COVID-19. Szégyen, hogy nálunk a szerencsére viszonylag enyhe lefolyású járvány kezelését kormány és ellenzék pitiáner vádaskodásai kísérik. Pedig míg a népegészségügy, a kórházak végzik hol jobban, hol rosszabban a dolgukat, szakmailag nem (mindig) alátámasztottak a politikailag motivált, egymásra licitáló kritikák egyik oldalról sem. A közvélemény ezen féligazságok alapján reagálja túl és rendre félre a történéseket. Az igazság mindig bonyolultabb, ahogy a szégyen is mindig közös és lesújtóbb, ha nem nézünk félre.

Ennek állatorvosi lova a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó Pesti úti idősek otthonában történt tömeges COVID-19 megbetegedések esete. (65 haláleset.) A médiában hosszan teregették a közös szennyest a joggal rossz lelkiismeretű politikusok és mindentudó közéleti szereplők.

Ami a médiatudósításokból is kimaradt, a tényleges helyzet megismerése egyszerre ad még lesújtóbb látleletet társadalmunk legmélyebb bugyrairól és némi felmentést is a járványveszélyt kezelő kormány és az intézményfenntartó főpolgármester valamint az intézményt ténylegesen vezető és működtető igazgató és alkalmazottak számára. Akikből azért nem kéne amúgy se mindig mártírt csinálni, mert legritkább esetben szentek, még ha alulfizetettek is, mint amúgy a társadalom többsége, akiknek az adóforintocskáiból fenntartjuk ezket az intézményeket (kormánytól az otthonokig bezárólag).

A kormány ahhoz kért teljeskörű felhatalmazást, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ (ÁNTSZ) irányításával minél hatékonyabban kezelje az egyelőre más nyugati országokéhoz képest könnyűnek mondható helyzetet. Mint azt tudjuk a történelmileg példátlan és szinte gazdasági öngyilkosságot jelentő leállások és általános korlátozások ellenére számos idősek otthonából érkeznek hírek tömeges fertőzésekről és sajnálatos halál esetekről. 

Nemcsak idehaza, nemcsak a fővárosból, de a világ legfejlettebb országaiból is. (Sőt van ahol a halálesetek 40-50%-a elhanyagolt otthonokban történt.) Márcsak ezért is értelmetlen a kölcsönös vádaskodás. A karanténszabályok nem jelentenek valódi akadályt a betegségek terjedése számára láthatóan, mert a fogékony beteg szervezeteket előbb-utóbb megtalálja valamilyen fertőzés. Ezekre a sajnálatos tragédiákra is igaz, hogy ilyesmik a COVID-19 előtt is voltak, csak nem kaptak akkora médianyilvánosságot és nem volt miattuk politikai sárdobálás. (Illetve persze akkor is volt, de ez most nem segít. Ahogy akkor sem segített.)

A média és a politika nemcsak sokszorosan torzítanak, de eleve egy álvalóságban mutatnak be és kezelnek álproblémákat. Épp ezért fokozottan veszélyesek a XXI. századi civilizációra. Megoldásom most nincs a problémára. Nem a cenzúra és nem a diktatúra. De nyilvánvalóan a médiafogyasztók és a választók felelőssége sem elhanyagolható. Sőt.

A vírusok terjedése még ma is misztikum, bármennyit is riportol most róla a média, igazából nincs 100%-os bizonyosság és ezért 100%-os védelem sem sajnos. Indokolt volna tehát a higiéniai kultúránkat magasabb szintre emelni. Ami még az arra hivatott intézményekben sem megfelelő. De csak az intézmények elkötelezettsége nem elégséges, rendeletek, kormányintézkedések nem oldják meg, az egész társadalom tudatosságára, odafigyelésére szükség volna. Különösen az érintettekére, akikre sokszor nem is számíthatunk. Igen: a NAT szerkesztői is elvihetik a tanulságot.

Egy személyes beszámoló a Facebook-ról:

A Pesti úti otthonról – kicsit másként

Avagy a "Fővárosi Önkormányzat Pesti úti Idősek Otthona" (???) esete.

1. rész

Egy nagyon közeli barátom (személyiségi jogainak védelmében itt legyen mondjuk „András”) élt ott legalább 5-6 évet, mielőtt sikerült egy jobb, családiasabb félig privát intézménybe átvinnünk. Ebből adódóan van személyes érintettségem és tapasztalatom az intézményről. Legalább 20-30 alkalommal jártam ott személyesen, minden alkalommal órákat töltöttem bent illetve „Andrással” a környéken sétálva, és Andráson kívül is sokakkal megismerkedtem közelebbről.

MINDKÉT OLDAL  ALAPVETŐEN VALÓTLANSÁGOKAT ÁLLÍT az egész ügyről.

Vagy olyan mértékig nincsenek tisztában az intézmény jellegével és működésével, hogy a tájékozatlanságuk felelőtlen és bűnös – vagy tudatosan hazudnak. Ezt csak ők tudják. Legyen az ő lelkiismeretük kérdése. A téma lényege szempontjából teljesen közömbös.

