabb, mint ez az egész csetepaté.)

A vakcina és a COVID-19 átpolitizáltsága ténykérdés, de baj-e?

Rossz reflexek élednek fel. A másik politikai oldal hibáztatásának játéka, a bűnbakkeresés el is kezdődött. A Pesti úti idősotthon vagy a Lánchíd kapcsán azért láthattuk, hogy kreatív ötletekben ilyen esetben nincs hiány. Polgárok érdekeit szolgáló hatékony megoldásokra sajnos épp ezért már nem is futja egyik félnek sem. Utolsó hasonló ilyen talán a május végére megszült maszkrendelet volt mégis. Ekkor már az időjárás mindent rendbe tett és a maszk inkább nyűg volt, noha jó szolgálatot tehetett volna előtte a hidegebb hónapokban.

Eközben kormány és ellenzék stréberkedve igyekszik bizonygatni, hogy mennyire oltáspárti. Hiszen nem érhet senkit rosszabb vád, mint az oltásellenességnek akár csak a gyanúja is. A médiában az oltásokat érő kritika is olyan mint az eretnekség, űzetik tűzzel-vassal.

A kormány a "PR-tettek frontján" jeleskedik: bár meglehetősen csekély mennyiségű vakcina érkezett az országba, azzal kérkednek, hogy Magyarország az elsők között kezdte meg az oltást. Ennek semmi jelentősége, az átoltottság az érdekes, nem az hogy mikor kezdtél oltani — lehet telesírni a saját újságokat, hogy a média nem harap rá. A kritikus média ilyen, máskérdés, hogy sosem fog egyetlen jópontot sem felírni, akkor sem, ha járna. Az ellenzék meg ugye szegény ember vízzel főz módjára Facebook-profil keretekkel igyekszik népszerűsíteni az "oltakozást". Ezek tűnnek fel a Momentumos politikusoknál is és még az LMP is életjeleket mutat etéren. Egy momentumos politikus még a kötelezővé tételt is követelte Azonnalira írt publicisztikájában, bár pártja idáig nem merészkedik el, ahogy egészségügyi szakértőjük, Havasi Gábor kérdésünkre megerősítette: példamutatással szeretnék növelni az oltások sikerességét. A siker kulcsa ugyanis valóban az, hogy elegen kapnak-e oltást. Ha mégsem sikerül, az nem a politika hibája lesz — kivételesen.

Szó sincs oltásellenességről az ellenzékben — ez pusztán a fideszes bullshitgyár selejtes terméke. Az oltásból akar a habonyi gépezet új "határzárat" kreálni. A narratíva ugyanaz, csak most nem "a határzárat bontanák le együtt", hanem az "oltásokat szabotálnák el", a "védekezést gátolnák"...

Az átpolitizáltságért természetesen mindenki "felelős", de az átpolitizáltság nem lenne rossz dolog: a társadalmi problémákról mégiscsak beszélni kéne. Ez hívjuk politikának. Értelmes párbeszédet kialakítani azonban még az ellenzék véleményvezérei között sem sikerül. Legutóbb Csintalan Sándor egyszerűen a picsába küldte Konok Pétert, mert hangot mert adni kételyeinek. Pedig épp ez volna a lényeg. 

Valahogy elsikkad az a fajta nyílt kommunikáció, ami valóban növelhetné a magyar társadalom meglepően alacsony bizalmát a COVID-vakcinákban. Ez a bizalomhiány szerintem reménykeltő józanság, ami a politikai elitnek nem sajátja. Még az egészségügyi dolgozóknak is csak egy kisebb része rohanna beadatni magának a valóban kipróbálatlan és lényegében rajtunk élesben tesztelt oltóanyagokat — pl. az oroszt. Mindegyik technológiája túl új. Sosem alkalmazták még korábban. Nem tudom, hogy a tényleges oltásellenességnek mennyire van idehaza tábora, szerintem elenyésző. Oltás és oltás nem ugyanaz sosem. Konkrétan ezzel a vakcikával kapcsolatban teljesen indokolt a társadalom óvatossága: kicsit túl sok anafilaxiás sokk és arcbénulás kísérte az eddigi teszteket, és a hosszútávú hatásokkal kapcsolatban nem is lehetnek információink még.

A brit egészségügy, az NHS allergiások számára nem is ajánlja épp ezért az oltást.

Ez ugyan dícséretes, de előfordulhat, hogy valaki számára pont az oltáskor derülne ki az adott érzékenység. Szóval aki nem tud róla sem biztos, hogy jó, ha rohan "oltakozni". Nem erről kéne a kormányhivataloknak, hatóságoknak idehaza is beszélni? De ők meg sem mernek szólalni, mert a politika szolgálóleányaiként idehaza csak egyes celeborvosok kapnak szót 15 perc hírnévért cserébe.

Az tudóscelebek és a magyar politikai osztály jobb- és balfele egységesen a gyógyszeripar kijárófiúiként és plakátarcaként tűnnek csak fel, szimpla statisztikák, nem vezetők. Az adatok alapján maga a fertőzés az emberek 99.9%-a számára enyhe lefolyású vagy semmilyen megbetegedést nem okoz, a mindenkire kiterjedő oltás tehát elsősorban a vakcinagyártók érdeke. Nincs is jobb üzlet annál, mint egészséges milliók, milliárdok számára eladni egy gyógyszert, ha kell neki, ha nem. A legjobb vakcina is csupán 95%-os hatásosságot ígér, ami minden felelősségvállalás nélküli — lényegében alig több, mint egy reklámszlogen.

