Hatalmas leleplezésről számol be a mértékadó világsajtó: egy dalnak a meghallgatásával nyugtatta le magát Trump, ha hisztirohamot kapott a Fehér Házban. 

 

Igen, Andrew Lloyd-Webber Macskák című musicaljének “Memory” című dalát hallgatta! Óriási szenzáció! 

Miután Biden nem kellett éppen egyetlen megszállt országból se fejvesztve meneküljön csúcstechnológiás hadseregével vagy nem aludt el nemzetközi sajtótájékoztató közben élő adásban és óvodás terroristákra sem mért dróncsapást egy olyan országban, aminek a nevét öt perc múlva elfelejtette, a mainstream média, aminek minden szavát szentírásként isszuk, ismét megtalálta a narancsembert, mint minden baj forrását, tökéletes bűnbakot, illusztrációt a világ szörnyűségeire. 

Mondanom sem kell: mindig is tudtam (a mértékadó médiából), hogy Trump mennyire egy utolsó alak, de most aztán tényleg lelepleződött. Ahogy arról címlapon számol be az MSN és számos más mértékadó sajtótermék, tehát mindazok, akik a demokratáknak szurkolnak, vagyis rendes emberek. A többi ugyanis mind fehér felsőbbrendűséget hirdető, fasiszta, nativista, libertariánus, terrorista, QAnon-ista zendülő, maszktagadó, tudományellenes laposföldhívő stb.

A világszenzáció forrása egyébként Stephanie Grisham korábbi fehérházi sajtótitkár I’ll Take Your Questions Now című tegnap megjelent könyve. De az elsőre ártatlannak tűnő hír interpretálására felkértek hitelt érdemlő tudósembereket is, nem úgy van az! Zacher vagy Kemenesi Gábor éppen nem értek rá, és Boldogkői Zsolt sem vette fel a telefont, de a liberális média szerencsére megoldotta: Betty Buckley, az 1983-as Tony-díj nyertese szerint a dalválasztás egyértelműen annak a jele, hogy:

"Trump lelke mennyire sérült" - nyilatkozta természetesen egyenesen a világhírű musicalpszichológus és lelki sérülés szakértő a CNN-nek.

Ki másnak? Szóval ez se Hírcsárda. Szinte 444 vagy Telex hitelességű az anyag!

Fogalmam sincs, mi az a Tony-díj, de Betty Buckley azért kapta, mert a dalt a musical-ben éneklő Grizabella nevű szereplő, tehát egy képzeletbeli éneklő macska lelki világát elemezte.

(Nincs több kérdésem, bírónő!)

Szóval még a negyedik hullámban is tényleg érdemes mértékadó liberális médiát követni. Elvégre, ki tudja, lehet most majd egyszer még igazuk lesz (valamiben)? Ha már eddig minden COVID-jóslatuk csődöt mondott és sorra a legostobább álszakértőket sikerül mindenről saját paródiájukként megszólaltatni. Sosem szembesítve azokat sorozatos blöffjeik megdőléséről. Amiről itt a blogon olyan gyakran írtam az elmúlt másfél évben, hogy már én is belefáradtam.

Amúgy megértem. Én magam is gondolkodtam Trump elnök lelki világán unalmamban, hogyan jutotttam el az undortól odáig, hogy azt mondjam: inkább Trump, mint bármelyik képmutató politkus. A Macskákkal való kapcsolata alapján ugrott be a nyilvánvaló: ha Donald Trump Kádár János Magyarországán csinál karriert, akkor szinte biztos ő lett volna Hofi Géza. (Lásd, illetve halld Hofi és Koós halhatatlan duettjét Lloyd-Webber Macskákjából.)

Teljesen egyértelmű. Így mindössze arra futotta, hogy elnökké választatta magát, amikor minden más politikai szereplő végleg leírta magát a gőgjével, korruptságával, képmutatásával a közvélemény még nem végstádiumú kognitív disszonanciában szenvedő tömegei előtt.

Trump nem Hitler.

Nem is egy Kardashian, ahogy Amerikában mondták egyesek, akik nem tudnak Hofi Gézáról.

