Valószínű mindenkinek elment az esze már a home office unalmában. Egy neten köröztetett kérdőív kitöltésével akarnak a szegedi egyetem kutatói magvas következtetéseket levonni a járvánnyal kapcsolatban. Valójában megkutatják a nagy semmit. Pótcselekvés. Alibi. Áltudomány. Marhaság. Ez is a magyar tudományos élet egyik válságtünete.
"Koronavírus-kutatásba kezdett a Szegedi Tudományegyetem: a COVID-19-járvány terjedéséről és arról gyűjtenek adatokat, mennyire fékezték azt az eddig hozott állami intézkedések. A kutatók ennek feltérképezéséhez a lakosság segítségét kérik, a tudósok munkáját egy kérdőív kitöltésével lehet segíteni." -- adja hírül ráadásul a Qubit nevű magára azért igényesnek tűnő tudományos folyóirat. Idézek a kérdőívből:
Ezekre a kérdésekre nincs értelmes válasz. És semmilyen komoly kutatást nem támogathatnak meg, ha az ember átgondolja kicsit is ezt a már hosszában is szörnyű álkérdést.
Mi az, hogy átlagos? Hogyan tudnám megbecsülni? Hogyan lehetne főleg életkorra bontva visszaemlékezni akár csak a nagyságrendekre? Másrészt ehhez hasonló adatokat cellainformációkból már számos szofisztikáltabb hálózattudományos kutatásban vizsgáltak. Jobbak az adataik és használhatóbbak lennének arra, amit itt kideríteni akarnak. Csak legalább egy Google-keresést kellett volna elkövetnie a közpénzből fenntartott kutatóknak. Ha már életében nem hallott mondjuk Barabási Albertről vagy a mobileszközökről.
Hát itt tartunk.
Ugyanennek az egyetemnek a rektora remekelt járványügyben, semmibevéve az elővigyázatosságot és az önkéntes karantént, terjesztve saját kezűleg a fertőzést betegek és kollégák között, miközben ő maga volt felelős a járvány kezeléséért legfelsőbb szinten. Minden egyben. Egyszerűen csodálatos látlelete a magyar kontraszelekciónak, a vezetők példamutatásból való elégtelenre vizsgázásának. Ausztriában síelni persze neki is volt pénze a nyomorgó orvostársadalom és a kivéreztetett felsőoktatás dísze-virágaként. Ámen.
Nem kéne felkapni a vizet, mínuszos kérdés, de sokat elmond az ország intelligenciájáról.