Olvasóinkon keresztül szerettünk volna képet kapni a közvélemény alakulásáról 2018 végén. A tavalyi nemcsak egy országgyűlési választási év volt, de a mélyülő apátia illetve egy rendkívül turbulens közélet — elit- és politikaellenességig fajuló kiábrándulás és az egyre kétségbeesettebb és szélsőségesebb, ám egyre szűkebb közönséget vonzó, karakternélküli ellenzéki politizálás — egy furcsa elegyét tapasztalva nézünk idén egy európai parlamenti választás és egy önkormányzati választás elé. (Olvasóink körében végzett felmérésünkről szóló előző két posztunkat lásd az előbbi linkeken.)Olvasóink körében felülreprezentáltak az LMP, a Momentum, a viccpárt — és arányait tekintve Párbeszéd — szavazói és/vagy szimpatizánsai. A kormánypártok pedig kb. háromszorosan alulreprezentáltak. Pártpreferenciák az ellenzéken belül jelentősen módosultak a tavaly leadott szavazataikhoz képest. Elsősorban az Egyéb, nem szavazna, nem tudja irányba vándoroltak, de a túlóratörvény idején készült felmérés az aktivizálódott Momentum és a protestpártként értelmezhető viccpárt előretörését mutatják. (Kiváncsiságból: az MSZP és a Párbeszéd bár együtt indul 2019-ben, külön megjelelölhető volt.) Ebből látszik, hogy korábbi MSZP-P-szavazó olvasóink kicsivel több, mint a fele az amúgy országos mintákban 1%-ra mért Párbeszéd szimpatizánsa. Az aktív, Index.hu és blogolvasók között mért földindulásszerű változások a teljes, politikát kevésbé követő népességben valószínű mérsékelten vagy késéssel jelennek meg, ezért nem országosan reprezentatívak. Az országos kutatásokban megfigyelt trendek felerősödve mutatkoznak meg a mintánkban. Egy másik különbség, hogy "nálunk" a DK is jelentősen gyengül, illetve a Fidesz népszerűsége is enyhén csökkenni látszik abszolút értékben.
Nézzünk a számok mélyére!
Miközben országosan a kormánytöbbséget is meghatározó fő trendek egy befagyott politikai spektrumot mutattak lényegében 2010-nél is régebb óta, az ellenzéki térfélen a hagyományos balliberális pártokból való lassú kiábrándulás az egyedüli trend, de nem képes formát ölteni. A szélsőjobb az élretört, de nem tud vezetőszerepet betölteni, az LMP pedig két tűz között őrlődve hol erősebb, hol gyengébb eredménnyel van jelen, látványos áttörés vagy bukás nélkül, miközben szakadárjai főszerepet kapnak a balliberális és a még beazonosíthatatlan mozgalmakban, illetve új klónjai vagy vetélytársai is színre lépnek az amúgy nővekvő "Egyiket sem" tábor képviseletére: a Momentum és a Kétfarkú — míg búcsúzunk a hasonló pozícionálású Együtt-től illetve a bokrosista MoMá-tól, miáltal még így is 2-3 liberális párt marad egy nagyon szűk választóközönségre.
Továbbra is hiányzik tehát egy új leadership, ami átvenné a stafétát a médiában és a kultúrában még mindig befolyásos balliberálisoktól, akik már az ellenzéken belül is erősen kisebbségben vannak. Az MSZP-DK együtt sem tudhatta maga mögött az aktív szavazók 18%-át a választáson már. Trónkövetelő egyre több van, ami nem könnyíti meg a dolgukat, mert jelenleg az MSZP helyett egymást gyengítik.
Miközben valószínű kutyát nem érdekel már, borzalmas káoszt és identitásválságot jelez a mélyben, hogy a 65 ellenzéki képviselőből milyen nagy számban ültek át másik frakcióba és ki a függetlenek közé a frissen megválasztott politikusok. Pedig még egy év sem telt bele:
- Akár a Jobbik, akár az LMP, akár MSZP-P, akár a DK formációját nézzük, mindegyik szenvedett el veszteségeket. A DK-frakcióban helyet foglaló Szolidaritás-képviselő év végén közlemény nélkül, angolosan távozott a függetlenek közé — fun fact: négy éve ezt már fővárosi képviselőként is megtette egyszer, akkor friss mandátumával az Együtt nevű mára megszűnt liberális-centrista pártnak intett búcsút.
- Továbbra is a Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt és övé a legnagyobb frakció, de négy jobbikosként mandátumot szerző képviselő már év közepe óta a szakadár "Mi Hazánk" színeiben harcol ugyanazért a nemzetért, egyre inkább látványosan kormánybarát orientációval. Két másik jobbikos képviselő lemondani kényszerült mandátumáról: gyanús és furcsa körülmények között — kiszivárogtatott, rég bekészített hangfelvételek után... Azt hiszem, nem is tudjuk, hogy a háttérben mi zajlik igazán a Jobbikban Vona távozása óta.