Trump egyértelműen Hofi Géza. A hangja, a gesztusai, a testalkata, a karaktere. 

Köszönöm a megvilágosodást, mainstream média!

De nem akarom senkitől sem megvonni a tudósok bölcs szavait, Buckley ezeket közli a tudományra szomjas közvéleménnyel elfogulatlanul és objektíven, mint egy celebvirológus, mert szerintem egyébként a Trump-

"Amikor megjelent a könyvem megértettem, hogy szó szerint arra használják a dalt, hogy lenyugtassa a dührohamait, valahogy minden értelmet nyer a számomra" - mondta (komoly arccal szegény) Betty Buckley.

"Azt mondtam, ó, ember! Tudod, a fickó annyira meg van sebezve, annyira sérült a lelke. És úgy érzem, hogy Trevor Nunn gyönyörű dalszövege és Andrew Lloyd Webber zenéje egy szinten rezonál az ablakkal, amin keresztül belátunk abba, ami a lelkéből megmaradt..."

(Magam előtt látom, ahogy az ablaküveg rezonál Trump lelkén: a röhögéstől.)

"Kielégíthetetlen Trump vágya, hogy szeressék, mert apu nem szerette - folytatta. - Ahogy anyu sem, úgy tűnik. És ezért nagyon dühös a világra. De Grizabella karaktere lényegében maga a vágy, az igény, hogy megérintsék, hogy kapcsolatba kerüljön másokkal. És azt hiszem, ez zajlik benne."

Na de itt azért a már elég a Trump iránti túlcsorduló empátiából, következik rögvest a tudományosan pontos kegyelemdöfés:

"Nincs semmi tisztelet, együttérzés vagy együttérzés más emberi lények iránt. Ő a legönzőbb, legénközpontúbb, legmegvetendőbb ember a bolygón."

És persze rohadjon meg máma még. 

Az Independent újságírója keserűen úgy zárja a "bombasztorit", hogy sosem leszünk képesek ugyanúgy hallgatni az Emlékeket eztán. Mert Trump. Érted...

Nem szeretem a kényszeres pszichologizálást. Igyekszem feleslegesen nem pszichologizálni. De kimondom nagy a baj, különösen így majd egy évvel a világsikerű amerikai elnökválasztás után.

Meg... Azért ez a tragikomikus - basszus - médiába is bekerülő üres fröcsögés mégiscsak sok. Annyiféle módon, okból lehetne elegánsan utálni Trumpot. Mittomén miért. Láthatóan már ők sem tudják. De azért mert szeret egy Musical-betétet és kifejezetten arra használ állítólag, hogy lenyugtassa az idegeit egy nyilván sűrű és stresszes nap után az Ovális irodában, az talán nem a legjobb ok rá? Mondom halkan.

Bár itt is megfordult pár kommentelő, akinek egyszerűen a politika és Trump (vagy a COVID és a szimpla tényközlésem) az agyára ment. Trump patologikus utálására még szót is alkottak rá, Trump Derangment Syndrome, TDS vagyis Trump Zavar Szindróma.

Persze tudom, ez meg gaslighting, ugyebár? Na persze. Pszichologizálni is csak a kiválasztottaknak lehet. Még akkor is, ha ilyen egyértelmű jelei vannak, mint Buckley és az ajkán csüngő mainstream média kijelentései.

Nem vagyok oda a musicalekért, de Andrew Lloyd-Webber tényleg jó, tömény giccs, de csináld utána... Ha tetszik, ha nem is azonos az ízlésem Trumpéval (különösen lásd Mar-a-Lago-t), ezt nem gondolnám felróni azért. Hatalmas leleplezés: a Macskákkal nyugtatta le magát Trump, ha hisztirohamot kapott. De ellenfeleire is ráférne egy erre alkalmas mondjuk death-metál dupla album mondjuk, infinite loop-ban. (Kommentben várok javaslatokat!)

Bármi ütős, ami segítene megértetni az emberekkel, hogy bizony léteznek más vélemények, sőt néha másoknak is lehet igaza még akkor is, ha mélyen megveted és lenézed, mert annyival különb, okosabb és szebb vagy nála.