A hazugság ott kezdődik, hogy ez úgy "öregek otthona", ahogy a legócskább elfekvőre igaz, hogy az egy "krónikus belgyógyászat".

Az ottani betegek jelentős része (kortól teljesen függetlenül) pszichiátriai illetve halmozott beteg. Persze vannak „elfekvők” is. De sokan fiatalok. András barátom súlyos skizofrén. Még vagy 30 éve „a Lipóton” voltam ápolója, ott lett a barátom. 40 körül volt, amikor a Pesti útra került. „Idősek” (??) „Otthonába”???

Az intézményben élők többsége szabadon kijár a környékre. Ha valaki járt már arra, az saját szemével láthatta, hogy a környékbeli utcákon, tereken csikkeket szedegető, hajléktalan kinézetű, sokszor láthatóan zavart emberek jelentős része ebbe az otthonba megy vissza étkezési időben vagy takarodókor. Ott kéregetnek, próbálnak barátkozni, szóba állni emberekkel, és szedegetik a csikkeket a játszótéren és utcaszakaszon.

Igen: sokan közülük csikkeket szedegetnek – mégpedig azon az út- és játszótér-felületen, ami az intézményt az út túloldalán lévő Tüdőgondozótól (!) választja el. Illetve az intézmény másik oldalán fekvő sportpályákon, szintén közvetlen szomszédos Művelődési Ház előtt, és még vagy 3-4 nagy forgalmú, a város távolabbi részéről is sokak által látogatott bolt, intézmény, hivatal előtt. Illetve oda járnak át a kis járadékaikat, rokkantsági nyugdíjaikat elkölteni a szomszédos kínai áruházba, alkalmi piacra, ABC-be.

„Andrásnak” magának az 5-6 év alatt 2 alkalommal volt igazolt MRSA fertőzése, de az emeletén is, más kórtermekben-lakószinteken is sokkal gyakrabban előfordult. Ahogy rüh, tetű és sokminden más is.

Egy ilyen intézményben a COVID megjelenése a világ legbiztosabban előre látható dolga.

És pontosan annyira lehet (csak éppen ostobaság) érte felelőssé tenni az Önkormányzatot, mint a Kormányt. Mind az Önkormányzat, mind a kormány annyit biztosít ezeknek az intézményeknek, amennyit a társadalom és a közhangulat lehetővé tesz, és kikényszerít rá.

Annak esélye például, hogy a kórházakból visszakerülő betegek hozzanak be BÁRMILYEN fertőzést – természetesen nem kizárt. De józan paraszti ésszel is belátható, hogy jónéhány nagyságrenddel kisebb egy ilyen járvány-bejutás esélye, mint az utcán szedett csikkekről, a tüdőgondozó előtt állóktól, a kínai áruházból, az alkalmi piacról történő fertőződés valószínűsége…

Magyarán a kórházból visszahozott betegek tesztelésére mutogatni (azon kívül, hogy a tesztelés folyamata terén is totális szakmai dilettantizmusról árulkodik) - vagy ostobaság, vagy szándékos porhintés.

A „törvény” és a „jog” szempontjából biztos érdekes, és főleg számon kérhető, hogy volt-e, van-e éppen valamelyik napokon szabályos, szerződéses, saját orvosa az intézménynek. De a GYAKORLATBAN mit tehet egy orvos az intézmény és a benne lakók gazdasági, szociális, viselkedési helyzete, szokásai, rutinjai terén? Mit, és főként MIBŐL változtathat a szájról szájra adott csikkeken, az öt-hat lakó által közös műanyagpohárból vagy közös üvegből/sörösdobozból megivott sörön, a körbe járó műanyag kávéspoháron, a mosdókban közösen használt kéz- és arctörlőkön?

Az ilyen intézmények LÉTE a bűn. Mégpedig a MI BŰNÜNK. Az egész társadalmunk bűne. Az én bűnöm.

Emberiesség elleni bűncselekmény - amiben elsősorban azok felelősek, akik a saját hozzátartozóikat, embertársaikat engedik ilyen helyre kerülni. És akik hallgatunk róla, hogy ezek az otthonok egyszerűen ILYENEK.

Az államot, az önkormányzatot, az intézmény vezetését hibáztatni pedig egyszerű önigazolás. MI (!!!) nem akarunk sem az időnkből, sem az anyagi javainkból többet fordítani az "ilyen emberekre". De még azt sem néznénk jó szemmel, ha az adóinkból fordítanának többet rájuk – más, NEKÜNK fontosabb területek helyett.

A média időnként felkapja a témát, sokan nagy pátosszal megosztják, kirohanásokat intéznek – csak oda menni ne kelljen egy ilyen emberhez. Főleg rendszeresen, hosszú távon.

Aztán ha néha kiborul a bili, akkor hibáztatjuk a "felelősöket". Persze azok közül is kizárólag azokat, akik a MÁSIK politikai táborba tartoznak.

(Weeber István)

Kép a posztból illusztráció.

A Pesti úti otthon alapító okirata igazolja a fenti állításokat: "Időskorúak tartós bentlakásos ellátása, Demens betegek tartós bentlakásos ellátása, Időskorúak átmeneti ellátása" a három funkció, amit az intézmény ellát.