Nem 9 686 400 forintos kérdés szerintem, de amit egyes baloldali politikusok és az általuk feltüzelt ellenzéki kommentelők művelnek Kína kapcsán, az éppolyan együgyű és alantas, mint a kormánypárt és ZS-kategóriás propagandájának migránsozó-sorosozó kampánya volt.

Csak jóval rövidlátóbb.

De hasonlíthatjuk persze a jelenséget a most már velük szövetségben induló Jobbik nem is annyira egykori zsidózásához, cigányozásához, amely lóláb itt-ott még mindig kibukkan. Nem állítom, hogy a gyűlöletkeltés nem járhat együtt politikai haszonszerzéssel, ugyanakkor állítom, hogy olyan baloldalt, ellenzéket (hívd aminek akarod) szeretnék magamnak, amelyik a társadalmi békét tekinti céljának.

Különben mi értelme?

Kína világhatalom. Xi elnök ebben a fotósorozatban kezet fog a világ összes vezetőjével. Nemcsak Orbánnal vagy Gyurcsánnyal szokott. Sőt. Igazából senki se higgye, hogy Kínához képest kis hazánk olyan nagyon számítana a nagyvilágban. Szabó Tímeáék, Baranyi Krisztináék kicsinyes bolhacirkusza? Egyéni szocprobléma — üzenik nekünk Beijingből. 

A kínaizásnak, kínázásnak akár komoly gazdasági kára is lehet

Magyarországnak elemi érdeke a jó kapcsolat: mindenkivel. Minél több mindenkivel, annál jobb. És keletfelé új kapcsolatokat lehetett találni. Régi újakat.

Ez volt az, amiben pont annak a Jobbiknak volt igaza, amelyik valójában a keleti nyitást legelőször szorgalmazta, kereste Putyin kegyét és egyébként illegális pénzügyi támogatását, járta Iránt és Törökországot, néha már úgy tűnt beáll muszlimnak, hogy nagy következetességgel aztán lövetni akarjon a határon. A keleti nyitás gondolatát a  Fidesz is átvette, ami tisztességes keretek között az ország érdekét szolgálhatná.

(Azt most ne rajtam kérje senki számon, hogy egyik párt sem értette talán miről beszél és a tisztességes keretek éppolyan távol állnak a magyar politikusoktól, mint a mélyebb diplomáciai megértés.)

A baloldal kínaizásának belpolitikai haszna valószínűleg elhanyagolható, nagyjából kimerül abban, hogy Szabó Tímea 9.7 milliós büntetést kapott és most Strassbourgig futva játszhatja el a mártírt. De ezt a csekély politikai tőkét is a büntetést kiszabó Kövér László házelnöknek köszönheti, aki nélkül Szabó kis közjátéka senkit sem érdekelne. Ha konteókban hinnék, akkor azt gondolnám Kövér szándékosan jár kedvében a Párbeszéd képviselőjének, esetleg Szabó külön kérte, hogy kapjon már akkora büntetést, mint egy Jobbikos, mert rosszak a Párbeszéd számai még mindig. De valószínű Kövér "sem adhat mást" csak "ami a lényege". És ugyanez igaz a hiperaktív Párbeszédesekre is...

Úgy vélem van némi erkölcsi alapom a kínai-ellenes hangulatkeltés ellen felszólalnom, mert nem olyan régen egy másik Párbeszédes képviselő mellett is kiálltam fordított esetben: Egy normális országban mindenki kiállna Kocsis-Cake Olivio mellett — írtam. Most is ugyanezen elvet követve nem vitatva a szólásszabadságot korlátozó büntetés jogtalanságát, de le kell szögezzem: egy normális baloldali politikus nem kezdi el lekínaizni a politikai ellenfeleit. És ugyanígy mindenki kiáll és szót emel a kínai-ellenesség ellen.

Egyébként még az amerikai demokraták is ezt tették, amikor Trump folyamatosan kínai vírust emlegetve hergelte a közönséget. Más kérdés, hogy az USA Kína politikája semmit sem változott Biden nem éppen a demokrácia legszebb pillanatait okozó "médiapuccsa" óta sem: alapvetően a feszültségfokozásra és a konfliktus kiélezésére játszanak most is, miközben valójában gyávák lennének komoly lépést tenni mondjuk a máskor agyondédelgetett kisebbségi jogok védelmében. Magyarán kimondhatjuk: nem lett más az amerikai politika sem. 