Meg egy a nagy gyógyszergyártóknak bedolgozó magyar szakember is felhívta a figyelmemet arra, hogy a legígéretesebb vakcina hatásosságának korlátaira, a Pfizer-vakcináról szóló vizsgálati jelentés írta "továbbra is kérdéses, hogy a vakcina mellett kialakul-e tünetmentes fertőzés és az átoltottak továbbfertőzhetnek-e". Sok szempontból körbeértünk. Fiatalként és egészségesként a zéró kockázatomat cserélhetem fel egy másik kockázatra egy halálos anafilaxiás sokkal vagy "időnként visszatérő arcbénulással" — miközben abban sem lehetek biztos, hogy akármelyik választásom esetén nem válok-e korunk "szörnyetegévé": tünetmentes fertőzővé, ami bizonyítottan rendkívül ritka jelenség, de a korlátozások ideológiai alapja: mert úgymond "sosem tudhatjuk".

De miért lelkesedne akkor az oltáséert az átlagmagyar? Miért ne lehetne erről értelmes politikai vitákat folytatni? Megmondom miért nem: mert évek óta elszoktunk az értelmes vitáktól. És már komolynak tűnő emberek sem képesek racionális gondolatokat megfogalmazni — lényegében semmilyen témában.

Míg — és azt hiszem ez a lényeg: — a koronavírus jelentette mérsékelt veszéllyel megtanultunk együttélni, beépült az életünkbe, látjuk a viszonylag mérsékelt kockázatokat, tudjuk, mi az, amit meg tudunk tenni védekezésül: legyen az arcmaszk vagy D-vitamin. Én az utóbbit tartom kiemelten fontosnak: főleg, mert erről keveset beszélünk. Pedig 75 év alatt lényegében nem kerül COVID-dal intenzív osztályra senki, akinek ne lett volna kritikusan alacsony a D-vitaminszintje. Értsd: a társadalom széles rétegeinek nem COVID-tól kell félnie, hanem attól, hogy nem veszi be az oltásokhoz és a COVID-tesztekhez képest is filléres kiadásnak számító D-vitamint télen.

Jól látható, hogy tavasszal a jó idő, a napfény (tehát a D-vitamin) és nem az olyan csodálatos járványvédelmi intézkedések, mint az idősek bolti idősávja számolta fel a járványt. Őszre az idő és a kormány szerencséje is rosszra fordult, és bebizonyosodott, hogy ugyanazok az idős, beteg emberek nálunk is éppúgy kitettek a betegségnek, mint másutt. 

Ha nem folyamatosan a mainstream média által fenntartott hisztéria dominálná a közbeszédet — és az érzésem szerint nem túlságosan nagy, ám befolyásos politizáló közvélemény érzelemvilágát —, akkor valószínű már képesek lennénk tisztán látni és felülkerekedni azon a válságon, ami valójában nem járványügyi, hanem inkább szociálpszichológiai. Nyilván nem segít ezen az, hogy a kormány folyamatosan és bután hazudik, titkolódzik, sodródik az eseményekkel, döntéseit percenként változtatja, ahogy a közvéleménykutatások szele fúj. 

Nemcsak a bezárt mozik és éttermek látványa alapján, de társadalmunk diszfunkcionálissá bénult, tehetetlen, képtelen megküzdeni a legegyszerűbb kihívásokkal is, vezetői gyávák, opportunisták és korruptak, ami várhatóan egy tovább mélyülő válságnak fog megágyazni az elkövetkező években.

A végére még egy kérdés:

Decemberben beelőztük COVID-halálozásban a korábban ökumenikusan kicsúfolt Svédországot. Már nincs mire vernie a mellét az inkompetens magyar elitnek.

A korrupciófüggők és lockdown-hívők jobb- és baloldala — tehát kormány és ellenzéke, magyarán a teljes politikai osztály — zavarodottságában nem tudja feldolgozni az intézkedések kudarcát. Nincs reális helyzetértékelése, de még hihető bullshit-válasza sincs sem a járványra, sem a hogyantovábbra. Jönnek új politikai erők? Jön Gődény? Előretör a kutyapárt vagy a Mi Hazánk? Bár elkeseredésig megosztott a magyar politikai osztály ebben érdekegyezést mutat: nem szeretne magának konkurrenciát. Az országos listaállítás kritériumának felemelése ezt a közös célt szolgálja: a "kamupártok" — vagyis a Rendszer pártjain kívüli kezdeményezések — ellen. Hiszen mára a radikális változást ígérő Jobbik, a reménykeltő idealizmussal megjelenő LMP és az ígéretesen induló Momentum is betagozódott a Fidesz és a balliberálisok dominálta kétpártrendszer szürke valóságába. 

A kontraszelektált magyar elit nemcsak a politikában összetartó. A most a tényleg rekordgyorsasággal ekészült vakcina hőseként üdvözölt Karikó Katalint a magyar szakma üldözte el külföldre. Csak, hogy értsük miről van szó. Lényegében azok és azok barátai, akik ma a magyar tévékben celebesdit játszanak. Máshol nem kiváncsiak rájuk úgysem. Ez az igazi magyar történet, és ez az igazi alapbetegség minden bajunk mögött.

Hiába fertőzte meg a COVID-19 teljes mértékben a közbeszédet, demokráciánk halálát is a magyar közélet alapbetegségei okozzák.