(18) Június van. A Kossuth téren tanácstalanul sétáló emberek már nagyrészt japánul beszélnek, de neked április óta még mindig fekete a profilképed a Facebook-on? Ez a poszt neked szól!
Csalódni emberi dolog. Taktikai szavazó voltál? Egyéniben az Együttre [0,66%] szavaztál, de listán már a Kétfarkúra [1,75%]? És április 9-én mégis úgy érezted te voltál a többség [>50%]?
Politikai ellenfeleivel szemben mindenki szereti az olcsó és túlzó hasonlatokat. 2018-ban a magyar közéletet is lebutították Orbán- és Soros-bérencezésre. A magyar jobboldallal szemben a leggyakrabban alkalmazott érvelés a reductio ad Hitlerum vagyis a nácikártya volt — de ma már ott tartunk, hogy Heller Ágnes a Jobbikkal akar összefogni a Fidesz ellen... Bár véres diktatúra és tömeges népirtás halucinálása helyett mindig lehetett volna találni ezer jogos és valódi okot is a kritikára. Ugyanígy szegény baloldal esetén pedig adottak voltak a pártállami gyökerek. Bár a rendszerváltás utáni évek teljes politikusnemzedékét szükségszerűen átszőtte az MSZMP (s olykor valami még rosszabb).
Tudom, csak ezt ne! A világért sem szeretnék még egy bőrt lehúzni szegény szurikátáról. (Már nem is klikkbét sajna...)
Nem kéne sokáig keresni az okát, hogy miért, de a magyar közéletet hagyományosan állatok tematizálják.
Szeretné minden / Nő itt hogy innen / Hatalmas erő / Ragadja ki. Ő / Vergődne persze / Hogy kérem tegyen le / Vár engem otthon / A családom, hát hagyjon / De a bikini-felsőt már lazán dobja hátra / A vitorláson amin elmegy / Afrikába / Szeretné minden / Férfi, hogy innen / Ne vigyék a nőket / Vagy hozzák vissza őket / Vagy utánuk mennek / Vitorlást vesznek / Nőkre találnak / És fröccsöznek amíg horgásznak / És a bikini-felsőket dobálják halomba / Annyi nőjük lesz mint / erdőben a gomba / Még a bikini-alsót is lazán dobja hátra / Az a nő a hajón ha csak a kanja látja / Szeretné minden / Magyar ha Isten / Van akkor higgyen / Magában jobban kicsit / Menjen vitorlázni / Magyarokkal bármi / Történhet ebben / A messzi idegenben / Hogy a bikini-felsőket...
Közepesen rossz versek idézgetése és konteókba hajló amatőr oknyomozás mellett is, száz év múltán vonakodva elfogadjuk: a történelmi pókerasztalnál ülve a magyar dzsentri elkártyázta országa kétharmadát.
Tovább
"A következő kormányzás demográfiai súlypontú lesz." — 2018. április 10.
A kevesebb néha több — tartja a mondás. Egy népességében nagy Magyarország vajon szükségképpen mennyország lenne? Konszenzus van általában mind a politikai bal- és jobboldalon, mind a szociológusok és közgazdászok, sőt a széles közvélemény körében is, hogy az amúgy egész fejlett világot "sújtó" népességfogyás egyfajta első számú közellenség. Drámai jövőképeket festenek fel a szakemberek és a média az aktuális demográfiai trendek alapján.
Valóban drámai azonban inkább a népességrobbanás volt: 50 év alatt hárommilliárdról hétmilliárd lakosúvá duzzadt az emberiség — a fejlett ipari mezőgazdaság és a modern egészségügy áldásai által.
Ami valójában inkább lehetne a Föld első számú problémája: sosem látott mértékben és növekvő étvággyal éljük fel ugyanis a Föld erőforrásait, vesszük birtokba a természetet. Egyedüli pozitív jelnek éppen azok a becslések tűnnek, amelyek a jelenlegi népesség stabilizálódását jósolják. Ugyanis a korábban fejletlenebb régiók születésszáma ugyanúgy automatikusan visszaesik, amint azok belépnek az ipari társadalmak sorába — a műveltség terjedése és a tudatosabb (értsd: kevesebb) gyerekvállalás által. Nincs kivétel.
Tovább
TovábbKét évvel ezelőtt úgy léptem vissza a hivatásos politizálástól, hogy addigra az LMP különböző testületei a párt stratégiájának legfontosabb cövekeit már leverték. Akkor azt gondoltam, talán mintát tudok adni arra, hogy a hivatásos politizálás és az állampolgári politizálás közötti határvonalak igenis átjárhatók, hiszen éppen arra lenne a legnagyobb szüksége az országnak, hogy a „hivatásosokon” kívül minél többen foglalkozzanak a köz ügyeivel: nem pénzért, egzisztenciáért, befutó helyekért, hanem a hazájukért, közösségeikért, elveikért. (...) tartózkodtam mindenféle nyilvános pártpolitikai megnyilatkozástól is. Az utolsó csepp a pohárban: Szabó Szabolcs, a neoliberális Együtt képviselőjének csatlakozása az egykoron általam vezetett parlamenti frakcióhoz. A szabadkereskedelem előrenyomulásának megállítása, a szabad tőkeáramlás elé emelt szociális és ökológiai korlátok védelme: ma egyszerre globális és nemzeti sorskérdés. (...) A mai napon megszüntettem tagsági jogviszonyomat az LMP-ben. — Schiffer András kilép az általa alapított és visszavonulása óta is mindmáig fémjelzett LMP-ből.
edvardantlfinger készítette ezt a képet.
Hofi Géza vicce ugyan ma már nem szalonképes, de aktuális — pontosan ismerjük ezt a logikát, tudjuk, hogy mik vagyunk, ha nincs otthon akváriumunk... (Basszus tényleg nincs.)
Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a kommentek olvasása alkalmas a lelki nyugalom megzavarására. (De ebbe a hibába mi is gyakran beleesünk.)
Tovább
Az ellenzék után a tüntető civilek is meg szeretnének bukni, és ez egyszerre jó és rossz hír. Elmagyarázom. A jobbikosok felébredtek a Vona-illúzióból, és a Karácsony-lufi is kipukkant a szavazók nélkül maradt baloldalon. Ezért a keletkezett vákuumot újra hiperaktív amatőrök töltik be. Múlt és most szombaton is. Mert 2.0 és a kevesebb több... A tévénéző gyerekek csóválhatják a fejüket, hogy a náluk nem sokkal idősebbek már megint mit csinálnak?
Tovább"A Klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról." — Tyler Durden, Harcosok klubja.
Sosem volt még ilyen öldöklő a kampány — az ellenzék pártjai között. Magyarország döntött — s lázadt fel fotelében annak majdnem-jóléti társadalma, és szavazott bizalmat annak jóléttől talán távolabbi része.
Hisztérikus együgyű sorosozás/migránsozás és még hisztérikusabb meddő orbánozás/összefogásozás közé szorulva a józanabb polgárok tehetetlennek és skizofrénnek érezhetik magukat, pedig most mindenki más bolondult meg pártállástól függetlenül — vagy kerítette hatalmába valami posztapokaliptikus életérzés: a kinek jutalmul, kinek büntetésül jutó harmadik orbáni kétharmaddal szembesülve — de azért még kikérve egy kapuccsínót a sztárbákszban a Kossuth térre menet.
Tovább
