Sokadik hírként számol be a média a legutóbbi parlamenti választáson még az ország legerősebb ellenzéki pártjának számító Jobbik elnökválasztásáról. Egyetlen jelölt volt. Kicsit olyan ez, mintha igazán senkit sem érdekelne a hír, mintha nem Jakab Pétert, hanem Gipsz Jakabot választották volna meg elnökké. Jakab Péter miskolci történelemtanárból bő másfél éve tört fel képviselővé. Pár hónap kényszerű és nem igazán megindokolt várakoztatás után idén már a párt elnöke. Miért került kátyuba a nemzeti radikalizmus?
A konzervatív újságíró, Skrabski Fruzsina szerint is szörnyű volt a kormánymédia Karácsony-interjúja. Karácsony Gergely, ellenzéki főpolgármester októberi megválasztása óta először volt vendége a köztévének, amit tényszerűbb kormánymédiának nevezni.
Skrabski Fruzsina: Sajnálom! Azért sajnálom, mert rengeteg jó műsor van a köztévében, de ez a nagybetűs bizonyítéka az ellene felhozott vádaknak.
Nem az a baj, hogy nehéz kérdéseket tesz fel a riporter, hanem az a baj, hogy az egész egy érzelmi veszekedős izé lett. Amikor tökmindegy mit mond a másik, a falnak nyomjuk, minősítgetünk. Az, hogy nem biciklivel jött a főpolgármester kicsit se érdekes téma, az pedig, hogy nem hívták meg a politikai műsorba és egy fotókiállításról egyszer kérdezték ésemiatt bocsánatkérést követelni, az nem érv.
Szóval szörnyű volt, fájt.Szerintem egyébként nem csak a riporter hibája, őt erre kérték fel, karmolja ki a riportalany szemét. Koncepcionális hiba nem hívni a főpolgármestert a köztévébe és, ha meghívják, akkor lepofozni és nem vitatkozni vele.
Remélem ezután több ellenzéki mehet a köztévébe és lesznek újra viták, ha így lesz, akkor volt értelme ennek a szomorú jelenetnek.
De azért, hogy emlékezzünk, hogy régen ugyanezt tolták a köztévében, ideteszem Fábry Sándor zseniális szereplését:
Örülök, hogy ezt nem nekem kellett megírnom, mert hitelesebb. Egyre több a kritkus hang a Fidesz holdudvarában. Skrabski Fruzsinával duplán egyet tudok most érteni. Én is annak örülnék, ha kulturált viták töltenék meg a képernyőt és a közéletünket. És az is igaz, hogy a balliberális média sem volt etekintetben példaértékű sosem.
A gond az, hogy a teljhatalmat szerző jobboldal egy még olyanabb médiastruktúrát épített ki magának, ahelyett, hogy megteremtette volna egy demokratikus közélet alapjait. (Erről már rengeteget írtam.)
Talán még nem késő. Így 30 évvel a rendszerváltás után sem.
Nem nagyobb a füstje, mint a lángja, de dolgoznak rajta. A bal-jobb média képtelenné vált objektív képet bemutatni a vitathatóan sosem látottnak nevezett és átpolitizált amazonas-i vagy ausztráliai bozóttüzekről. És ahelyett, hogy a tragédia egyesítene minket, még megosztottabbakká válunk. Olaj a tűzre: életmentés helyett inkább ideológiai harcra pazarolja az energiáit a politika és a média.
Harrach Péter szerint 2022-ben a KDNP önállóan is bejutna a parlamentbe. A magát mostanság egyedül a bukott vasárnapi boltzárral és Semjén Zsolt vadászemlékeivel megkülönböztetni próbáló kereszténydemokraták támogatottságát 2002 óta nem látta senki. Mit gondoltok?
Politikai sci-fi a sajtótájékoztatón: megkérdezték Orbán Viktor miniszterelnököt koalícióra lépne-e a zöldekkel idehaza? A kontraintuitív kérdés apropója: Sebastian Kurz jobboldali osztrák kancellár lecserélte a botrányba belebukott Osztrák Szabadságpártot, kormányt alakított a kiesés után a parlamentbe 14%-kal visszatérő osztrák zöldekkel.
A neokon momentum. Trump Irán elleni akcióját éljenzi a Momentum alelnöke, Berg Dániel. Az amerikai héják sem álmodtak arról, hogy Trump elnök jóváhagyja az iráni katonai vezető elleni merényletet. Trump akciója könnyen vezethet kiterjedt háborúhoz a Közel-Keleten, amiért én kicsit sem lelkesednék annyira, mint a Momentum fiatal politikusa.
Az év végén az államok, sőt vállalatok vezetői valamiért szükségét érzik, hogy szóljanak az ő népükhöz, alkalmazottaikhoz. Ezek a beszédek normálisan nem tartalmaznak semmi különlegesen nagyívű gondolatot. Ez adja éppen a kihívást.
Török Gábor talán egy éve még temette a magyar politikát, de 2019 ősze bebizonyította, hogy Orbán Viktor harmadik totális győzelmével mégsem következett be a "történelem vége" idehaza. A politikai elemző most látja a fényt az alagút végén, nekem azért még van hiányérzetem. A valódi megújuláshoz új politikai kultúrára is szükség volna. Például valami olyanra, mint amilyen innovációt a zöldek hoztak a német politikába.