Lehetne, de nem akarja senki. Idehaza sem már.

Ennek ékes példája a DK-hoz hasonuló teljes összefogáspárti politika...

Éppígy a kínai kormányzattal szembeni akár jogos kritikák alól is sikerül kihúzni a morális talajt. Lássuk be: fogalmunk sincs igazából sem a tibetiek, sem az ujgurok, sem mások valódi helyzetéről az emberemlékezet óta Kína szerves részét képező területeken, meg úgy általában a kínai belpolitikáról. A súlyos vádak kizárólag emigráns ellenzéki szakadár mozgalmaktól származnak, ezért nyugodtan lehetünk szkeptikusak is. Másrészt az életkörülmények ezen elmaradott területeken egyáltalán nem különböznek más hasonló elmaradott térségektől Kínában vagy a világban. Nehéz tehát bármit ténylegesen kimutatni, felvállalni, képviselni és az ENSZ-nek sem sikerült, amikor ez az asztalra került. Az ujgur mártírok felemlegetése szinte egész biztosan kitaláció. (Az AP amerikai hírügynökség szerint is. Ne csak a propaganda jusson el hozzánk nyugatról...)

Az viszont egész biztos, hogy más fejletlen országokhoz képest Kínában sem volt az élet habos torta az elmúlt 150 évben. Ennek az oka tudjuk csak részben a kommunista rezsim erőszakos iparosítási politikája vagy a kulturális forradalom volt. A hatalmas ország fejlődésére a gyarmatosítás, a brit ópiumdílerek és a japán mészárosok jobban rányomták a bélyegüket. Mint bármelyik másik politikai struktúra azóta a kínai kommunista párt is jelentős ideológiai fejlődésen ment keresztül. 

Így bármennyire is nemes dolog az emberi jogokért való rajongás valahogy kicsit sem tűnik hitelesnek, amikor a kínai innováció, technológia, tudás előtt akarjuk megnyitni az egyre inkább lemaradó Magyarország kapuit és Kínának egyébként esze ágában sem volt soha, hogy a saját politikai rendszerét mások lebombázásával kényszerítsék ki bárhol, az USA által demokráciába bombázott országok száma eközben folyamatosan nő a lényegében ugyanennek köszönhető terrorizmussal, nyomorral, kisemmizett népekkel együtt.

Ha a világ nem is veszi tudomásul Kína immár nemcsak a világ gyártósora, de a világ első számú innovátora is. Lehet papagáj módra kommunistázni, lehet diktatúrázni, csak mindez értelmetlen egy olyan kontinensen egyedül Kínával szemben, ahol nyugati értelemben működő demokrácia egyáltalán nem is jött létre sosem. Korea, Japán, Szingapúr sem azok, nemhogy az USA fő szövetségesei Szaud Arábia, Pakisztán vagy bármely volt szovjet köztársaság a térségben.

Más kérdés, hogy ha igazán megkapargatjuk a témát azért az a demokrácia a nyugati országokban sem fenékig tejfel az a demokrácia, igaz, hogy vannak válaztások, amik végül is olyanok, mint egy valóságshow kiszavazósdija, mindig a legnagyobb ripacs nyer, vagy veszít az, akit éppen a legjobban utálunk vagy utáltat meg a média. Példákat sem kell hozzak. És felidézném a balliberális média milyen lelkes  a kínai kormány drákói COVID-intézkedéseivel kapcsolatban, szinte áhítják ezek a "liberális" fiúk a diktatúrát. Nem akarom elvenni senki örömét, de Kína ötödét érintették a szigorú lezárások, valójában az élet szabadabb volt, mint Európa nagyrészén a pandémia alatt. És ez azért nem semmi. Mert Kína nem erről volt híres...

A demokrácia bajnokairól gyakran kiderül, hogy az emberi jogokért, szólásszabadságért, egyenjogúságért, demokráciáért való rajongásuk leginkább ellenzéki időszakukra korlátozódik, amíg a hatalmat megszerzik. És puszta hatalomirigység. Sok kis wannabe Sztálin él köztünk "itt" nyugaton, kár volna ezt tagadni. Még idehaza is gyakran hangzott el olyasmi az ellenzéki értelmiség szájából, hogy az Orbán-kormány békés úton nem leváltható: erődszakos hatalomátvételre van tehát szükség. Ennyit az újdonsült Kína-kritikusok demokráciafelfogásáról dióhéjban. Hol az az erkölcsi fölény, amit maguknak vindikálnak egyesek a baloldalon?