- Az LMP mindkét korábbi társelnöke a párt és a frakció elhagyását választotta a párton belüli felelősségre vonás tudomásul vétele helyett. Az először meglepetésszerűen az LMP-frakciót választó, Együtt-es Szabó Szabolcs nem bírt ki félévet és Széllel együtt távozott a zöld frakcióból, amellé a Hadházy Ákos mellé, aki LMP-színekben megszerezve mandátumát be se ült pártja frakciójába, noha a négy éve még fideszes politikus korábban visszavonulását jelentette be, ha a Fidesz újra megnyeri a választásokat, (aminek azért volt hajszálnyi esélye lássuk be).
- Momentumos olvasóink körében Szél ma népszerűbb, mint korábbi pártja szavazói körében. Hadházy pedig egyértelműen a DK-sok kedvence! Az LMP-n belül az egykori társelnökök elvesztették népszerűségüket, de a bizonytalan szavazók sem annyira díjazzák életművüket.
- Az MSZP-P-szövetség a többlettámogatások érdekében, annak ellenére, hogy elégséges számú párbeszédes politikus nem jutott be két külön frakciót alkotva kívánt működni s ehhez talán nem is olyan nagy meglepetésre nem a Párbeszéd által korábban faképnél hagyott állandó partnerét, az Együtt-et választotta partnernek, hanem a listájukon mandátumot szerző mikropárt, a Liberálisok egyszem képviselőjét, a szimpatikus Bősz Anettet.
- De mivel a szocialisták nem tartották be a szavukat a választás előtt faarccal megígért 60 millióval kapcsolatban néhány napon belül a képviselőnő kilépett, veszélybe sodorva a P-frakció létét. Az MSZP-től meglepő és mulatságos módon a frakcióalakításhoz kölcsönkapott Burány Sándorral együtt is immár csak négyfős lett a képviselőcsoport, eggyel kevesebb, mint amennyi kéne egy nem önerőből bejutott pártnak. Ami miatt előállhatott volna egy olyan vészhelyzet, hogy a párbeszédes képviselők kevesebbet cöföghettek volna, amit lehet nem élt volna már túl a magyar demokrácia. (Szerintem csak meg kellett volna próbálni, hátha mégis)
- Viszont a korábban minden frakcióba való beülést elutasító, függetlenségét őrző, másik ex-fideszes, Mellár Tamás, pécsi győző is hirtelen meggondola magát és kisegítette a PM-et csatlakozásával.
Ennyi jövés-menést — pontosabban átülést, felállást és egyéb zajosabb performanszt — talán még sosem láttak a parlamenti padsorok. Ha jól számolom pont 13, tehát minden ötödik ellenzéki képviselő gondolta meg magát... De még ez a szokatlanul magas arány is jóval kisebb, mint a választók, pontosabban olvasóink választói preferenciáinak változása. Két kérdést tettünk fel: kire szavaztak a 2018. áprilisi országgyűlési választásokon, illetve kire szándékoznak szavazni a 2019-es EP-választáson. A felmérésből egyedül az olvasónk közt alulreprezentált kormánypárti szavazók tűntek a kitartónak választásuk mellett. Egy kevés fideszes ment el az "Egyéb, nem szavaz, nem tudja" irányba vagy pártolt át a Mi Hazánkhoz vagy az LMP-hez. Egy kevés korábban nemszavazó pedig immár támogatná a kormánypártokat. Az ellenzéki szavazóknál ez az arány jóval magasabb. Még a viszonylag kitartó DK szavazóinak is a 42%-a átpártolna a Momentumhoz, Párbeszédhez, Kétfarkúhoz vagy nem szavazna, ami bizonyos értelemben ugyanaz.
Az ellenzéki pártok rangsorában a blogolvasók körében is már az "Egyéb, Nem szavazó, bizonytalan" kategória a "legnépszerűbb" opció, elsősorban a Jobbik és az LMP korábbi szavazói lettek passzívak, de az MSZP-P, a DK és a Momentum is veszített szavazókat.
A korábban bizonytalanok közül pedig a Fidesz, a Momentum és a viccpárt tudott sikeresen szavazókat szerezni. Szinte minden párttól vándorolnak szavazók mindegyikhez kisebb-nagyobb mértékben, a korábban említett fő trendeken kívül látható, hogy miközben jónéhány korábbi Momentum-szavazó pártolt át az LMP-hez vagy vált passzívvá, addig a Momentum mostani táborának majdnem ugyanakkora része volt korábbi LMP vagy MSZP-P szavazó, mint korábbi momentumos, de a DK és a Jobbik szavazóira is tudtak a lilák vonzerőt gyakorolni. Hogy ez mennyire a tüntetések felfokozott hangulatának pillanatnyi feljhajtóereje, az majd kiderül.
Ahogy korábban is írtuk, a blog deklarált célközönsége a MSZP-től és a Fidesztől egyenlő távolságban lévő, akár el nem kötelezett, politika iránt érdeklődő olvasó. Nyilván nem véletlenül ők amúgy is felülreprezentáltak a mintákban, nagyrészük tavaly áprilisban az LMP-t választotta ugyan, pártpreferenciájuk most vagy bizonytalan vagy eltolódott a Momentum-Kutyapárt irányába.
