A szavak helyes használata (Kung Fu-ce — Hamvas Béla: Anthologia Humana)

Ce Lu szólt:

— Vej herceg várja a Mestert, hogy a kormányzást átvegye. Mi legyen az első teendője?

A Mester így szólt:

— A szavak helyes használatának helyreállítása.

Ce Lu szólt:

— Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen használni?

— Milyen együgyű vagy te, Jü! A bölcs mellőzi azt, amit nem ért. Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, az erkölcs és a művészet nem virágzik; ha az erkölcs és a művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja, hová lépjen és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy a fogalmait szavakká, a szavait tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Mert minden ezen múlik.

A szavak önálló kis életet élnek bennünk, sőt játszani is kijárnak. A magyar nyelv hungarikum — olvashatjük az I. kerület amúgy fideszes vezetését ünneplő híradásban. Aaaz. Sőt licitáljunk: a magyar közélet is egy hungarikum. Benne minden egyes kis okostojással a legutolsó bloggerig bezárólag. Nem csoda, hogy a közbeszédet olykor állati vicces komoly- és viccpártok, sőt igazi állatok tematizálják. A (majdnem) jóléti demokráciákban a valódi sorskérdések is elvesztik korábbi súlyukat — a humortalanná váló elnyomó rezsimekben pedig szükségszerűen vicc szóba hozni bármi fontosat. Magyarország harminc-negyven éve valahogy a kettő között dülöngél, mint egy idült alkoholista. 

Csárdi Antal (LMP) meglepetésszerű győzelmet aratott áprilisban Hollik István (Fidesz-KDNP) felett. Míg a politikus legelkötelezettebb híve volt annak, hogy az LMP ne járassa le magát a balliberális pártokkal való választási együttműködéssel, mégis ironikus módon pártjában egyedüli haszonélvezője volt annak a koordinációnak, amit legvehemensebben Hadházy Ákos és kevésbé egyértelműen Szél Bernadett akkori társelnökök  szorgalmaztak — szembemenve az LMP kongresszusokon lefektetett alapelveivel, ami mellett Csárdi Antal mindvégig kiállt. Kálmán Olga legutóbb ezen annyira meglepődött, hogy azt találta kérdezni a képviselőtől, hogy miért nem tiltakozott, amikor néhány ellenzéki jelölt visszalépett a javára?

Akik csak a magyar politikát ismerik, most csodálkozhatnak, hogy a saját pártja(i) ellen hisztérikus kirohanásokba bocsátkozó Hadházy Ákos és a választáson a kongresszusi döntések ellenére visszalépők után most Szél Bernadettet és még két korábbi elnökségi tagot is súlyos büntetéssel sújtott a párt fegyelmi bizottsága.

Mindezt azután, hogy az LMP korábbi elnökségének kilenc tagjából nyolcat teljesen lecserélt egy a párt számára lényegében sikeres választás után — ahogy írtuk az LMP volt idén az egyedül a parlamenti ellenzéki párt, amelyik jelentősen növelni tudta szavazói számát, és pedig 50%-kal. Miközben a Fidesz tarolt a választásokon, az ellenzéki pártokkal szemben azóta is szinte tapintható a választói elégedetlenség. Az LMP-vel szintén erősen elégedetlenek a balliberális hangadók és a balliberális média, de a választók úgy tűnik kitartanak a lejáratókampány ellenére is a zöld párt mellett. Az LMP megőrizte pozícióit.

Nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. Hadd ismételjem meg: nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. — Jordan B. Peterson, pszichológus professzor,Toronto-i Egyetem

Nagy bajban vannak az egykor az országot médiástul-kormányostul uraló balliberális pártok. Szinte mindenhonnan kiszorultak már, ahol korábban ügyeletes elvtársként meghatározták a dolgok folyását Magyarországon. Szerették volna hát magukat néhány képviselőhellyel kárpótolni idén. Azóta sem tudnak túllépni azon, hogy mindhiába: "...az LMP-n belül súlyos dilemmákat és kritikusan heves vitákat kiváltó négy visszalépés mégis kevés volt — nemcsak a balliberálisok szőrös kőszívének megolvasztásához, de az ellenzéki pártok győzelméhez is" —ahogy áprilisban írtuk. Mára más lett a politika.