Kína megkerülhetetlen gazdasági partner minden ország számára a Földön. Úgy is mondhatnám minden kormány számára. És ha az ellenzéki hét törpe vagy hét vezér valahogy kormányra kerülne, akkor okkal feszenghetnének egy kormányközi találkozón, jobban, mint Orbán egy EU-s csúcson. Az a gyűlöletkampány, amit Fudan kapcsán műveltek, jócskán túllépi az emberbaráti okokból indokolható kis tibeti zászlók lengetését. Kína ezt sem szereti ugyan, de azt is pontosan tudja, hogy teljesen ártalmatlan, ki mit lenget, hogy naiv széplelkek miként vélekednek a Himalája hegyei közé szorult elmaradott területről. Isaura-rajongás volt és lesz. És szerintem megvan a helye a világban.

Üres lábjegyzet, hogy a kormánypártok (akkor épp ellenzéki) politikusai is lengettek kicsiny tibeti zászlócskákat, és ettől még kormányon (nemcsak a magyar, de a világ összes kormánya) a gazdasági szuperhatalommal való barátság ápolását tekinti magától értetődőnek, Ezt tette a Gyurcsány kormány is. Meg egyébként is. A nemzetközi diplomácia nem óvodás csúfolkodás, ha az ember komoly partnerként szeretne feltűnni a nemzetközi porondon, általában megbízhatóbban viselkedik, mint pl. a magyar kormányok szoktak mostanában, akár a Gyurcsány féle trükkök százait alkalmazó statisztikahamisításra, akár az orbáni Brüsszel-ellenes PR-színjátékra gondolunk. 

Orbánnak odáig lenne igaza, hogy egy kis országnak mindenkivel jóba kell lenne, ez esetben nehezen tudom követni azt a kormányzati kommunikációt, amely "Brüsszelt" egyfajta háborús ellenségként teszi a plakátokra. Annak idején majdnem a Fidesz által megpuccsolt néppárti Manfred Weberrel együtt, aki korábban Orbán egyik erős szövetségese volt ráadásul. Nagyjából annyira, mint példaképe a kommunista Mao az SZDSZ keménymagjának, amelynek szellemi örököse az ellenzéki összefogás. Mindig minden bonyolultabb. Akkor azért Weber arca mégis lekerült a plakátokról.

Sőt a zsidó származású, egyébként Izreal-ellenes Soros György arcmásai is hirtelen lekerültek, amikor az azóta leváltott másik szövetséges Netanyahu izraeli miniszterelnök ide látogatott. Mert persze mindenki érti, hogy belpolitika ez, de azért legyünk már szívesek disztingválni a Habony-művekben is. Apropó: Szabó Tímea akkor elmulasztotta a Fideszt összemosni az izraeli zászlóval, pedig a jobboldali Netanyahu-kormány politikája sokaknak nem tetszett a baloldalon, főleg az, hogy Orbánék nagy barátja és nem érkezik a szokásos támogatás az antiorbánista front számára...

Nem ők festettek talán Dávid-csillagot a Fidesz plakátjaira. Legalábbis nem ezért, persze korábban volt ilyenre is példa. A "zsideszezés" nem is a Jobbikból indult el annak idején, nem is létezett ilyen párt akkor, talán most már megint nem létezik, és nem is a MIÉP-től: hanem az MSZP-ből, 1990-ben a BIT-ben volt először használatos... Ennek ellenére A Jobbik a manapság centrista körökben körbehordozott korábbi Fidesz-taggal és Orbán szimbolikus polgári körének tagjával, Vona Gáborral együtt előszeretettel vette át és egészítette ki a "Likud Viktor" kifejezéssel. Rendben persze, ilyen a politika. A parizert sem szabad megnézni, hogy készül. A kommunista Kína (ami ma azonos a sokezer éves Kínai állammal) zászlaját csekély blikkfanggal a Fidesz logóval összemosni valójában pontosan ugyanez. És lehet takarózni azzal, hogy milyen kivetnivalót találunk egyik vagy másik rezsim vagy állam működésében, de tudjuk, hogy az idegenellenes gyűlöletkeltés húrjain játszik mindkettő (három) és a dallam is túlságosan ismerős.

