Rettentően unalmas lett ez a Brexit-dolog. Többévados sorozatot csináltak belőle, pedig jó esetben is csak egy másfélórás B-kategóriás mozi. Érdekel a Brexit egyáltalán még bárkit is? Van-e a 21. században olyan politikai kérdés, ami megmozgatja az emberek tömegeit? Nagyon angol, ahogy a kilépésüket a britek intézik vagyis nem intézik. De még mindig jobb az angol abszurd humor, mint a német kurz-und-gut, ami most az Unió közös nyelve: már történetünk legelején megüzenték Juncker-ék: menjenek, „a lehető leghamarabb”, mintha az Unió Nagyhercege személyes sértésnek tekintené, hogy a brit polgárok egy eldöntendő kérdésre az egyik módon reagáltak többségükben. Európa pont nem ezzel teszi magát szerethetőbbé — bár a leköszönő Juncker-bizottság amúgy se erről volt híres...

Facebook oldalunkon kaptuk ezt a jól megfogalmazott írást egy olvasónktól, aki történetesen a kormánypártra szavaz. Üzenete szerintem mindenkihez szól, s különösen az ellenzéki érzelműek számára lehet tanulságos. Személy szerint több okból is fontosnak tartom, hogy párbeszéd legyen a virtuális szekértáborok között. A magyar társadalom végletesen megosztott, noha a nézetkülönbségek legtöbbször nem áthidalhatatlanok, tapasztalataim szerint alig különböző hátterű vagy értékrendű magyar emberek szavaznak az élesen különbözőnek látott pártokra, politikusokra. Át is kéne hidalni azokat a különbségeket, ami a másik oldal megértésével, közös nevezők megtalálásával kezdődne, s elvezethetne egy élhetőbb, konstruktívabb közélethez. Örülök, hogy a Fidesz szavazói között is látják az erőfeszítéseinket e téren. S talán legellenzékibb olvasóink számára is jó érzés lesz tudni, hogy sokak számára "a Fideszre szavazni egyre nyomasztóbb kompromisszum".

Olvasóinkon keresztül szerettünk volna képet kapni a közvélemény alakulásáról 2018 végén. A tavalyi nemcsak egy országgyűlési választási év volt, de a mélyülő apátia illetve egy rendkívül turbulens közélet — elit- és politikaellenességig fajuló kiábrándulás és az egyre kétségbeesettebb és szélsőségesebb, ám egyre szűkebb közönséget vonzó, karakternélküli ellenzéki politizálás — egy furcsa elegyét tapasztalva nézünk idén egy európai parlamenti választás és egy önkormányzati választás elé. (Olvasóink körében végzett felmérésünkről szóló előző két posztunkat lásd az előbbi linkeken.)Olvasóink körében felülreprezentáltak az LMP, a Momentum, a viccpárt — és arányait tekintve Párbeszéd —  szavazói és/vagy szimpatizánsai. A kormánypártok pedig kb. háromszorosan alulreprezentáltak. Pártpreferenciák az ellenzéken belül jelentősen módosultak a tavaly leadott szavazataikhoz képest. Elsősorban az Egyéb, nem szavazna, nem tudja irányba vándoroltak, de a túlóratörvény idején készült felmérés az aktivizálódott Momentum és a protestpártként értelmezhető viccpárt előretörését mutatják. (Kiváncsiságból: az MSZP és a Párbeszéd bár együtt indul 2019-ben, külön megjelelölhető volt.) Ebből látszik, hogy korábbi MSZP-P-szavazó olvasóink kicsivel több, mint a fele az amúgy országos mintákban 1%-ra mért Párbeszéd szimpatizánsa. Az aktív, Index.hu és blogolvasók között mért földindulásszerű változások a teljes, politikát kevésbé követő népességben valószínű mérsékelten vagy késéssel jelennek meg, ezért nem országosan reprezentatívak. Az országos kutatásokban megfigyelt trendek felerősödve mutatkoznak meg a mintánkban. Egy másik különbség, hogy "nálunk" a DK is jelentősen gyengül, illetve a Fidesz népszerűsége is enyhén csökkenni látszik abszolút értékben.