A zöldek szavazóinak kétharmada tűnik elégedetlennek a pártban az elmúlt hónapokban történtekkel. Vagy pedig meg is fordítható a dolog: áprilisban jóval több el nem kötelezett szavazót tudott vonzani a zöldpárt a magas részvétel miatt, mint amekkora a törzsbázisa 2013 óta. Némileg a jobboldalról szavazókat vonzva tudtak szépíteni ezen decemberben.
- A mintánkban az enyhén felülreprezentált balliberálisokból való kiábrándulás 8-12 éves trendje folytatódni látszik.
- A Gyurcsány-párt, a DK szavazóbázisa korántsem tűnik olyan masszívnak és stabilnak, mint azt a politikai elemzők általában állítják. Az útkeresés a "régi" balliberális pártok még megmaradt, '18-as szavazóira is jellemző tünet.
- A teljes mintában a szavazók fele változtatott pártállást, ami rendkívül magasnak tűnik.
- Érdekesség, hogy az MSZP önmagában nem gyakorol vonzó hatást a DK- és LMP-szavazókra, csak a Párbeszéden keresztül, míg a karakteresebb DK képes vonzani nem csak az arctalanná vált MSZP korábbi szavazóit, de a most már szintén arctalan Jobbikét is. (Magyarán valószínű a Jobbik 19%-os eredményében sokat nyomott a latba, hogy a legerősebb ellenzéki pártként ideológiától és értékazonosságtól függetlenül vonzott szavazókat. Az MSZP számára pedig az országosan önmagában mérhetetlen LMP-ből kivált formáció és Karácsony jelentős előnyt biztosított a harmadik hely megszerzésekor — az LMP-vel és a DK-val szemben, ahogy arról írtunk a választás után.)
- A legszembeötlőbb mozgás nem annyira az LMP-től a Momentum és a Kutyapárt irányába történő szimpátiaeltolódás — hiszen ezek a pártok sok szempontból hasonlót testesítenek meg a politikai spektrumban — "politológiai" értelemben nem jelentős a változás, Sőt a három új ellenzéket jelentő párt a mintában 36%-ról 40%-ra tudta növelni a részesedését a tapintható apátia és politikaellenesség közepette is.
- A Momentum is sok volt jobbikos szavazó számára tűnik most közös nevezőnek számos ex-DK-ssal egyszerre! Ami fakadhat a párt ideológiai definiálatlanságából, aktivizmusából, "fiatalosságából". (Olvasóink zöme 50 alatti.)
- A Jobbiktól való elfordulás viszont jóval szembeötlőbb — ismétlem az Index.hu/blog.hu-olvasó, döntően budapesti közönségen belül: 16%-ról 4%-ra zuhantak és csak kisebbrészt a szoiológialag azonos Mi Hazánkhoz pártoltak szavazóik. A jobbikosok 75%-a tűnik csalódottnak és kiábrándultnak, amivel sikerült az LMP-sek kb. 59%-os visszaesését is "túlszárnyalniuk", akik inkább a "pártcsaládon" belül kerestek kifejezést protesthangulatuknak.
Egyetlen mondatba sűrítve tehát erősödött az apátia, a Momentum és a viccpárt. A közülük legutóbb egyedül parlamentbe jutó LMP-vel együtt, a három új politikát képviselő párt az általános elégedetlenség és kiábrándulás közepette is képes még vonzani új szavazókat a bizonyalanok közül, jobbról és balról is egyaránt. S noha az országos adatok alapján most épp egymást kiejteni igyekszenek leginkább (4%-4%-3%), szép esélyeik lennének az összeomlani látszó Jobbikkal és a lassan de biztosan erodálódó balliberálisokkal szemben domináns szereplőként kijönni a jövő választási harcaiból — ha képesek lennének valamiféle együttműködésre...
Létezik valóban egy politikai centrum, csak szét van esve sok kis darabra, az összeállásának nem kedvez a polarizált közélet és hiányzik hozzá az az integratív személy (csapat), aki közös nevezőre tudná hozni a politika logikája miatt (külső erők által is) egymás elgáncsolásában érdekelt feleket.
Így sok lúd nem disznót győz, hanem egymást.
Hányasra osztályozták az egyes szereplőket, intézményeket az adott pártpreferenciájú választók?
A címbeli apátia valójában nem igaz. Erős érzelmekkel bírnak a politikából kiábrándult szavazók is. Nem apolitikusak, hanem elégedetlenek. Az erős érzelmek pedig erős negatív érzelmek. A pártválasztó szavazók annyiban különböznek tőlük, hogy egy valakivel/valakikkel szemben pozitívabb érzéseik vannak, de az ellenzék esetén még ez se feltétlenül jelent igazi elköteleződést — ahogy arról többször írtunk. Elégedett választói csak a kormányoldalnak vannak.