A kommentelők felbátorodnak és továbbszövik a gyűlöletbeszédet.

Egyes kommentelők szerint már Orbán egyenesen "eladja az országot Kínának" (ami ellentmond persze annak, hogy ellopják, de mindegy), mások szerint kínai gyarmat leszünk, tényleg nem értem, mitől. Mondják ezt főleg azok nagy éleslátással, akik az ország teljes kiárusítását a nyugati tőkének a demokrácia diadalaként élték meg a kilencvenes években. Noha a nemzeti vagyon akkor tényleg szőrén-szálán eltűnt, a gazdasági teljesítménnyel és életszínvonalunkkal együtt. Most meg legfeljebb építünk magunknak egy drága és felesleges gyorsvasutat Belgrádig meg egy egyetemet, ahova talán látogatóba eljön pár tanár egy világhírű kínai egyetemről. Hogy jobban is elkölthető mindig a pénz arra tényleg a legjobb példa a rendszerváltás 31 éve. Ezt nem vitatom, de hogy miért okoz ez olyan nagy fájdalmat egyeseknek a baloldalon, az nehezen magyarázható mással, mint akut orbánfóbiával. Szerintem Kínához sincs köze igazából.

Szögezzük le, hogy a kínaiak semmit sem vásárolnak fel nálunk, MERT MÁR RÉG NINCS MIT. Tény, hogy volt neves svéd autógyár és neves holland focicsapat, amit felvásároltak, nos ilyen portékánk nekünk különösen nincs. A Belgrád-Budapest vasút és Fudan új beruházások is lennének. Ha lesz belőlük valami. Bár több ilyen merülne egyáltalán fel: az ország érdeke, hogy CEU-k és Fudanok létesüljenek benne. Egyszerre. Nem egymás terveit kéne gőzerővel megfúrni akarni... (Lásd még nemzeti színház, világkiállítás.)

Déva váraként sosem épül meg a modern Magyarország. 

Hogy a gazdasági érdek az elsődleges a világban, talán túl pragmatikus szövetségeket eredményez, de a nemzetközi kapcsolatok egyik fő modellje mégis ilyen szenvtelen. És a gyakorlat is ezt követi: az iszlám fundamentalista Szaud-Arábia tehát az USA fő szövetségese az arab világban. Németország és Oroszország közösen építi az Északi Áramlatot. Merkel beszáll Paks2-be, pedig állítólag Magyarország is diktatúra. Nemde? Szaud-Arábia ráadásul, amelyik az Al-Kaida mellett számos szélsőséges iszlamista mozgalmat pénzel. Persze nincs ebben semmi meglepő, mert az USA is támogatta őket, ahogy az Iszlám Állam végét is leginkább az okozta, hogy Trump megvonta azokat az őrült közvetett támogatásokat, amiket az ISIS élvezett az Aszad rezsim elleni puccskísérletben, amit szíriai polgárháborúként ismerünk. Igen, jól olvastad és ez nem konteó. Néha a megoldás egyszerűbb, mint hinnénk. 

A világot jókra és rosszakra felosztó leegyszerűsítő narratívák később elfedik azokat az apró nüanszokat és ellentmondásokat, amik a történetek mélyén, közepén és végén erősen átalakítják azt a képet, amit a világba belelátni szeretnénk. Most épp Kínába. Felfedezték ugyanis a kérlelhetetlen moralisták, hogy Kína egy kommunista diktatúra. Ellenben ha néha a színfalak mögé lesünk, akkor a világot uraló amerikai birodalom politikai rendszere szimpla oligarchia, nem az amerikai átlag érdekeit szolgálja, hanem egy szűk elitét, akik többnyire dróton rángatják mind a demokratákat, mind a republikánusokat, akiknek a kampányait finanszírozzák. A pénz és a hatalom kapcsolatát felemlegetni talán nem konteó még.

A gazdasági monopóliumok politikai monopóliumra váltása időnként túlságosan is szembeötlő, amikor az amerikai kormányzat és a nagybankok közötti forgóajtós közlekedésre gondolunk. Higgyenek a választók, amit akarnak. A politikai valóságshow-t (lásd Gyurcsány-show) életben tartó nyugati középosztály megroggyanása és a nyugati kormányok társadalmi megítélésének mélyrepülése nem véletlenül járnak együtt talán. 