Nézzünk a számok mélyére!

Indul a szocialisták rendezte főpolgármesteri előválasztási bohózat! És Indul Karácsony Gergely, korábbi MSZP-P-s miniszterelnök-jelölt, zuglói polgármester. Hát izgultunk rendesen, Karácsony Gergely indulását sokáig lebegtették. Fene tudja miért. Kérette magát, vagy esetleg erre is csak hagyta magát rábeszélni, mint ahogy a miniszterelnökséget se akarta — nincs ezzel gond, mert nem is is lett egyébként miniszterelnök.

Eddig azon lehetett volna poénkodni, hogy egy ilyen teljesen légbőlkapott előválasztásnak, amit a balliberálisok maguk(nak) rendeznének meg az egész ellenzék nevében, kb. annyi megbízhatósága lenne, hogy akár egy Puzsér Róbert hasonmásversenyt is rendezhetnének: azt is képesek lennének megnyeretni/elcsalni akár Kósáné Kovács Magdával is. A legalább a hasonmásversenyen komoly esélyekkel, amúgy az esélytelenek nyugalmával induló Sermer Ádám (a Liberálisok jelöltje) és Puzsér Róbert az LMP által is támogatott független jelölt legnagyobb megrökönyödésére. Utóbbi nem is hagyja persze.

"Faszért hagytam magam rábeszélni megint." Upsz ezt elírták.

De ehelyett rögtön erős kezdéssel sikerült beindítani a rekeszizmainkat, magának a szocialista-párbeszédes favoritnak: Karácsony a Partizán című facebookos élő adásban azt is bejelentette, hogy megméretteti magát az ellenzéki előválasztáson, az első, és a második fordulóban is. (Index.hu)

Először is köszönet mindenkinek! 911-en töltöttétek ki a kérdőívünket az év végén, ami elég magas szám és nagyon sok minden megtudható belőle arról, hogy az olvasók, vagyis Ti mit gondoltok a közéletről, pártállások szimpátiák, politikai hangulatok szerint. Érdekes látni, hogy milyen sokféleképp is lehet gondolkodni. Most közzéteszem az egész felmérés végeredményét. Mindenféle statisztikával, diagrammal, grafikonnal, táblázattal kiegészítve, amit az adatokból ki lehet bányászni.

Nem akarom ezt bő lére ereszteni. A petárdázás lényegében be van tiltva. Mindenki nyugodjon meg. Szilveszterkor is.

A kispolgári mindenen nyavalygás nincs. Újévkor se'.

Miután minden évben ellepi a social mediát a házi kedvenceink iránt érzett túlcsorduló szentimentalizmus és embercsecsemők iránt se megmutatkozó bárgyú túlféltés, időszerű volt, hogy a politika is beleszóljon végre abba, amit amúgy rendeletileg valószínűleg jól szabályozott...

Hogy demokrácia van-e Magyarországon nem újkeletű vita: a mindenkori magyar ellenzék mindig is türelmetlenül várta az aktuális kormányzat bukását, és többnyire joggal, kiszorítva érezte magát a demokratikus döntéshozatalból. Amikor a jobboldal volt ellenzékben, akkor ők is a szocialisták és a szabad demokraták "diktatúrájaként" élték meg a négy-meg-négy éveket. 

Orbán rendszere újfajta egypártrendszer címmel szemlézi a New York Times cikkét az Index.hu, mely magas labdát visszakézből lehetne lecsapni, hiszen a két kormánypárton kívül 5-6-7 ellenzéki párt is aktív szereplője a magyar közéletnek, nemhogy csak egy, képviselőik ott vannak a törvényhozásban és az önkormányzatokban, olykor vezetik is azokat. Az Economist Demokrácia-indexe már kevésbé ad lesújtó képet azért hazánkról.

Volt egyszer három kismalac és Deutsch Tamás. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. Extra: Deutsch Tamás meseszakértő értékeli a kunigundai helyzetet.