A valóban a kommunista párt hatalommonopóliuma alatt működő Kína ezzel szemben precedens nélküli fejlődésen ment keresztül harminc év alatt. Xi Jinping közmegítélése odahaza pedig messze veri bármely nyugati államférfiét. Kína egyet nem tud: eladni azt a bámulatos fejlődést a világban, amin keresztül ment. Kína nemzetközi PR-ja tényleg csapnivaló. Pedig: 

Hatalmas népességének kétharmada kiemelkedett a mélyszegénységből, ha volt "honnan", akkor is. Harmada, tehát 300-400 millió ember, egy egész USA-nyi népesség pedig egyenesen az európai jólét színvonalára került. A hasonló gazdasági átalakuláson átesett Kelet-Európa és benne Magyarország ezzel szemben teljesen más utat járt be. Nem tőkeerős multinacionális cégeket hoztak létre, nem jöttek létre világszínvonalú technológiai vállalatok, mint Kínában, az életszínvonal és a gazdasági zuhanás pedig háborúkat leszámítva szintén precedens nélkülinek tekinthető, csak a negatív irányban, most jutottunk el újra oda, ahol a nyolcvanas években abbahagytuk és lelkesen választjuk újra ezért azt a kormányt, amelyik túlélte a valóságshow-ban a kiszavazásokat. Az ország népességének harmada 30 év alatt nem kiemelkedett, hanem alásüllyedt a mélyszegénységbe. Épp az ellenkező út. Mindezt sokkal jobb helyzetből indulva. Szóval volna mit tanulni Kínától. Érdemes volna elemezni, hogy mit rontottunk el. Hogy a nyugati érdekcsoportoknak való egyoldalú kiszolgáltatottság hova vezetett, amit Kína a gyarmatosítás során szerzett tapasztalatai miatt igyekezett elkerülni.

Kína eredményeit sokáig lehetne sorolni még. Ahogy nyilván a hiányosságokat és a problémákat is. A fejlődés és az a tény, hogy az átlag kínai nagyon is elégedett a kormányzattal viszont nem vitatható. Mégpedig sokkal jobban mint amennyire a nyugati országok polgárai elégedettek a saját demokratikus kormányaikkal. Persze jó dolog a demokrácia, de egy ország és egy kormányzat értékelésének nem az a fokmérője, hogy milyen módon választják azt meg. De ez ne legyen érv persze a demokrácia ellen. Sőt. Alig hiszem, hogy nekünk szingapúri típusú vezetésünk lehetne valaha is. Valahogy az emberanyag, a kultúra más, mint a Távol-Keleten. Nem fogok amellett sem érvelni, hogy a kínai politikai modell egy alternatíva, mert ez nem érdekel. Az érdekel, ahova Kína eljutott, mi meg nem. És az, hogy Kínában a nép, bármennyire is patetikusan hangzik tényleg haszonélvezője a politika által irányított fejlődésnek. Nálunk a politika egész mással van elfoglalva, mint az ország fejlesztésével.  Márpedig ez számít és nem az, hogy volt-e lehetőségünk cetliket dobálni egy ládába és azt megszámolják-e. Nem az utóbbival egyenlő és nem az utóbbinak köszönhető egy rendszer "jósága". És egész biztos nem is az úgynevezett demokrácia hiányának persze.

Kínában munkaetika van, nálunk meg panaszkultúra, sérelempolitika és végtelen iszapbírkózás...

Valóban nem lehet Magyarországot Kínával összemosni sok területen, az egy főre jutó kínai GDP egyébként nem érte még el a magyart, de ennek ne örüljünk annyira. A kínai kommunista párt nevéhez hűen most épp azt tűzte ki célul, hogy a jólét és a fejlődés egyenlőbben oszoljon meg a jövőben az ország jelenleg még elmaradott területein is a szuperfejletté vált keleti partvonal mellett. Idehaza nyomát sem látom, hogy a valamelyest fejlettnek tekinthető Budapest mellett a vidékre is jusson némi figyelem, bár legutóbb bár (perze) nem a baloldalnak, de a Fidesznek eszébe jutott valami, ha már a  Kínával ellentétben nálunk tényleg szabadon megtartott választásokat a kormánypártok főleg vidéken nyerik meg.

Hogy 2022-ben is, nem tudom. Menjen el mindenki szavazni, ha már annyira büszkék vagyunk a demokratikus rendszerünkre.

Sokra nem megyünk vele attól tartok. De jobbat nem tudok.